Petőfi Népe, 1970. február (25. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-17 / 40. szám

<■ oldal 1970. február lt. kedd Milliókról van szó KEVÉS A TERMELŐSZÖVETKEZETEKBEN AZ ÉPÍTÉSZ SZAKEMBER A Petőfi Népe Felszabadulási rejtvénypályázata A MOSTANI AZ ÁLLAMI ERŐSÖDNEK, FEJLŐDNEK TERMELŐSZÖVETKEZETEINK, ÉVEK A NAGY BERUHÁZÁSOK, ÉPÍTKEZÉSEK ESZTENDEI építőipar azonban sülyos munkaerőgondokkal küzd a ki­emelt FONTOSSÁGÚ ÉPÍTKEZÉSEKRE IS NEHÉZ A LÉTSZÁMOT BIZTOSÍ­TANI. A MEZŐGAZDASÁGI ÉPÍTKEZÉSEK DÖNTŐ TÖBBSÉGÉT A GAZDA­SÁGOK SAJÁT MUNKÁSAIKKAL VÉGZIK. 184 TERMELŐ- ÉS 70 SZAKSZÖ­VETKEZETÜNKBEN SZINTE KIVÉTEL NÉLKÜL VAN ÉPÍTŐBRIGÁD. MUN­KÁJUKKAL KAPCSOLATBAN TETTÜNK FEL KÉRDÉSEKET HORVÁTH MI­HÁLYNAK, A MEZŐBER OSZTÁLYVEZETŐJÉNEK. *»%.. — Hány forintra tehető azoknak az építkezések­nek az értéke, amelye­ken a termelőszövetkeze­tek házi építőbrigádjai dolgoznak? — Ez a szám igen nagy, hozzávetőlegesen megköze­líti az egymilliárd forintot évenként. Ebben természe­tesen benne van az állami támogatás is, valamint azok az építkezések, ame­lyeket nem a MEZŐBER bonyolít, és azok a kisebb, nagyobb átalakítások, ame­lyeket saját terveik alap­ján készítenek el. — Felsorolna néhány na­gyobb építkezést? — Szívesen. AGRO- KOMPLEX-tervek alap­ján, szakosított sertéshizla­ló telep épül Hartán és Bátyán. Az előbbi a hartai Béke és Lenin, valamint a Solti Kossuth Termelőszö­vetkezet összefogásával épül fel 1971 végére, érté­ke 58 millió forint. Az utóbbi helyen a bátyai Pi­ros Paprika, a fajszi Kék Duna és a miskei Egyet­értés épít hasonló telepet, szintén 58 millióért A dávodi Augusztus 20 Tsz hétezres kibocsátású, Gi-Gi rendszerrel épülő te­lepe 41 millióba, a kunba­jai Béke Csillaga Tsz-é 7 millióba, a tompái Kossuth Termelőszövetkezeté pedig 14 millió forintba kerül. A szarvasmarha-program keretében kiemelkedően nagy beruházásba kezd a mélykúti Üj Élet Termelő- szövetkezet. 612 férőhelyes, holland rendszerű szarvas­marha-istállója 76,2 millió forintba kerül. Tízmillió forintért épít istállót a bá­tyai Piros Paprika, 11 mil­lióért a fajszi Kék Duna 15 millióért a lakiteleki Szikra, 12 millióért a kun­szállási Alkotmány, 14 mil­lióért a tiszakécskei Üj Élet Termelőszövetkezet. Ez a felsorolás távolról sem teljes, inkább csak ér­zékeltetni kívántam, hogy milyen összegekről is van itt szó. sége. önök nyolc napon­ként ellenőrzik az épít­kezéseket, milyenek a tapasztalataik? — A végterméket, tehát az elkészült épületeket te­kintve többnyire jók. Ko­rántsem ilyen egyértelmű azonban a jó vélemény az építkezés egyes fázisairól és a munkamódszerekről. Ha sorba szedném a hiá­nyosságokat, az nagyon hosszú lenne... — A leglényegesebbeket kérnénk, amelyek me- gyeszerte jellemzőek. — Az első: a szakember- hiány. Ez a közvetlen, ki­vitelezési szinten nem is olyan égető, mint a követ­kező lépcsőfokokon. Kevés a művezető, alig van tech­nikus, építészmérnököt pe­dig — még másodállásban is — csak elvétve találunk. Ha összehasonlítom ezzel az állami építkezéseket, ahol a tízmilliós beruházá­soknál már külön építésve­zetőség van, nehéz elkép­zelni a szervezést. Ez pedig egyáltalán nem nevezhető az adminisztratív létszám indokolatlan növelésének, hiszen az természetes, hogy ilyen értékeknél nagyon kell vigyázni a pontosság­ra. A gazdaságok szakem­berhiánya a mi munkán­kat is megnehezíti, a pon­tatlanságok kiigazítása je­lentős energia- és költség- többletet igényel. A Í00— 140-es létszámú építőbrigá. dók szakszerűbb vezetést igényelnének. Akikor talán nem volnának határidő-el­csúszások sem. Jelenleg ne. hézkesen történik a befe­jezés — saját kivitelezés esetén természetesen nem kötbérez a tsz. — Hány felsőfokú kép­zettségű szakemberre len­ne szükség a gazdaságok építőr észl egeinél ? — Legalább hetven mér­nökre, illetve szaktechni­kusra. Azt hiszem, ez a szám nem túlzott, ha az előbbi forintösszegekre ént lékeztetem. — Milyen a szövetkezeti építőbrigádok gépesített­sége? — Mivel évente többszáz millió forint értékű be­ruházást valósítanak meg — az említett összegek — Munkájukat — ismét ötven százaléka állami csak az építkezések nagy­támogatás — nagyon j ságához hasonlítva — fontos a munka Jó minő- gyengén gépesítették. A Műszaki konferencia kézierő dominál, holott ez építkezésekről lévén szó, rendkívül drága. Természe. tesen vannak kivételek — mint például a mélykúti Üj Élet Termelőszövetkezet építő részlege —, de még ezek gépesítettsége is alatta marad a szükségesnek. — A felsoroltak ellenére jó a végtermék, azaz az épület. Hogyan lehetsé­ges ez, és végül milyen megoldásokat javasol a gazdaságoknak a munka közben felmerülő nehéz­ségek leküzdésére? — A jól végzett kézi munka jó eredményt ad, végül is ezt több szerv el­lenőrzi. Az építkezés köz­ben azonban a munka ha­tékonyságán rengeteget le­het és kell javítaniok, ez­által jelentős összegeket le­het megtakarítani. A szer­vezés magasabb fokára vi­szont szellemi beruházás nélkül lehetetlen eljutni. Ha van rá lehetőség, állít­sanak a gazdaságok az épí­tőipari részlegek élére egv- egy technikust, ez a né­hány ezer forintos „beru­házás” nagyon gyorsan megtérül. Az olyan terme­lőszövetkezetek pedig, amelyek a gazdaságon be­lül vagy kívül, rendszere­sen dolgoznak tízmilliónál is nagyobb beruházásokon, feltétlenül keressék meg a nekik megfelelő mérnököt, szaktechnikust — építő­munka irányítására Még akkor is, ha több gazdaság alkalmaz egy diplomás szakembert. Csak ez lehet a biztosíték arra, hogy a százmilliós értékek építé­sénél ne vesszenek milliók kárba. Baranyi Pál Shell-szcniz a Balaton mellett Felépült a Balaton déli partján, Zamárdiban az el­ső Shell-üzemanyagtankoló állomás és javító szolgálat. A 7-es főközlekedési úton korszerű műszerekkel fel­szerelt szervizállomás jó szolgálatot tesz majd a Ba­latonra látogató autós tu­ristáknak. (MTI-foto — Bajkor József fclv.) Szeged kertvárosában, Újszegeden épültek ezek a há­zak. A városrész az elmúlt években sokat fejlődött. La­kóházakon kívül középületeket, üzemeket létesítettek a Tisza partján. A városrész Szeged szovjetunióbeli test­vérvárosának nevét kapta. Mi az új városrész neve? Szimferopol — Ogyessza — Omszk? A szerkesztőség címére beküldendő rejtvényszelvény a 10. oldalon található. Mezőgazdasági könyvespolc Takarmányozás A takarmányozás ma már olyan tudomány, amelynek ismerete nélkül szinte el­képzelhetetlen az állatte­nyésztés. Jobban mondva: a korszerű állattenyésztés! Sajnos erre csak most éb­redtünk rá, amikor erőfe­szítéseket teszünk a több hústermelés érdekében. A gazdaságos állattartást a takarmány-} elhasználással mérik. Mennyi a gyarapo­dás bizonyos mennyiségű ta­karmányfogyasztás után, mennyibe kerül egy kiló hús megtermelése. Ez azt jelenti, hogy az állati termékek gazdaságos élőállításának egyik leglé­nyegesebb feltétele a helyes takarmányozás. Ezt tár­gyalja dr. Barabás Endre könyve, amelyet a Mezőgaz­dasági Könyvkiadó jelente­tett meg, kielégítve az or­szág nagyszámú állatte­nyésztőjének régi igényét. A könyv szerzőjének nagy érdeme, hogy stílusa vilá­gos, olvasmányosan mond­ja el a tennivalókat és a tudnivalókat a takarmá­nyok összetételéről, az ál­latok igényéről. Részletesen ismerteti a takarmánytar­tósítás és tárolás módjait és a takarmányadagok hasz­nos összeállítását. Bizonyos, hogy ez a könyv, amelyet sok táblá­zat tesz még hasznosabbá, eredményesebb és gazdasá­gosabb állattenyésztést se­gít elő és nagyban hozzájá­rul a húsellátás gondjainak megoldásához is Hétköznapi íme egy ritka eset az állatorvosi sebészetben. A gyakorló állatorvos olykor nemcsak állatkór­házban végez el ilyen műtéteket, hanem egész egyszerű körülmények között, lámpafénynél, ott kint az istállóban, steril­nek egyáltalán nem mondható körülmények között. A múlt hét szombat dé­lutánján dr. Pintér Sándor volt Kecskeméten az ügye­letes állatorvos. Délután 2 órakor telefonon a Béke Tsz-be hívták, hogy men­jen gyorsan, mert egy te­hén reggel óta nem tud megelleni. Az állatorvos tü­zetesebb vizsgálat után megállapította, hogy nagy baj van: a kisborjú lába át­szakította a méhet és be­Tegnap műszaki konfe­renciát tartottak a Barom­fiipari Országos Vállalat kecskeméti gyárában. A tanácskozáson Csizmadia István, a gyár igazgatója értékelte a múlt évi ered­ményeket, s számolt be az idei feladatokról. Eszerint a jelenleg is világszínvo­nalon termelő üzemben még tovább fejlesztik a technológiát. A termelé­kenység növelésére kom­binált pecsenyekacsa-fel­dolgozó pályát szerelnek fel, amelyen óránként 2500 víziszárnyas „fut át”, Bő­vítik a pulykafeldolgozó­szalagot, s a pecsenyecslr- ke-feldolgozó gépsoron pe­dig szintén ezerrel növelik az óránkénti teljesítményt. A korszerű korszerűsítésé* a gyorsan növekvő aprójé szág felhozatala sürgeti 1970-ben a tavalyinál negyven százalékkal lesz magasabb árutermelés. Eh­hez példátlan mennyiségi összesen 2100 vagon ba romfit vár az üzem a kör­zetéhez tartozó nagyüze­mekből, háztáji gazdaság gokból. nyomult a hasüregbe. Dr. Pintér látta, hogy itt csak sebészeti beavatkozás segít­het, ha van egyáltalán se­gítség. Gyorsan hazaindult, sterilizálni műszereit — az istállóban erre nem volt lehetőség —, felkészült a műtétre. Kifelé menet — egészen véletlenül — össze­találkozott régi felcserével, Varga Istvánnal, aki egy szóra vállalta, hogy segítsé­gére lesz a műtétnél. Mikor visszatértek látták, hogy az állat sokkal eleset- tebb, mint volt. Addigra komplikáltabb lett a hely­zet: a borjú a hasüregbe csúszott lábával a végbelet is átszakította. — Az anya megmentése reménytelennek látszott. Arra gondoltam, hogy a császármetszéssel a borjú életét meg tudom menteni. Hozzákezdtem a műtéthez, jó félóra múlva a méhet kiemeltük a hasüregből, a borjút kihúztam ... A gon­dozók élesztgették a kisbor- iút, bíztam hozzá, hogy az Hetbe marad. A méhen ej­tett sebet bevarrtam, azu­tán kezdtem vizsgálni, hogy merre is volt átszakadva eredetileg... Jól bent a medencében 15 centi hosszú szakadást találtam. Nagyon nehéz volt a tehén oldalán ejtett horpaszsebbe be­húzni a méhnek ezt a sza- Ikadt részét, és nem is sike­rült teljesen. Megpróbáltam varrni. Csak részben lát­tam a szakadást. Ahol nem láttam, ott tapogatva, varr­tam ... Mikor mindezzel vé­geztem, bevarrtam a has- hártyát az izomsebet, ahogy ez ilyenkor szokásos. Utána vizsgáltam meg, mi is van t végbéllel. A nyílástól be­leié. jó araszra három uj­jal átjárható, szakadást ta­láltam .. .Ez volt a legnehe- *ebb probléma, ezt a sebet hogy varrjam meg? ... Kí­vülről egyáltalán nem le­hetett hozzáférni. Ügy okoskodtam, hogy benyúlok egyik kézzel, összefogom a sebszéleket, a másik kezem­mel pedig rejtett vezetéssel viszem be a tűt... A ke­zem fedezte mindig a tűt, nehogy rossz helyen szúr­jam át a végbelet. Így nagy nehezen két öltéssel be­varrtam a szakadást... Tudtam, az állat további sorsa ettől függ majd: ho­gyan sikerült a végbelet el­zárni ?... — Másnap, harmadnap kimentem, a tehén szemlá­tomást javult. Állapota ki­elégítő, ma már olyan az állat általános közérzete, mint egy rendes ellés után szokott lenni, ennyi idő elteltével. Ez az eset azért nagyon érdekes, mert csak­nem 25 éves praxisomba ilyen még nem fordult elő, ilyen komplikáció. * Dr. Pintér megfontolt, nyugodt beszédű ember. Az esetnek inkább a szakmai érdekességét fejtegeti. Sze­rényen elhallgatja . hogy a háromórás, reménytelen­nek látszó műtéthez eléggé megviselt egészségi álla­potban — influenzából lá­badozva — vetkőzött neki. A keze alá világító lámpa fényében is csak arra gon­dolt, hogy minden tőle tel­hetőt el kell követnie. Az istállóban összeverő­dött emberek kétség és re­mény közt vele együtt kí­vánták a majdnem lehe­tetlent. Aki jelen volt. soha sem fogja elfelejteni azt a nehéz három órát. Dr. Pin­tér szakmai bravúrjával 20 ezer forintot mentett meg. De ami ennél többet érő az emberek szemében: helytál­lásból, példamutatásból ki­tűnőre vizsgázott. Zám Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom