Petőfi Népe, 1973. május (28. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-04 / 102. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1973. május 4, Találkozás a folyosón Akit kerestem, nem találtam a munkahelyén, így hát csaló­dottan távozni készültem a kiskunhalasi járási tanácsi hi­vatalból. Tétován ballagok az emeleti folyosón, ahol aktával a kezében egy asszony jön velem szemközt. Pirospozsgásan, derűs arccal, bizalmat keltön tekint rám, s az is ismeretlen ügyfél esetleges elfogódottságát oldandó, szolgalatkészen megszólít: — Kit tetszik keresni? Segíthe­tek valamiben ? — Köszönöm — felelem vi- szonzott mosollyal és bemutatko­zom. Közben átvillan az agya­mon: ó, bár minden ügyfél ré­szelhetne ilyen figyelmességből! Hisz' nem egy hivatali folyosón láttam mar tébláboló. útbaigazí­tásra váró embert, aki mellett mintha ott sem volna, úgy el­ment a tisztviselő... Néhány perccel később a ba­rátságos Vásárhelyi Dánielné csoportvezeö irodájában időztem. Hogy, hogy nem gyorsan akadt témánk. Az asztalán ugyanis a jelölő gyűléseken elhangzott köz­érdekű javaslatok kimutatását pillantom meg, különböző cso­portosításokban. A járásban ösz- szesen 2311 ilyen indítvány hang­zott el — látom az egyik rubli- kában. önkéntelenül is megjegy­zem tehát: — Ez bizonyára jóval kevesebb, mint az 1971. éri hasonló adat. hiszen két ér alatt az akkor el­hangzott közérdekű javaslatok tekintélyes hányada valóra vált. — A. nem jó a következtetés! — így Vásárhelyiné. — Részint azért nem, mert nagyon növek­szik az emberekben a közügyek iránti érkelödés. A legutóbbi je­lölő gyűléseken jóval többen vet­tek részt mint két éve, többen is nyilvánítottak véleményt, s így a közérdekű észrevétel is mintegy ötszázzal haladta meg az isii­ben elhangzottakat. Nagyon né­pesek voltak különösen a külte­rületi jelölő gyűlések. Magam is részt vettem például olyan ta­nyai gyűlésen, ahol a résztve­vők nem férték be a házba. Vásárhelyiné újabb kimutatást terít szét, s együtt böngésszük a közérdekű javaslatok megoszlá­sát. És viszonyújuk n két évvel ezelőttiekkel. Végül az igények természetes növekedésével ma­gyarázzuk. hogy a községfejlesz­téssel kapcsolatos kérések, javas­latok’ száma éppúgy, mint a ke­reskedelmi hálózatra, áruellátás­ra. a szolgáltatásokra, közleke­désre, vagy eppen az egészség­ügyi és szociális ellátásra vonat­kozóak mind-mind jóval megha­ladják a két érvel ezelőtt előter­jesztettek számát. Két olyan munkaterület akad csupán, amely- lyel kapcsolatban csökkent az észrevételek, indítványok száma. A kulturális intézmények műkö­désével összefüggő 1971 évi 56 javaslattal szemben ezúttal 5? hangzott el; a tanácsi apparátus­ra. illetve uz ügyintézésre vonat­kozó 32 észrevétel pedig kereken tízzel kevesebb| mint a két év­vel ezelőtti. — Ez a 32-es szám azonban nemcsak bírálatot, vagy javasla­tot takar. Akad ám elismerés is közöttük’ Búza Dezső elvtárs a hivatal elnöke úgy rendelkezett, hogy ezeket tételesen meg kell vizsgálni, mert a tanulságainak haszna megintcsak a tanácsi munka javulásában kamatozik. — jegyzi meg Vásárhelyné, majd magabiztosan hozzáteszi: — Állí­tom, hogy a tanácsi apparátus dolgozóinak többsége nagy hiva­tásszeret eltel dolgozik. Ezt ter­mészetesen magamra is értem. Talán ezért is van. hogy nem érzem fáradságosnak a napon­kénti ingázást. Kiskunmajsáról járok ugyanis a munkahelyemre. — Pedig épp elég lehel, mert a második műszak is nyilván na­ponta megvárja otthon — jegy­zem meg. Kedves új ismerősöm pedig szinte ragyogó arccal sza­badkozik: — A, nem is olyan terhes az! Mert ha sok olyan otthoni mun­ka akad is, amely mindenképpen a nőre - vár, azért borzasztó sok­mindenben segít ám a család. Mint például húsvét előtt is: ott volt a tömérdek mosni-, takaríta­ni való, meg miegymás. Együtt csinálta az egész család. A Pé­csett műszaki főiskolás fiam pél­dául apjával együtt fényesítette a vasutas lakásunk öreg padlóját és a bútorokat. A hatodikos kis­lányom az ablakokat tisztította. És olyan nagyon jól sikerült min­den, hogy az ünnep másnapján én is egész nap csuk pihentem. Persze, hogy frissen, jókedvűen láthattam hivatali munkámhoz az ünnep után. Perny Irén Jól sikerült az első negyedév Az utolsó szőlősorok Sokain jártuk, a halári Kiskun­halas környékén anélkül, hogy egyetlen — a földeken dolgozó — emberre) találkoztunk volna. Igaz. mindenül! gondozott szőlő- láblák. sötétzöld vetések, mor­zsáira munkált földek voltak, és szakértelemmel kialakított koro- nájú. virágzó gyümölcsfák. Kun- f ehért ón. a Kiskunhalasi Állami Gazdaság kerületi központjától nem messze aztán kerékpárok so­kasága figyelmeztetett az embe­rek jelenlétére. A vasúti töltésen átkapaszkodva jókedvűen beszél­gető asszonyokat találtam, kezük­ben sűrűn, szorgalmasan csatto­gó ollóval. Metszettek. — Csak azért vagyunk így, egy bokorban, mert már nem ju­tott mindenkinek sor —. magya­rázta egyikük. Mint később ki­derült, éppen a brigádvezető. Bu­dai Kálmánná. Pár perces pihe­nő után az asszonyok újra beáll­tak a sorok közé. Napbarnitotta arcuk elárulta, hogy már régen kint dolgoznak a földeken. Együtt ’ haladva velük figyeltem, hogyan vizsgálják, válogatják a vessző­ket. Szépen alakult; kezük nyo­mán a sor. Tudom, hogy ez a munka sok mással egyetemben már régen nem „férfi monopó­lium’, mégis elismeréssel, tiszte­lettel néztem a kertészkedőkel. Beszélgetés közben egyre töb­bet tudtam meg róluk. — Régi dolgozók vagyunk mi mindannyian. Mindig a gyümöl­csösökben. szőlőkben voltunk. Igaz, egy darabig palackoztunk, de tavaly megint kikerültünk ide. Akkor alakítottuk a brigádot Do­bó Kata néven. Az idén március elején kezdtünk mind a tízen. Akkor az őszibarackost metszet­tük, aztán jöttünk a szőlőbe a gép után nyitni. Aztán újra a metszés jött. Reggel 6-kor indu­lunk, ki gyalog, ki kerékpárral. Délig dolgozunk, akkor- hozzák a meleg ebédet a fehértói központ­ból. Fél hat van. amikor haza- indullink. Átlagban 600—700 tő­két, metszünk meg egyenként. — De volt már. mikor 800-at is sikerült — szólt közbe Hegyi Sándorné. a brigád legré­gibb dolgozója. Huszonegy éve van a gazdaságnál. Már nem csodálkoztam, hogy olyan szakértelemmel beszéltek a szőlőről, a gyümölcsről. El­mondták, hogy itt. táblában van sárfehér, kövidinka, meg chasse- las is. Jók a szemek, teremne szépen, csak hál többször volt már dér. A gyümölcsösben gyö- n.yű tömöttek voltak a virágok. És a méhek kijöttek? — kérdez­tem. — Ki bizony —, vágta rá Nagy Ilona, a brigád legfiatalabb — és egyetlen leány — tagja. — Csak úgy döngtek a lakkozott ha­jam körül. Közben elértünk a sor köze­péig, már megláttuk a másik táb­lában közeledő munkacsapatot is. Az utolsó sorok tőkéit metszették. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság 1232 hektáros szőlőültetvényeiben befejezték a tavaszi munkákat. D. É. Képünkön: az utolsó szőlőso­rok tőkéjét metszik a kunfehér­tói Dobó Kata brigád tagjai. (Pásztor Zoltán felvétele.) Az Alföldi Cipőgyár kiskunfél­egyházi telepe egyre többet hal­lat magáról. Nemcsak gyártmá­nyai miatt emlegetik, hanem igen sokan mint jövendő mun­kahelyükről beszélnek erről a szépen fejlődő üzemről. Kiss Bá­lin! igazgatóval arról beszélget­tünk a napokban, hopyan sike­rült az első negyedev és mit várnak a hátralevő háromtól. — A különböző anyagellátási nehézségek ellenére is elégedet­tek lehetünk az év első három hónapjának eredményeivel — mondotta az igazgató. — Márci­us végéig összesen 207 ezer 728 pár cipő került le a szalagokról, ami 5398 párral több a tervezett­nél. E teljesítmény jelentőségét) növeli, hogy a múlt év első há­rom hónapjához viszonyítva 13 ezer 189 pár cipővel termeltünk többet az idén! Első negyedévi termékeinkből 110 ezer párat exportra szállí­tunk. Főleg az NSZK-ban növe­kedett meg a cipőink iránti ér­deklődés. Jut természetesen más államokba, a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Svájcba, Len­gyelországba, sőt még Mongóliá­ba is. Gyártmányaink közül kü­lönösen nagy sikere van a velú- rozott (Bolyhozott) felsőbőrű női cipőknek. A külföldi vevők ré­szére már csak ilyet szállítunk, de a belföldi vásárlók is egyre inkább ezt keresik. — A sikeres negyedév után mit várnak a többitől? Nemcsak várunk, hanem teszünk is azért, hogy úgy le­gyen ahogyan tervezzük. Teljes Elérte tervezett — 441 ezer ki- lowattos —- teljesítményét a vi­lág legészakibb vízierőműve: az Uszly-Mantájkai „energiaköz­pont”. Ez a félig föld alatt kia­lakított vízierömű 2 évvel ezelőtt erővel folyik az 1620 négyzet mé­teres új műhelycsarnokunkban :i gépek beszerelése. Június elsején kezdi meg itt a termelési két új szalag és két műszakban 420 dolgozó. — Új csarnok, új emberek? — Igen is, meg nem is. Ezt az évet hétszáz dolgozóval kezdtük, de a második félév kezdetére létszámunk eléri majd az ezret. Az új dolgozók felvétele már megkezdődött, sőt. ötvenen már ismerkednek is a rájuk váró munkával. Akik most lépnek be vállalatunkhoz, természetesen nem mindannyian az új csarnok­ba kerülnek. Megfelelően eloszt­juk őket a régi munkásaink között. Bízunk abban, hogy nem lesz termeléskiesés, a háromszáz, új munkásunk tevékeny közre­működésével az év vécére elér­hetjük az 1 millió párás ered­ményt. Jelenleg harminc elsőéves ta­nulónk van, s eddig a szalagokon szétosztva ismerkedtek a gyakor­lati munka fogásaival, időst, a tavaszii szünet után már új tan­műhelyben láthatnak a tanulás­hoz, s itt kap majd helyet az ősszel felvételre kerülő újabb, harminc tanuló is. Az új csarnok végleges üzem­be helyezését megelőzi április vé­gén egy örvendetes esemény — használatba vehetjük a korszerű, kétemeletes, 1400 személy ré­szére alkalmas öltözőt és fürdői is. Ezt a létesítményt már a jö­vőre gondolva építettük — mon­dotta befejezésül Kiss Bálint igazgató. O. L. \ adott először áramot s eddig már több mint egymillióid kilo­wattóra olcsó energiát termelt. A hatalmas mennyiségű energiát az ércbányák és Norilszk üzemei hasznosítják. (Budapress — APN) A LEGÉSZAKIBB VÍZIERÖMŰ Csökkent az üzemi balesetek száma, de ... KENYER ES ELET Az úttisztító Kisiskolás korunkból mind­annyian emlékezünk egy rosz- sz.abb osztályzat, vagy más csíny miatt, arra a szülői feddésre, amely így hangzott: „Haszon­talan. majd utcaseprőnek ad­lak!" Miért mumus az ulcaseprés? Miéit beszélnek róla úgy az em­berek mint a legalantasabb ke­nyérkereseti lehetőségről? Mert egy seprű, egy szemetesedény és egy lapát mindössze a szerszám? Nem hinném, mert van még ezenkívül számtalan olyan fog­lalkozás, amelyben nem igen használnak több munkaeszközt. A seprű, a szemetesedény a ri­asztó? Nem. A szemét az, az emberek életének melléktermé­ke. amely valakik számára á munka tárgya, hisz azt el kell takarítani valakinek, s a szemét az emberhez méltatlan? Zatkó Mihállyal beszélgetünk erről a foglalkozásról, erről a kenyérkereseti lehetőségről Kecskeméten, a Szabadság té­ren, szemben az OFOTÉRT ki­rakatával, a tavaszi rügyet bon­tó fák alatt. Végignézek a csil­logó úttesten, a park járdáin, és elképzelem, hogy mindenütt szemétkupacok, szemétfoltok vi­rítanak s tudom ez lehetetlen, ez emberhez méltatlan lenne. — Kérem, a mi munkaköny­vünkbe nem az van beírva, hogy utcaseprő, hanem az, hogy úttisztító. Ez a hivatalos, — Ki­javítom magam elnézést kérek és azzal folytatjuk a beszélge­tést. hogy milyen is ez a foglal­kozás. — Az én területem az Arany János utca és a térnek ez az ol­dala az OTP-székházig — mond­ja- — Reggel hatkor kezdődik a munkaidőnk és délután ket­tőig tart. Ebédidő nincs, mert kint vagyunk. Hogy mennyi a keresetem? Hát kérem, jelenleg ezerhatszáz forint, öt éve dol­gozom itt, Nagykőrösön is úttisz­tító voltam, különben Tiszakécs- kei vagyok, ott voltam tsz-lag, de keveset fizettek. — Felesége és családja van? — A feleségem is úttisztító — folytatja — gyerekünk sajnos nincs és albérletben lakunk Muszájban az Üjerdő utcában. Négyszázhúsz forintot fizetünk, meg a tüzelőt. Elég sok. — Hogy lett úttisztító? — Nem kell ehhez semmi kü­lönös. Négy osztályom van. Je­lentkeztem a tanács kommuná­lis üzemében és felvettek. Erre nem igen kapni emberi. Tud­tommal ötvenen vagyunk a vá­rosban, de sok utca van, töb­ben kellenének. — Nem nagyon fizetik meg ezt a foglalkozást. — Van olyan is köztük, aki már ezernyolcat keres. Jó fize­tés ez kérem, én meg vagyok vele elégedve ... — Ha segédmunkásnak el­menne egy gyárba, többet ke­resne — vágok közbe. — Igaz. de jobb itt. A nyolc- óra alatt ölször-hatszor végig­megyek a területemen, íelsep- rem a papírt, meg amit eldobál­tak a járókelők és megyek ha­za. Nyugodtan van az ember. — Nem haragszik meg ha va­lami furcsát kérdezek? — Nem — mondja. — Tudja, hogy a gyerekeket azzal ijesztgetik otthon a szülök, ha nem tanulnak az iskolában, utcaseprőnek adják őket? — Tudom, hogy mondják. — Nem szégyellj a foglalko­zását? — Nem. nem érdekel, hogy mit mondanak az emberek. Én így keresem a kenyerem, más meg máshogy. — Rászólt, már valakire, hogy ne szemeteljen ? — Rá. de nem veszik figye­lembe, inkább nem szólok sem­mit, hanem íelsöpröm. Csató Károly Riadtan futnak össze az embe­rek a gyárban, vagy üzemben, ha látják, hogy visznek valakit az elsősegélyhelyre. Percekre abba­hagyják a munkát, ha meghall­ják, a gyári zúgást is túlharsogó mentőszirénázást Vajon kit ért baleset, mi történt vele? 'Ezer és ezer ember aggódik egyért, aki talán pillanatnyi figyelmetlensé­gének, vagy könnyelműségének lett sérültje, netán áldozata. Az üzemi balesetek első ne­gyedévi alakulásáról beszélget­tünk Gróf István elvtárssal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi felügyelőjével. — Nem is tudom eredménynek mondható-e a számokban ugyan kifejezhető javulás, de a valóság­ban mégis jelentős az az üzemi baleset, amely az első negyedév­ben megyénkben történt. Ezzel a statisztikával mindaddig nem le­hetünk elégedettek, amíg nullá­nál nagyobbat mutat. — Hogyan alakult az első ne­gyedévben az üzemi balesetek és az ebből eredő kiesett munkaórák száma az előző év hasonló idősza­kához viszonyítva? — 1972 első negyedévében a megye ipari és mezőgazdasági, valamint egyéb munkahelyein 1174 üzemi baleset történt. 1973 első negyedévében 1110. tehát 64-gyel kevesebb. A baleset miatt kiesett munkaórák száma 1972 első negyedévében 26 ezer 767, 197.3 első negyedévében 23 ezer 466. azaz 3301-gyei kevesebb az előző évinél. Mint említettem, a számok csökkenő tendenciát mu­tatnak. de még mindig magasak. Sok a súlyos, harminc napon túl gyógyuló sérült. Aszfaltdarabok, löldkupacok a járdán, és az úttesten — a ká­belek, a központi fűtés, a gáz és a vízvezetékcsövek fektetése közben minden város utcáin megszokott látvány. Ez a mun­kamódszer sok munkát és pénzt igényel és zavarja a közleke­dést. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai részlegé­nek Bányászati Intézetében az Ogyesszai Építőgép Gyárral kar­öltve ötletes pneumatikus árok nélküli vezeték fektető gépet szerkesztettek. Az önjáró pneu­matikus gépet széles körben al­kalmazzák országutak, autópá­lyák. vasúti és villamosvonalak, repülőtéri leszállóhelyek alatt — Mit lehet' tenni az üzemi balesetek csökkentéséért ? — Beszélni, magyarázni, oktat­ni, tanítani a veszélyek elkerülé­sét. Legtöbb helyen a kötelező előírásoknak megfelelően foglal­koznak a baleset megelőzését szolgáló munkavédelmi előadások megtartásával, ellenőrzik a mun­kavédelmi szabályok alkalmazá­sát. Nem egy helyen viszont ta­pasztalhattuk. hogy ezek az elő­adások sablonossá váltak, sőt egy­szerűen felolvassák az óvórend­szabályokat. Baján például a Bácska Bútoripari Vállalatnál ne­gyedévenként tartanak balesetel­hárítási oktatást külső előadó­val. aki nem ismeri a vállalat sa­játosságait, s így kérdéses, eleget tud-e tenni ilyen irányú kötele­zettség vállalásának. Jó példaként említhetem vi­szont az. ÉPSZER-t. ahol sok ok­tatófilmet vetítenek, vagy a ME­ZŐGÉP Vállalatot, a Kecskeméti Konzervgyárat, a Baromfifeldol­gozó Vállalatot. A Kiskőrösi Álla­mi Gazdaságban és még több he­lyen, saját géppel vetítenek bal­esetelhárítási filmet. Az üzemek­ben évente egyszer tájékoztató előadásokat tartanak a megye üze­mi baleseteinek alakulásáról, egyes kirívó esetekről. Ez igen hasznos, felfigyelnek rá a dolgo­zók, de korántsem pótolhatja a rendszeres kötelező balesetelhárí­tási oktatást. i Az SZMT-nek az az álláspont­ja, hogv munkavédelmi oktatást az illető üzem, vagy műhely ve­zetője tartsa, aki ismeri a helyi balesetveszélyeket, az üzem sajá­tosságait. Nagyobb teret kell en­gedni a szakosított baleseti okta­tásnak. Ugyanis más a baleseti áthaladó vezetékek építésénél; valamint gyárak és bányák bel­ső rekonstrukciójánál is. Az új szovjet pneumatikus vezetékfektető gép nagyobb tel­jesítményű és tartúsabb az ed­digi típusoknál, felépítése egy­szerűbb, működése hibamentes. Külsejét tekintve rakétára em­lékeztet. Törzse sima, elől hegy­ben végződő henger. A gép fa- i okrészén' levő csőcsatlakozón sűrített levegő áramlik. A pneumatikus vezetékfektető gerendához hasonlóan mozog a földben, maga előtt és oldalt tö­möríti a talajt, sima falú egyenes furatot alakítva ki. A szerkezet 40 méter hosszú, veszélye egy lakatosnak, és más egy hegesztőnek. — Ügy hallottam, különös sta­tisztikát őriz fiókjában Gróf elv­társ, melyben 13 év üzemi balese­teit gyűjtötte össze. — Igen, tudományosa^ is fog­lalkozom Bács-Kiskun megye üzemi baleseteivel. Tizenhárom éve gyűjtöm az adatokat, melyek­ből kitűnik, hogy a legtöbb sú­lyos és halálos baleset pénteken és hétfőn történik. Tizenhároln év alatt hétfői napokon összesen hatvan, pénteken hatvannégy ha­lálos baleset történt. A többi na­pokon 33—36 között változik. A statisztika arra is figyelmeztet, hogy hétfői napon szinte kizáró­lag fiatalokat, míg pénteken főleg idősebbeket ér baleset. A fiata­lok vasárnap későig szórakoznak, nem pihenik ki magukat. A pén­teki napok gyakori balesete hat évvel ezelőtt szombatra volt ér­vényes, ugyanis akkor még nem voltak szabad szombatok. — Tizenhárom év alatt a me­gyében 292 halálos üzemi baleset történt, ebből 113 az alkohollal függött össze, vagy az elhunyt, vagy az okozó részéről. — Elgondolkodtató és figyel­meztető. családok szomorúságát jelentő számok ezek. Ez év első negyedében egv halálos üzemi baleset történt a megyében. Ez sem fordult volna elő. ha na­gyobb körültekintéssel, fokozott óvatossággal végezzük minden­napi munkánkat, ha nemcsak ma­gunk, mások testi épségére, éle­tére is vigyázunk mindannyian. Szabó Ferenc 135 milliméter átmérőjű furatot tud kiképezni, de az átmérő egy szélesítő feltéttel megkétszerez­hető. Laza talajban óránként 70—80 méter az előrehaladás, szilárd rétegben 12—15 méter. A most. tökéletesített modell mechanizmusa módot ad a gép visszatérésére is. Ez a vízszin­tes. függőleges 1 vagy ferdén ha­ladó vakfuratok esetében fontos, szélesíti a gép alkalmazási te­rületét a geológiai kutatás, a cölöpverés, a hegyi mentés és a talaj tömörítés munkálatainál. A szovjet pneumatikus gépek­ből az NSZK-ba, Svédországba, Olaszországba, Angliába, Kana­dába és Franciaországba expor­tálnak. ÚJ SZOVJET VEZETÉK FEKTETŐ GÉP

Next

/
Oldalképek
Tartalom