Petőfi Népe, 1969. május (24. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-25 / 118. szám
9. «Mal 1969. málna 25. vasárnap Es megindult az R-19-69 -es akció Pénteken este a Kossuthrádióban és a televízióban Szabó Ferenc, a Magyar Üttörök Szövetségének főtitkára olvasta fel az R— ben megtekintette Szabó László elvtárs, az úttörőszövetség országos titkára. Ellátogatott Kecskemétre, majd a fehértói úttörőtá-Szabó László, az úttöröszö vétség országos titkára Fehértón az úttörők egy csoportjával. 19—69 akció utolsó parancsát. Megyénk úttörői riadóztatták egymást, iskolájukban siettek, hogy a „toborzó parancsnoksággá” alakult csapatvezetőségektől megkapják a szombati akadályversenyhez szükséges eligazítást. Szombaton megyénk úttörői vöröskatonának álltak. s részt vettek a Magyar Tanácsköztársaság 50 év előtti honvédő harcainak emlékét felevenítő akadályversenyen. Az úttörőriadót megyénkbor környékére, ahol hét kecskeméti iskola csaknem 3500 úttörője teljesítette a feladatokat. Innen Kiskunhalasra, Mélykútra, Madarasra és Dávodra utazott Szvorény Jánosnak, a KISZ megyei bizottságának titkára és Pap Istvánnak, a megyei úttörőelnökség elnökének kíséretében. Dávodon ünnepélyes csapatösszejövetel keretében Szabó László elvtárs átnyújtotta a Táncsics Mihály Úttörőcsapatnak a KISZ Központi Bizottságának vörös selyemzászlaját. Ma délután pedig Kiskunhalason az Alsóvárosi Általános Iskola Petőfi Sándor Úttörőcsapata kapja meg a megyei pártbizottság vándorzászlaját, amit Gyóni Lajos, a megyei pártbizottság propaganda és művelődési osztályvezetője ad át. A Forradalom lángjai mozgalom ezzel véget ért, a láng a pajtások szívében ég tovább. S. K. NYELVŐR Milyen „szivarkát“ szív? Ha a cigarettázóknak nekiszegezném ezt a kérdést meglepetésükből felocsúdva visszakérdeznének: — Szivarkát? Talán cigarettát? — Az attól függ — felelném. — Ha Daru, Balaton, Harmónia, Tulipán, Mentha, Turist, Terv vagy éppen Corvina a kedvenc füstölnivalója, nézze meg a dobozon, hogy mi van ráírva. Bizony „szivarka” az! Így váltakozik a Magyar Dohányipar jóvoltából vagy talán inkább szeszélye folytán a „cigaretta” és a „szivarka” felirat. Ha valami logika volna benne, hogy az egyik fajtát miért nevezik így, a másikat pedig úgy, akkor egyenrangú szavak lennének. De nincs rá magyarázat. Itt tehát az idegen eredetű „cigaretta” és a „szivarka” áll egymással szemben. Harcukból a „ciga-Óvatosait a növényvéiszerekkel! A balesetek figyelmeztetnek MEGYÉNK — lévén a szőlő- és gyümölcstermesztés egyik centruma — sajnálatosan a növényvédőszerek okozta baleseti statisztika vezető helyeinek egyikén áll. Az elmúlt évben országszerte — foglalkozás körében — előfordult mintegy tíz mérgezési eset közül három Bács- Kiskun megyében történt. Sainos, elégedettségre a jelenlegi védekezési idény rajtja sem ad okot. Április utolsó nanjai óta már öt mérgezési eset for'Hilt elő. köztük egy halá'os végződésű. A VÁROSFÖLDI Petőfi Tsz-ben május 15-én Cseri Pajtások a fehértói erdőben A Kecskeméttől 10 kilométerre levő fehértói erdő lombjain át fénymintákat vetített az avarra a Nap, a madárfütty idilli, békés hangulatot idézett — szóval semmi sem emlékeztetett arra a természettel egybefonódó jelenségek közüt, hogy valami egészen különleges dolog történik. Kivéve természetesen a jelenlevő kecskeméti úttörőket. Lejátszódott az 50 évvel ezelőtti történet, amikor válságosra fordult az első magyar proletárállam sorsa. A pajtások tegnap mindenre elszánt vöröskatonák lettek. A pihenők szüneteiben aztán felizzott a rablópecsenye sütéséhez szükséges parázs. Így újra farkaséhes tizenévesekké alakultak vissza a „vöröskatonák”. S mindez a városi úttörőelnökség rendezésében folyt le. * Elhangzott a „toborzó parancsnokság” felhívása. Az I. sz. általános iskola Fényes Adolf nevét viselő őrse csatlakozott a „Vörös Hadsereghez”. Az akadályverseny egyik állomásánál meglepte őket „a vezérkar”. Konfár Tibi: Az indulásnál bal kezünkkel megfogtuk a zászlót, jobb kézzel pedig tisztelegtünk. Csenki Irén: Lebélyegezték a vöröskatona igazolványunkat. Faur Valéria: Kislabdákat dobtunk célba. Ez utóbbi az „intervenciósok géppuskafészkeinek a megsemmisítését” szolgálta. A szakasz, pardon, az őrs újabb állomás felé veszi az irányt. A talajból kiforgatott tüskök, amelyek mellett elhaladtak, az égnek meredező csonka gyökérvégződések, mintha valóban ellenséges pusztításra emlékeztetnének. A jelképes akadályverseny tegnap lezajlott. A megyében 45 ezer pajtás tett tanúságot fegyelmezettségéről. A csapatvezetők ma értékelik a szereplésüket. A nyertes őrsök szép győzelmet vívtak, s akik alulmaradtak, azok is elmondhatják: a „bukás” sem volt hiábavaló. „Haditudósító”: H. F. Károly Wofatox-szal permetezett. Sem előzetes oktatásban nem részesült, sem védőruhát nem kapott. A mérgezési tünetek észlelése után nyomban a kecskeméti Honvédkórházba szállították, ahol már a gondos orvosi ápolás sem segített rajta, két nap múlva meghalt. A gondatlanság okozta azt a balesetet is, amelynek egy másfél éves ikerpár volt a szenvedő alanya. Ök őrizetlenül hagyott Tinoxos üvegekkel játszadoztak, s a törött üvegekből kiömlő méreg a bőrfelületre jutott. Hosszas gyógykezelés árán ugyan, de sikerült az életnek megmenteni az apróságokat. EZEK az esetek és az elmúlt évek tapasztalatai arra vallanak, hogy a balesetek zöme az előírások be nem tartása miatt következik be. Különösen nagy a veszély a százalékos, részesművelésben dolgozók körében. Akad tsz, ahol a kiadott szerekkel kapcsolatban egyáltalán nem, vagy csak igen hiányosan világosítják fel, figyelmeztetik a tsz-tagokat a veszélyre. Fokozza a baleseti lehetőséget, hogy a nagyobb csomagolásban kapott védőszert többhelyütt úgy adagolják zacskókba a gazdák számára, hogy hiányzik róla a méregjelzés, a használati utasítás. A tessák-lássék kioktatott részesművelők rendszerint napszámost is alkalmaznak, s ezek — érthetően — még kevésbé vannak tisztában az óvórendszabályokkal. Holott fő szabály például, hogy hat napon túl folyamatosan — közbeeső orvosi vizsgálat nélkül — tilos permetezni! TUDNI KELL azt is, hogy szigorúan tilos a védőszerek szakszerűtlen átcsomagolása. A szaküzletekben megfelelő utasítással ellátott kis csomagok is kaphatók: a százalékos művelést végzőket ezekkel kell ellátni. Arra is gondolniuk kell a közös gazdaságok vezetőinek, hogy akik távol maradtak a baleset-, illetve munkavédelmi oktatásról, semmiképp ne végezhessék ezt a veszélyes munkát. Ajánlatos nemcsak a hat nap elteltével, de a munka megkezdése előtt is orvosi vizsgálatra jelentkezni. Nem mindenki szervezete bírja ugyanis a mérgekkel való foglalatoskodást. s egyesek számára a legcsekélyebb érintés is már veszélyes, sőt halálos lehet! A KÖJÁL egyébként utasítást adott területi szerveinek a közös gazdaságok fokozott ellenőrzésére, a visszaélések megakadályozására,. illetve a szakszerűtlenül forgalomba hozott növényvédőszerek felhasználásának megtiltására. A védekezési idény nagyobbik része még előttünk álL A nem egyszer végzetes esetek kérlelhetetlenül figyelmeztetnek, intenek a mérgezés veszélyére, s a szükséges óvintézkedések lelkiismeretes, maradéktalan alkalmazására. J. T. retta” került ki győztesen. A „cigaretta” a német „Zigarette” átvétele a XIX. század második .felében, latinosított szóvéggel, az pedig a francia „cigarette” (kiejtve: szigaret) szó németesitett formája. Kezdetben a „cigaret” alakban használták, valószínűleg a francia szóvég hatására. Így találjuk a múlt század második felének kiváló költőjénél, Reviczky Gyulánál is, aki „A cigaretről” című, a későbbi kabarédalok felé mutató, könnyed hangvételű versét így kezdi: „Cigaret-füst karikája — ! Egyik a mást be se várja, / Mintha szólna: nem lehet!... / Ilyen éppen a mi részünk. / Füst az élet; elenyészünk, / Mint a kicsi cigaret.” A „szivarka” szó alapszava a „szivar”. Annak ellenére, hogy hangzásban hasonlít a francia „cigare” (szigar) és a spanyol „cigarro” (szigarro) szóra, nem idegen nyelvből vettük át. I A nyelvújítás korában ke\ letkezett. Először Jósika Miklós, majd Vörösmarty Mihály ajánlotta az addig használatos „szipa” és „szivola” helyett. Nyelvészeink szerint Vörösmarty nyomán terjedt el. Mind a „szipa”, „szivola”, mind pedig a „szivar” a szí (szív) igéből alkotott képzés, így feltétlenül jó magyar szónak kell tekintenünk. Ebből a szóból lett szabályos kicsinyítéssel a „szivarka”. Értelmező szótárunk szerint elavulóban le vő hivatalos szó. Csak írásban, sőt csak nyomtatásban él, alig hiszem, hogy a köznyelv nagyon használta valaha is. Idézni hallottam mint sajátos nyelvi jelenséget, de használni csak egyszer hallottam vagy negyven évvel ezelőtt egy idős bácsitól („ebéd után rágyújtok egy jó szivarkára”), így ez a használat a századforduló nyelvszokását tükrözi. Ma már nem tekinthetjük a beszélt nyelv szavának, inkább csak nyomtatásban élő „kincstári” szónak. Csak addig él még, amíg a Dohányipar egyik „újítója” meg nem szünteti ezt a feliratot a szivarkás dobozokon. Addig is cigarettázzun1' és ne sziporkázzunk! Kiss István 10. — Már mondtam, hogy ez nem kihallgatás. Ami viszont a kihallgatást illeti — igaza van. — Sztasz halkan és nagyon keményen beszélt. — Érthetetlen körülmények közt megöltek egy asszonyt, akit ön, értesüléseim szerint szeretett, akit feleségül akart venni, s aki nemrégen szakított önnel. Mindez elegendő annak feltételezésére, hogy teljes erejével segíteni fogja a nyomozást. Ezért jöttem ide. Ebben a civil körnvezstben. ahr>gv ön nevezi, sokszor megfordult Tánva Akszionova, s önnek emlékeznie kell mindarra, aminek köze lehet az ügyhöz. — De maga gyanakszik rám! Sztasz ránézett: — Mondja, mit csinált hétfőn este? Sztavickij járkálni kezdett: — Hétfőn nem volt előadásom. öt felé, vagy talán félhatkor felhívtam Tányát a szerkesztőségben, kértem, hogy találkozzunk, beszélgessünk. Nagyon sietett valahová, azt mondta, találkoznia kell valakivel. Kért, hogy szerdán hívjam feL Gondoltam benézek Genka Grigorjevhez. — Ki az? — Egy barátom, ö is színész. De nem volt otthon. Ott lakik a Progressz mozinál. Más dolgom nem volt — jegyet váltottam 7 órára. Előadás után megvacsoráztam egy étteremben, majd hazajöttem aludni. Meg van elégedve? — Majdnem. Honnan híva fel Tányát? — Itthonról. — Hány perccel ezután ment el hazulról? — Talán harminc. , — Grigorjev hol lakik? — A Lomonoszov sugárúton. — Mivel ment oda? — 4-es trolival. — Nézzük csak: öt harmickor felhívta Tányát. Hat óráig készülődött. A 4-es troli megállójáig legalább negyedóra gyaloglás, plusz harminc perc a trolin. Háromnegvedhétre tehát Grigorjevnél volt? — Igen. — Amikor elment hazulról, látta valaki a szomszédok közül? — Fogalmam nincs. Mintha nem találkoztam volna senkivel. — Menjünk tovább. Grigorjevéknél látta valaki? — Nem. Mondtam, hogy nem volt otthon. — Senki nem volt otthon? — Nem nyitottak ajtót — Rendben. Hét előtt öt perccel ön tehát a mozinál van. Mit játszottak? — Valami import zagyvalékot. — Pontosabban? Sztavickij láthatóan megerőltette az emlékezetét: — Térj vissza, Beáta! — Nagyszerű. Mikor ért véget az előadás? — Kilenc óra körül. — A moziból egyenesen vacsorázni ment? — Nem. Langyos idő volt, esett a hó, elsétáltam majdnem a hídig. Ott taxiba ültem. — Hol vacsorázott? — A színészklubban. Tíz felé értem oda. — Ki volt a kapus? Vologya? — Nem, egy másik. Nem ismerem. — Rendben. A felszolgálónőre emlékszik. — Igen, persze. Nágya volt. Megerősítheti... — Sajnos, ő csak azt erősítheti meg, hogy tíz felé az étteremben látta. Nem ment magával Grigorjevhez és nem nézte meg a Térj vissza, Beátát! Sztavickij idegesen harapdálta az ajkát: — Hát akkor nincs alibim. De ez még nem jelent semmit — Persze, hogy nem. A dzsekijét mikor viselte utoljára? — Egy hete, vagy talán tíz napja. Nem emlékszem pontosan. Ha tudtam volna, hogy ennek ilyen fontossága van, ráerősítek egy táblát: „Viselve február elsején 17.30-től 22.00-ig.” — Ne haragudjon — kérte békeszeretően Tyihonov. — Kíváncsi lennék, ön mit tenne az én helyemben! — kapta fel a fejét Sztavickij. A bárszekrényhez lépett és hasas üveget vett elő. — Meskóstolja? Remy Marti. A világ egyik legjobb konyakja. — Köszönöm, nem kérek. — Miért, a maguk Scotland Yardján nem isznak? — A Scotland Yardon — nem tudom. Nálunk isznak. De nem munkaidőben — felelte nyugodtan Sztasz. Sztavickij konyakot töltött a magas üvegpohárba, egyhajtásra kiitta, egy szelet citromot szagolgatott. Tyihonov az ablakhoz lépett. Esett a hó, szomorkás szürke volt az utca. Sztasznak valamilyen okból öreg tanítója jutott eszébe, aki szerette mondogatni: „Az ablak olyan mértékrendszer, amelynek segítségével megismerhetjük álmainkat.” Sztavickij gyűrött hangja riasztotta fel ábrándozásaiból: — Tanya nincs többé... Tyihonov megfordult. Sztavickij előregörnyedt foteljében. Cigarettát vett elő, rá akart gyújtani. De kezei reszkettek az idegességtől, a gyufaszál eltörött a skatulya olda'án. Kihúzta magát, az ádámcsutkája fel-alá járt megfeszített nyakán. Nem volt már olyan szép és nyugodt, mint az imént. Komor volt és ijedt. A hamutar*óKa dobta a cigarettát, anélkül, hogy meggyújtotta volna. (Folytatjuk.)
