Petőfi Népe, 1970. szeptember (25. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-12 / 214. szám
4. oldal 1970. szeptember 12, szombat gondok Hétközi otthon Dunayecsén Dárodon Az ősz közeledtét jelzi a naptár, a földeken ilyenkor megsokszorozódnak a tennivalók. A dávodi Augusztus 20 Termelőszövetkezetben is minden munkaképes gazda a határban található. — Nem könnyű az idei esztendő. Belvíz, jégkár és sok egyéb gond nehezíti helyzetünket. Ezek közül legnagyobb a gép- és alkatrészhiány. A gabonabetakarítás idején egy . kombájnunk állt, mert nem volt hozzá felvonólánc. Emiatt egy héttel húzódott el az aratás — panaszkodik az elnök. Körmendi Károly. Lassan halad a hagymaszedés is. Két betakarító gép egyhónapos késéssel érkezett. A termés jelentős részét kézi munkával kénytelenek betakarítani. Az idei esztendőben pedig éppen a kedvezőtlen időjárás miatt minden eddiginél nagyobb szükségük van az üzemeknek a gépekre. Nagy kieséseket okozott, hogy a megígért berendezéseket nem kapták meg időben, sőt várhatóan csak év végére szállítja le a kereskedelmi vállalat azoknak a gépeknek egy részét, amelyekkel már most dolgozni kellene. Körmendi Károly, aki egyúttal a Bácskai Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének elnöke is, elmondja, hogy egyes gazdaságokban a gép- és alkatrészhiány szinte katasztrofális helyzetet teremtett. A dávodi termelőszövetkezetben is sűrűsödnek a gondok, a vezetők törik a fejültet, mit lehetne tenni a jónak ígérkező cukorrépa- és kukoricatermés betakarítása érdekébén. — Kétezer holdon vetettünk tengerit. Mintegy 50 mázsa csöves termést várunk holdanként. Hat jugoszláv csőtörő berendezésünk és három adapteres kombájnunk van a betakarításhoz. Űjabb három cső- törőt kértünk. Az AGROKER a negyedik negyedévre ígérte a szállítást. Az időpont igen bizonytalan, mert ha decemberben kapjuk meg a csötöröket, már késő lesz. Körülbelül 700— 800 holdról kell a régi hagyományos módszerrel betakarítani a kukoricát, ha nem kapjuk meg a gépeket. A szorgalmas tagság megteszi a magáét, de az időjáráson is sok múlik. — A cukorrépát géppel szedjük. Beváltak az NDK- berendezések. Kétszázötven holdról, mintegy 600 vagonnal várunk. Naponta IS vasúti kocsit kell megtöltenünk a folyamatos szállításhoz. Most egyezkedünk a MÁV-val, hogy adjon elegendő vagont. Hatvan traktorral tudunk dolgozni, 10 áll alkatrész- hiány miatt. Hat MTZ-t várunk már hosszú idő óta. A szükséges pótkocsikat sem kaptuk meg, emiatt az erőgépek nagyobb részét be kell vonni a termények szállításába. Mintegy 20 traktort tudunk foglalkoztatni a talajmunkáknál. Már előre látszik, hogyha tovább késnek a megrendelt erőgépek, nem tudjuk elvégezni az őszi mélyszántást. A termelőszövetkezet 92 millió forint termelési értéket tervezett erre az esztendőre. A kedvezőtlen időjárás és a géphiány miatt mintegy 20 százalékos eredményromlásra számolnak. — Az állattenyésztésből talán több lesz a bevételünk a tervezettnél. A szarvasmarha-hizlalás jövedelmező üzemág. Igyekszünk jó munkaszervezéssel, minden munkaképes gazda bevonásával megoldani az őszi feladatokat. Remélem azonban, hogy a gépgyártó és forgalmazó vállalatok sem maradnak tétlenek. K. S. Szeptember elseje óta gyerekek zajától hangos a volt dunavecsei járási pártbizottság épülete. Itt kapott helyet ugyanis az általános iskolai diákotthon. Miután Bolváry Lászlóval, a kollégium igazgatójával végigjártuk a hálókat, tanulószobákat, a hétközi otthon létrehozásának, működésének első tapasztalatairól kérdeztem. — Régi gondunkat hárította el a megyei tanács, amikor több mint hárommillió forintért megvásárolta a felszabadult épületet — kezdte Bolváry elvtárs. — Amikor a tanév kezdetén benépesült az otthon, nyomban kiderült, hogy a jelenlegi nyolcvanötnél jóval több gyermek elhelyezésére van szükség. Szerencsére azonban lehetőségünk, s így reményünk is megvan később 120 diák fogadására. A gyerekek a Dunave- cse, Szalkszentmárton és Solt környéki tanyákról Pénzt hoznak a galambok — Egyelőre csak vittek — mondja mosolyogva Fekete András, a kiskunfélegyházi Kiskunság Termelőszövetkezet elnöke. — Űj üzemágunk, a galam- bászat, alig egyhetes múltra tekinthet vissza, ugyanis másodikén érkezett meg a Devecseri Állami Gazdaságból a 284 pár galamb. Ezzel a törzsállománnyal kezdjük a galambtenyésztést, s reméljük, hogy sikerül megvalósítani elképzeléseinket — Hogy kezdődött? — Gazdaságunk vezetősége már korábban sokat gondolkodott azon, miként tudná jobban kihasználni a rendelkezésre álló lehetőségeket. Földjeink minősége elég gyenge, nehezen élnénk meg a jövedelméből. Nagy gondot fordítunk tehát az állat- tenyésztésre, liba-, kacsanevelésre. Pár hónappal ezelőtt azt is elgondoltuk, hogy érdemes lenne foglalkozni a galambtenyésztéssel. Köztudomású, hogy a galamb húsát nemcsak belföldön kedvelik, hanem jelentős exportcikkünk. Hazánkban alig néhány nagyüzemi galambtenyészet van, és hamarosan me^udtuk, hogy igen szép jövedelmet érnek el — viszonylag kevés ráfordítással. Jártunk tapasztalatcseréken, és hogy volt egy használaton kívüli, 250 négyzetméter alapterületű dohánypajtánk, aránylag kevés költséggel saját erőből átalakítottuk, galambteleppé. Szakembereink elkészítették a ketreceket, Pólyák Katit, egyik fiatal baromfinevelő szakmunkásunkat pedig elküldtük Devecserbe egyhónapos tanulmányútra. — A további tervek? — A fiókákból egyelőre csak a továbbtenyésztésre alkalmatlant értékesítjük addig, amíg tenyészetünket 800—1000 párra nem növeljük. Reméljük, egy év múlva megkezdhetjük a nagyüzemi értékesítést, de abban is bízunk, hogy erre az időre már megtérül a mintegy 100 ezer forintos befektetésünk. Meg kell jegyeznem azt is, hogy közben kezdetét vette egy kísérlet is. A férőhelyeket úgy készítettük el, hogy a galambok fele jelenleg csak ketrecben tartózkodhat, a másik fele pedig volierben, röptetőben a szárnyait is használhatja. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy melyik módon nevelt galambok tenyésztésében érünk el nagyobb eredményt. O. L. kerültek hozzánk. A lehetőséget nagy örömmel fogadták a szülők. Gyermekük hétközibe juttatása céljából számosán kopogtatnak még ma is. Több tanyai család valamennyi gyermeke nálunk van. Arra törekedtünk, hogy a testvéreknek külön szobát adjunk. A Fekete család hat tagja lakik egy szobában, s ugyanígy együtt maradt például a hat Gelencsér gyerek is. A tanulók nevelésével négy nevelő foglalkozik, egyikük félfoglalkozásban. Intézetünknek saját konyhája van, sajnos, nem az épületben. Igaz, hogy az óvodai, s a napközi otthoni étkeztetést is mj látjuk el, összesen napi háromszáz személy étkeztetésével. A nyugodt tanulás után a szabad időt is kellemesen tölthetik a gyerekek. Tv, lemezjátszó, könyvek, társasjátékok állnak a rendelkezésükre. Jó lenne, még egy ping-pong-felsze- relés, labda, és szeretnénk egy röplabdapályát létesíteni. Mint már utaltam rá, több hely kialakítása céljából tervezünk egy épületen belüli átalakítást. Otthonunk berendezése sem a legkorszerűbb. A lényeg azonban, hogy sikerült elhelyeznünk a gyerekeket az új bűtfvzat megérkezéséig is. Csak a legnagyobb elismeréssel említhetem nevelőink és valamennyi dolgozónk áldozatkészségét, hiszen mindannyian rengeteg társadalmi munkát vállaltak és végeztek el azért, hogy szeptember elsején a lehetőségekhez képest a legjobb körülmények fogadják új hétközi otthonunkban a kis lakókat — mondotta végül Bolváry László igazgató. Nyolcvanöt tanyai általános iskolás gyerek gondja oldódott meg a dunavecsei hétközi otthon megnyitásával. Megtörtént tehát az első lépés. Reméljük, és szívből kívánjuk, hogy a folytatás is sikeres legyen; minél előbb megfelelő körülmények között tanulhasson valamennyi rászoruló gyerek. , .i; , .: J. M. Megszigorítják az építkezések ellenérzését 38 építőipari Vállalat és egyéb építési szervezet 532 munkahelyén ellenőrizték a munka minőségét, szak- szerűségét az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet dolgozói. 8205 mérési adatot dolgoztak fel — s tapasztalataik szerint a gondatlanság, a felületesség okozza a legtöbb hibát. A kőművesmunkákat például 58 munkahelyen vizsgálták meg, összesen 108 alkalommal, de mindössze 12 helyen találtak mindent rendben. Gyakori hiba, hogy a válaszfalakat nem rögzítik a födémhez, s vakolás előtt nem gondoskodnak a nyers téglafelület letakarításá- ról, ez okozza, hogy a vakolat hamar leválik a falról. Az intézet munkatársai azonnal figyelmeztetik a munkahelyi vezetőket a hiányosságokra, s észrevételeikről tájékoztatják a vállalatok központját is. Az ellenőrzések hatékonyságának javítása érdekében most úgy tervezik, hogy a súlyosabb hibák esetén értesítik a tanácsokat, s arra kérik őket, hogy szabálysértés címén vonják felelősségre, büntessék meg a vétkeseket. (114.) _ Csak gyorsan, — Csak gyorsan, Kloss. — Ma délután ön egy lányt talált nálam. Az a lány itt dolgozik a kórházban. — És? — Amikor öntől hazamentem, Klára már várt rám. Rémülten mondta, hogy gyilkosság történt a kórházban. Micsoda? — Gyilkosság. Ide futottam, s innen akartam telefonálni önnek, de valaki eltépte a vezetéket. Ezért lezárattam a kórházat, utasítást adtam, hogy senki nem hagyhatja el az épületet, s megkezdtem, a kihallgatást. Rhode hallgatott. Kloss érezte, hogy kritikus pillanatok ezek, s minden idegszálával vigyázott, nenogy ek-vntson valamit. — Kit Titek meg? — kérdezte végre Rhode. — Az ón ügynökét — mondta Kloss, s még ebben a helyzetben is élvezte a bejelentés hatását. Rhode arca egészen megnyúlt a csodálkozástól: — Stefánt? — Igen. — És honnan tudta, hogy ő az M—18-as? — Következtetés. Amikor a gyilkosságot követő percekben Klára értem jött. s én ideérkeztem, az M—18- asnaR jelentkeznie kellett volna egy német főhadnagynál. — Ki ölte meg? — kérdezte Rhode, s az arca már rákvörös volt a dühtől. — Éppen most hallgatom ki a kórház személyzetét. — Kihallgatás? Ilyen helyzetben? Itt egészen más módszert kell alkalmazni főhadnagy úr — és kikiáltott az ajtón: — Doktori Kovalszki belépett. Rhode azonnal rákérdezett: — Ma este behoztak ide egy embert, faluról. Igen? — Igen — mondta Kovalszki. — Hol van? — kiáltott fel idegesen az ezredes. — Meghalt — az orvos hangja nyugodt volt. Sokkos állapotban hozta be egy paraszt, lovas kocsival. Azt mondta, hogy a réten találta. A sokkos állapotából már nem is tudtam magához téríteni. Szívrohamban meghalt. Holnap reggel akartam jelenteni a hatóságnak. — Meg akarom nézni! — üvöltött Rhode. — Kérem — mondta Kovalszki. — Még le sem vittük a hullaházba. Rhode az ajtóhoz lépett, de megállt egy pillanatra: — Hány ember dolgozik itt? — Három nővér és a felcser. A szanitész már nem él. — Azt tudom, hogy az ördög vinné el az egész rohadt kórházával együtt — mondta az ezredes, s Kloss is meglepődött azon, hogy Rhode ennyire elvesztette az önuralmát. Kiléptek a folyosóra. Rhode elordította magát, s az ajtónál őrt állók szétrebbentek: — Átkutatni ezt a tyúkólat! A hármas kórteremben idős ember feküdt az ágyon. Az orvos odalépett a holttesthez: — Harminc perce halt meg. Sérülésnek nyoma sincs — rántotta le a lepedőt a meztelen hulláról. — Sokk. Szívroham. Szegény az ijedtségtől halt meg. — Ez nem Kruchka — állapította meg, s Klossra nézett. — Ön azt gondolta, hogy Kruchkát ide hozták? — kérdezte Kloss. Az ezredes nem válaszolt. Idegesen legyintett, s kiment a folyosóra. Dühösen nyitott az ötösbe. Odabent az egyik beteg ágya szélén nővér ült fehér köpenyben. Kloss rettegett, nehogy Rhode észrevegye, hogy a nővér válla be van kötve. Minden eshetőségre elkészülve megigazította pisztolytáskáját. Rhode az ötös ajtaját is nagy erővel vágta be maga mögött s beléptek a hullaházba. Két test feküdt ott, fehér lepedővel letakarva. — Megnézi Stefánt? — kérdezte Kloss, s szíve hevesen vert, nehogy Kruchka megmozduljon. Szerencsére valóban elég nagy adag altatót adtak be neki Kovalszkiék. Rhode csak legyintett, s újra a folyosón voltak. Beléptek az ügyeletes orvosi szobába, s most Rhode tette ki pisztolyát az asztalra: _ — Nem értékel maga engem, Kloss főhadnagy. Nekünk még van tisztázandó dolgunk egymással. Hívja csak be a barátnőjét! Klára megállt az ajtóban. Kloss nyugtalanul figyelte a lányt, vajon jól játsza-e majd a szerepét? — Lépj közelebb — mondta az ezredes a lánynak, aztán Klosshoz fordult. — Nem mondom főhadnagy, jó ízlése van! — aztán cinikusan folytatta. — Remélem az a lány, aki német tisztet választott magának az ágyba, az segíti is a németeket? Klára hallgatott néhány pillanatig, aztán közelebb lépett Rhodehoz, s elmosolyodott. — Régen ismered a főhadnagy urat? — kérdezte Rhode. — Pár napja — mondta Klára. — Rövid ismeretség — mondta Rhode. — És kivel aludtál előtte? — Rendes lány vagyok — mondta önérzetesen Klára. — No persze, persze. De mond csak, hogy is volt azzal a gyilkossággal? — Lövést hallottam — kedte Klára a történetet. — Mindenki a műtőbe rohant. Rögtön arra gondoltam, hogy értesíteni kellene Klosst, mert ő azt mondta, hogy mindenről értesítsem, ami itt történik. Egy pillanatra benéztem a műtőbe, láttam, hogy ott fekszik Stefán a földön, s máris rohantam. — Nem féltél? Kijárási tilalom volt már akkor! — Van igazolványom, hiszen sokszor megyek éjszaka haza — mondta nyugodt hangon a lány. — Futottam egészen Kloss házáig. — Ezt már hallottam — mondta türelmetlenül Rhode. — Azt mondd meg, hogy ki ölte meg Stefánt? — Azt nem tudom. — És mit gondolsz? Klára vállat vont: — Nem gondolkoztam még ezen. — Keveset tudsz, nagyon keveset — mondta Rhode, pedig most nem ártana, ha többet tudnál. Még behívatlak, most eredj. (Folytatjuk*
