Petőfi Népe, 1970. április (25. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-10 / 83. szám

WM. április U, pént«K 1. oldal Köszöntjük a versmondókat A táppénzköltség alakulása, az egészségügyi ellátás Jelentés a Minisztertanács előtt A MEKJ közös vállalkozás A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának ülése Az egészségügyi minisz­ternek a munkaügyi mi­niszterrel és a SZOT El­nökségével közös — a táp- zköltség alakulásáról és a dolgozók egészségügyi el­látásának egyes kérdései­ről szóló — előterjesztése szerint az 1957-től 1968-ig terjedő időszakban a dol­gozók táppénzsegélyezésére fordított összeg jelentősen növekedett. Az 1957. évi 1,2 milliárd forinttal szemben 1968-ban 2,8 milliárd fo­rint táppénzsegélyt fizettek ki a keresőképtelen dolgo­zóknak. Az elemzés rámu­tat: időközben 2,5 millióról 3,7 millióra szaporodott a táppénzre jogosultak szá­ma, az egy napra eső táp- pénzösszeg átlaga pedig — a fizetések fokozatos növe­kedése következtében — csaknem 40 százalékkal lett nagyobb. Az utóbbi években foko­zatosan megnőtt a táppén­zes arányszám, azaz a száz dolgozóra jutó, keresőkép­telen állományban töltött táppénzes napok száma is, és ez évente szintén sok millióval növeli a költsé­geket. Az említett össze­gekben a keresőképtelen termelőszövetkezeti tagok betegségi segélye nem sze­repel. A jelentés megállapítja, hogy a táppénzes arány­szám alakulása nem kizá­rólag a dolgozók egészségi állapotának változásától, il­letve az orvosi elbírálás tárgyilagosságától függ, ha­nem a foglalkoztatottság ágazati összetételétől, a munkafegyelem, a munka­szervezettség helyzetétől is. Befolyást gyakorol ezen­kívül az arányszámra — közvetett módon — még sok más tényező is, így az orvos — egészségügyi ellá­tás fejlettsége, a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeinek alakulása, vala­mint nem és életkor sze­rinti megoszlása is. A táppénzre kifizetett összegek sok éves alakulá­sának vizsgálata módot ad az igen összetett kérdés fő összefüggéseinek feltárásá­ra és azoknak az intézke­déseknek kidolgozására, amelyektől a helyzet javu­lását lehet várni. Az Egészségügyi Minisz­térium ezt mindenekelőtt az egészségügyi ellátás to­vábbi javítása révén kíván­ja elősegíteni. Tervezi — egyebek között — a kórhá­zi ágyak, a körzetek, a fe­lülvizsgáló, a csoportveze­tő főorvosok számának nö­velését, működési feltéte­leik javítását, a körzeti or­vosok helyettesítésének in­tézményes megoldását, a keresőképesség üzemben történő elbírálásának to­vábbi kiterjesztését, a ta­nácsi egészségügyi intézmé­nyek együttműködésének fokozását. Többet kell törődni a dolgozók megbetegedésé­nek megelőzésével is; az üzemi, munkahelyi körül­mények javításával, az óvó­rendszabályok fokozott be­tartásával. Jelentős szerepe van a megelőzésben a mun­ka szervezettségének, a munkafegyelem javításá­nak, a tudatformálásnak, a társadalmi ellenőrzésnek. Minderre a vállalatoknak, valamint a tanácsoknak kell nagyobb gondot fordí- taniok, amelyekhez az egészségügyi intézmények tartoznak. A város A jubileumi verseny so­rán a mezőgazdasági üze­mekben is figyelemremél­tó kezdeményezések szület­tek. Számos újítást, ész- szerűsítést vezettek be a termelés növelésére, az ön­költség csökkentésére. A Városföldi Állami Gazda­ságban az üresen álló juh- hodályokat fokozatosan át­alakítják sertésfiaztatóvá. Ennek eredményeképpen az idei esztendőre előirányzott 4100 helyett 6500 malacot választanak el. Jövőre ez már jelentkezik a hizlalás eredményeiben. Az idei négyezerrel szemben nyolc­ezer hízót adnak a nép­gazdaságnak. Csütörtökön a Gellért Szállóban megkezdődött a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának kétna­pos ülése. A megnyitón ott volt Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára, Kaaa- reczki Kálmán mezőgazda- sági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, dr. Páles Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese és dr. Romany Pál, a Köz­ponti Bizottság osztályve­zető-helyettese. A tanácsülésen Szabó István, a TOT elnöke a tsz-ek gazdálkodásának el­múlt évi eredményeiről számolt be. Elmondotta, hogy a közös gazdaságok 1969-ben kiemelkedően jól dolgoztak. Szinte valameny- nyi fontos növényből az eddigi legjobb termésátla­gaikat érték el. A közös gazdaságok ter­melése mindent egybe­vetve 12 százalékkal volt nagyobb az előző évinél. A fejlődés a növényter­mesztésben volt a legdina­mikusabb, itt elérte a 14 százalékot. Az állattenyész­tés ugyanakkor stagnált. Ezzel egyidőben ésszerűb­bé, olcsóbbá teszik a ta­karmányok felhasználását, csökkentik a malacnevelés költségeit, ami csaknem félmillió forint többletet hoz a gazdaságnak. A hizlalda négyszeres szocialista brigádja elha­tározta, hogy csökkenti az egy kilogramm hús előál­lításához szükséges ve­gyesabrak felhasználást, va­lamint az egyéb költsége­ket. Mindezzel együtt több mint 300 ezer forint nyere­ségtöbbletet érnek el. Hasonló elhatározások születtek a többi állatte­majd 1842. áprilisában a magyar nemesi testőrségbe veszik fel, ahol parancsno­ka Vécsey lovassági tábor­nok, az aradi vértanú Vé­csey édesatyja. ötévi testőri szolgálat után a 12. határőrezredbe kerül, mint főhadnagy, de csakhamar búcsút mond a katonaságnak, 1847-ben. De 18*8 tavaszán már Pesten ve í és felveszi a honvéd egyenruhát. A szabadságharcban szá­zadostól és zászlóalj pa­rancsnoktól tábornokig és hadtest-, illetve hadsereg­parancsnokig befutott és betöltött minden beosztást. Személyes bátorsága, ^ stratégiai és harcá­szati képzettsége messze kimagaslott a korabeliek közül, ideértve Görgeyt is. Ugyanakkor mint hadse­regszervező, a miniszté­rium osztályvezetője, majd mint miniszter igen fon­tos mozgósítási tervet dol­gozott ki. Ezeket a mun­káit a marxista történet- rásnak még felül kell vizs- '•Mnia és értékelnie. 1849. m fiúsában kapott megbízást Komárom és közvetlen környéke védel­mére. A várat megerősí­A közös gazdaságok brut­tó jövedelme tavaly 26,5 milliárd forint volt, 20 szá­zalékkal nagyobb az előző évinél. Az elmúlt esztendőben mindösszee 53 termelőszö­vetkezet volt mérleghiá­nyos, 51 millió forint vesz­teséggel. Ez a szám lénye­gében kedvező. Az azon­ban már figyelmeztető, hogy a hiányok egy részét egyes gazdaságokban a meg­gondolatlan, a rendelkezés­re álló eszközöket túlbe­csülő fejlesztés idézte elő. A közö6 gazdaságokban tovább javult a tagság szo­ciális ellátása, több mint 35 százalékkal nőtt a szo­ciális alap. A biztonsági tartalék viszonylag még kicsi. A közös gazdaságokban a személyes jövedelmekre felhasznált. 18 milliárd fo­rintból elsősorban a koráb­bi években kevesebbet fi­zető tsz-ekben növelték a tagok jövedelmét. Mindent egybevetve; a szövetkezeti parasztság a személyes reáljövede­lem terén tavaly megkö­zelítette a munkásosztály átlagát. A nyugdíj és a családi nyésztő szocialista brigád­nál is. A növénytermesztők is csatlakoztak a versenymoz­galomhoz. A kertészet dol­gozói a téli alma export- hányad 10 százalékos növe­lését, valamint anyagtaka­rékosság címén 300 ezer forint megtakarítását vál­lalták. Az eddigiek szerint tel­jesítik vállalásukat. A ju­bileumi verseny során, va­lamint a Lenin-centená- rium tiszteletére tett vál­lalások eredményeképpen mintegy 2 millió 350 ezer forint terven felüli ered­ményre számítanak az év végére. tette, a védőrséget kiválóan megszervezte. Annyira, hogy a szabadságnak ezt az utolsó bástyáját tenger­nyi ellenséges hadsereg kö­zepette sem tudta a túlerő bevenni. Amikor a gyűrű bezárult Komárom körül, a bérgyil­kosságtól a káprázatos megvesztegetésig mindent elkövetett a császári klikk az ő megtörésére. „Legfőbb gondom az volt, hogy a parlamentai- rekkel soha személyesen és egyedül ne találkozzam, és a tárgyalásokat mindig a haditanács végzéseinek ér­telmében és úgy vezessem, hogy senki előtt az ne le­gyen titok.” S mindezt akkor, amikor Kossuth már túl volt a ha­táron és Görgey letette a fegyvert, tehát tulajdon­képpen semmiféle felsőbb- ség iránti felelősséggel. Komárom átadása végül is a legmintaszerűbb akció a hadi történelemben. Leg­kiválóbb példája annak, hogy a jó parancsnok mi­lyen feltételeket terem th^t kellő tudással, eréllyel és körültekintéssel. Komárom feladásának első feltételei között az pótlék ellátás is javult, de a falu szociális ellátásának színvonalában a kommu­nális létesítményeknél, a kereskedelmi hálózatban és az életszínvonal több más tényezőjénél a különbség továbbra is lényeges. A TOT elnöke rámuta­tott arra, hogy a mezőgaz­dasági termékek piacán továbbra sincs verseny. Ne­hezíti a helyzetet az is, hogy a felvásárló vállala­tok érdekei sokszor elkülö­nülnek a termelői érdek­től. A termelés szempont­jából új helyzetet teremtene, ha legalább két, megkö­zelítően azonos súlyú for­galmazó, vagy feldolgozó szervezet között tudná­nak választani, vagy ha egy olyan szervezet érté­kesítené a termékeket, amelyben a termeléstől az értékesítésig az egy­séges anyagi érdekeltség elve érvényesülne. Az idén jelentős módo­sulások várhatók — és ez már előremutató — a zöld­ség- és gyümölcsforgalma­zásban. A MÉK-ek teljes hálózata eszközállományuk­kal együtt a mezőgazdasá­gi tsz-ek, valamint az álta­lános fogyasztási és érté­kesítő szövetkezetek ^közös vállalkozásává alakulnak át. A MÉK-ek vagyona a részt vevő szövetkezetek kö­zös tulajdonává válik, ezt a vagyont a belépők pénz­beli hozzájárulása tovább gyarapítja. A közös vállalkozás tag­jainak irányító szerepe és teljes vagyoni fele­lőssége érvényesül majd, miközben továbbra is fenn­maradnak az ágazatot se­gítő állami szubvenciók. A tsz-ek — mint társtulaj­donosok — igényeiket meg­felelő súllyal érvényesíthe­tik majd. A TOT elnöke szerint kedvező helyzetet teremt majd az a jogszabály, amely a háztáji gazdaság­ban végzett munkát a kö­zösben végzett tevékeny­ségként ismeri el­Ma délután 2 órakor n nyitják meg ünne­pélyesen az országos diák­szavalóverseny döntőjét a Kecskeméti Városi Tanács dísztermében. Őszinte örömmel kö­szöntjük a győzteseket, te­hát a döntő valamennyi résztvevőjét. Hiszen ők már győztesek: KlSZ-alap- szervezetük, iskolájuk, községük, városuk, járá­suk, megyéjük, illetve a budapestieknek kerületük, majd a főváros döntőjén kellett az élvonalban vé­gezniük ahhoz, hogy Kecs­kemétre eljuthassanak. Egyben kérünk is ben­neteket, lányok, fiúk: a versenysorozat eddigi sza­kaszain elért sikeretek ad­jon nyugalmat. Ne a ver­senyt lássátok tehát első­sorban az országos dön­tőben, ne a jeles szakem­berekből álló zsűri esetleg általatok tévesnek ítélt döntéseire vadásszatok, ne is irigyeljétek vetélkedő társaitok eredményeit, ha­nem választott verseitek­re, a költők tiszta szavára figyeljetek! iák-szavalóverseny, örülünk neki, hogy a versenyt éppen így ne­vezték el a rendezők. Fő­ként azért, mert ez a szó: diák most már egyaránt je­löl gimnazistát, techniku­mi vagy szakközépiskolai tanulót, ipari és mezőgaz­dasági szakmunkástanulót. Diák: Nagy hagyományai vannak ennek a szónak a magyarban, kezdetben nemcsak iskolást, hanem nagy műveltségű írástudót, később — többek között — krónikást, vers- és ének­mondót is jelentett. Legye­tek hát diákok, tanintéze­teitekben, szavalás közben, egész életetekben: a szó sokféle, de mindenképpen nemes értelmében! z ünnepélyes meg­nyitó után ma dél­után 3 órakor lesz a ver­seny első fordulója a Kecs­keméti Berkes Kollégium­ban. Ugyanitt, az este 7- kor kezdődik a mai prog­ram utolsó eseménye, a műsoros ismerkedési est. Sz. J. Klapka György lí lapka György, a sza- 14 badságharc kima­gasló egyénisége, 1820. áp­rilis 7-én született. Ö maga az „Emlékeim­ből” című 1886-ban Buda­pesten megjelent művében ezt mondja: „Atyám Klapka József akkoron, hogy én szület­tem, Temesvár sz. kir. vár ros polgármestere volt.” Akkor a választott tiszt­ségviselés nem volt élethi­vatás. Klapka atyja is egy jómenetelű nyomdát örö­költ, s ez volt megélhetése alapja. Róla még csak any- nyit: ő alapította Temes­váron az első kölcsön- könyvtárat 10 000 kötettel! Nem kis szó abban az idő­ben. Az elemi iskola elvégzé­se után a temesvári piaris­tákhoz került gimnázium­ba. „... és azután Kecske­métre mentem, hogy ott megtanuljam a magyar nyelvet, amely az akkori pozsonyi országgyűlés vég­zései értelmében minden magyar honpolgárra nézve kikerülhetetlenül szüksé­gessé vált. Eddigelé csak németül és latinul beszéltem. Az a két esztendő, amelyet Kecske­méten, atyám egyik fivé­rénél töltöttem, elég volt arra, hogy a magyar nyel­vet is tökéletesen elsajá­títsam.” Kecskemétnek a magyar nyelvet propagáló, vala­mint erejét és szépségét kimutató varázsát nem sokkal később legnagyobb regényírónk, Jókai Mór is tapasztalta. A sors érdekes játéka, hogy a komáromi születé­sű Jókai és a temesvári, ugyancsak német nyelven nevelődött Klapka éppen Kecskeméten szívja magá­ba a magyar nyelvet, és később a Komáromot védő Klapka megmentője lesz Jókainak. Jókait ugyanis feleségének sikerül utólar felvétetnie Komárom védő’ névsorába, s ez az amnesz tiát jelenti. Klapka életútja a kato naság felé hajlik. Előbb egy tüzérezredben szolgál, egész nemzet számára ki- eszközlendő amnesztia sze­repelt. Ha ezt nem is le­hetett kicsikarni, így is a 9 pontból álló kapituláció remekmű, a magyar és nemzetközi hadi jog egyik legszebb alkotása. A mind­össze egy nyomtatott könyvoldalra terjedő szö­veg bámulatosan gondos­kodik mindenről és min­denkiről. Látszik, hogy egy minden ízében demokrati­kus haditanács fontolta meg. Gondoskodik a civil alkalmazottakról (ez tette lehetővé a későbbi mentő­akciókat), a betegekről, a zsoldról, a vagyonról, az elutazásról, útlevélről stb, stb. Az utolsó pont így szól: „9. A vár, hadiszokás szerint, csak miután a föl­tételek mind a két fél ál­tal hitelesíttettek, fog át­adatni,” Ezt kellett Puszta-Herká- lyon 1949. szeptember 27- én a véreskezű Haynau al- tábornagynak aláírnia, js. csak azután, 29-én látta el 'tózieayével Klapka. Klapka ezután külföldre ment és csak 1867 után jött haza. Részt vett az emig­ráció gyakorlati intézésé­ben, több idegen országra kiterjedő vállalkozásban. Kedvenc eszméje volt a Szerbiával közvetlen ösz- szekötő Keleti Vasút kiépí­tése, de a kicsinyes, nem- zetiségellenes légkörben nem valósulhatott meg. 1892. május 17-én Buda­pesten érte a halál. Az osztrák gyűlölet még ravatalánál sem ült le. Gróf Szapáry Gyula mi­niszterelnök nem engedte meg, hogy a Nemzeti Mú­zeum előcsarnokában rava­talozzák fel. Temetésén egyetlen közös hadseregbeli tiszt jelent meg és a rend­őrség azon igyekezett, hogy a tömeget szétoszlassa. Mert olyan sokan voltak a temetésen, hogy a menet eleje már kiért a Kerepesi temetőbe, amikor a vége a Duna partról ráfordult a Vámház körútra. A koszorúk között ** egyetlen hivatalos sem volt, de ott volt özv. Damjanich Jánosné, Türr István és Jókai Mór ko­szorúja. Az akkor 67 éves írófe­jedelem könnyezve gondolt a komáromi kapitulációra és mindarra, amit Klapka Györgynek köszönhetett. Magyarka Ferenc földiek versenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom