Petőfi Népe, 1971. szeptember (26. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-15 / 217. szám

1971. szeptember 15, szerda 8. oldal A Kecskeméti Városi Művelődési Központ és a Katona József Színház kö­zös rendezésű színháztörté­neti sorozatának 13. évfo­lyama kezdődött tegnap, szeptember 14-én, kedden este. A felnőttek ebben az évadban az Örök klasszi­kusok című, nyolc részből álló estsorozat előadója­ként ismételten Udvaros Bélát a színház rendezőjét üdvözölhetik. A közreműködő főszerep­lő minden alkalommal a hazai színházkultúra egy- egy neves művésze lesz. Az Odipusz királyt megjelení­tő Gábor Miklóst október­ben Szilágyi Tibor követi, majd Bessenyei Ferenc, Pécsi Sándor, Bárdi György, Koncz Gábor és Dévay Camilla szereplésé­vel a nézők a klasszikus drámairodalom egy-egy örökbecsű alkotását ismer­hetik meg. A szerzők sorá­ban Szophoklész, Arisz- tophanész, Shakespeare két alkalommal, Moliére, Goethe, Ibsen és B. Shaw neve található. Az ifjúsági drámaestek nyitányára szeptember 28- án kerül sor, ugyancsak a városi művelődési központ nagytermében. A szokások­kal ellentétben ez alkalom­mal a fiatalok nem a drá­matörténet összefüggő lán- colatú ismertetését hallják majd Udvaros Bélától. Az előadó e sorozatban ki­emelkedő, klasszikussá vált darabokat ismertet. Szo­phoklész, Shakespeare, Mo­liére, Katona József, és Madách Imre alkotásai mellé néhány modern szer­ző műve is került, így Brecht, Dürrenmatt. Né­meth László, és Sarkadi egy-egy színjátékét is meg­jelenítik a kecskeméti szín­ház művészei. Nemzetközi tanácskozás Balatonfüreden a mezőgazdasági dolgozók rehabilitációjáról A modern orvostudo­mány ma már nem tartja elegendőnek, hogy pusztán | csak gyógyítsa a betegeket, i baleseti sérülteket, moz­gásszervi rokkantakat. Cél- j ja az is, hogy a sérültek a fizikai akadályok leküzdé­sével visszatérhessenek ter­mészetes környezetükbe, a j családba, társadalomba. Fontos feladatául tűzte ki, hogy a sérülést szenvedett, mozgási nehézségei ellené­re is megfelelő munkát tudjon végezni, és így tel­jes értékű embernek, a társadalom értékes tagjá- | nak érezze magát. Az or­vostudománynak, illetve [ orvosi gyakorlatnak ezt a komplex tevékenységét ne­vezik rehabilitációnak. Mint látjuk, a rehabili­táció szorosan kapcsolódik a legelemibb emberi jog­hoz, a munkához is, ami­ből következik, hogy népgazdaságilag is jelen­tős szerepe van a reha­bilitációnak. Természetes tehát hogy nem „rekeszthetők” ki a minél teljesebb testi, szellemi, foglalkozásbeli képességek helyreállítását célzó orvosi munkából az előrehaladott életkor miatt csökkent munkaképességűek, az időskorúak sem. Az ő re­habilitációjuk, mondhatni, | az egész kérdéscsoport egyik sajátos területe. Az ENSZ, amely mellett egy nemzetközi tanácsadó szerv működik a rehabili­táció kérdésében, az 1970— 80 közötti időszakot a re­habilitáció dekádjának ne­vezte el. A szocialista álla­mok rehabilitációs szakér­tő állandó bizottságot ala­kítottak, amely évenként más-más országban ta­nácskozik, Ez a testület az idén szeptember 20—25. között Balatonfüreden ülé­sezik. Ezzel a tanácskozás­sal párhuzamosan tartják meg a rehabilitációs szak­értők III. nemzetközi szim- pozionját a balatonfüredi központi SZOT-üdülő nagytermében. Ezen mint­egy 300 külföldi kutató és szakember is részt vesz. Minthogy e szakemberek előző időszakokban több­ször is foglalkoztak már az ipari dolgozók rehabilitá­ciójával, éppen a mezőgaz­daság korszerűsödése, a nagyüzemi mezőgazdaság létrejötte folytán időszerű­nek látták a mezőgazdasá­gi dolgozók rehabilitáció­jának napirendre tűzését. Balatonfüreden mindkét tanácskozás tárgya: a mezőgazdasági dolgozók rehabilitációja szocialista körülmények között. Bács-Kiskun megyét az a megtiszteltetés érte, hogy a balatonfüredi szimpozion egyik magyar előadójául a megyében fél évszázada te­vékenykedő, köztisztelet­ben álló idős orvost, dr. Szarvas Andrást is felkér­ték. A maholnap 82 esz­tendős orvos nemzetközi­leg ismert szakértője az időskorúak rehabilitációjá­nak, s napjainkban is fá­radhatatlan kutatója az idősebb népesség foglal­koztatása ügyének. Társa, munkásságának kiegészítő­je jogi kérdésekben fia is. Dr. Pogány Györgynek a Kossuth Könyvkiadónál 1971-ben megjelent „Öre­gedés — foglalkoztatás” cí­Mi újság a tyajdasá JÓL FIZET A HOLLANDIAI PARADICSOM A bácsföldvári Bratstvo- jedinstvo Termelőszövetke­zet 8 hektáron ültetett az idén hollandiai paradicso­mot, kísérletképpen. Ez a fajta, úgy látszik, jól be­vált. Kereken másfél hó­papja szüretelik már, ed­dig hektáronként 3 vagon termést takarítottak be, de legalább még ennyi lesz. Minőségi szempontból is Kitűnő a termés, hiszen | több mint 70 százalékát j friss fogyasztásra adják el, j á többit pedig feldolgozzák. A szép terméshozam és a minőség természetesen, kö­szönhető a szép, napos idő­járásnak is, de legalább annyira az állandó öntözés­nek. SUTJESKA Jól halad a Sutjeska cí­mű film forgatása, amely a jugoszláv felszabadító hadsereg harcairól szól. Ti- tót Richard Burton alakít­ja. Burton már bevégezte szerepének felét és a szer­ződés szerint október 5-ig marad Jugoszláviában. Sti­pe Delic rendező és Tomis- lav Pintér vezetőoperatőr nagyon elégedett a film ed­dig elkészült jeleneteivel, amelyeket Londonban hív­tak elő, s az anyag már vissza is érkezett Focába. magyar képtar SZABADKAN Szeptember első vasár­napján nyílt meg Szabad­kán Husvéth Lajos festő­művész emlékkiállítása. Az Alföld. Bácska és Zombor neves plain-air festője 1894. szeptember 1-én született Zomborban és 1956. decem­ber 18-án ugyanott hunyt el, hátrahagyva egyedülálló művészi örökségét, mely­nek egy részét a festő öz­vegye a szabadkai múzeum magyar képtárára hagyta. A Húsvéth-alapítvány 160 olajképből, 250 rajzból és akvarellből. továbbá hét szoborból áll. A volt vá­rosháza épületének első emeleti képtárában most 33 festményét. 5 szobrát és 25 rajzát mutatják be. A sza­badkai múzeum magyar képtára ezzel a tárlattal kezdi el működését. Amint az épület első emeletén le­vő helyiségek felszabadul­nak. a terv szerint ott kap helyet a magyar képtár és a városi képtár is, s az előbbinek keretében állan­dó kiállítást szerveznek a Húsvéth-alapítványból. FELÉPÜLT A BAJMOKI SZÍNHÁZ 360 ülőhely lesz a baj- moki színház nézőterén. A színpadán operaelőadásokat is tarthatnak, ha nem az Aidát és a Faustot, de ,a Tosca. a Parasztbecsület és más olyan mű színre kerül­het, amelyben nem túl nagy a kórus, a statisztéria. Az épület az Egység-Je- dinstvo Művelődési Egye­sület udvarán emelkedik. Építéséhez hozzá járult Sza­badka. a közművelődési kö­zösség és sok egyéni ada­kozó is. A takarékosságra és az összefogásra jellemző, hogy a berendezés egy ré­szét a szabadkai Népszín­háztól kapták, tőlük való a függöny és a széksorok. Még egy színházi hír a Vajdaságból: a napokban ünnepelte fennállásának 25. évfordulóját a zombori Népszínház. 1946. szeptem­ber 7-én tartotta első elő­adását a színházi élet szem­pontjából nagy múltú bácskai város újjászerve­zett hivatásos társulata. A színház jelentőségét, óriási kulturális szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az elmúlt 25 esztendő során 279 bemutatót tartot­tak, s előadásaikat össze­sen több mint másfél mil­lió néző látogatta. ÜZEMBEN A CUKORGYÁRAK Becslések szerint az idén 49 ezer hektárról 186 ezer vagon cukorrépára számít­hatnak a Vajdaságban. A hektáronkénti hozam 32Ö és 420 métermázsa között van. A Szerémségben hektáron­ként 5 vagonos hozam vár­ható. A cukorrépa minősége kiváló. A vajdasági cukorgyárak 182 000 vagon termést dol­goznak fel ebben az évben és mintegy 20 ezer vagon cukrot állítanak elő. Tehát mindössze 4 ezer vagon cu­korrépa kerül feldolgozás­ra a belgrádi és a peci cukor­gyárakban a Vajdaságból. Elsőiként a Sremska Mitro- vica-i gyárban kezdték meg a munkát. Ez az üzem a nyáron elvégzett bővítér után 35 ezer vagon répát dolgoz fel. Előadást tar dr. Szarvas András ist mű művében, az idősebb mezőgazdasági népesség foglalkoztatásának tárgya­lásánál ezt olvashatjuk: „Ezért értékelhetők nagyra azok a kezdeményezések, amelyekkel idősebb dr. Szarvas András, az orvos és az ifjabb dr. Szarvas András, a jogász igyekez­nek e feladat megoldását előmozdítani. Sokat foglal­koznak azzal a problémá­val, milyen feltételek mel­lett és milyen munkát tud­nak az idősebb emberek elvégezni a termelőszövet­kezetekben.” — Ezután is­merteti munkásságukat, idéz egyik közös munká­jukból, a Bács megyei kí­sérletek eredményeiről. A nemzetközi szimpozionra ifjabb dr. Szarvas Andrást is meghívták. Idősebb dr. Szarvas And­rás „Időskorúak rehabi­litációja” címmel tart majd előadást, fia pedig a rehabilitáció munka­erőgazdálkodási jelentő­ségéről beszél hozzászó­lásában. Az idős orvos, aki a me­gyei öregkorúak Gondozó- Tanácsadó Állomása és Geriátriai Rendelőjének vezetője is, jutalomszabad­ságát sem vette ki, — hogy minél tovább rendelkezésé­re álljon idős gondozottai- nak, akik között sok a vi­dékről bejáró. A rendelés csak a balatonfüredi nem­zetközi szimpozion idején szünetel. Dr. Szarvas And­rás, a találkozás program­ján túl Veszprémbe is ellá­togat, hogy ottani felkérés­re előadást tartson az ösz- szehangolt öreggondozás távlati koncepciójáról, il­letve, hogy tapasztalatokat szerezzen a területi gondo­zás ottani módszereiről. Ami előbbre visz Biztató, újszerű jelek! — ebben summázható megyénk múlt heti két jelentős eseményének lé­nyege. Méghozzá azért, mert a X. pártkongresz- szus által a szocializmus magasabb szintű építésé­ben megjelölt határozat valóra váltásának útján fontos mozzanat rajzoló­dott ki a megye kereske­delméről folytatott ta­nácskozáson éppúgy, mint országgyűlési képviselőink Baján tartott ülésén. Amennyire nélkülözhe­tetlen a statisztika az ál­talános eligazodásban, annyira káros lehet az át­lagszámok bűvölete — en­nek szem előtt tartása ragadott meg a legjob­ban mindkét eseményen. Eleven, pezsgő és csak­ugyan a lényeget: a fo­gyasztói közvélemény ál­tal visszatérően kifogá­solt fogyatékosságok or­voslását szolgáló vita jel­lemezte megyénk keres­kedelmi szakembereinek tanácskozását. S egyetlen résztvevőnek sem okozott hiányérzetet, hogy a vi­taindító — szakítva a megszokottal — kerülte az adatok és mutatók fel­sorolását. Ezúttal nem méltatta az előadó kü­lön fejezetben a keres­kedelem dolgozóinak a közvélemény által is is­mert, csakugyan nehéz, áldozatos munkáját. Viszont Geröcs István, megyei kereskedelmi osz­tályvezető a tanácskozás részvevői elé tárta az el­látás hibáit, fogyatékos­ságait. Alighanem abból az igazságból, bölcs meg­fontolásból kiindulva, hogy csakis a baj alapos ismeretében kezdődhet meg az orvoslás. A részt­vevők, akik nem csupán nagy gyakorlatú kereske­delmi vezetők, hanem a politikai munkában, a közéletben is jártas funk­cionáriusok, nemcsak mél­tányolták, hanem kifeje­zetten jó néven vették ezt az őszinteséget. A megye országgyűlési képviselőinek csoportülé­sén is megnyilvánult ha­sonló igény, melyet jól tükrözött a megye szövet­kezeti mozgalmáról átte­kintést nyújtó tájékoztató feletti vita. Nem azért, mintha bárki is a kép­viselők közül kétségbe vonta volna a tájékozta­tóban elhangzott milliós és százmilliós nagyság- rendű számadatok, a tekintélyes százalékokban kifejezett mutatók való­diságát. Erről szó sincs. Hanem sokkalta inkább azért, mert tudják: az ál­talános számadatok ezer­nyi gondot is takarnak. Tenni a gondok megoldá­sáért pedig csakis a ne­gatív tünetek minden ere­dőjének, összetevőjének ismeretében lehet. A szocializmus építése magasabb szinten! — minduntalan e gondolat visszhangzott bennem a két tanácskozás realitás­ról tanúskodó hangvéte­le, a fogyatékosságokkal való szembenézés halla­tán. S szinte önmagától kí­nálkozik a következtetés: mennyi tartalék rejlik még ebben a módszerben! Mennyi előbbre vivő erőt szabadíthat fel, ha pél­dául az üzepni termelési tanácskozást a számada­tok halmaza helyett, min­den egyes munkás szá­mára világos, érthető helyzetképpel, célmegje­löléssel indítják az arra hivatottak! Egy pillanat­ra sem lehet kétséges: or napjainkban még elég ál­talános, egyoldalú „ta­nácskozások” csakis így válhatnak alkotó fóru­mokká, amelyeken az üzem gazdái, a munkások örömmel és felelősséggel hallatják véleményüket, javaslataikat. Perny Irén Itt az ősz, megjöttek a színészek” Nyugdíjas közönségszervező Kecskemét, Katona Jó­zsef tér. A próbák közötti szünetet kihasználva, szí­nészek beszélgetnek az aranvló őszi napsütésben a „kispadon”. Idős bácsi figyeli őket a MESZÖV-székház felől. Arrafelé irányítom lép­teimet. Vajon mire kíván­csi? Mások a benzinkútnál parkoló kocsikat szemlé­lik, ő a művészbejárót né­zi, kitartóan. Magam is megállók, mu­tatom, ráérek. Felém bök szemével. — Itt az ősz, megjöttek a színészek — tudatja, s kicsit rezignáltan hozzá­teszi: — egy évvel megint kevesebb. Bólintok. így vagyunk mindnyájan. — Keveset ismerek kö­zülük. Sok a fiatal arc — folytatja a barátkozást. — Tudja, ritkán állok meg a plakátok előtt, de ami­kor a nyár végén kira- "asztiák a bérleti felhívást, a műsorrendet, meg a szí­nészek fotóit, bizonv elbá­mészkodom a hirdetőtáb- 'áknál. Kérdem, hogy vélekedik az új évadról. Diplomatikus. — Majd májusban vála­szolok. A bérletemet min­denesetre megtartottam. Rábeszéltem erre barátai­mat is. Afféle nyugdíjas közönségszervező vagyok. Most már nem a szakszer­vezet megbízásából, csak megszokásból, önszántam­ból. Nagyalakú, fényes pa­pírra nyomott programfü­zetet vesz elő kézitáskájá­ból. A címlapon a színház látképe, neve és az 1971/ 72-es évszámok. — A szervezőirodában kaptam. Hát ebből jobban megismerem a színészeket. Mindegyik bemutatkozik, külön-külön... Mit se törődve az utca­zajjal, végiglapoztuk a 32 oldalas, a jubileumi évad­hoz valóban méltó kiad­ványt. Fehér Sándor, a Hazafias Népfront városi bizottságának az elnöke köszönti a belső borítón az együttest. Képes tájékozta­tó tudósít valamennyi be­mutatóról, még arra is jut hely, hogy felidézzék az elmúlt évad legsikeresebb alakításait. — Dokumentumnak is, kedvcsinálónak is kitűnő — dicsérem. — Egyetértünk — helyesel a színház öreg barátja és búcsúzóul elárulja, hogy szerdára is kapott belépőt. — Biztosan hallott arról, hogy valamennyi új szí­nész a pódiumra lép. Ez­zel a műsorral kedveske­dik a társulat a szerve­zőknek, az együttes bará­tainak. Bemutatkozom. A riport­alany, a beszélgető part"^r a világ semmi pénztárt nem árulja el nevét. — Elegendő, ha annyit tud, hogy közönségszervező vagyok. Egy a sok közül. Szerencsére mind többen leszünk. Kívánom, hogy új isme­rősöm elégedetten távoz­zon, lelkes társai is érez­zék jól magukat ma este, hogy még jobb kedvvel végezzék megtisztelő tár­sadalmi munkájukat. Az emberek váltakoznak a kispadon. de szeptem­berben évről évre arrafelé baktat a nyugdíjas közön­ségszervező, hogy megtud­ja, kik mentek, maradtak. Heltai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom