Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

A sikertelenség nem szegte kedvüket Véget ért az utolsó két­csoportos bajnokság, s el­dőlt az osztályozó is. Jövő­re már az egész éves mun­ka, nem pedig a két mér­kőzésen mutatott forma, vagy a szerencse dönti majd el az NB III-ba ju­tást nálunk is. A kétcso­portos bajnokság rendszere valamikor jó volt — azért vezették be —, de már megtette a kötelességét, s utóbb akadályozója volt a fejlődésnek. Az osztályozó sem fog hiányozni senki­nek. v Nos, hogy az ilyen dön­tők milyen bizonytalan ki­menetelűék, arról éppen a mostan győztes jánoshalmi- ak tudnának köteteket me­sélni. ök ugyanis néhány­szor megjárták már ezt az iskolát. Valójában hányszor is? Erről vitatkoztak vasárnap a szurkolók a mérkőzés után. Volt, aki háromról tudott, akadt olyan, aki négyre emlékezett. Fella­poztuk tehát a Petőfi Né­pe régi számait: 1965 A Jánoshalmi Spar­tacus még az összevont járási bajnokságban ját­szott. Megnyerte a kiskun­halas! járás bajnokságát és feljutott a megyei I. o.-ba. Az osztályozót egyébként a KTE és a Kiskört» ját­szotta. Az elsőt a KTE nyer­te 4:1 arányban. A kis­kőrösi Gacs Tibor (most ő az edző) már a 17. perc­ben, az első gól után rek­lamálásért a kiállítás sor­sára jutott, s így a Kiskő­rös tíz emberrel játszott. A tudósítás szerint a har­madik gól lesből esett, s a győri Tímár nagyon bi­zonytalanul vezette a mér­kőzést. Tény, hogy a kis­kőrösiek még ma is emle­getik ezt a találkozót. A visszavágót Kiskőrös nyer­te 1:0 arányban, s így a KTE jutott fel. 1966 Itt volt a nagy le­hetőség. Három csapat jut­hatott fel az NB III-ba. A két csoportelső osztályozó nélkül, a két második pe- dik osztályozóval. Az újonc Jánoshalma az utolsó előtti fordulóban még az első he­lyen állt, s ekkor Mélykú- ton 0:0 arányban végeztek. Pedig Csernák még egy li­est is kivédett. Így csak harmadikak lettek. Felju­tott a Kiskunhalasi MÁV, a Kun Béla SE, majd a Soltvadkert is. 1967 A Déli csoportban 1. Jánoshalma 46 ponttal. Az utolsó mérkőzésen a Gábor Á. SE ellen Rendek 11-esből lőtte a csoportel­sőséget jelentő gólt. A döntő Jánoshalma— Kiskőrös 0:0, 2ÖÖÖ néző előtt. A visszavágó Kiskő­Á labdarúgó NB. I ŐSZI FORDULÖ AUGUSZTUS 8.: Egri Dózsa—Rába ETQ, Szom­bathely—Diósgyőr, Ű. Dó­zsa—Komló, VM. Egyetér­tés—MTK, Ferencváros— Csepel, Pécsi Dózsa—Va­sas, Salgótarján—Videoton, Tatabánya—Bp. Honvéd. AUGUSZTUS 15.: Bp. Honvéd—Salgótarján, Vi­deoton—Pécs, Vasas—Fe­rencváros, Csepel—VM Egyetértés, MTK—Ü. Dó­zsa, Komló—Szombathely, Diósgyőr—Eger, Rába ETO—Tatabánya. AUGUSZTUS 22.: Eger —Komló, Szombathely— MTK, Ű. Dózsa—Csepel, VM Egyetértés—Vasas, Fe­rencváros—Videoton, Pécsi Dózsa—Bp. Honvéd, Sal­gótarján—Tatabánya, Rá­ba ETO—Diósgyőr. SZEPTEMBER 5.: Salgó- tarján-^Rába ETO, Tata­bánya—Pécsi Dózsa, Bp. Honvéd—Ferencváros, Vi­deoton—VM Egyetértés, Vasas—Ü. Dózsa, Csepel— Szombathely, MTK—Eger, Komló—Diósgyőr. SZEPTEMBER 12.: Eger •—Csepel, Szombathely— Vasas, Ü. Dózsa—Videoton, VM Egyetértés—Bp. Hon­véd, Ferencváros—Tatabá­nya, Pécsi Dózsa—Salgó­tarján, Diósgyőr—MTK, Rába ETO—Komló. SZEPTEMBER 19.: Eger —Videoton, Szombathely— Bp. Honvéd, Ü. Dózsa— Tatabánya, VM Egyetértés —Salgótarján, Ferencváros —Pécsi Dózsa, Komló— Csepel, Diósgyőr—Vasas, Rába ETO—MTK. OKTOBER 3.: Pécsi Dó­zsa—Rába ETO, Salgótar­ján—Ferencváros. Tatabá­nya—VM Egyetértés, Bp. Honvéd—Ű. Dózsa, Video­ton—Szombathely, Vasas— Eger, Csepel—Diósgyőr, MTK—Komló. OKTÓBER 17.: Ferenc­város—Rába ETO, Pécsi Dózsa—VM Egyetértés, Salgótarján—Ű. Dózsa, Ta­tabánya—Szombathely, Bp. Honvéd—Eger, Videoton— Diósgyőr, Vasas—‘Komló, Csepel—MTK; OKTOBER 31.: Egér- Tatabánya, Szombathely— Salgótarján, Ü. Dózsa— Pécsi Dózsa, VM Egyetér­tés—Ferencváros, MTK— Vasas, Komló—Videoton, Diósgyőr—Bp. Honvéd, Rá­ba ETO—Csepel. NOVEMBER 7.: VM Egyetértés—Rába ETO, Fe- rencváros—Ü. Dózsa, Pécs —Szombathely, Salgótar­ján—Eger, Tatabánya—Di­ósgyőr, Bp. Honvéd—Kom­ló, Videoton—MTK, Vasas —Csepel. NOVEMBER 14.: Egér­Pécsi Dózsa, Szombathely —Ferencváros, Ű, Dózsa— VM Egyetértés, Csepel— Videoton, MTK—Bp. Hon­véd, . Komló—Tatabánya, Diósgyőr—Salgótarján, Rá­ba ETO—Vasas. NOVEMBER 17.: Eger— VM Egyetértés, Szombat­hely—Ü. Dózsa, Vasas— Bp. Honvéd, Csepel—Tata­bánya, MTK—Salgótarján, Komló—Pécsi Dózsa, Diós­győr—Ferencváros, Rába ETO—Videoton. NOVEMBER 21.: Ü. Dó­zsa—Rába ETO, VM Egyet­értés—Szombathely, Fe­rencváros—Eger, Pécsi Dó­zsa—Diósgyőr, Salgótarján —Komló, Tatabánya— MTK, Bp. Honvéd—Cse­pel, Videoton—Vasas. NOVEMBER 28.: Éger- Szombathely. Videoton— Tatabánya, Vasas—Salgó­tarján, Csepel—Pécsi Dó­zsa, MTK—Ferencváros, Komló—VM Egyetértés, Diósgyőr—Ü. Dózsa, Rába ETO—Bp. Honvéd. DECEMBER 5.: Szom­bathely—Rába ETO, Ű. Dózsa—Eger, VM Egyet­értés—Diósgyőr, Ferencvá­ros—Komló, Pécsi Dózsa— MTK, Salgótarján—Csepel, Tatabánya—Vasas, Bp. Honvéd—Videoton. rös—Jánoshalma 2:0, 4000 néző előtt. Tehát itt sem sikerült. 1963 Sokáig vezetett a Déli csoportban a János­halma, a döntőt mégis a Szamuely SE játszotta. A hajrá ugyanis nem volt sima. A már kiesett He- tényegyháza először nem állt ki a Cskalov SE (a mostani Mezőfi SE) ellen. A fegyelmi bizottság a Cskalov javára igazolta a két pontot. Közben titokza­tos módon utólag mégis lejátszották a mérkőzést. A Cskalov 8 gólt lőtt és ezzel a gólaránnyal meg­előzte a Fémmunkást. Igen ám, de az ellenlábas sem esett a fejére. Óvott, és ne­kik lett igazuk. Az újra­játszás sem volt szabályos, de a mérkőzés sein, mert a Hetényegyházában idegen játékosok is szerepeltek. Maradt tehát a 0:0 és a Fémmunkás játszotta az osztályozót a Szamuely SE- vel. Meg is nyerte, mert Kalocsán 1:1, Kecskeméten 1:0 volt az eredmény. A történeti húség kedvéért, azt is jegyezzük le, hogy a kecskemétiek csak „át­szállójegyet” váltottak az NB III-ba. 1969 Az utolsó tavaszi— őszi rendszerű bajnokság osztályozóján ismét a Já­noshalma volt az egyik fő­szereplő. A Mezőfi SE-vel vívták a döntőt. A sorso­lás — úgy látszott — a Já­noshalmának kedvezett, mert először Kecskeméten játszottak. A szeszélyes no­vember azonban megtréíái • ta a küzdőket. Orkánszecú szélben, jéghideg szakadó esőben futottak ki a csa­patok! Az '"eKST' félidőben Mizser góljával vezetett a a Jánoshalma. A szünetben senki sem tett volna egy lyukas garast sem a Me- zőfire. Aztán jött a drá­mai fordulat. Szóráth vagy 30 méterről megcélozta a kaput, s a vizes labda a sarokba csúszott. 1:1. Vi- rágh lopakodott előre, s fe­jéről a hálóba került a lab­da. 2:1. Papp a félpályáról teljesen céltalanul ívelt elő­re egy labdát. Rosszul, mert senki sem mozdult érte, csak Németh kapus. Könnyedén akarta fogni, és mellényúlt, majd utána kapva szinte bedobta a sa­ját hálójába. Az eredmény tehát 3:1 lett, s a vissza­vágón hiába játszott egy kapura a Jánoshalma. A Mezőfi SE kihúzta 0:0-ra. 1970 Az egyfordulós baj­nokság végén lezajlott dön­tőről csak röviden, mert a győzelem nem jelentett fel­jutást. Közös megegyezés­sel Jánoshalmán játszot­tak. A rendes játékidőben 0:0 volt az eredmény, majd a hosszabbításban előbb a Fémmunkás vezetett, aztán egyenlített a Jánoshalma. Csak a 104. percben dőlt el a mérkőzés sorsa, amikor Fenyvesi szabadrúgásból a hálóba bombázott. Mindez csak olyan erőpróba féle volt, s mindenki érezte, hogy a nagy ellenfelek egy év múlva újból összecsap­nak. Így is történt. Befejezésül válaszol­junk tehát a feltett kérdés­re. Nos, nem számítva az egyfordulós bajnokságot, a Jánoshalma háromszor sze­repelt az osztályozón. Di­cséretükre legyen mondva, a sikertelenség nem szegte kedvüket, s így többszörö­sen is megérdemelték a fel­jutást, amelyet most egy sportszerűen küzdő és kitű­nő ellenfél ellen, kettős győzelemmel harcoltak ki. Ss. Z. Ezer kilométer a napfényes Krímen át 3. Győzelem a szovjet Riviérán M ielőtt együtt elindulnánk a Szimferopólból Jaltáig vezető csodálatos úton a Krími-hegység 755 méter magas hágóján át, a Csa- tir-Dag felhőbe vesző csú­csai mellett, röviden a le­játszott két mérkőzésről is meg kell emlékeznünk. Az elsőt ugyan szívesebben el­felejtenénk, de annál büsz­kébben gondolunk a máso­dik — az alustai — talál­kozóra. Nos, az első Szimfeíropol- ban játszott mérkőzés előtt egy cseppet sem voltunk bizakodó hangulatban. Igaz, tudtuk, hogy a Szpartak csapata a tavaly Kecske­méten aratott kettős győ­zelme óta alaposan meg­fiatalodott, de azt is ta­pasztaltuk, hogy még ma­gasabbak lettek. Legalább 5—6 játékosuk termete jár 185 cm körül. Gyorsak, erő­sek a szovjet lányok. A le­pattanó labdák megszerzé­sében, s az indításokban nem tudtuk velük felvenni a versenyt, ráadásul távol­ról is nagy pontossággal dobtak. A mi csapatunk fáradtnak, rutintalannak tűnt mellettük. A 76:53-as végeredmény hűen fejezte ki a két csapat közti kü­lönbséget. L ehetnek-e nyulakból oroszlánok? A má- ■ íödik mérkőzés azt igazol­ta, hogy néha ez is meg­történik. Kedden délután Álustá- ban először a mérkőzés színhelyét tekintettük meg. A pompás fapadiós szabad­téri pálya sokkal ismerő­sebbnek tűnt, mint a szim- feropoli csarnok. Míg a lá­nyok a stadion kényelmes szobáiban pihentek, Ada- mik edző taktikai tervet készített. Az első mérkőzés alapján nem várhattunk győzelmet, de tudtuk, ha sikerül a Szpartak gyors indításait megállítani, a szabadtéri pályán amúgy is nehezebb távoli dobásokat jó védekezéssel semlegesí­teni, ugyanakkor sokkal harcosabban, keményebben játszani, akkor szorosabb lehet az eredmény. A mérkőzés az esti órákban. pompás, hűvös levegőben, és mint­egy 1500 néző előtt került sorra. Nagy örömünkre közvetlenül a kezdés előtt érkezett meg — egyenesen Kecskemétről — Gyóni La­jos, a megyei pártbizottság titkára, Vágó Ivánnal, a megyei tanács osztályveze­tőjével együtt. Egy kiállí­tás ügyében tárgyaltak a testvérvárosban, s termé­szetesen a repülőgépről eyyenesen Alustába rán- dultak a mérkőzésre. Űk sem gondolták, hogy milyen örömet szereztek. A lányok a pályán ugyanis megszállottként küzdöttek. Talán az volt a forrása a sikerüknek, hogy Ivcsatov edző az első mérkőzés után nem számíthatott ilyen gyökeres változásra. Ügy gondolt«, hogy a Szimfero- polban alkalmazott taktika itt is bőven elegendő lesz a győzelemhez. Amikor pe­dig észrevette, hogy most egy más csapattal áll szem­ben, már elkésett és nem is tudott taktikát változtat­ói. Győztünk 56:46-ra. olvasóinkkal Ahogy alakult a mérkő­zés eredménye, úgy válto­zott a közönség hangulata is. Az alustaiak — többsé­gükben a Szovjetunió min­den részéből összesereglett nyaralók — a végén majd­nem a vállukra kapták a lányainkat Alig tudtunk kiszabadulni az ünneplők gyűrűjéből. Adamik Ferenc edző még félórával a mér­kőzés után is autogrammo- kat osztogatott. Ezt a na­pot valahogy így foglalhat­nám össze: Nyertünk már NB I-ben. sőt nemzetközi találkozón is, de ilyen nagy közönség előtt, s ilyen lel­kesedéssel még sohasem játszottunk. g$ ármilyen nagyszerű w is az utazás, a cso­dálatos Krímen át, lassan a végéhez közeledtünk. Pe­dig már nem okozott külö­nösebb zavart a 2 ótá idő- eltolódás, s megszoktuk, sőt meg is szerettük az orosz konyhát is. Hátra volt azonban még egy nagy élmény, a sze- vasztopoli látogatás. Június 23-án, szerdán, az utolsó előtti napon indultunk a hős város felé. Barátaink már a várostól 6 km-re a szapunk-hegyi Dicsőség- obeliszk előtt vártak ben­nünket. s a csodálatos dio­ráma megtekintése után chv Losoncz Mihály, küldött­ségünk vezetője a megem­lékezés virágait helyezte el a hősi emlékmű talapzatán. A többit szinte nehéz len­ne részletesen leírni. Mi tetszett jobban; a Nahimov tér, a Panoráma, vagy az Elsüllyesztett Hajók emlék­műve? Talán amikor a ha­talmas hajók között manő­verezett velünk a kis mo­toros az öböl nyílt vizére, egy utolsó tengeri fürdésre a Zolotoj homokos part­jain? Szevasztopol éppúgy felejthetetlen mindenki szá­mára, mint ahogy Szimfe- ropolt, Jaltát, Alustát, vagy Jevpatoriját sem lehetne kitörölni az emlékezetünk­ből. Az utolsó nap Szimfero- polban, vásárlással és bú­csúzással telt el. A záró­banketten ott volt Leonid Dimitrijevics Szadelnyikov, a krími területi pártbizott­ság titkára és Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság tit­kára is. Vele az utolsó na­pokban többször is talál­koztunk. s a hazafelé ve­zető út első felét Szimfe- ropol és Kijev között együtt tettük meg. Ök máris hazar felé indultak, de előttünk még egy csodálatos nap állt. Kij évről már sokan megírták, hogy gyönyörű város. Láttuk nagyszerű stadionjait, uszodáját, s vé­gigjártuk gazdag áruházait. Szép volt. M ásnap délelőtt sima repülőút utón alig vettük észre, máris Ferihe­gyen landolt velünk a gép. Örömmel számolhatünk be arról, hogy a kecskeméti sportdelegáció teljesítette feladatát. Azon felül, hogy növeltük a város sportolói- nank hírnevét, újabb bará­tokat. sok-sok kedves isme­rőst szereztünk a testvérvá­rosban és az egész Krím- félszigeten. A szimferopoli sportolóktól ázzál búcsúz­tunk: .vjs.zontlátásra mi­előbb. Kecskeméten. Vége. Szabó Zoltán Csütörtökén: az NS I. 8 sorsolása A labdarúgó NB I. B. sorsolását lapunk csütör­töki számában közöljük. Az NB II. Keleti csoport sorsolását pedig a pénteki számunkban találják meg olvasóink. „Nem gondolom meg magamat” A világhírű szovjet ka­pus, Jasin májusi búcsújá­téka után vasárnap este a Rio de Janeiro-i Maraca- na Stadionban újabb fut- ballsztár, Pelé utolsó fellé­pésére került sor. A labda­rúgó pályafutása alatt több, mint ezer gólt (a vá­logatottban ötvenegyet) el­ért sportoló az újságírók kérdésére így válaszolt: — A Válogatottban el­töltött 14 évre mindig nagy büszkeséggel fogok gondol­ni, s noha az utolsó mér­kőzés után a közönség lel­kes ünneplése közben gondoltam is a folytatás­ra, már nem változtatok: nem térek vissza a válo­gatotthoz. Boldog vagyok, hogy az együttes a máso­dik félidőben, amikor már nem játszottam, nagyon veszélyesen támadott, meg­állta a helyét. A futballkirály a jugoszlávok elleni mérkőzés szüne­tében. Jobb szélen a szemüveges férfi a brazil ktll- tuszpiiniszter. Felé mellett a jugoszlávok egyik lég* jobbja, Dzsajies.

Next

/
Oldalképek
Tartalom