Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-24 / 173. szám

& oldal 1971. j áll tu M, nőmből Kairó és Tripoli köszönti Nimerit Lord Lothian brit kül­ügyi államtitkár a Lordok Házában hivatalosan kö­zölte azt az információ­ját, amely szerint a khar- toumi elnöki palota körül pénteken még mindig, pontosabban ismét, lövöl­dözést lehetett hallani. Bár más források ezt a jelentést nem erősítették meg, több ok is van arra, hogy ne csodálkozzunk, amiért valamennyi nyu­gati távirati iroda gyors­hírben jelentette lord Lothián értesülését Az egyik ok kétségtele­nül az a tény, hogy az újabb lövöldözést na­gyobb címbetűkkel lehet jelenteni, mint a helyzet megszilárdulását. A má­sik, a fontosabb ok, hogy az arab világ jelenlegi, meglehetősen látványos, fordulatait a lehető leg­jobban igyekszik kihasz­nálni a nyugati propa­gandaapparátus. Sajnos, ezúttal nincs is nehéz dolga: ahol annyi minden történt néhány nap, sőt néhány óra alatt, mint a legnagyobb területű arab országban, Szudánban, ott senki nem fogja eleve lehetetlennek tartani az újabb lövöldözésről szóló híreket. Még akkor sem, ha azok később nem is bizonyulnak igaznak. Az összképből azonban pillanatnyilag kirí a lord Lothian-féle értesülés. Általában ugyanis úgy tű­nik, hogy az arab világ­ban, sőt általában a világban, befejezett ténynek tekintik Nime­ri vezérőrnagy visz- szatérését Szudán élére. A legérdekesebb termé­szetesen az arab országok reagálása és ez a jelek szerint az egyetlen Irak kivételével egyértelműen pozitív. Hosszabb távú követ­keztetéseket még feltétle­nül korai lenne levonni, de az arab visszhangmo­zaik alapján úgy tűnik: nemcsak Líbiában, hanem Egyiptomban és valószí­nűleg Szíriában is egyér­telmű örömmel fogadták Nimeri hatalmának gyors restaurálását. Ennek az örömnek a legfőbb eleme kézenfekvőnek látszik és ezt a Journal d’ Egypte című kairói lap vezércik­ke így fogalmazza meg: „A négyek ismét egymás­ra találtak. Nimeri vissza­térésével újra megnyíltak azok a távlatok, amelye­ket Egyiptom, Szíria, Lí­bia és Szudán együttmű­ködése tárt fel.” Az Izrael-ellenes arab front legnagyobb, immár hagyományos problémája az egység krónikus hiá­nya, amelyet a legutóbbi jordániai események csak súlyosbítottak. Kairóban és Tripoliban feltétlenül, Damaszkuszban pedig csaknem bizonyosan úgy látják: a most levert szu- dáni államcsíny eredmé­nye egy Khartoum—Bag­dad szélsőséges tengely lett volna. Ennek az arab világ további megoszlá­sával fenyegető lehető­ségnek az elhárulását üd- vözlik az elégedett han­gú egyiptomi és líbiai kommentárok. Kozmosz—430 A Szovjetunióban pénte­ken Föld körüli pályára bocsátották a Kozmosz—430 mesterséges holdat. A szput- nyik fedélzetén elhelyezett tudományos berendezés se­gítségével folytatják a vi­lágűr kutatását a régeb­ben meghirdetett program­nak megfelelően. A beren­dezés ' szabályszerűen mű­ködik. Szadat a főtitkár Péntek délután, az ASZÚ kongresszusának megnyitását megelőző ülé­sen Anvar Szadatot válasz­tották a párt főtitkárává. Szadat új tisztségének meg­felelően elnökölni fog az ASZÚ ülésén. Segély Indiának A Magyar Vöröskereszt az Indiába menekült pa­Nimeri ura a helyzetnek Még a kommunista szimpatizánsokat is üldözik Nimeri vezérőrnagy, akit a hozzá hű katonai egységek csütörtökön ellen- puccsal visszahelyeztek a hatalomba, telefonon kö­zölte Kadhafi líbiai és Sza­dat egyiptomi elnökkel, hogy „teljes mértékben ura a helyzetnek”. A beszélge­tésekre csütörtökön éjjel került sor, amikor egyre gyérebbé váltak azok a hí­rek, hogy Nimerivel szem­ben kisebb ellenállási fész­kek még kitartanak. Líbia hangosan, Egyiptom pedig közvetve üdvözölte a khartoumi fordulatot. A benghazí rádió büszkén je­lentette, hogy „Líbia telje­sítette kötelességét Szudán­nal szemben”. Mindazonáltal, az új té­nyek némi kétséget tá­masztanak azzal szemben, hogy Kadhafi ezredes légi­ereje valóban leszállásra kényszerítette a BBAC brit légitársaság VC—10 mintá­jú repülőgépét, amelynek fedélzetén két szudáni ve­zető tartózkodott. Nemcsak szemtanúk szólnak a „lé­gikalózkodás” ellen, s nem­csak a líbiai cáfolatok kö­vetik egymást, az is kide­rült, hogy a líbiai légitér egy részét fedő máltai el­lenőrző torony a gép piló­tájának, Bowyer kapitány­nak egyszerűen nem en­gedte meg a visszatérést Rómába. S minthogy Bowyer azt a hírt kapta Benghaziból, hogy a khar­toumi repülőtér zárva van, nem volt más választása, mint leszállni Líbiában. Ez az esemény fő témája a pénteki brit sajtónak. Egyetlen lap sem tud azon­ban választ adni arra, miért nem engedélyezte Málta a visszafordulást a brit gépnek. Jelzik viszont, hogy az ügy kihat Nagy- Britannia és Málta most korántsem rózsás viszo­nyára. Az Osztrák KP lapja, a Volksstimme megállapítot­ta: „Az egésznek olyan sza­ga van, mint a legszokvá­nyosabb titkosszolgálati összeesküvésnek. Az impe­rializmus, amelyet meg­riasztottak a szudáni fejle­mények, odacsapott.” A lap szerint most, hogy az iz­raeli fegyverek már nem olyan élesek, az imperializ­mus elsősorban az arab vi­lág belső megosztásán fá­radozik. Az a tény, hogy néhány nacionalista arab rendszer tudatosan elszige­teli magát a tömegektől, megkönnyíti az imperializ­mus számára a játékot.” A párizsi Figaro Kadhafi szerepét központinak ítéli meg az eseményekben, s azt az észrevételt teszi, hogy talán a 28 éves líbiai elnök lesz Nasszer utóda az arab világ élén. Ami Szudánt illeti, a MENA egyiptomi hírügy­nökség khartoumi jelenté­se szerint Nimeri szudáni elnök elrendelte az őt el­távolító puccs részeseinek azonnali bíróság elé állítá­sát. Az omdourmani rádió közölte, hogy négy katonai büntetőtanács alakult e cél­ból. A tanácsok máris meg­kezdték munkájukat —, miközben a katonai veze­tők országszerte folytatják a puccsisták, a kommunis­ták és még a velük szim­patizálók üldözését is. Nagy tüzérségi nyomás a kormánycsapatokra Dél-Vietnamban az ame­rikai parancsnokság csü­törtökön sem jelentett em­lítésre méltó harcokat. A UPI saigomi tudósítója vi­szont azt közölte, hogy a saigoni kormányzat csapa­tai a részleges amerikai lét­számcsökkentés következ­tében nehéz helyzetbe ke­rültek a Vietnam két ré­szét elválasztó volt demili- tarizált övezettől délre, ahol a népi erők tüzérsége na­pok óta élénk tevékenysé­get fejt ki. Az amerikai visszavonulás következté­ben az egyik dél-vietnami támaszpont teljesen tüzér­ségi védelem nélkül ma­radt, s több más támasz­pont is jelentősen gyen­gült. Tegnap délután érkezett hírek szerint újabb dél­vietnami egység hatolt be Kambodzsa délkeleti tér­ségeibe. Saigoni hírek sze­rint ezúttal egy páncélos­egységről van szó. Kampong Cham ikelet- kambodzsai tartományban folytatódnak a saigoni kor­mánycsapatok „tisztogató” hadműveletei. Peking ottawai ablaka Középkori büntetés Nagyszabású Belfastban razzia Több száz angol katona részvételével Belfastban és Észak-írország több kisebb városában a hatóságok nagyszabású razziát és ház­kutatás-sorozatot tartottak. Ezúttal nem fegyvert és robbanóanyagot kerestek, hanem az illegális ír köz- társasági hadsereg (IRA) tagjait próbálták felkutat­ni. Londonderryben folyik a Bernadette Devlin kezde­ményezésére megindított nem hivatalos vizsgálat, amelynek célja, hogy ki­derítse két ír fiatalember halálának körülményeit, akiket két héttel ezelőtt az angol katonák golyói öl­tek meg. Az egyik tanú vallomása szerint Seamus Cusack, akire állítólag azért lőtt rá a járőr, mert fegyver volt nála, nem hordott semmilyen fegy­vert és a katonák figyel­meztetés nélkül nyitottak tüzet. Csütörtök éjjel és pénte­ken hajnalban Belfast ka­tolikus negyedében több helyen tűzharc volt az IRA lövészei és az angol kato­nák között. Tüntetések so­rán csütörtök este és éjjel számos összecsapásra ke­rült sor A rendőrök szállítottak kórházba egy férfit, aki a lábán sérült meg és akit az IRA a felújított középkori büntetéssel sújtott: kát­rányban és toliban hem- pergették mea. Huang Huan, a Kínai Népköztársaság első Ka­nadába akkreditált nagykö­vete magyar idő szerint szombaton hajnalban érke­zik meg állomáshelyére, Ottawába. A kanadai fő­város diplomáciai köreiben nagy érdeklődés és élénk spekuláció előzi meg a pe­kingi kormány rangidős nyugati szakértőjének szá­mító kínai diplomata érke­zését, amire egyébként az eredetileg megadott idő­pontnál 6 héttel később ke­rül sor. Jóltájékozott otta­wai források szerint Huang Huan késése Henry Kissingernek, Nixon elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójának titkos pekingi lá­togatásával függ össze. Ügy tudják, hogy a veterán kí­nai diplomata, akit egyéb­ként Mao Ce-tung és Csou En-laj befolyásos bizalma­sának tekintenek, tevékeny szerepet játszott Henry Kis­singer pekingi útjának elő­készítésében. A kanadai főváros politi­kai köreiben általános az a vélemény, hogy Peking ve­zető diplomatájának meg­érkezése nem is elsősorban a kanadai—kínai kapcsola­tok új szakaszának kezde­tét jelzi, hanem egyszer­smind az USA-nak legin­kább „kézreeső” kínai dip­lomáciai bázis megterem­tését jelenti. Huang Huan különlegesen fontos szere­pére utal az a tény is. hogy 1966 és 1969 között ő volt az egyetlen Ázsián kí­vüli kínai diplomata, akit a „kulturális forradalom” idején sem hívtak haza, s kairói nagykövetként mind­végig állomáshelyén ma­radt. Ottawai diplomáciai for­rások feltételezik, hogy az itteni kínai nagykövetség „ablaka Washingtonra nyí­lik” — majd, s Huang Huan első és legfontosabb feladata Nixon elnök ter­vezett pekingi látogatásá­nak előkészítésével kap­csolatos amerikai—kínai megbeszélések lebonyolítá­sa lesz. Ottawai források tudni vélik, hogy az ENSZ őszi ülésszakán a Kínai Nép- köztársaság ENSZ-jogainak csaknem bizonyosra vehető helyreállítása esetén Huang Huan fog elsőként meg­jelenni kormánya képvise­letében a New York-i ENSZ-palotában. Azt is va­lószínűnek tekintik, hogy Huang Huan a Kínai Nép- köztársaság kiszemelt washingtoni nagykövet-je­löltje arra az esetre, ha Nixon elnök pekingi láto­gatásának eredményeként sor kerül a kínai—amerikai diplomáciai kapcsolatok fel­vételére. kisztániak megsegítésére 175 ezer személy beoltásá­hoz elegendő koleraellenes oltóanyagot küldött Cal­cuttába. Meg akarják tiltani az Ilumanité ünnepségét A francia kormány, majd a köztársasági elnök meg­erősítette a párizsi városi tanács határozatát, amely­nek értelmében, „nem tart­ható meg a Vincennes-i er­dőben” az Humaniténak, az FKP központi lapjának ha­gyományos évi ünnepe. A határozat ellen az FKP Politikai Bizottsága erélyes tiltakozást jelentett be, s közölte, hogy az Humanité- ünnepséget mindenképpen megtartják szeptember 11— 12-én. Hadgyakorlat az EAK-ban Kairóban bejelentették, hogy pénteken hajnalban „nagy sikerrel” befejeződ­tek az egyiptomi fegyveres erők egy hét óta tartó had­gyakorlatai. Teller egy egyáltalán nem tudós testületben Teller Edét, az Ameriká­ban élő magyar származá­sú atomtudóst, aki szélső- jobboldali nézeteiről is is­mert, Nixon elnök csü­törtökön a külföldi felderí­tői tanácsadói testület tag­jává nevezte ki John Connally helyére, aki pénz­ügyminiszterré történt ki­nevezésekor erről a tiszt­ségről lemondott Provokáció minden nap A TASZSZ a KCNA hír- ügynökségre hivatkozva közli Phenjanból, hogy amerikai katonák szerdán több száz lövést adtak le automata géppisztolyaikból a demilitarizált övezet északi részén álló koreai őrszemekre. A jelentés hangsúlyozza: a csaknem naponta ismétlődő fegyve­res provokációk a demar­kációs vonal környékén az amerikai imperialisták pró­bálkozásai, amelyek célja még jobban kiélezni a ko­reai helyzetet. Ezután otthon készítik a pénzt Malaysia Kuala Lumpur­ban megnyitotta első pénz­verdéjét. Eddig az ország számára Nagy-Britanni(á- ban és a Német Szövetsé­gi Köztársaságban készítet­tek váltópénzt. A Nixon—Mao-kézszorítás előtt „Akár mint turista, akár mint elnök...” Edgar Snow társalog Kínában IV. dósítóként dolgozott. Kitű- Az elmúlt évben többször Most, hogy a világközvé- nőén megtanult kínaiul, is újra járt Kínában, é9 lemény már mint a közel- több nyelvjárást beszél és ő módjában volt Maóval és jövőben bekövetkező ese- volt az első nyugati újság- Csou En-lajjal, a ma leg- ménnyel számol az Egye- író- aki 1936-ban, áttörve a lényegesebb kérdésekről, sült Államok elnökének csangkajsekista csapatok közöttük a kínai—amerikai pekingi látogatásával, kü- zárógyűrűjét, eljutott a ki- viszonyokról beszélgetni. Ionosén érdekes visszate- nai vörös hadsereg főhadi- A legnagyobb feltűnésé kinteni e látogatás élőké- szállására. Abban az idő- az 1970. decemberi beszél- szítésének néhány, lassan ben a Mao-vezette katonai getés keltette (öt teljes feledésbe merült fázisára, csoport Észak-Senhszi bar- órán át tartott), amelyet Itt először meg kell em- lángjaiban élt: Snow itt Edgar Snow Mao Ce-tung- líteni Edgar Snow amerikai hosszas beszélgetéseket gal folytatott. Az elnök fel­újságíró személyét is: folytatott az akkor még kérte az amerikai újságírót* Snow az az ember, akinek szinte ismeretlen Mao Ce- ne szabályos interjút ké- világszerte nagy feltűnést tunggal, egyik könyvében szítsen, csak cikkben szá- keltett leírásaiban először m°S is írta Mao életrajzát, moljon be társalgásukról, bukkant fel ennek a látó- Ebből az időből származik Ebben a beszélgetésben gatásnak lehetősége. (Snow azóta is fenntartott és Mao kijelentette: „A kí- idős, jelenleg Svájcban élő egyedülálló jó kapcsolata a naiak és az amerikaiak kö- hírlapíró, aki miután Mis- mai kínai vezetők legtöbb- zött... a kölcsönös tiszte-^ souri állam egyik egyete- jével. Snow egyébként a letnek és egyenlőségnek! mén újságírást tanult, égé- kínai—japán háború 1937—. kell fennállnia”. Majd el- szen fiatalon Kínába uta- 1941-es időszakában is Ki- mondta: „a kínai külügy­iéül! éü üU. hát iiiQXLák.tifc: náhol tudósította lapjait, minisztérium annak lehetői 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom