Petőfi Népe, 1970. január (25. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-14 / 11. szám

8. oldal 1970. január 14, szerda Több mint 11 ezer hold került víz alá A napok óta tartó eny­he idő tovább fokozta a belvízveszélyt. Erről adott számot Pacsai János, a Kecskeméti Járási Tanács csoportvezetője, aki el­mondta, hogy legutóbb 1967-ben a kecskeméti já­rás szenvedett a legtöbbet a belvíztől. Akkor Lajos- mizsén 200, Tiszakécskén 15, Ballószögben és Kerek­egyházán 10—10 lakóház volt veszélyben. A belvíz- veszély elhárítása érdeké­ben, a felmérések alapján tervet készítettek, s meg­állapították, hogy a bel­vizek levezetéséhez nem kevesebb mint 25 millió forint lenne szükséges. Az elmúlt évben a járás köz­ségei négy és fél millió forintot fordítottak belvíz- csatornák építésére. Ebből az összegből több mint 7 kilométer csatorna készült el, két hidat állítottak hely­re Sokkal rosszabb a hely­zet az Alsódunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság működé­si területén, ahol továbbra is első fokú belvízvédelmi készültséget tartanak. Ki­vétel ez alól a most épülő dunavölgyi főcsatorna tor­kolati szivattyútelepe, ahol a kedvezetőlen dunai vízjárás .miatt az ártéri utócsatoma szakaszán kagylósodás történt. Bizton, sági okokból .itt harmad­fokú belvízvédelmi készült­séget rendeltek el. Az épü­lő műtárgy utócsatornájá­nak védelmére a szükséges intézkedéseket megtették. A csatorna tehermentesíté­sére tárolótérben tartják vissza a belvizet. Az igaz­gatóság felügyelete alá tar­Befejeződtek a tsz-ek melléküzemi tevékenységével kapcsolatos vizsgálatok A megyei és a járási ta­nácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai or­szágszerte kivizsgálták, hogy a termelőszövetkeze­tek hogyan tartják be a melléküzemi tevékenység­gel kapcsolatos elmúlt évi kormányhatározatot. A fel. mérések egyöntetűen azt igazolták, hogy a tsz-ek döntő többségében a mel­léküzemi tevékenység a rendeletet megelőző időben is helyes célt — az idősza­kosan felszabadító munka­erő foglalkoztatását és a helyi éFőlörrások megfelelő hasznosítását — szolgálta. Ahol visszásságokra talál­tak, ott utasítást adtak a hibák felszámolására és a normális kiegészítő tevé­kenység feltételeinek meg­teremtésére. A vizsgálat szerint a leg­több problémát az okozta, hogy a mezőgazdasági üze. mek a telephelyüktől tá­vol vállalkoztak munkára. A legtöbb gazdaság az elmúlt hónapokban „hazahozta” ezeket a kirendeltségeket; a telephelyen törvényes keretek között és valóban a helyi erőre támaszkodva láttak munkához. A megyei és járási ta­nácsi szervek továbbra is figyelemmel kísérik a tsz- ek melléküzemági tevé­kenységét. Az év első ne­gyedében újabb összesítést készítenek majd arról, hogy a közös gazdaságok miképpen alkalmazkodtak a kormányhatározathoz. A vizsgálat kimutatta azt is, hogy az élelmiszeripari te­vékenységgel kapcsolatban az üzemek bizonyos egész-» ségügyi előírásokat nem tartottak be. Az Egészség- ügyi Minisztérium segítsé­gével munkahigiénai fel­méréseket végeztek és ahol rendellenességet találtak, utasítást adtak az egész­ségügyi előírások érvénye­sítésére. tozó területen számottevő elöntés csupán az egyéb­ként is vízállásos réteken legelőkön van. Erősebb fel- melegedés hatására azon­ban a belvízhelyzet rosz- szabbodására lehet számí­tani. A csatornák telített­sége jelenleg 50—60 száza­lékos. A vízfolyást gátló akadályok eltávolítása, va. lamint a műtárgyak tisztí­tása gyors ütemben fo­lyik. Jelenleg mintegy 250 —300 munkás védekezik a csatornákon. Víz alá került 400 hold vetés, 900 hold szántó 10100 hold rét és legelő, valamint 250 hold egyéb terület. A megyében lényegében 11650 holdat borít a belvíz. Az Alsódunavölgyi Víz­ügyi Igazgatóság illetéke­sei ismételten arra hívják fel az érdekeltek figyelmét, hogy a csatornákat, átere­szeket tisztjttassák ki, ezzel elejét véve a további elön­téseknek. G. G. 25 évvel Vetéssy Géza halt meg A „Kecskeméti Jele­” sek” című könyv hívta fel rá a figyelmet. Most, halála után 25 év­vel felkerestük Kecskemé­ten élő családját: mesélje­nek róla. Sárgult papírokat, régi könyveket, emléktárgyakat mutogatnak. Apró jelekből hamar összeáll egy gaz­dag élet. Szerencsés hagyaték! Olyan gondozói vannak, mint a nyugdíjas dr. Sza­bó József, Kecskemét múltjának kitűnő ismerő­je. A hagyaték másik tisz- telve-gondozója Szekér Endre, a tanár-esztéta. A kecskeméti irodalom- történész szomorúan rövid életének történetét néhány mondatba bele lehet sűrí­teni. 1908-ban született, elsze­gényedett családból. A ha­ladó szelleméről híres deb­receni gimnáziumban ta­Forradalmi ájáfás az a'jtóto forrasztásáaál Magyar találmány meg­vásárlásával nagy jelentő­ségű munkához kezdtek a Tatai Hűtőtechnikai Ktsz- ben. Gál i Pál, budapesti mérnök szabadalmának hasznosításával valósággal forradalmasítják az alumí­nium olvasztásának tech­nológiáját. Bár az alumíniumnak számos kedvező tulajdon­sága van, széles körű fel- használását akadályozza, hogy nem tudják egyszerű módon forrasztani. A bu­dapesti mérnök ezt a prob­lémát oldotta meg: az ed­digi bonyolult és költséges forrasztási technológiák he­lyett rendkívül egyszerű eljárást dolgozott ki az alumíniumnak alumínium­mal és más fémekkel való forrasztására. Az új mód­szer lényege: különleges összetételű vegyszerfürdő­ben a fémfelületek önma- guktól forrnak össze, al­kotnak tökéletes fémkö­tést. Az új eljárásnak az ipar számos területén — így a repülőgép-, a hajó. és az autógyártásban is — nagy jövője van. A nagy jelen­tőségű szabadalmat a tatai szövetkezet a különböző ipari hűtőegységek gyártá­sánál kívánja kamatoztatni. nult, majd magyar—latin szakos tanár lett, megíz­lelte az állástalan diplo­mások sorsát, bölcsészdok­tori diplomát szerzett, ta­nított és alkotott A har­mincas évek közepén ke­rült Kecskemétre. Sokol­dalúságára jellemző, hogy kiváló tanári munkája mel­lett (később tanfelügyelő lett) irodalomtörténeti ta­nulmányokat írt, népmű­velési előadásokat tartott, sportegyesületi vezető volt, munkálkodott a Katona József Társaságban, köz­életi szerepet vállalt. Irodalomtörténeti cbl- * gozataiban foglalko­zott Széchenyi Istvánnal, Mátyási Józseffel, Vörös­marty Mihállyal, a XX. századi magyar irodalom­mal, a Kalevalával és egyéb témákkal. Könyveit Debrecenben és Kecske­méten adták ki. Ez utóbbi helyen Tóth László támo­gatásával. Kitűnő előadó volt. Szi- porkázóan szellemes, mű­velt, komoly, melegszívű. Legjellemzőbb rá huma­nizmusa mellett a Nemzeti érzés, a hagyományok irán­ti fogékonyság. A nemzet helyzetén való változtatás legfőbb módját Széchenyi nyomdokain a műveltség terjesztésében látta. Ért­hető, ha származása és ne­veltetése nem tette szá­mára lehetővé a leghala­dóbb eszmékkel való meg­ismerkedést. Ám ideoló­giai korlátái ellenére is, egyértelműen haladó szel­Vizeszsákok Afrikába A Szegedi Kenderfonó. és Szövőipari Vállalat ve­zetői tavaly valóságos vi­lágkörüli utazást bonyolí­tottak le piackutatási cél­ból, s eközben Afrikába is eljutottak. Ebben a világ­részben Marokkó és Tuné­zia az új vásárló. Marok­kó 33 000 négyzetméter fe­kete festett ponyvát, Tuné­zia pedig nagy mennyiségű zsineget és kötelet rendelt. Ezenkívül mintegy 100 000 vizeszsákot szállítanak az idén Afrikába. Ez a zsák szinte termoszként hasz­nálható a trópusi vidéke­ken. Az impregnálatlan szövet éppen csak annyira engedi át a vizet, hogy a zsák külső felülete állan­dóan nedves marad, s így a párolgás által hűti a vi­zet. A 20 literes zsákokat a tevékre erősítik, lernű ember volt, akire büszke lehet a város. U orizontális gondol- 11 kodására jellemző, hogy tanulmányt írt az er­délyi magyar irodalomról. Állandóan foglalkoztatta nevelésügyünk helyzete, cikkeket írt, előadásokat tartott ebben a témakör­ben. Könyvtárának gazdagsá­gáról sokat beszélhetnénk. Legértékesebb darabjai egyik alapját képezte Sze­kér Endre könyvtárának, amelyről nemrégiben olyan elragadtatással írt az egyik fővárosi folyóirat. Előadások, oikkek kéz­iratait, vázlatokat, régi in­dexeket^ leveleket, feljegy­zéseket, kivágott újságcik­keket mutatnak rokonai. Egy gazdag élet bizonyí­tékai. Fáj elgondolni: mi­lyen korán elszólította a halál! g4 éves volt, ami­kor éppen 25 'évvel ezelőtt, 1944 végén meghalt. Mi- mindent alkothatott volna még! Ám milyen különös ajándéka, játéka a sorsnak, hogy a szellemi örök'' ', legkisebb leányának (akit ő már nem is láthatott, csak születésének hírét ve­hette) a férje: Szekér End­re pedagógiai, irodalomtör­téneti kritikái és esztéti­kái, meg népművelési te­vékenységet épp oly inten­zitással folytat évek óta, mint tette azt ő, annak idején, egy nehezebb, em- berteleá kor közepette. Ez a megváltozott társa­dalmi légkör teszi lehető­vé, hogy az ő — s a hoz­zája hasonlók — életmű­vét végre szélesebb körben ismertebbé tegyük. Czabó Józsi bácsi el- " tnondja, hogy leg­utolsó találkozásukkor a vonatnál azt kérte: a gyer­mekeit ne hagyják maguk­ra. Nem volt lúábavaló a kérés. A három Vetéssy- lány diplomát szerzett (egyikőjük tanársegéd, ket­ten középiskolai tanárok), megtalálták helyüket az új társadalomban. Varga Mihály Gemenci levél' Hétköznapi karácsonyok S zeretet, karácsony, béke. Ugye milyen szívesen gondolunk a meghitt családi ünnepekre. A pi­henés, az ajándékozás, mind megannyi boldogság. A kellemesen duruzsoló kályha, puha hópelyhek ... Igazi karácsony. Glin ... glin ... csiling ... Hetek óta ez a nóta járja nálunk vadgazdáéknál. Nap mint nap. A vad szerel­mesei naponta igyekeznek karácsonyt szerezni leg- kedvesebbeiknek ... Mert most igazi béke van. A csikók nehezen húzzák a szánt. Nem is csodálko­zom rajta, hiszen a pár mázsa takarmányon felül Já­nos bácsival még ketten is terheljük. Az éjjeli hó­eséssel jó csizmaszáron felüli hóvastagsággal kell küz­deni, amely szinte eltakarta a tegnapi csapást. Láb alá melegített tégláink már csak díszként hat­nak, mire elérjük az első etetőt. Le is lehet szállni, nem kell félni, hogy a finom porhó befolyik a csiz­maszáron. Aszfaltkeménységűre taposta a sok szarvas­csülök a környéket. Gazdáik most is itt lebzselnek a közelben. Alig várják, hogy a padlásról a rácsba ke­rüljön a széna, máris jönnének. Szánunkkal odébbállunk, miután megtöltöttük a rácsokat. Harminc-negyven méterről figyeljük, ho­gyan habzsolják a szénát. Tehenek, ünök, borjak, ki- sebb-nagyobb bikák vegyesen. Lehetnek vagy ötve- nen. Igazi békességben. Hol vannak az őszi viadalok? A gyilkos harcok?... Végtelen csend, béke, szeretet... Állataim kétpofára falják az illatos szénát, s csak néha kapják fel felénk ösztönösen fejüket. Nem gya­nakvóan, csak úgy érdeklődésből. Mi pedig bennük gyönyörködünk. S a vadgazda ezt a lehetőséget hasz­nálja ki annak eldöntésére, melyik a beteg, tovább- tenyésztésre nem alkalmas. Tekintet nélkül arra, fia­tal, középkorú, vagy öreg, tehén, borjú, ünő, vagy bika. Szerencsére ebben a népes falkában csak egy borzasszőrű, bágyadttekintetű borjúra kell elvben ki­mondani a halálos ítéletet. Nagyon nehéz ez a dön­tés. Adjunk neki egy-két hetet, talán nem lesz szük­ség a végrehajtásra. £.endes gyí, a pejkó nyakán halkan megszólal a csengő, megyünk tovább, másutt is várnak ránk. Fiatal tölgyes mellett haladunk. A cserjeszinten galagonyás. Lombhullásig szinte járhatatlan. Molnár Gábornak sem akadt különb dzsungelje ott Brazíliá­ban. Most is alig látni be húsz méterre. Pszt!... Ott négy-öt szőrmók mozog... Malacok. Galagonyamag után túrnak. A nagy hóban elsüly- lyednek. Nini! Most csak a farkuk látszik mint né­hány kis mozgó villámhárító, vagy ha úgy tetszik, apró kis buzogány. Faruk kivételével egész testük el­tűnt a vastag, fehér paplan alatt. ,Hogy nem fagy le a túrkálótok ebben a hidegben és nagy munkában — gondolom. De bizony nem. Mert a ló horkanására feledve a nagy munkát, levegőbe vágják szinte egyszerre kis fekete orrukat, túrókari­májuk mint valami miniatűr radar — csak attól gyor­sabban — jobbra balra mozog. Igen, most regisztrál­ják az idegenek „milyenségét”. A számon levő te­kintélyes mennyiségű csöves kukorica, vagy az ősi ösztön éreztette velük, hogy a gazda most békével jött, (Kitty szabadságon van, különben is elveszne ebben a nagy hóban), mindez megfelelő ajánlólevél mert ahogy lassan megindulunk, csapot-papot, gala­gonyát otthagyva, tisztes távolból követnek bennün­ket az úton. Ilyen „disznós” díszkísérettel érjük el a lénia vé­gén a szórót. A bokrok mellett látom a „morgós” ko­cát öt süldőjével. A család már szinte várt; kődobás- nyira megyünk el tőlük, miközben hosszú sávban szórjuk gémberedett kezekkel az apróra vágott csö­ves tengerit, hogy "minél többen hozzáférhessenek. A kísérő malacok már csámcsogva ropogtatnak, közben összekoccannak egy-egy kívánatosabb csoda­rabon. De ez csak olyan játékos dolog. A koca ma­lacai is csatlakoznak a falatozó társasághoz, csak „morgós" áll mint a szobor. Gyanakszik. Bizalmat­lan. Pár perc múlva hangos röffentéssel, fújással riaszt. A malacok egy pillanatra szoborrá mereved­nek. Ugyan miért? Mi már jóideje mozdulatlanok vagyunk, a szelünk is jó, meg.. j Pillanatok alatt eltűnik az egész társaság. Igazán “ onnét a másik oldalról robbant be egy hatal­mas, jó mázsa körüli agyaras. S lám vége a szép idillnek. Most úgy látszik egyedül uralja az aranyló tengeriszórást, és egy-két óra múlva kénytelen osz­tozni a többiekkel. A jóllakás Után ez nem is lesz nehéz. Mi ezt már, sajnos, nem várhatjuk ki, mert idő­közben eleredt a hó, sűrű, nagy pelyhekben hull. Félóra múlva a lovak gőzölnek, pedig lépésben me­gyünk csak, s közben szól a csengő, giling-giling... S nagy pelyhekben hull a hó a gőzölgő lovakra, a szánra, a vadra, a vadászra. A nyiladék melletti reg­geli túrás sem feketélik már sokáig. Azt is belepi a hideg fehérség ... Ezt látja, talán gondolja is velem együtt a szélfán ülő fülesbagoly, amelyik onnét pislog nagy okos sze­meivel. De lehet, hogy azon tűnődik, hol fogja meg azt a pár egeret, pockot, vagy patkányt, ami kell a legdrágábbhoz, az élet fenntartásához. Itt a mérhe­tetlen hóban nem lehet. Az m,ár bizonyos. Ezért in­dul lomha röppenéssel a falu irányába. Bizonyos va­gyok benne, hogy nem a mi közeledtünk miatt. Még egy őzetetőt is felfrissítettünk élelemmel, S lám máris itt a szürkület. Hazafelé csendesen szól a pejkó nyakán a csengő, néma kíséretet ad hozzá a nagy pelyhekben hulló hó... Ifözel vagyunk már az otthonhoz. Legfeljebb fél óra. Ilyenkor már szabad a hőpalackból az utolsó korty teát is elfogyasztani. János bácsi meg- törli deresedő bajszát,, s már a holnapi menetirányt beszéljük. \ Holnap is kell a szeretet, a béke, karácsony, hét­köznapi karácsony.,, 5- gá—bor —i /

Next

/
Oldalképek
Tartalom