Petőfi Népe, 1972. december (27. évfolyam, 283-307. szám)

1972-12-12 / 292. szám

4. nlflal 1972. december 12., kedd Drága diplomák — kevés haszonnal Egy évtized alatt az ál-1 lami iparban a mérnökök és technikusok száma meg­kétszereződött. A népessé- j gén belül a felsőfokú vég­zettségűek aránya mindösz- sze 1,5 százalék volt 1945 előtt, napjainkban már 4,3 százalékot tesz ki. Bonyo­lultabb világunk egyre több kiművelt emberfőt kíván, igényel, követel. A gazda­ságfejlesztés intenzív sza­kasza előtérbe állítja — mint döntő erőforrást — a műszakiak gyarapodó tá­borát. s még inkább azt, e sereg miféle erődök bevé­telére képes? A hatvanas években átlagosan hat-hét százalékkal nőtt eszten­dőnként a műszakiak szá­ma a KGST országokban. A számszerű bővülés a gazdasági növekedés ter­mészetes kísérője; a meny- nyiségi módosulások való értelmüket azonban a mi­nőségi változásokkal kap­hatják meg. Az első lépés Apróhirdetések, üzemi sóhaj tozások pályázatok bizonyítják; a műszakiak­nak sem gond az elhelyez­kedés. A hatvanas évek­ben a felsőfokú oktatásban a műszaki hallgatók száma a két és félszeresére nö­vekedett, a végzősöket há­rom-négy állás várja. Az első lépéssel, a képzéssel nincs különösebb baj. An­nál több a megszerzett tu­dás kamatoztatásával. A gazdaságfejlesztés intenzív szakaszának teendőiről szólva joggal állapítja meg a párt Központi Bizottsá­gának novemberi határo­zata; „El kell érni, hogy valamennyi gazdasági egy­ségben lényegesen korsze­rűsödjön a szervezettség.” Ami elsősorban a szellemi kapacitások szervezett föl- használását követeli meg. Számítások szerint az ál­lam egy-egy diplomás ki­képzéséhez 800 ezer forint­tal járul hozzá! Drága mulatság tehát adminiszt- ráltatni, műszaki rajzokat készíttetni, művezetői fel­adatokat elláttatni a mér­nökökkel. Holott sűrűn, sok helyen erre kénysze­rülnek. I emberre van szükség, ha­nem a meglevők mainál I sokkal ésszerűbb, a gazda- j ság . változó szerkezetét i tükröző csoportosítására, j Arra, hogy a diploma, a j felsőfokú végzettség ne [ csupán drága — az egyéni és a társadalmi ráfordítá- i sokat összegezve mintegy I egymillió forintot érő — 1 papír legyen, hanem olyan kamatozó kötvény, amelyet tulajdonosa éppúgy, mint a közösség a magáénak érez, tehát úgy is használ­ja, hasznosítja azt, azaz a társadalmi érdekeknek megfelelően. M. O. 1973. január 1-től Változások a nyugdíjszabályokban MINDKÉT HAZASTÄRS JOGOSULTSÁGA ÖREGSÉGI, ILLETŐLEG MUN­KAKÉPTELENSÉGI JÁRADÉKRA. Rész és egész A különböző munkakö­rök más és más képzettsé­get követelnek. Azaz: meg­felelő műszakit kell az adott helyre állítani. Ahol nem így történik, ott a ré­szek összhangjának hiánya miatt maga az egész is szervezetlenné válik. Fölö­sen használódik — s keveset kamatozik — a szellemi tőke, megbénulnak az al­kotó energiák, s a terme­lési szervezetben ismétlődő lázak — túlórák, növekvő gépállások, anyagellátási zavarok, a selejt arányá­nak emelkedése — jelzik azt a betegséget, amely hosszú ideje gyógyításra vár. Több. mint 140 ezer mű­szaki tevékenykedik az ál­lami iparban, túlnyomó ré­szük — 109 ezer fő — a nehézipari ágazatokban. Ezen belül a legnépesebb csoportot a gépek és gépi berendezések gyártásában, majd a közlekedési eszkö­zök gyártásában találjuk. Az építőipar 21 ezer mű­szakinak ad foglalatossá­got, Nem lekicsinyelhető sereg! S ha hozzátesszük, hogy a 'felsőfokút. oktatás­ban a műszáki' hallgatók száma immár évek “óla 32 ezer körül van, évről évre 6300—6500 a végzősök cso­portja, közgazdasági sza­kon pedig 1400—1700, ak­kor az utánpótlás miatt sem kell aggodalmasgod- nunk. Amiatt már sokkal inkább, hogyan s hol épül­nek be a gazdaság mole­kuláiba, sejtjeibe és szer­veibe a nemzetközi szak­irodalomban „fehérgallé­rosok”-ként jelölt embe­rek. Jól fizetett adminisztrátorok ? Egy széles körű felmérés megállapításai szerint a műszakiak idejük több, mint felét olyan adminiszt­rációs teendőkkel töltik, amelyek elvégzéséhez jó­val alacsonyabb képzettség is elegendő lenne. E „jól fizetett adminisztrátorok” münkaóráik másik felét sem teljes egészében arra használják — használhat­ják —. amire kellene. Meghökkentően kevesen dolgoznak például kutatá­son, fejlesztésen. Az ipar­ban összesen 196 kutatóhe­lyet tartanak nyilván, s ezeken 9800 egyetemet, fő­iskolát végzett műszaki te­vékenykedik. a teljes tábor mindössze 6.5—7 százalé­ka1 Ugyanakkor a munká­ban levő kutatási témák, fejlesztési feladatok száma meghaladja a 15 ezret! Az elaprózottság, a kon­centráció hiánya a két adat összevetéséből is nyil­vánvaló. Igaz, tavaly 605 szaba­dalmat jelentettek be a műszaki tudományok köré­ből, de tény az- is, hogy a 44 műszaki kutató és fej­lesztő intézetben a 16 ez­res összlétszámból 4,3 ez­ret tesz ki a tudományos munkatársaké. S nem az a baj, hogy az úgynevezett kisegítők aránya magas — sőt, ez feltétele a hatékony kutatásnak, fejlesztésnek —, hanem az, hogy a le­hetséges szellemi erőforrá­soknak csak töredéke szolgálja a legfontosabbat, az új megoldások keresé­sét, a gyártás és a gyárt­mányok korszerűsítését. A tettek ideje A műszakiakkal való pa­zarló gazdálkodás már sok vitát kiváltott, s még több bírálatot szült. Fogalmaz­hatunk úgy is: a diagnózis egyértelmű. Mégis, a gyá­rakban, a vállalatoknál ma is általános gyakorlat, hogy míg szemrebbenés nélkül új és újabb mérnö­köket sorolnak be a mű­helyek, üzemek létszámá­ba, addig a kutató, a kí­sérleti részlegekbe, a gyárt­mányfejlesztési, technoló­giai osztályokra „sajnál­ják” megadni a gyarapítás státusz-lehetőségét. Fölös­legesnek ítélik ezt, vélvén, a „termelők” seregét kell növelni. E látszat azonban mind üzemi, mind népgaz­dasági méretekben drága árat követel; a pocsékolás­nak soha nincsenek jogos indokai, s itt végképp nem lelni ilyeneket. Elsősorban nem több A jelenlegi rendelkezé­sek szerint az együttélő há­zastársak közül csak az egyik házastárs kaphat já­radékot. Ha az egyik há­zastárs már járadékot kap, a másik részére nem lehet megállapítani sem öregsé­gi, sem munkaképtelensé­gi járadékot. A különélő házastársak mindegyike kaphat öreg­ségi, illetőleg munkaképte­lenségi járadékot, de csak akkor, ha — legalább 5 éve külön élnek, vagy — különélésük a terme­lőszövetkezetbe történt be­lépésük időpontjában fenn­állott, és vagyoni beviteli kötelezettségüknek is kü- lön-külön tettek eleget. AZ ÜJ rendelkezé­sek lehetővé teszik, hogy az együttélő házastár­sak mindegyike kaphas­son öregségi, illetőleg munkaképtelenségi járadé­kot, feltéve, hogy a jára­dékra jogosultság feltéte­lei mindkét házas társ ese­tében külön-külön fennáll­nak. Az együttélő házas­30 ezer facsemete — Harmincezer csonthé­jas gyümölcsöt termő fa­csemetét telepítenek a ház­táji gazdák és a hobbykert. tulajdonosok. Az Ültet- ,vénytervező Vállalat kecs­keméti lerakata hozta for­galomba az őszi telepíté­sekhez a jól termő ősziba­rack, kajszibarack és szil­vafajták csemetéit. Gazdaságosan Csepel 450-es típusú tehergépkocsik vezetőfülkéjét és pótalkatrészeit készítik nagy sorozatban Kiskun- majsán, a kecskeméti MEZŐGÉP 6. számú gyárában. Amióta a mezőgazdasági üzemek érdeklődése a gépek vásárlása iránt megcsappant, a Kiskunmaisán felállí­tott nagy teljesítményű berendezéseket ily módon igyekeznek gazdaságosán kihasználni. A' megrendelők j— az Autóker és Mogürt kereskedelmi vállalat, va­lamint, a Csepel Autógyár — elégedettek a majsai gyár dolgozóinak munkájával) társak közül azonban csak a járadék felét kaphatja meg, vagyis 1973-ban 209 Ft-ot az, akinek a járadék­ra jogosultságát később ál­lapítják meg. A KÜLÖNÉLŐ HA- ZASTArSAK mindegyikét a teljes összegű öregségi, illetőleg munkaképtelensé­gi járadék továbbra is csak akkor illeti meg, ha — a házaslársak az igénybejelentést megelőzően már legalább 5 éve külön­élnek, vagy — különélésük a terme­lőszövetkezetbe történt be­lépésük időpontjában is fennállott, és beviteli kö­telezettségüknek külön-kü-z lön tettek eleget. Ha a feltételek a külön­élő házastársaknál nem áll­nak fenn (pl. ha 3 éve élnek ’-ülőn) a járadékra később jogosulttá váló kü­lönélő házastárs is az öreg­ségi, illetőleg a munkakép­telenségi járadéknak csak a fele összegét kaphatja meg. ÖZVEGYI JÁRADÉKOT a túlélő házastárs kaphat akkor, ha — házastársa öregségi vagy munkaképtelenségi já­radékosként, illetőleg az eh_ hez szükséges termelőszö­vetkezeti (szakszövetkezeti) tagsági idő megszerzése után halt meg és — az özvegy, házastársá­nak halálakor munkakép­telen volt, vagy a halál idő-- ' pontjától számított Í2 hó­napon belül munkaképte­lenné vált, vagy — házastársának halála­kor az özvegyen maradt feleség a 65. életévét, ille­tőleg az özvegyén maradt férj a 70. életévét betöltöt­te, vagy a haláltól számí­tott 12 hónapon belül ezt az életkort betölti. Az említett feltételek bekövetkezését a jelenlegi és az új szabályok' egy­aránt megkívánják. A JELENLEGI SZABÁ­LYOK szerint, azonban a feltételek bekövetkezése esetén sem kaphat özvegyi járadékot az, akinek havi 260 forintot meghaladó ke­resete, jövedelme vagy nyugellátása van. AZ ŰJ RENDELKEZÉ­SEK SZERINT az özvegyi, járadékra a jogosultságot csak akkor zárja ki az öz­vegy keresete, illetőleg a jövedelme, ha a kereset, illetőleg a jövedelem az öregségi járadék összegét — vagyis 1973‘ban a havi 418 forintot — meghaladja. : (folytatása következik) : Mii s?aki fejlesztés a bácskai szövetkezetekben Visnyel Lajosné és Molnár Piroska a teherautó veze­tőfülke alkatrészét hajlítják. Egy-egy műszakban 1500 műveletet végeznek a nagy teljesítményű sajtoló­gépen. A "'MEZŐGA^DASAGi: üzemekben a gépesítés‘''fo­kozására " váló törekvés ma már általános í jelenség. Nemcsak az állami , gazda­ságokban, hanem a terme­lőszövetkezetekben is igye­keznek mechanizálni a nö­vénytermesztési, illetve az állattenyésztési munkát. Az erő- és munkagépek száma egyre több és mind gya­koribbá válik a régebbi­eknél lényegesen bonyolul­tabb, komplex gépsorok al­kalmazása a szántófölde­ken, a kertészetekben. A negyedik ötéves tervben elkészült állattenyésztő te­lepeken pedig már általá­ban modern, automatizált berendezések működnek. Csaknem mindenütt gon­dot jelent a meglevő gé­pek, berendezések karban­tartása, javítása, teljesítő- képességük kihasználása. Hiányoznak a tapasztala­tok arra nézVé, hogy adott nagyságú és összetételű gépparkhoz milyen szak­embergárda szükséges, me­lyik az a munka- és üzem- szervezési forma, amely a leghatékonyabban felhasz­nálható a termelékenység növelése érdekében. mmm car--. .............Bch-V - ■ > :*i Äxi Í<?í:.í Frissen festett, beüvegezett vezetőfülkék sorakoznak száli'tásra készen a majsai üzem udvarán, {Tóth Sándor felvételei) EDÉKÉT a tényeket fel- 'isrxvferyé. a bácskai terme-'“ . lőszővetkézeTek . területi szövetségé az .idén alkal­mazott egy gépészmérnö­köt, aki feladatul kapta többek között a körzet té- eszeíben megvalósítható mű­szaki fejlesztési lehetősé­gek kidolgozását a jelen­legi helyzetet figyelembe véve. Megállapították, hogy megfelelően képzett vezető szakember szükséges a szövetkezetek többségé­ben ahhoz, hogy a gépest- . tés elérje célját, s valóban a termelékenység növelé­sének eszköze legyen. A KÖRZETBEN az idén már több gépészmérnököt alkalmaztak és újabb hét szakember felvételét ter­vezik. Két szövetkezet — a nagybaracskai Haladás és a dávodi Augusztus 20 —, pedig felvette a kapcso­latot a Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézet jávítástech- nológiai osztályával, A lét­rejött szerződés értelmé­ben az intézet munkatársai kidolgozzák a mezőgazda­sági gépek karbantartási, javítási komplex terveit, ígva gépállományhoz szűk- séges munka- és üzemszer­vezést, a szakembergárdát, és a bizonvlatolási rend­szert is előírják. Az inté­zet segítségével kialakított rendszer mintául, szó'"ál majd a körzet többi szö­vetkezetének is. A TERVEK szerint a génkísérleti intézettel lét­rejött együttműködés során a következő feladat a sző- '5-, j gyümölcs- és zö'-iség- terifiesztési, valamint az állattartó telepek gépesíté­si rendszerinek kld"1"ozta“ tása lesz. A BMG debrece­ni gyárával közösen n“dig a növényvédő gépek alkal­mazásának, kihasználásá­nak technológiáját kíván­ják kialakítani. D. £.

Next

/
Oldalképek
Tartalom