Petőfi Népe, 1972. szeptember (27. évfolyam, 206-231. szám)
1972-09-22 / 224. szám
4. oldal 19TB. «September it, péntek Verseny a hazai piacon A módszer a termelékenység fokozása Valószínűleg nehezebb lenne felsorolni azokat a termékeket — mert ezek vannak többségben —, amelyeket még nem mozdított ki a verseny évtizedes „nyugalmi” állapotukból. A termelők és az eladók számára persze kényelmes és átmenetileg talán még előnyös is ez a monopolhelyzet. A vevő viszont kiszolgáltatott: eszi, nem eszi, nem kap mást. S a népgazdaság is károsodik, ha az anyagot, az energiát, a munkaidőt korszerűtlen vagy silány minőségű termékek gyártására fecsérlik. Változatlanul időszerű feladat tehát a monopolhelyzet gazdaságilag ésszerű korlátozása, a verseny körének szélesítése. Sokan úgy gondolják, hogy verseny csak ott lehet. ahol párhuzamosan kettő vagy több vállalat, szövetkezet foglalkozik az adott termék előállításával. Valójában a verseny, a versenvkéoes termelés nem feltételezi mindenáron a párhuzamos hazai gyártást. Gyakran ez egyébként is megvalósíthatatlan. Ha például két hazai vállalatnál gyártanának háztartási hűtőszekrényeket csupán azért, hogy verseny legyen a termelők között, annak több lenne a kára, mint a haszna. Mert a készülékek így kisebb szériában, drágábban, korszerűtlenebb módszerekkel, s valószínűleg gyengébb minőségben készülnének. De ugyancsak sokba kerülne a verseny, a jelenlegi nagyságrendű termelés mellett, ha az autóbuszok, a konténerek, az erőműk, turbinák és generátorok stb. gyártását osztanák meg két vagy több vállalat között. Mindehhez még hozzátehetjük; abból, hogy nincs párhuzamos gyártás, még egyáltalán nem szükségszerű a hazai termelő kiváltságos, monopolhelyzete. Noha a háztartási hűtőgépek gyártásával például egyetlen vállalat foglalkozik hazánkban, mégis bővül a választék, javul a minőség. A jászberényiek európai színvonalon dolgoznak, a garanciális időt is elsőnek esztendőről két évre, sőt, időszakonként bizonyos típusoké háromra. A piaci verseny vitathatatlan eredményeit fedezhetjük fel, az olaj- és gáztüzelésű kályhák, fűtőberendezések növekvő gyártásában, választékuk bővülésében is. A termelőszövetkezetek feldolgozó üzemeiben, közös vállalatainál gyártott kon- zervek, száraztészták, tejtermékek szintén gyarapították az áruválasztékot. Falukutató jegyzetek Munka és fogyasztás Az a szó, hogy urbanizáció, nem tartozik a legtisz- tázottabb fogalmak közé. Ez a legkisebb baj, hiszen falvainkban olyan, most zajló jelenségekre utal, melyek kibontakozásuk kezdeti szakaszában tartanak. Az emberi életre gyakorolt összes kihatásukat még nem is ismerhetjük ... Egyes részjelenségekre azonban máris oda kell figyelnünk. Nem minden tekintetben megnyugtató például, hogy különvált a termelő munka és a fogyasztással kiegészült szabad idő. Ugyanaz az ember a nap egyik szakában termelő, a másikban fogyasztó. Teszi az egyiket azért, hogy a másiknak eleget tehessen — és fordítva A monopolhelyzet és a népgazdasági érdek emelték fel két évre. Mert a Lehel-készülékek csak látszólag vannak kiváltságos monopolhelyzetben. A hazai piacon versenyt támasztanak az import (szo.v- jet, csehszlovák, lengyel) készülékek. De a Lehel hűtőszekrényeket egyre nagyobb mennyiségben exportálják is, s így külföldön még élesebb versenyben kell helytállniuk. Tehát a gyártók egy pillanatig sem pihenhetnek babérjaikon. Ösztönöz a külföld Vagyis a hazai piacon folyó versenynek fontos eszköze a külkereskedelem, mindenekelőtt az import. A hazánkhoz hasonló, nyílt gazdaságú országokban, ahol a külkereskedelem súlya rendkívül nagy, az import fogyasztási cikkek aránya a lakosság ellátásában többnyire két- háromszor magasabb mint nálunk. A gazdag választék, az árubőség elképzelhetetlen nagyarányú import nélkül. Bár az utóbbi években tudatosan törekszünk az import és az általa támasztott verseny fokozására, az erőfeszítések bizonyos korlátokba ütköznek. A nyugati import mértékét behatárolja az ország devizahelyzete. (A nyugatról vásárolt fogyasztási cikkek bővítik ugyan a választékot, de korlátozott mennyiségük és viszonylag magas áruk miatt érdemben nem szólnak bele a versenybe.) A szocialista országok pedig maguk sem bővelkednek fogyasztási cikkekben, s így a mérsékelt kínálat eleve korlátozza a tőlük származó importot. Az áruhiány, a könnyű belföldi értékesítés aligha készteti a termelőket kivitelre, a verseny sajátos formájának, az éles, világpiaci konkurenciának a vállalására. Az árubőség, amely részben szülője, részben következménye a versenynek, de mindenképpen a fogyasztói érdekeket szolgálja, csak sok esztendő kitartó erőfeszítései árán jöhet létre. Az elmúlt négyöt évben sokat javult az áruellátás, csökkent a hiánycikkek száma, de a helyzet még mindig nem kielégítő. Ezért például hiába készít sok-sok állami és szövetkezeti üzem cipőt, eddig mégsem alakult ki igazi verseny közöttük, a lábbelik minőségét évek óta igen éles bírálatok érik. S a nagyarányú cipőexport sem serkentett jobb munkára, furcsa módon inkább az elkényelmesedés irányába hatott A vállalatok, a szövetkezetek előnyben részesítették ugyan a nagysorozatú szovjet rendeléseket, de nem becsülték meg a valóban kedvező piacot. A magyar könnyűipari termékekkel szemben egyre nagyobb követelményeket támasztanak a szocialista Országok piacai, amelyeken mind nagyobb mennyiségben megjelennek a nyugati áruk is. S e növekvő versenyre nem reagáltak üzemeink, ezért minisztériumi beavatkozásra került sor. Bevezették például a központi minőség- ellenőrzést, vagy — mivel a sorozatos figyelmeztetések nem hoztak eredményt — leváltották a Minőségi Cipőgyár 22 különböző beosztású vezetőjét. A piaci verseny nem önkéntességen alapul, nem előzi meg felhívás és csatlakozás, a termelő és a kereskedelmi vállalatok mégsem térhetnek ki előle. Ha a feltételek adottak, a verseny a részvevők szándékaitól függetlenül hat. A Központi és az ágazati irányítás feladata a verseny feltételeinek megteremtése és mértékének, „hőfokának” szabályozása. Esetenként arra is ügyelni kell, hogy a verseny ne váljon öncélúvá, ne legyen több a népgazdaság kára, mint a haszna. Egyelőre azonban még inkább a monopolhelyzet felszámolása, a verseny feltételeinek megteremtése a fő feladat. Ezért célszerű például gyarapítani a kis- és középüzemek ma még szerény számát. A nagyvállalati szervezetek felülvizsgálása során pedig — ha a monopolhelyzet fenntartásához nem fűződik bizonyítható népgazdasági érdek — kívánatos a versenynek és a vevőnek egyaránt kedvező decentralizálása. A kereskedelmi hálózat fejlesztésénél ugyancsak érdemes a bolti, a vállalati verseny feltételeit erősíteni, nehogy az értékesítés monopóliuma fékezze a választék bővítésére, a zavartalan áruellátásra irányuló erőfeszítéseket. K. J. Hatékonyan dolgozik az újabb szalagfűrész ezek tíz régi gép munká ját végzik el, számottevően lerövidítve a darabolásra szánt időt. Mindezt annak az alapján hajtották végre, hogy sokkal jobban odafigyelnek az üzem műszaki értelmiségének és a munkapadok mellett dolgozók véleményére. S a javaslatok meg is valósulnak. H.F. Ritka azonban az olyan ember, aki külön-külön mindegyik szférában képes az önmegvalósításra. Már csak azért is, mert a fogyasztás igézete sokkal csábítóbb, mint a termelő munkáé. S itt az a veszély fenyeget, hogy sokaknál a fogyasztás, s nem pedig a munka válik az életelvek meghatározójává. Nem kevés jel utal erre a tendenciára, már manapság sem. Ha arra gondolunk, hogy hajdan virtuskodás tárgya volt, ki hagy maga után alacsonyabbra és egyenletesebbre vágott tarlót, ki rak szebb, formásabb kazlat, boglyát, arról nem is szólva, hogy kinek a lován csillan meg jobban a szerszám, — akkor azt kell látnunk, hogy mindezek üzemi „megfelelője” csak elvétve válik versengés tárgyává. Holott az önmegvalósítás lehetőségeit manapság sokkal inkább a munkának kellene nyújtania, mint korábban bármikor. Ember és munka kapcsolata a szocialista társadalomban — túlságosan nagy tét ahhoz, hogy elemzés nélkül hagyhassuk. Enélkül az urbanizáció egész folyamata irományban marad előttünk. H.D. A zsaluvibrátorok zöme versenyképes a világpiacon — a megrendelt 2500 gérpböl 2000 exportra megy. Szerelik a Z 7—15-ös típusokat. (Pásztor Zoltán felvételei) 72-ről 102 millió forintra emelkedik Kalocsán az építőgépgyártás Az elmúlt évben 72 millió forintos termelési értéket ért el az Építőgépgyártó Vállalat kalocsai gyáregysége. Az idén — a tervek és az eddigi eredmények alapján — várhatóan elkönyvelik a 102 millió forintos árbevételt. Ezt elsősorban a termelékenység növelésével érik el, amelyből a termelésemelkedés háromnegyed része származik. A kalocsai gyárban csökkent az improduktív létszám, ugyanakkor a korábbinál több szakmunkást alkalmaznak, akiknek a tudása, hozzáértése jól látszik az eredményekben. Fejlesztették a munkaműveletek technológiáját, egyebek között lerövidültek a szállítási utak, s gépesítették az alkatrészek, anyagok „belső fuvarozását”. A régebbi kooperációs megrendelések sokszor a határidő elcsúszását okozták, amikor a szállító partner nem tudta időben elvégezni a munkát. Űjab- ban önálló részleg tekercseli a vibrátormotorok 70 százalékát. A nehéz fizikai munka csökkentéséhez is hozzájárult, hogy munkába állították a második, automata, fémvágó szalag- fűrészt. Most már két ilyen berendezésük dolgozik, s Kónya István az elkészült motortekercsek műszeres ellenőrzését végzi Vetélkedés — egyedül Verseny a javából! — állapíthatjuk meg, ha a szintetikus mosószerek mind gazdagabb választékára, korszerű csomagolására és csökkenő árára gondolunk. Hasonló következtetésekre jutunk akkor is, ha a televíziós vevőkészülékek gyártását, kereskedelmi forgalmát nézzük. Gondoljunk csak arra, hogy az Orion és a Videoton páros versenyének következtében emelkedett a tv-készülé- kek garanciális ideje, egy
