Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-10 / 212. szám
Júliusban a korábbi hónapokhoz képest csökkent megyénkben a hitelkérő gazdálkodó szervek száma, s egyben a hitel- kérelmek darabszáma is. A korábban megkötött hitel és kölcsönszerződések ugyanis a legtöbb vállalatnál biztosították a zavartalan pénzellátást. HITEL Nagyobb igények főleg ott merültek fel, ahol a korábbi szerződések lejárta miatt új hitelmegállapodások 'megkötése vált szükségessé. A júliusi hitelengedélyezés egyébként 15 százalékkal magasabb a tavalyi ugyanezen időszakénál. Ezen belül az iparban 3 százalékkal, a mezőgazdaságban 7,6 százalékkal nőtt az engedélyezett hitelösszeg. A fel- vásárlási ágazatban közel nyolcszoros engedélyezés történt. összeállította: Nagy Ottó A PETŐFI NÉPE MELLÉKLETE Nehézségek a szállításban Országosan — és megyénkben is — rendkívüli helyzet állt elő az áru- és anyagszállításban. A nehézségekért egyáltalán nem okolhatjuk a szállítókat, hiszen az év első felében a vasút a Szegedi MÁV Igazgatóság területéh 21,5 százalékkal, a Kecskeméti 9-es számú AKÖV 17 százalékkal több árut szállított mint az elmúlt év azonos időszakában. Sőt, elmondhatjuk, hogy a szállításhím részt vevő dolgozók hősies — sokszor emberfeletti — munkát végeztek az elmúlt időszakban. Hosszú lista A közlekedés jelenlegi gondjait elsősorban a rendkívüli tél, azt követően hazánk keleti területén hosszan elhúzódó árvízveszély elleni védekezés, a károk helyreállításához az építőanyag biztosítása idézték elő. Hozzájárult még mindezekhez a kedvezőtlen időjárás miatt a mezőgazdasági termékek késői érése, ugyanakkor az elmaradt szállításokat is pótolni kell. Hogy micét vetődik fel ilyen követelőén ez a kérdés? Arról van szó, hogy harmadik ötéves népgazdasági tervünket vajon sikerrel tüdjuk-e befejezni, vagy sem. A másodlt ötéves terv végén — lE)64-ben — is voltak ilyen problémáink, s akkor úrrá tudtunk lenni a nehézségeken. Azóta magyénk iparának termelése mintegy 90 százalékkal, a mezőgazdaságé 20—21 százalékkal növekedett, s mindez a szállításban is érezteti hatását. Mi történne, ha nem tudnánk megbirkózni a feladatokkal? Az üzemek nem kapnának elegendő anyagot, zavarok keletkeznének a termelésben. Az áru nem jutna el a fogyasztókhoz, a megrendelőkhöz, ami a lakosság ellátásában idézne elő nehézségeket — külföldi partner esetén az üzleti kapcsolatokban Okozna mérhetetlen károkat. Nem kevésbé Sújtanák a szállítási problémák a mezőgazdasági üzemeket, hiszen nagymennyiségű termés lenhe kitéve a pusztulásnak. AZ építkezéseken is megállna a munka, s a megyében több száz lakással kevesebb készülne el az idén. Mindez egybevetve törést okozna életszínvonalunk emelkedésében, ennek elkerülése pedig mindenkinek érdeke. Természetesen van kiút most is — mint 1964- ben —. Alikor a közös összefogás segített, most is ez a megoldás kulcsa A megyei szállítási bizottság legutóbbi ülésén a feladatok mellett felvázolták a nehézségek leküzdésének módját is. Hosszú lenrte felsorolni az őszi szállítási feladatokat, ezért közülük csak néhány legfontosabbra utalok. Bács-Kiskun megye az ország legnagyobb szőlősvidéke, és gyengén közepes termés esetén is igen jelentős vasúti és gépjárműkapacitást igényel a must, a bor elszállítása. Az Alföldi Pincegazdaság — csak a MÁV-tól — 150 ezer hektoliter must tartálykocsikban való szállítását igényli, mégpedig megfelelő ütemben, nehogy a mustok közben erjedésnek induljanak. A MÉK Vállalat a gyümölcs- és zöldségexport lebonyolításához kér szállítóeszközöket. A Bács megyei Állami Építőipari Vállalat még a nagy hidegek beállta előtt kéri a kavicsszállító irányvonatok indítását, mert áz összefagyott anyagól már csak nagy időveszteséggel — a vasúti kocsik hosszabb igénybevételével — lehet kirakni. A Kecskeméti Konzervgyárnak bel- és külföldi megrendelésre több ezer vagon készárut kell leszállítania. A Közúti Üzemi Vállalatnak fontos útépítéseihez több százezer tonna kőanyagra van szüksége. A Tüzép Vállalat a téli tüzelő biztosításához igényéi nagy mennyiségű szállítóeszközt. Mindemellett természetesen egy pillanatra sem szünetelhet az élelmiszer, ruházati és iparcikk kereskedelem részére az áru továbbítása, a mezőgazdaság részére a gépek, a műtrágya, a vegyszerek fuvarozása. Gyorsabb rakodás Amikor a megyei szállítási bizottság mindezt számításba vette a közös érdekek mellett a közös erőfeszítések szükségességét is hangsúlyozta. Igen fontos, hogy a befutó szerelvényekből — érkezzenek azok éjszaka, vasárnap vagy ünnepnapon —, a vállalatok azonnal megkezdjék az áruk kirakását. A Gazdasági Bizottság határozata nyomán ugyan a közlekedési- és postaügyi miniszter az Országos Ányag- és Árhivatal elnökével egyetértésben a kocsiálláspénzt a fek- bérbírságot a gyorsabb kirakodás érdekében megemelte, a vasút képviselői azonban hangsúlyozták: Nem az az érdekünk, hogy minél több bírságot fizettessünk, hanem hogy a vagonokat minél előbb kiürítsék. (A büntetéspénz nem a vasút pénztárába fut be, hanem állami bevételt képez.) A másik intézkedés — amelyet ugyancsak a közlekedés- és postaügyi miniszter adott ki — a közületi tehergépjárművek augusztustól novemberig havonta öt napra való igénybevételére vonatkozik. A megyei szállítási bizottság annak a reményének adott kifejezést, hogy a vállalatok, gazdaságok minden kényszerintézkedés nélkül baráti együttműködésre törekednek, és maguk ajánlják fel szabad járműkapacitásukat. Érdemcts mérlegelni Természetesen ez nem könnyű feladat. A gazdasági vezetőknek sok esetben felül kell emelkedni üzemük, szövetkezetük, gazdaságuk pillanatnyi érdekein és az egész népgazdaság javát helyezni a mérleg másik serpenyőjébe. Ám bizonyosan mérlegelik azt is, Jvogy maguk is sok esetben szállíttatok és közvetve, vagy közvetlenül őket is sújtják a fuvarozási nehézségek. Ezért bizonyosan gondoskodnak arról, hogy járműparkjukat az elkövetkezendő időszakban tervszerűbben használják ki, s az így felszabaduló szállító- kapacitással segítsék a népgazdaságot, az őszi forgalom zökkenőmentes lebonyolításában. Ezzel egyben hozzájárulnak a harmadik ötéves terv sikeres befejezéséhez. Nagy Ottó >1 közgazdász szemével Bér és részesedés MINT ismeretes, a kormány felhatalmazta a Gazdasági Bizottságot a köz- gazdasági szabályozó rendszer továbbfejlesztésére és az ezt szolgáló irányelvek kidolgozására. Ennek nyomán született meg a 3/1970. (VIII. 9.) számú GB-hatá- rozat, amely többek között úgy intézkedik, hogy a bér és személyi jövedelemszabályozási rendszert oly módon kell tovább fejleszteni, hogy az élő munkával való még hatékonyabb gazdálkodásra ösztönözzön, emelje a munkaerőgazdálkodás tervszerűségét, ésszerűségét, tegye lehetővé a teljesítménytől függő személyi jövedelmek erőteljesebb differenciálását, segítse elő a munkaerő kedvezőbb irányú mozgatását, a termelési tényezők eredményesebb hasznosítását. A kidolgozott irányelvek alapjart a vállalatok részesedési Hyeteségrésze növekszik; s a jövedelem hányadának az átlagkulcsa a jelenleginél nagyobb lesz — 55—60 százalék körül alakul — vagyis a nyereségnövekménynek a jelenleginél nagyobb részé főrdít- ható a személyi jövedelmek növelésére. A részesedési rendszer a dolgozók anyagi helyzetével szórás összefüggésben van, ezért az érdeklődés középpontjában áll. A rendeleti előírást évenként finomítják, természetesen az alapgondolat változtatása nélkül. A módosításokat gazdasági indokok teszik szükségessé, emellett azonban befolyásoló tényező még a számtalan kritika és észrevétel, amely a szabályozó rendszert éri. Nyilvánvaló, hogy ezek a vélemények annyiban érvényesülhetnek, amennyiben gazdasági alapjuk van. Ez azonban csak a kifogások kisebb hányadára mondható el. Az érdekek összeütközéséről megyéinkben a tanácsi ipar területén végeztünk megfigyeléseket. Az említett körbe tartozó néhány üzem: a Kiskunma jsai Drótfonatgyártó Vállalat, a Bács-Kiskun megyei Nyomda Vállalat, a Kalocsai Fém- és Villamosipari Vállalat, a Bajai Bácska Bútoripari Vállalat. A tanácsi vállalatok múlt évi összes részesedési alapja 17 millió forint volt. A nyereségrészesedés 11 millió forintot tett ki. A vállalatok vezetőinek nyereségrészesedése 10—30 ezer forint között mozgott. A munkások nyereségrészesedésének alakulása ugyancsak változékony képet mutatott. Az egyéni teljesítmények erősen differenciált összegeket eredményeztek. A jól dolgozó munkások helyenként 4—5 ezer forintot is kaptak. A MUNKÁS tehát felét kapta, mint az alsó határon mozgó igazgató, A kritikus nézetek éppen itt csaptak össze. Az egyenlősdit vallók természetesen maguknak is többet követeltek. De vajon lehetséges-e ez? Ha éppen a nagyobb felelősséget vállaló vezetők — tegyük fel 10 ezer forintos — részesedését felosztanánk, vajon mennyivel jutna több a kollektívának? A tanácsi vállalatoknál legfeljebb személyenként 50—100 forinttal. Egy biztos, az elégedetlenkedők sehol sem kapnának 10 ezer forintot, legfeljebb csak 2 és 5 ezer forint között a legjobb esetben Is mindössze néhány száz forinttal többet. A jövedelemszabályozás rövid ideje alatt a munkások és vezetők év} átlagos jövedelme több vállalatnál nőtt. Az emelkedés mértéke erőteljesebb vólt, mint az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésé előtt. Az ösztönzés rendszere végül is mindenki érdekét szolgálta, hiszen az alacsonyabb és magasabb jövedelmek egyaránt növekedtek. Ha pedig az emelkedés arányos, Csak helyeselni lehet azt is, hogy az ösztönzés jelenlegi rendszere mellett a személyes jövedelmek differenciáltak. Talán más módszerrel, más úton is érhetünk el jó eredményeket. A jövedelemszabályozás jelenlegi rendszere azonban kipróbált és alapjában véve éredményre vezetett. A gazdasági in- dokoltságú változásokat pedig minden évben részleges rendeletmódosításokkal szabályozzák. Most is ez történik a Gazdasági Bizottság irányelveinek figyelembevételével. MINDEMELLETT azonban fontos hangsúlyozni, hogy az indokolatlanul és aránytalanul magas személyi jövedelmek pártolása mellett nem állunk ki. E téren feltétlenül iogos a kritika. Egyenlő munkáért mindenkinek egyenlő bérre van joga. Gazdasági kérdést azónban csak gazdasági megfontolások alapján lehet megközelíteni. Véleménynyilvánítás előtt számolnunk és mérlegelnünk kell, amihez tisztánlátásra van szükség. Szocialista társadalmunkban természetesen a szociális tényezőknek is helye van, de tudnunk kell, hogy milyen mértékben lehet a gazdasági kérdések alapja ilyenfajta mérlegelés. Az ösztönzés és az érdekeltség végső soron a motorja a jövedelemszabályozás rendszerének. GONDOT jelent, hogy a társadalom különböző csoportjai a gazdasági élet más és más feltételei mellett dolgoznak. Az eltérő termelési adottságok alapját képezik a jövedelem kelekezésének és kiugró eredményeket biztosíthatnak, vagy fordított esetben — ha hiányoznak a gazdálkodás alapfeltételei — aránytalanul alacsony jövedelem képződhetik. Ezért fontos az egészséges kiegyenlítődési folyamatot biztosítani. Erre a megfelelő eszközök rendelkezésre is állnak, a szabályozó rendszer és az adóztatás tökéletesítésén keresztül. Herczeg Kiss Béla GAZDASÁGOS FEJLESZTÉS — VERSENYKÉPES KERESKEDELEM ÉS VENDÉGLÁTÁS Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Ez a könyv elsősorban a vállalati és szövetkezeti vezetőknek szól, nekik kíván segítséget nyújtani — írja bevezetőjében a szerző. Mi szükséges a kereskedelem és a vendéglátás területén működő vállalatok gazdaságos, megalapozott fejlesztéséhez, a versenyképesség biztosításához? A kiindulás, mint minden más Vállalat esetében a korszerű — álló- és forgóeszköz- fejlesztést egyaránt magában foglaló — fejlesztési szemléletmód kialakítása. Az általános jegyek mellett azonban számos kereskédelemre és vendéglátásra jellemző sajátosságot kell mérlegelni a döntések meghozatala előtt. Az idényjelleg, a bérelt ingatlanok magas száma, a nyereségfelosztás eltérő aránya csak egy-egy momentum, amely az anyagi érdekeltség alakulását érinti, s visszahat magára a fejlesztésre is. A könyv értékelteti a beruházási tevékenységhez kapcsolódó szabályzók — néha ellentmondásos — érvényre jutását a forgalmazás szférájában. Állást foglal a hálózatfejlesztés minden fontos kérdésében. Véleményét adatokkal támasztja alá és táblázatok hosszú sorával mutatja be az állami, szövetkezeti kereskedelemben, vendéglátásban az érdekeltségi alapok képződését. A több variációs konkrét számításon alapuló esettanulmányhoz jól kapcsolódik a függelékben található rendkívül érdekes táblázatsor, amelybő' a kereskedelmi vállalatok az R nyereségrész bérköltséghez viszonyított különböző arányai mellett leolvashatják alapjaik képződésének mértékét. Az alkalmazott számítási módszerek kis módosítással bármilyen jövedelemszabályozás mellett felhasználhatók. Amennyiben kereskedelmi szakembereink gyakorlati munkájukban felhasználják — a szállodák, boltok telepítésénél, felszerelésénél, a kulturáltabb kiszolgálási módok további elterjesztésénél —, mi fogyasztók, ha csak közvetve is, profitálhatunk a könyv megjelenéséből. Badacsonyi György: KÖLTSÉGVETÉSI REVÍZIÓ — KÖLTSÉGVETÉSI SZERVEK BELSŐ ELLENŐRZÉSE (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó) Életszínvonalunk alakulása szempontjából lényeges társadalmi juttatások fő csatornája a költségvetési szervek működésén keresztül nyílik meg. Hogyan sáfárkodnak költségvetési intézményeink a rendelkezésükre álló kerettel? Hogyan kell látnia a költségvetési gazdálkodást a légilletékeSebbeknek, az ellenőrző szerv képviselőinek, revizorainak? A szerző az ellenőrzés szerepét nem csupán a múlt regisztrálásában látja, hanem előre mutat mind módszereiben, mind következtetései levonásában. A könyvből részletesen megismerkedhetünk a költségvetési tervezés, munkabérgazdálkodás, számvitel és belső ellenőrzés kérdéseivel. Átfogóan foglalkozik a mű a költségvetési feladatok ellátási színvonalának, a gazdaságosság és hatékonyság mutatóinak megítélésével. A költségvetési szervek felügyeletüket, működési területüket, ágazatukat tekintve sokfélék. Mindamellett számos közös vonásukat megragadva lehetőség van azonos elvek és gyakorlat kialakítására az ellenőrzés során. A megjelent jogszabályokhoz kapcsolódva elsősorban költségvetési szervek pénzügyi szakembereinek mindennapi munkájához hasznos segédeszköz e könyv, Bercsényi Botond
