Petőfi Népe, 1970. augusztus (25. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-07 / 184. szám
4. oldal 1970. augusztus 7, péntek Megyénk a népszámlálás tükrében III. Fogyunk vagy szaporodunk? A. népszámlálás adatai szerint tíz esztendő alatt Bács-Kiskun megye falvainak lakossága 33 904 fővel csökkent, a városoké 20 803 fővel növekedett. A községekben él a lakosság 67, városokban 33 százaléka. A belső mozgáshoz tartozik a külterületi népesség 46 ezer fős csökkenése is. A tendenciákat nehéz nyomon követni, de azt azért máris megállapíthatjuk, hogy a korábbiakhoz képest sokat javult a helyzet. A megye lakossága ugyan kevesebb, mint tíz évvel ezelőtt, de több, mint 1966-ban. Akkor a népesedési graKihaló falvak... Nem akarjuk a vészharangot megkongatni, de a természetes szaporodást tekintve, jó néhány községben valóban aggasztó a helyzet. Az olyan községekről van szó, mint Bácsbokod, Bács- borsód, Bátmonostor, Dá- vod, Felsőszentiván, Hercegszántó, Madaras, Nagy- baracska, Szeremle és Tataháza — a bajai járásban, Nyílt levél egy járműhöz H álló, FB 51—22! Ugye, megengedi, hogy a sablonos, de mégsérh kötelező „kedves’’ megszólítás helyett a könnyedébb hangvételű, s a mi esetünkben inkább helyénvaló „hal- ló”-t használjam? (Majdhogynem „helló”-t írtam ...) Emlékszik, FB-kém, július 28-a rekkenő délutánjára, amikoris Jánoshalmán nyílt alkalmunk a nem éppen szívderítő találkozásra? Mi, a KRESZ alapján és saját, jól felfogott érdekünkben, besoroltunk a sorompó előtt, a veszteglő kocsikaravánba. Maga azonban — a visszaemlékezés okozta agyvértolulásomnál fogva nem szólítom keresztnevén, mint 51—22-t, maradok a zordabb FB mellett! — maga, FB, hiába kérleltük, intettük, mo- kányul és kackiásan leelőzte, kikerülte az egész oszlopot és büszke daccal megindult, homlokegyenest a szembejövő forgalomnak. Hogy nem történt semmi különös, az nem a maga igaza mellett szól, inkább a szembejövő járműtulajdonosok lojalitását, éberségét és józan mértéktartását bizonyítja. Egyébként szerencséje volt magának, vagány és nagyvonalú FB, hogy a közelben a közlekedésrendészettől senki nem tartózkodott! Mindenesetre bízunk abban, hogy a jövőben megfogadja a higgadtabbak, a törvénytisztelők jótanácsát. Higgye el, nem éri meg az a pár perc előny, hogy a saját utasai — még kevésbé, hogy az ártatlanok, s az előírásokhoz igazodók — életét, testi ép- j ségét veszélyeztesse. Gondolkozzék el, FB, a mondottakon. S ha ez magának, mint lelketlen gépnek nehezére esnék, adja át levelünket energikus vezetőjének. Előre, — de csakis a KRESZ szellemében! —a —r J Még szerencse, hogy akadnak falvak, települések, ahol javítják az így kialakult 2,6-es megyei átlagot. Ilyenek például: Városföld 16,2, Ballószög 11,7, Duna- tetétlen 10,3, Dunaszentbe- nedek 9,4, Kunfehértó 9,1, Kisszállás 8,5, Harkakötöny fikon mélypontján voltunk — 563 ezer fővel — majd megindult a növekedés, s az 1970-es népszámlálás már tízezer fővel többet mutatott ki. Megállt tehát a nagyarányú népesség- mozgás és elvándorlás, sőt visszaáramlás kezdődött, mely reméljük, tartós lesz a továbbiakban is. Mindezt csak azért említjük, mert a népességre vonatkozó negatív előjelű számok sorolásának még nem értünk a végére. Hiba lenne azonban borúlátó hangulatba esni emiatt. De a fejlődés érdekében látni kell a tényeket ahol az elhalálozások arányát nem tudta pótolni a születések száma. így alakulhatott ki tehát a járásban az a szomorú statisztika, hogy a természetes szaporodás mindössze 0,3 százalék. De ennél is • rosszabb a kép, ha a — még átszervezés előtti — kalocsai járás adatait vesszük szemügyre. Bátya, Drágszél, Fájsz, Foktő, Géderlak, Homokmégy, Miske, Ordas, Úszód révén természetes szaporodásról járási viszonylatban nem is lehet beszélni. A fogyás — 0,1 százalék. A természetes szaporodás révén a kiskunhalasi járás lakossága 2,3, a volt duna- vecsei járásé ugyancsak 2,3, á kiskőrösi járásé .2,4, a kis- kunfélegyházié 2,7, a kecskeméti járásé 4,7 százalékkal növekedett. Akik javítják az átlagot 8,1, Lászlófalva 8 százalékos népszaporulatával. A járások népszaporulata együttesen 9463 fő volt — a városoké 5722 fő. Százalékosan a növekedés a járásokban 2,3, a városokban 3,4 százalék. * A vándorlási különbözet Sajnos, a fenti népszaporulattal szemben — ami nagyfokú differenciáltságot mutat — szinte egyöntetű elvándorlás áll szemben. S ebben szinte nincs is kivétel a falvak és járások között. A bajai járásban 6293 (8,9 százalék), a dunavecsei- ben 5225 (10,2), a kalocsaiban 3652 (8,9), a kecskemétinél 10 036 (11,7), a kiskőrösiben 4816 (7,5), a kiskunfélegyházinál 5173 (11,7) a kiskunhalasinál 8172 (13,7 százalék) fő az elvándorlás. A természetes szaporulat tehát még megközelítően sem tudta kiegyenlíteni az elvándoroltak nagy számát a falvakban. Az elvándorlás, illetve a vándorlási különbözet abszolút számokban Hartán volt a legnagyobb; 1378 fő, sokan mentek el Izsákról (1107), Lajosmizséről (1134), Borotáról (1005) és Kisszállásról (1099). A fentiekből természetesen korai volna messzemenő következtetéseket levonni, hiszen mint mondtuk, ma már nemcsak az elvándorlás, de a visszaáramlás is jellemző a községekre. S hogy ez milyen mérvű lesz a jövőben, nagymértékben függ majd a falusi lakosság életszínvonalának, a parasztság jövedelmi szintjének állandósulásától, a kulturált életmód kialakulásától — egy mondatban : terveink valóraváltá- sától. F. Tóth Pál Mit tenne, ha egy napig ön lenne igazgató i. Az érdekes kérdést a Férfi Fehérneműgyár bajai gyára kommunistáinak tették fel — sok más közt — az augusztusi párttaggyűlést, a két esztendős munkát értékelő beszámolót előkészítő beszélgetések során. Hogy ezt, a közvetlenül nem is a pártélettel kapcsolatos kérdést címként választottuk, annak érzékeltetésére történt, hogy érdekesen fogalmazott kérdésekkel is mozgalmasabbá, színesebbé, sokoldalúbbá lehet tenni ilyen nagy időtartamú — június 10. óta folyik — és kiterjedt eszmecserét. — Rendkívül őszinték, tartalmasak voltak például a pártcsoport-értekezletek — jellemzi példával is az eredményességet Szabó Gergelyné elvtársnő, a csúcsvezetőség párttitkára. A fiatal, megnyerő megjelenésű titkár maga is színes gondolkodású egyéniség. Rokonszenves — és a modern pártvezetési stílust bizonyító vonása természetének, hogy például szorosan vett termelési kérdéseknél sem „tágít” az emberi vonatkozásoktól. Feloldódott a merevség — Parázs viták voltak — utal a pártcsoportok értekezleteire. — Régebbtől megszoktuk, hogy a gyűlésekről sietnek hazafelé asszonyaink, lányaink. Alig várják a végét. Érthető: anyák, háztartás, főzés, „második műszak” várja őket... Most? Alig akartak hazamenni. Hosszú órák után szívósan hány- ták-vetették a pártéletet, a vezetést érintő véleményeiket, elgondolásaikat. Meg se lehetett volna bontani tanácskozásaikat: „Most már hagyják abba ...” — Huzamosabb idő óta tapasztaljuk, s most minden ebben erősít meg bennünket, hogy az üzem párttagságában feloldódott a két év előtti passzivitás, húzódozás a beleszólástól, véleménynyilvánítástól — állapítja meg Szabó Gergelyné. A három alapszervezet — egyenként negyven átlag taglétszámmal — élet- rehívása igen helyes lépés volt. Ezt egyöntetűen a pártélet megélénkülése, hatékonysága egyik legnagyobb biztosítékaként értékelték az elvtársak. Azelőtt — egy pártszervezetben — nehéz volt százhúsz kommunista tevékenységének összefogása, egyáltalán rendszeres, érdemi párti munkára mozgósítása. Most a kötődést, összetartozást közvetlenebbül élik át, gyakorolják, a kisebb alapszervezetben. Mindenki kap megbízatást, s a számonkérésre menetközHúromsxorosára növelhető a traktorok munkateljesítménye A Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat kísérleti műhelyében elkészült az univerzális munkagépvonó-keret mintadarabja. A traktorral vontatható, berendezés két gumikeréken gördül. Munkaszélessége tizenkét méter. A keret lehetővé teszi, hogy a traktor után lényegesen több munkagépet, boronát, hengert, kultivátort, vagy vetőgépet kapcsoljanak, s az erőgépek kapacitását jobban kihasználják. A kísérletek segítségével egy óra alatt 12,5 hold szántóföldet lehet például megboronálni, s ez az eredmény háromszorosa az eddigi teljesítményeknek A nagyobb teljesítmény miellett az egy holdra eső talajművelési költség mintegy 25 százalékkal csökken. A keret ötletes megoldással három méter szélességűre hajtható össze, s így közúton is szállítható. Az új konstrukcióval folytatják a kísérleteket. ben is mód van. Az elvtársak élményként is kapják, hogy személy szerint milyen szerepet töltenek be ebben a kis közösségben, érzik a pártélet — kommunista voltuk — tartalmát. — De arra minden alapszervezetben vigyázunk, hogy ugyanakkor a „saját kerítésen” is túl lássanak a párttagok, s az egész pártszervezet — az üzem — tevékenységébe illesztve is figyeljék munkájukat. Megtanulják észrevenni, megérteni az összefüggéseket az egész pártszervezet, az egész üzem életében, célkitűzéseiben. Sajátos módszerek Amikor az alapszervezeti titkárok egyéniségének legfőbb vonásait adja tömör összefoglalásba a csúcstitkár. érdekes módon, az adott alapszervezet sajátosságait is jelezni tudja. Kuczor Ferencné, az 1. sz. alapszervezet titkára, a befejező részleg Vezetője kitűnően értett hozzá, ho- gyan tegye emberi kapcsolat dolgában szinte családiasán közvetlenné, ugyanakkor megalkuvás nélkül „szókimondóvá” a pártrendezvényeket. Egy nagy asztalt ül körül a kis kollektíva, szinte természetesnek veszi mindenki, hogy érdemlegesen vegyen részt minden alkalommal a munkában; hozzászóljon, javasoljon, ellentmondjon, ha úgy látja jónak. Kuczor Ferencnétől messze áll a pózolás, a mindenáron távolságtartó ridegség. — Amikor belép, már derűs személyével is oldott ' légkört teremt — idézi maga elé mosolyogva saját élményeit Szabó Gergelyné. — De abban nincs engedmény, hogy valaki a pártmunkáját elvégzi-e. Közben is érdeklődik: „Elvtárs, csinálod? Nagyszerű, örülök, hogy megoldottad”. Szilaski Sándor, a 2. sz. alapszervezet titkára megfontolt, határozott ember. Nyugodt biztonsággal dolgozik vezetése alatt a tagság. Jó a légkör a kis közösségben, mert Szilaski elvtárs nyíltságra, az igazság bátor kimondására nevei — saját példájával. — Bár nagyon sok ilyen elvtárs lenne, mint ő — hangsúlyozza elismeréssel a csúcstitkár. — Szemtől- szembe mondja meg véleményét a legkényesebb helyzetekben is, s nem Olyan, hogy csak „lefelé” következetes. Ha én, vagy akár az igazgató rosszul látunk valamit, akkor se „kíméletes”. De hallottam már, amikor heves vitatkozás végén, tárgyilagosan szólt partnerének: „Belátom, neked van igazad”... ,Nehéz“ alapszervezet ők ketten a „termelési” alapszervezetek titkárai voltak. Mózer József elvtárs, a 3. sz. alapszervezet titkára. „Nehéz” alapszervezet, ahogy a titkár elvtársnő szavaiból is kivehető. Az egyműszakos dolgozókat foglalja magába, a „legvegyesebb” összetétellel. Mármint hogy segédmunkás, adminisztrátor, osztály- vagy csoportvezető éppúgy itt tag, mint az igazgató. — Problémák voltak kezdettől az aktivitással. Szókimondók özek az elvtársak is, de a taggyűlések légkörén csak érződik hogy az egzisztenciális függőség befolyásolja a hozzászólások intenzitását, számát ... Tudom, kommunista közösségre nézve elvtelennek tetszhet az ilyen megállapítás — viHízók s kutyák dicsősége Megyénk érdekes „állati’* sikereknek néz elébe. Egyrészt ... Sajnos, csak arra emlékszem, hogy aranyszabadságomat vidította fel a h3r. Az tudniillik, hogy híznak, gyarapodnak az őszi mezőgazda- sági kiállítás díjai, a sertések, s közöttük is kiemelkedő súllyal és térfogattal valamelyik Bács megyei nagyüzemi gazdaság disznaja jár élen. Na, mondtam akkor, bízom benne, hogy megem- be . . . — elnézést — meghí- zózza magát ez a sertés, és legnagyobb súlyúra fejlesztve nvTát, fődíja >esz az országos k» 'Jutásnak. Minden esetre, ha lesz időm, kinyomozom, rr Ívik gazdaságunké is ez a dhznó honoris, aztán mielőtt Pestre indul, utoljára még idehaza a szemébe nézünk. I Szegénynek. Bizony szegénynek. Mert, másodszor is sajnos, az állatvilágban még kibékíthetetlen ellentmondásokat érvényesít az ember. Mert például itt van az országos CAC kutyakiállítás, amelynek színhelye a kecskeméti Műkert lesz • — szeptember 6-án. A részletes tudnivalókat mindenki olvashatja a főtéren elhelyezett kutyahíradóban. Felsoroltatik, milyen feltételek mellett, s hányféle osztálybaji nevezhetők be a kutyák a kiállításra, örömmel értesülünk, hogy minősítési szalagot, érmet és oklevelet kapnak a kutyák. Gyönyörködhetünk a különböző minősítéssel járó zöld, sárga, vörös. kék. kék*-fehér szalagos medáliákban, vagy a fajtagyőztesnek járó aranyselyemzsinórban, közepén a piros-fehér bojttal. Szép ez, no, tagadhatatlan. Bárcsak lenne például egy „fiatal osztály”-beli ebem, amely győztesként kerülve ki kategóriájából a HPJ, azaz a roppant előkelő Hungária príma junior címet nyerné el a szalaggal. De nincs, momentán egy fia kutyám sincs. Arról is csak álmodhatok egyelőre, hogy „munka osztályú”, tehát munkakutya vizsgával rendelkező kutyu- som lesz, amely, ha „kitűnő”- re minősül, CAC-címet és szalagot kap. Olyan meg csak a mesében létezik számomra, hogy van egy, már „győztes” címet viselő, fajtiszta, törzskönyvezett házibarátom (a kutya az ember barátja, ezt tanultuk az iskolában), amely a „győzte? osztály” legjobbjaként a GYÖZTES-címet kapja meg, a város nevével. Például: Kecskemét győztese. Nos tehát, hogy az igazságtalanságokra térjek vissza. Míg egyik oldalon — az őszi országos mezőgazdasági kiállításra aspiráló győztes disznót a végén — jutalmul levágják, addig a kutyafront sampionját szalag, medália, cím illeti, és dicsőség és ba- busgatás a kutyakor legvégső határáig. Hát igazság ez? A disznók nevében kiáltom: Nem! És még egy nagy ellentmondás, most már a kutyák címe dolgában. Hogy jön az ki, hogy egyik osztály legjobb kutyája a Kecskemét győztese címet viselje. Kutyára kecskét időző címet? Van egy javaslatom. Az osztálygyőztes kutya címe legyen Kutykamét győztese. Tóth István ' tatkozik önmagával is az elvtársnő —, de egyelőre ez még van, ha valamit léptünk is már előre. Az aktivitást befolyásolja az is, hogy például a magasabb beosztású vezetők — az adott taggyűlési anyagot már másodszor— harmadszor hallják, vesznek részt tárgyalásában, miután felsőbb pártszervnél már tájékoztatást kaptak. S az alapszervezetben már „nem újság”... Mintha közbevetésemet kívánná megelőzni, máris más oldaláról láttatja a kérdést a párttitkár. — Nagy tanulság volt ebből a szempontból a legutóbbi két párttaggyűlés, ahol az ifjúság és. a nők helyzete volt napirenden. Ezeknél élénk vélemény- csere, okos fejtegetések, javaslatok, kritika — jellemezték a taggyűlést ebben az alapszervezetben is ... Tehát fontos az is, hogy a taggyűlés témája szorosabban is kapcsolódjék az elvtársak közelebbi érdekeihez, tevékenységükhöz. — S hogyan vélekednek az elvtársak a csúcstitkár munkájáról? — fordítok egyet a kérdések irányán. Szabó . Gergelyné erre vonatkozó válaszában is egyszerűen tárgyilagos. — Jól esik, hogy elismeréssel szólnak kétéves munkásságomról az elvtársak. Általában. Abban azonban nagyon igazuk van, hogy — szeretnének többet látni a „termelésben”, a műhelyekben. (Folytatjuk.) Tóth István
