Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-13 / 110. szám

1 oldal 1910. május IS. szerda Munkásokat keresnek Néhány évvel ezelőtt a Kecskeméti Városi Tanács VB munkaügyi osztályán az ügyfélforgalom többszö­röse volt a mainak. Jöttek a munkát keresők, szak­képzettek és szakképzetle­nek, jöttek munkakönyvét kiváltani, az elveszettet pótolni, és kevés remény- nyel, de jöttek azok is akik csökkent munkaké­pességgel kerestek állást. A helyzet azóta gyökere­sen megváltozott. A bejá­ratnál ugyan még megvan a nagy, fekete tábla, me­lyen külön jelölik a férfi, és külön a női munkale­hetőségeket. Fehér krétá­val végig teleírták: sok helyen várják a szorgos kezeket. Csak átíratni... Szép, kreol fiatalasz- szony érkezik elsőnek. Két évvel ezelőtt ment férjhez, azután otthon maradt. Most munka­könyvébe új nevét kell beírni, mert hívják visz- sza régi munkahelyére, a MÉK-hez. Segédmunkás. Átlagkeresete 2000 forin­ton felül van. — Szeretne szakmun­kás képesítést szerezni? — Nem ... Gyermekem van, nem tudnék tanul­ni. Mindössze 19 éves, van ideje ezen gondolkozni. Négy-hatórás munkahelyek A munkaügyi osztály ve­zetőjétől megtudjuk, hogy a megyei tanács vb eltö­rölte a közvetítési kötele­zettséget. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok közvet­lenül, a „kapuból” felve­hetik a munkát keresőket, így a munkaügyi osztály lását is vizsgálják. Mint a statisztikai adatokból ki­derül, az elmúlt tíz évben megkétszereződött az ipari dolgozók száma. Az iparo­sodás, gépesítés azonban szerepe megváltozott. Most, új problémát is felvet: a a vállalatok, gyájrak jelen­tései alapján —■’ melyben a ki- és belépett dolgozók számát közlik — a munkás­vándorlás mértékét ellen­őrzik. Másik fontos és új teendőjük a csökkent mun­kaképességűek elhelyezése. Leszázalékolt, rokkant- nyugdíjas, vagy egyéb ok­ból csökkent munkaképes­ségűeknek különböző mun­kahelyeket tudnak ajánla­ni. A Bács megyei Nyomda Vállalanál pedig tavaly a megyei tanács vb segítsé­gével kialakítottak egy olyan műhelyt, ahol kizá­rólag csökkent munkaké­pességűek dolgoznak. Ezen a helyen — orvosi javaslat alapján 4—6—7—8 óra a munkaidő. A beszélgetést halkTco- pogtatás szakítja meg: középkorú asszony a kö­vetkező munkát kereső. Felnőtt gyermekei után jött a városba. Könnyű fizikai munkát keres, konyhalány, takarítónő, hivatalsegéd — valami effélére gondol. Címeket kap, ahol jelentkezhet. Máris indul megnézni le­endő munkahelyét. Növekszik a foglalkoztatottak száma A munkaügyi osztály dolgozói az ipari foglalkoz­tatottak számának alaku­TÖRVÉNYEREIŰ RENDELET a tudományos fokozatokról és a tudományos minősítésről A Magyar Közlönyben megjelent a Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvény- erejű rendelete a tudomá­nyos fokozatokról és a tu­dományos minősítésről. A hivatalos lap egyúttal közli a törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló kor­mányrendeletet is. Az új jogszabály értel­mében tudományos fokozat a társadalmi haladás, a szocialista társadalom ér­dekében kifejtett rendsze­res és eredményes tudomá­nyos tevékenységért ado­mányozható. Tudományos fokozatot csak korszerű, je­lentős új tudományos ered­ménnyel lehet elnyerni. Kandidátusi fokozat — az előírt vizsgák letétele után — olyan tudományos téma megoldásával nyerhető, amely összhangban áll a társadalmi fejlődés köve­telményeivel. Alapfeltétel továbbá az egyetemi vagy főiskolai végzettség, és az előzetes tudományos tevé­kenység. Doktori fokozatot csak a kandidátusok szerezhetnek, akik a tudományágazat to­vábbfejlődését eredménye­ző olyan átfogó tudományos feladatot oldottak meg, amely összhangban áll a társadalmi fejlődés köve­telményeivel. Feltétel to­vábbá az adott tudomány­ágazat alkotó művelése — a kandidátusi fokozat meg­szerzését követően legalább három éven át — és tudo­mányos közéleti tevékeny­ség. A tudományok kandidá­tusai és doktorai illetmény- kiegészítésben részesülnek. Az új rendelkezések élet­beléptek, rendelkezéseit a már benyújtott, de még el nem bírált kérelmekre is alkalmazni kell. szakmunkások hiányát és a szakemberképzés fontos­ságát. Sajnos, a gyárak, üzemek vezetői nehézkes­nek, esetenként kivitelez­hetetlennek találják azt a kézenfekvő lehetőséget, hogy a „házonbelüli” se­gédmunkásokból képezzék szakmunkás törzsgárdáju­kat. Jelentéseikben — me­lyet a munkaügyi osztály­nak küldenek — arra hi­vatkoznak, hogy a családos dolgozóknak a tanulásra fordított idő, az iskolába járás megannyi nehézsé­get jelent, — ezért erről a megoldásról eleve lemon­danak. Az üzemi vezetés részéről ésszerűbb, előre­látóbb megoldás lenne, ha azokkal, akik hajlandók tanulni, szerződést kötné­nek, melyben vállalják a tanulás feltételeinek meg­teremtését, és egyben köte­lezik a dolgozót arra, hogy meghatározott ideig az üzemben maradjon. Sovány, borostás férfi kopogtat. Munkakönyvé elveszett. Már három hó­napja alkalmi munkából él. Most mégis úgy dön­tött, hogy állandó mun­kahelyen szeretne dol­gozni. Ehhez kell az új munkakönyv. Traktoros és tehergépkocsivezető. Válogathat a munkaal­kalmak között... Végezetül egy vastag könyv kerül elő, „Munka­erőt keres” felirattal. Kü­lönböző gyárak, üzemek és vállalatok várják a vegy­ipari, elektro- és faipari technikusokat, mérnököket, közgazdászokat, technoló­gusokat. Természetesen több helyen igénylik se­gédmunkások jelentkezését is. De a számok figyelmez­tetnek: évről évre több szakmunkásra, kevesebb segédmunkásra van szük­ség. Selmeci Katalin Száz éve született Thorma János A napokban volt száz­éves évfordulója, hogy Kis­kunhalason megszületett Thorma János, a magyar művésztörténet egyik jeles festőegyénisége. A hivatalos ontenáriumi ünnepségek Simonnál folytatta a tanul­mányait. Hollósy elsősor­ban a valóság tiszteletére és a természet pontos meg­figyelésére nevelte. 1895- ben egyidőre Párizsban te­lepedett le és a Julián Aka­alakjaival is érzékeltető kép, „kurucos” politikai ki­állás volt a dualista Magyarország millenniumi csillogásának napjaiban. Nem is került az ünnepi kiállítás csarnokába. Félő Thorma János: Aradi vértanúk még hátravannak, ősszel, a múzeumi hónap idején nyitják meg majd a halasi Thorma János Múzeumban a névadó nagy gyűjtemé­nyes emlékkiállítását. Ugyanitt felavatják dom­borműves emléktábláját, amelyet Búza Barna szob­rászművész készít. A szü­lőváros és a róla elnevezett intézmény későbbi emléke­zése mellett szükséges a születésnap tájékán is fel­idézni emlékét, és néhány mondatban bemutatni pá­lyafutását, életét. Thorma János, mivel szü­lei Halasról Jászberénybe, majd Nagybányára költöz­tek, Nagybányán érettsé­gizett 1887-ben. Utána egy évet a Mintarajziskolán töl­tött Székely Bertalan mel­let. Festőegyéniségének ala­kulására nagy hatással volt ez az egy esztendő. Szé­kely Bertalan erősítette benne a nagy kompozíciók, a forradalmi romantikájú történelmi festészet irán­ti amúgy is nagy vonzal­mát. 1888 őszén München­be utazott és itt Hollósy démián tanult. A követke­ző évben hazatért Nagybá­nyára, és ettől fogva ki­sebb megszakításokkal itt dolgozott. Első jelentősebb képét, a Szenvedőket 1892-ben fes­tette. A zolai naturalizmus hatása alatt álló festmény Pesten nem aratott nagy sikert. A Műcsarnok zsű­rije el sem fogadta. A fes­tőnek csak az nyújtott né­mi kárpótlást, hogy a kö­vetkező évben alkotását a müncheni Glaspalast-beli kiálltáson elismerő kritiká­val fogadták, Párizsban pe­dig rangos díjjal értékel­ték. A millennium előtt két esztendeig monumentális történelmi képét, az Aradi vértanúkat festette. Alkotá­sával a teljes történeti hű­ség ábrázolására törekedett. Többször járt a helyszínen élő szemtanúkat hallgatott meg, elolvasta az esemény­re vonatkozó valamennyi irodalmat. Az elkészült mű, a nagy nemzeti gyászt idéző és a bukott forradalom tra­gédiáját hangulatával és (10.) Sztásek lehajtotta a fejét, s a két érdeklődő alaposan szemügyre vette a jobb fül feletti sebhelyet, amelyet Kloss kölyökkorában szerzett, amikor lovag­lás közben megsérült. — Remek! — csettintett ujjaival Jakubovszkij, s Hans azaz hogy Sztásek gunyorosan jegyezte meg: — Jól megnézték Klosst? Másutt nem kell már vag­dalni? Nevettek. Ritka pillanat volt itt, hogy kiképzési idő alatt van kedve nevetni az embernek. Most muszáj volt. S az ezredes, mintha csak az iménti ki nem mon­dott tréfát folytatná, megkérdezte: — Hogy állsz a lövéssel? — Megnézne? — kérdezte Kloss, s már nyúlt is pisz­tolyaiért, hogy induljanak a lőterembe. Átvágtak az udvaron. A tágas térséget apró patak szelte át, s a nyírfából készült hidacska pallói meg­reccsentek csizmáik alatt. Virradt. — Gyújtsak villanyt? — kérdezte a pszichológus. — Megpróbálom így félhomályban — válaszolta Sztásek. Nagyon szerette volna, ha a lőpróba jól sikerül. Ép­pen ezért, a begyakorlott mozdulattal — kapásból tü­zelt. — Három tízes, egy nyolcas, kettő hét és nyolc kö­zött, s egy ötös — mondta Jakubovszkij, majd Sztásek vállára tette a kezét: — Ne bosszankodj. Ez a próba fél percig sem tar­tott, s hét lövésből hat így is halálos volt. A pszichológus karonfogta őket; — Gyertek, előkészítettem a szamovárt. Iszunk még egy jó forró teát, aztán — fordult Klosshoz — menje­tek, s járjatok szerencsével. — Igaz is — nézett az órára Jakubovszkij — egy óra múlva a repülőtéren kell lennünk. Néhány napig még — fordult Sztásekhoz — figyelni fogod a másik énedet, s aztán Kloss elindul. — Ö, a jóságos Hilda néni, hogy meglepődik majd. És a három kisasszony. De legjobban Edit, a szépsé­ges Edit, akinek olyan sok szépet suttogtam a fülébe tizenöt éves fejjel — ábrándozott Kloss. s egy pillanat­ra Jakubovszkij t is meglepte ez a természetes öröm, ez az őszinte ábrándozás. — Szóval, minden rendben? — kérdezte Klosst. — Minden. Akarja hallani Hilda néni összes beteg­ségét, amelyek az elmúlt évtizedekben kínozták? Na, persze a csúz áll az első helyen. Ezt szegény anyám is emlegette sokszor, mert Hilda volt a legkedvesebb nővére. — Így, rövidre nyírt hajjal pontosan olyan vagy, mint az a másik. Talán csak az emlékezőtehetség fris­sebb. Vigyázz. A szerep, amelyet kaptál az úgynevezett „nagy szerep”. Egyedülállóan nagy alakítás. Elhallgattak Jakubovszkij alaposan szemügyre vette az előtte két-három lépésnyi távolságban haladó em­bert. Hirtelen valami apai aggodalom, testvéri féltés ébredt benne. Mi lesz Sztásekkal, ha ők mór nem lesz­nek mellette? Ha minden tréning ellenére rárontanak a legképtelenebb helyzetek, ha mégsem tudtak meg elegendőt arról a Klossról? Sokszor egyetlen másod- percnyi késedelem árulója lehet az embernek. — Igaz — szőtte tovább a gondolatokat —, a hábo­rú áldozatokat kíván, de mégis: más elvtársakkal kö­rülvéve harcolni a fronton, s más egyedül a milliónyi ellenség között. Titkolva érzelmeinket, örömeinket és fájdalmainkat, s emberfeletti erővel gúzsbakötni még az álmainkat is. Mert Klossnak még álmodnia sem szabad, amíg feladatát teljesíti. Megnyújtotta a lépteit, hogy utolérje Sztásekot. Valamit feltétlenül mondani akart neki útravalóul. Valamit, amit Sztásek éppen olyan szívszorongva várt évek óta, mint ő maga. — Amit most mondok, az még Sztáseknek szól — fogta meg a fiú vállát. — Londonban befejeződtek a tárgyalások Majszkij nagykövet és Szikovszkij minisz­terelnök között. Szikovszkij a közeljövőben Moszkvába látogat, hogy közvetlenül Sztálinnal beszélje meg a lengyel ellenállás helyzetét. — Emlékszik még az ígéretére? — fordult Sztásek az ezredeshez. (Folytatjuk.) volt, hogy megneheztel miatta az odalátogató Fe­renc József császár. Ehe­lyett Thorma egy kibérelt táncteremben, majd egy vendéglőben állított ki. A kép sajtó- és közönségsi­kere óriási. Volt rá példa, hogy öreg negyvennyolcas honvédek sírva fakadtak előtte. Magasztaló újság­cikkek, dicsőítő ódák szü­lettek. A fiatal Thorma or­szágos hírű, ünnepelt festő lett A kép azonban nem kelt el. Nagy mérete miatt magánemberhez nem ke­rülhetett, az állam viszont nem vásárolta meg. Sok éven át összecsavarva állt. Közben kiállították a pá­rizsi Salonban, majd Hel­sinkiben. Végül harmincöt éves késéssel a Történeti Képcsarnoknak vette meg az állam. Ma restauráltan, méltó környezetben, a ha­lasi múzeum Thorma- csarnokában áll. Nem sokkal a millennium után Thorma hozzákezdett másik nagy méretű törté­nelmi képének a Talpra magyarnak festéséhez. E képen negyven évig dolgo­zott. Közben többször le­szedte és feldarabolta a vásznat, nem lévén meg­elégedve addigi munkájá­val. Halála előtt néhány léttel járult hozzá a mű kiállításához. Az 1848. már­cius 15-ét megörökítő óriá­si festményt később állami vásárlás híján Kiskunhalas város vette meg. Éveken át a városi képviselőtestület üléstermének falát díszítet­te. Ma más Thorma képek­kel együtt a halasi múze­um büszkesége. Két nagy 48-as képe után leginkább mint történeti festőt emlegetjük, de ha valósághű portréit, gyönyö­rű. néha már impresszionista ízű tájképeit látjuk, érté­kelésünk kerete kitágul, művészetéről alkotott ké­pünk gazdagodik és sokol­dalúbbá válik. Thorma János neve ösz- szekapcsolódik a nagybá­nyai festőiskola történeté­vel. Réti Istvánnal együtt 1896-ban ő hozta létre a magyar művészeti életben később oly nagy szerepet játszó művésztelepet, oda- híva Hollósy Simont, Fe- renczy Károlyt, Iványi- Grünwald Bélát és máso­kat. 1919-től 1927-ig — megszűnéséig — ő vezette a híres festőiskolát. Mara­dandó alkotásai mellett művészettörténeti szem­pontból felbecsülhetetlen értékű tevékenysége is megbecsülést és csodálatot ébreszt bennünk születésé­nek centenáriumán. dr. Bárth János

Next

/
Oldalképek
Tartalom