Petőfi Népe, 1970. május (25. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

4. oldal 1970. május 9, szombat Törődjünk velük! A kecskeméti járás tanyai iskolásairól Együtt kelnek a nappal, és indulnak iskolába a ta­nyai dűlőutak apró vándo­rai. Táskájukban a napi „menázsi”, a szellemi és a gyomorba való egyaránt. Így volt ez már apáink ide­jében is, sajnos, így van még ma is a kecskeméti já­rás belvizekkel telített, szétszórt tanyáin. A járás lakosságának mintegy kétharmada él ta­nyákon, az általános isko­lás korú gyerekek ezer­számra gyalogolnak, kerék­pároznak — olykor 3—4 ki­lométert is — reggelente. A történelmi múltból fa­kadó hátrányokon kívül nagymértékben hozzájárul az elmaradottsághoz a szo­ciális, kulturális ellátatlan­ság és a lakosság igényte­lensége js. A járás 104 iskolájából 84 tanyán van. ötven­négy iskolában a felső tagozatosokat összevont tanulócsoportokban ok­tatják. Ezekben a kisiskolákban a szakrendszerű oktatás nem is valósítható meg. A pe­dagógusok hátrányos kör­nyezetben, mostoha feltéte­lek között dolgoznak. Azok­ban az iskolákban is, ahol szakrendszerű oktatás fo­lyik, az órák 41 százalékát nem a szaktárgyra képesí­tett pedagógusok tanítják. A járásban körülbelül negy­ven a képesítés nélküli ne­velők száma. A tanulást gátló ténye­zők között szerepéi, hogy a szülők egy része még ma is túl korán munkára fog­ja kiskorú gyermekét, a ta­nyák körüli földek műve­lése, a jószágok legelte­tése igen gyakran az ő kö­telességük. Ilyenformán az sem cso­da, hogy az általános iskolát még mindig nem sikerült ál­talánossá tenni. Több éves átlagot számítva a tanu­lók mintegy 30 százaléka nem jut el az általános iskola nyolcadik osztá­lyának befejezéséig. A szomorú állapotok megváltoztatására párt- szervezeteink, tanácsaink igen sok kísérletet tettek már, de az eredmény még távolról sem kielégítő. Hiá­ba épült jónéhány új isko­la, a tantermek többsége mégis zsúfolt. Lényegesen jobb az isko­lai könyvtárak helyzete: át­lagosan minden tanulóra két könyv jut. A szemlélte­tő eszközök beszerzése gyors ütemben halad előre (az utóbbi két évben egy­millió forintot fordítottak erre a célra), de a szükség­letnek még fele sincs meg. A „Televíziót minden isko­lának!” mozgalom kereté­ben kétszeresére nőtt a ké­szülékek száma (túlhaladja a százat), a legtávolabbi ta­nyákon azonban továbbra is hiányzik az áramforrás. Az úttörőmozgalom sokat tesz annak érdekében, hogy enyhüljenek a települési vi­szonyokból következő ba­jok. (Elsősorban az őrsi- és rajfoglalkozásokra, a tanu­lópárok szervezésére, s a tanulmányi versenyekre gondolunk). A nagyobb községek — Lajosmizse, Tiszakécske, Izsák — élen járnak a tan­tárgyi szakkörök szervezé­sében, a tanyákról mintegy ötszáz tanulót „körzetesítet- tek be” a központi iskolák­ba. Tiszakécskén és Izsákon már hétközi kollégiumok is vannak, kétszáz tanyai gye­reknek váltak második ott­honává. Sajnos, a kecske­méti járás ebből a szem­pontból is még csak a kez­det kezdetén tart Lajosmizsén 200, László- falván 150, Orgoványon 120, Kerekegyházán, Bu- gacon és Tiszakécskén pedig 100—X00 személyes hétközi diákotthonra len­ne szükség. E tekintetben Tiszakécske rendelkezik legrégibb ta­pasztalatokkal. Hétközi ott­honuk lakóinak tanulmányi átlaga öt tizeddel maga­sabb, mint az iskola átlaga, a továbbtanuláshoz is ez a közösségi forma ad legked­vezőbb feltételeket. A vég­zős tiszakécskei diákoknak mintegy 30 százaléka jut el középiskolába, viszont Ágasegyházáról, Helvéciá­ról, Kunbaracsról, Nyárlő- rincről, Városföldről a 10 százalékot is alig éri el a továbbtanulók száma. örvendetes tény, hogy egyre növekszik az ipari szakmák iránti érdeklődés, de annál elgondolkodtatóbb, hogy a mezőgazdasági pá­lyára jelentkezők száma csökken, a községek egy- harmadából egyáltalán nem volt ilyen irányú érdeklő­dés. Igaz, hogy a tavaly végzett nyolcadikosok kö­zül négyszáznál többen ott­hon maradtak szüleik mel­lett, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a szövet­kezetek és állami gazdasá­gok általában keveset tö­rődnek velük, s ezért fenn áll az a veszély, hogy mint az előző években is sokan, inkább városon keresnek boldogulást. A vázolt tények alapján világos: a kecskeméti járás párt- és tanácsi apparátu­sának és a gazdasági szer­veknek is egyre többet kell törődniük az általános isko­lások neveltetésének, okta­tásának körülményeivel, hasonlóképpen az iskolából kikerülő ifjúság, jövőjével, továbbtanulásával, foglal­koztatásával is. Horváth Ignác Műanyag­újdonságok a BNV-n Mintegy 2000 féle cikket, köztük 60 újdonságot mu­tat be a BNV-n a Vegyi- és Műanyagipari KISZÖV 26 tagszövetkezete. Főként a külföldi szakemberek ér­deklődésére számítva állít­ják ki a gumiipari szövet­kezet egyik újdonságát, a fehérkenyér-gömbölyítő gumiszalagot. Két nagy vitrinben állít­ják ki a golyós- és rost- tollakat — az írószer szö­vetkezet legkelendőbb ex­portcikkeit —, amelyekből évente mintegy 100 millió forint értékűt szállítanak külföldre. A tollak közül több az amerikai Scripto- céggel közös kooperációs termék: az USA-ból is ér­keznek hozzá alkatrészek, az összeállítás azonbam„ha- zai. Fellendülőben a mű ii ka verse ily a Duna menti termelőszövetkezetekben A Duna menti és Kis­kunsági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetsége értékelte a körzetben levő termelőszövetkezetek mun­kaversenyét. Tanácskozást tartottak a szocialista cí­met elnyert brigádok ve­zetői részére. 1968-ban 16 termelőszövetkezet 75 bri­gádjának több mint 1100 tagja küzdött a megtisz­telő címért. Tavaly már 24 termelőszövetkezet 114 bri­gádja 1700 tagjának válla­lásait rögzítették a brigád­naplók. Három termelőszö­vetkezet négy szocialista brigádja bronzkoszorús plakettet é* pénzjutalmat kapott a szövetség ver­seny- és propaganda bi­zottságának értékelése alapján. Olyan elhatározás is született a tanácskozá­son, hogy a szocialista brigádok egymást meghív­ják tapasztalatcserére és közkinccsé teszik a jó módszereket. Értékelték a körzet ter­melőszövetkezeteinek ver­senyét is. Első helyre a hartai Üj Élet Termelő- szövetkezet került. Már megkezdődött pár­tunk X. kongresszusának tiszteletére a verseny meg­szervezése, a vállalások összesítése. Ellenőrzés as S-ösön Hogyan világít a fényszóró? Az éjszakai közlekedés rendkívüli módon igénybe veszi a gépjárművezetőket, tjjszen fokozottabban kell összpontosítani figyelmüket az úttestre, a különböző fényjelzésekre, az esetleg kivilágítatlanul haladó jár­művekre, gyalogosokra. Sö­tétedés után azért is nehe­zebb a gépjárművezetők helyzete, mert korlátozódik a széttekintés lehetősége, s jelentkezik a napi fáradt­ság. Az esti országúton ha­ladót veszélyeztetik továb­Növényfojtás Szálastakarmány kísérle­ti szárítására vállalkoztak a kiskunhalasi járás ter­melőszövetkezetei. A keszt­helyi Agrártudományi Fő­iskola kutatóinak irányítá­sával öt tsz-gazdaságban fólia-rendszerű szárító be­rendezést alkalmaznak. A módszerrel, amely eseté­ben úgynevezett „növény­fojtás” történik, jobbam megőrzik a zöldtakarmány- fólék tápértékét. Egy-egy ilyen fóliás kazalban 12— 16 vagonnyi szálastakar- mányt, illetve szilázst tá­rolhatnak. (7) — ön beszél lengyelül? — szólalt meg végre hi­tetlenkedve Sztásek. — Lengyel vagyok — mondta amaz —, s a Vörös Hadsereg tisztje. Amint látja — mutatott tréfásan az előtte fekvő kenyérre és szalonnára — kenyeret és sza­lonnát falatozom, nem papokat, vagy hercegeket. — ön a gondolataimba lát — mondta Sztásek, s még mindig csodálkozva nézett Jakubovszkijra —, ezért nem is lesz titkom ön előtt. És elmondta szökésének, s a szökés előkészítésének részletes történetét. Elmondta, hogy nem az ő ötlete volt sem a szökés, sem az, hogy ide, a Szovjetunióba kell szökni. Beszélt Pierről, a francia kommunistáról, akinek tulajdonképpen az életét köszönheti, s akit út­közben egy szerencsétlen véletlen folytán elveszített. Elmondta, hogy mit tud, s mit nem Oroszországról, a kommunizmusról, s elmondta, miként bukott le élete első illegális feladata előtt. Az ezredes mindössze néhány közbekérdezéssel sza­kította meg vallomását, aztán közölte vele, hogy amíg helyzetét nem sikerül tisztázni, addig kénytelen lesz a szovjet hadsereg vendéglátását élvezni. Két hét telt el a kihallgatás óta, s ezalatt a legfon­tosabb információt a német mozgolódásról sikerült el­lenőrizniük. Nagyjából egyeztek a jelentések Sztásek vallomásával. Jakubovszkij úgy látta, hogy ideje lenne szabadon engedni ezt az embert. Bár a gondolattal már napok óta játszott, hogy ennek a fickónak a német nyelvtudását még hasznosítani lehetne a jövőben. — Ha Rumjancev megengedi, akkor magam mellett tartom tolmácsnak — határozta el, s máris nyakába terítette köpenyét, hogy az „öreg” beleegyezését kérje. A kapuügyeletes kérlelhetetlen volt. Néhány percnyi vita után is csak arra volt hajlandó, hogy telefonon fel­szóljon Rumjancevnek, majd amikor letette a kagylót, feszes vigyázzállásban jelentette: — A parancsnok elvtárs tíz perc múlva fogadja önt. Azután már közlékenyebb hangon megjegyezte: — Valami svábot hallgat ki. Rágyújtott. Mélyen tüdőre szívta a füstöt. Hátát neki­támasztotta a falnak, s a katona megjegyzésén gondol­kodott. Nem azt mondta, hogy németet, nem azt, hogy fasisztát, csak egyszerűen így, hogy „egy svábot”. Ezzel a kisember érzésének adott kifejezést az iránt a gyilkos hatalom iránt, amelyet a szerződéskötés óta „baráti or­szágként” illik emlegetni a diplomáciában. A parancsnoki ajtó nyikordult. Az ezredes félfordu­latot tett jobbra, s majdnem kiesett szájából a ciga­retta. Az ajtón ugyanaz az ember jött ki, akit az imént visszavezettetett a fogdába. Ugyanaz a lengyel, akinek vallomásait órákig hallgatta az elmúlt hetekben. — Ugyanaz az ember — mondta félhangosan, s mi­után észrevette, hogy az őr furcsa arckifejezéssel fi­gyeli, gyorsan eltaposta csizmája sarkával a cigarettát, s kissé félrébb húzódott, nehogy a lengyel észrevegye. De már nem térhetett ki a találkozás elől Rumjancev ugyanis megjelent az ajtóban, közvetlenül a két szov­jet katona által közrefogott lengyel hátamögött, s in­tett neki, hogy várja. — Nos, jó rémhíreket hoztál? — kérdezte láthatóan jókedvvel Rumjancev. — Mert nekem is vannak híreim a számodra — mondta, s barátja vállára tette a kezét. — Lehet, hogy odafönn mégis csak ül valaki, aki meg­hallgatja a Jakubovszkijok imáját — intett az ég felé —, s odafönt is elolvasták a jelentéseinket — intett a falon függő Sztálin képre. — Megértem a jókedvedet. De mondd meg, hogyan loptad el Moczulszkit? — Kicsodát? — nézett értetlenül Rumjancev. — A lengyelemet — mondta az ezredes, s továbbra is sóbálványként meredt az ajtóra, amelyen az imént ki­vezették a lengyelt. (Folytatjuk> bá a fegyelmezetlen gépjár­művezetők, akik keresztbe kötik a fényszórókat, nem gondoskodnak a fék, rend­szám-megvilágító, irány jelző lámpák pótlásáról, ittasan ülnek a volánhoz. Az egyik este az 5-ös számú főútvo­nalon kisértem el Győri Ferenc rendőr hadnagyot, akivel kilenc rendőr, vala­mint hét mérnök és techni­kus, önkéntes rendőr indult az ellenőrző körútra. A ta­pasztalatok azt bizonyítot­ták, hogy nem alaptalan a közlekedési szakemberek véleménye: miszerint szi­gorításokra van szükség. Alkatrészt sem, bírságot sem Kiskunfélegyháza határá­ban állították meg a rend­őrök a CG 49—47 rendszá­mú személygépkocsit, amelynek féklámpája üzem- képtelen volt. A gépkocsi egyik fontos, biztonsági be­rendezésének üzemzavara súlyos balesethez vezethet, hiszen a mögötte haladó jármű vezetője nem észlel­heti a fékezést, s belero­hanhat. Marosi András, Kiskunfélegyháza, Damja­nich utca 30. szám alatt la­kó fogtechnikus, amikor er­re felhívták figyelmét, s az ilyenkor valóban figyelmez­tetésnek számító száz forin­tos helyszíni bírságot kér­tek tőle, felháborodott: — Nekem erre nincsen pénzem. Kocsira volt? — kérdez­hettük volna vissza, ám a rendőr udvariasan közölte vele, hogy feljelenti, mert a két héttel korábbi ellen­őrzés alkalmával sem mű­ködött már a féklámpa. A feljelentés nyilván többe kerül, mint a két féklámpa égőjének cseréje, amely né­hány forintért minden vá­rosban kapható. Hiába fékezett a teherautó Az ellenőrzés Lajosmizsé- től Kiskunfélegyházáig bo­nyolódott, s rádión érkezett hozzánk a jelentés. A 67-es kilométer közelében az YC 09—30-as rendszámú teher­autót akarták leállítani. Az út közepén álló rendőrök az utolsó pillanatban ug­rottak félre a feléjük zúgó gépkocsi elől, mert a 10-es számú AKÖV gépkocsive­zetője, Rozinka László hiába taposott a pe­dálra, „elszökött” a levegő. A gépkocsivezető izgatottan bizonygatta: „Néhány kilo­méterrel előbb még fogott a fékem, nem tudom mi tör­ténhetett”. A technikusok elemlám­pával vizsgálat alá vették a járművet. Nem volt ne­héz megállapítaniuk, hogy kilyukadt a fékrendszer. A tehergépkocsit visszairányí­tották Kecskemétre, ahol az AKÖV telepén kijavították a hibát... Ittas motorosok és... Kecskemét és Lajosmizse között Kovács István, Tal- fájaköz 23. szám alatt lakó motorkerékpárost igazoltat­ták. Amikor a rendőr közel hajolt hozzá, Kovács beval­lotta. — Két korsó sört ittam, de nem vagyok részeg... Ezzel védekezett Dávid István, Kiskunfélegyháza, Kohut Béla út 2. szám alatt lakó motoros is, akinek jár­művén nem működött a fék- és világító berendezés sem. Nagy János, Kiskun­félegyháza, I. kerület, Mol­nár Béla utca 6. szám alatti lakos, az EB 18—51 rend­számú motorkerékpár nyer­gében kijelentette; „Mind­össze három deci bort it­tam” ... Az 5-ösön egymást érték a gépkocsik, motorkerékpá­rok. Kilenc óra lehetett, amikor a „Megállj!” jelzés­re az egyik kivilágítatlan motoros hirtelen lekanya­rodott a dülőútra. A ké­szenlétben álló rendőrautó utána iramodott.. Barcsa László, Kiskunfélegyháza, Tanya III. kerület, 69. szám alatt lakó fiatalember, a tengelyig érő sárban el­akadt. Kiderült róla: nem­csak a lámpája volt rossz, de józansággal is hadilábon állt... A négyórás ellenőrzés al­kalmával összesen 214 jár­művet vizsgáltak át a rend­őrök, a műszaki szakértők. A járművek 50 százalékán találtak műszaki hibát. Nem csoda tehát, hogy 120 járművezetőt figyelmeztet­tek, s 44-et jelentettek fel, illetve büntettek meg a hely­színen. Gémes Gábor

Next

/
Oldalképek
Tartalom