Petőfi Népe, 1969. március (24. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

3. »Mal 1969. március SO. vasárnap Rendzavarás Dél-Vietnam: Prágában Pénteken este a csehszlo­vák—szovjet jégkorongmér­kőzés után nagy tömeg árasztotta el a prágai Ven­cel teret. Jobboldali, szocia­listaellenes rendzavarok szovjetellenes jelszavakat kiabáltak és írtak a falak­ra, majd összetörték és fel­gyújtották az Aeroflot szov­jet légiforgalmi társaság Vencel téren levő irodájá­nak berendezését. A hajnali órákban Prá­gában helyreállt a rend. Súlyos gyalogsági színhelye Törvényességi óvás az ásotthalmi harcok „boszorkányiildözési” ügyben A DNFF általános offen­zívája ötödik hetének vé­gén a hazafiak valamivel csökkentették tüzérségi tá­madásaik hevességét, de egyidejűleg fokozták gya­logsági akcióikat. Ennek ellenére súlyos tűzcsapások érték a Saigon közelében elterülő Bien Hoa Szerdán temetik Eisenhowert A pénteken elhunyt ál­lamférfi hamvait az ame­rikai főváros episzkopális protestáns székesegyházá­nak Bethlehem kápolná­jában ravatalozzák fel. Va­sárnap szállítják át a Ca- pitoliumra, az amerikai törvényhozás székházába. A hétfői washingtoni gyászszertartáson Nixon elnök és az ide érkező kül­földi államférfiak, köztük de Gaulle francia elnök, több állam- és kormányfő ú részt vesz. Utána csak­nem 1600 kilométeres úton különvonat viszá az el­hunyt hamvait a Kansas állambeli Abilene helység­be, ahol Eisenhower ifjú­ságát töltöte. A róla elne­vezett könyvtár kápolnájá­ban szerdán helyezik köz­vetlen hozzátartozói és a kormány képviselőinek je­lenlétében örök nyugovó­ra a tábornok-elnök földi maradványait. amerikai óriástámaszpontot és a „különleges rendelte­tésű alakulatok” Ben Het-i táborát. Nyugati távirati jelenté­sek szerint az ország észa­ki részétől egészen a Me- kong-folyó torkolatáig min­denütt fellángoltak a gya­logsági harcok. Különösen a demilitarizált övezettől délre húzódó úgynevezett északi fronton, valamint Saigon térségében folyik elkeseredett küzdelem. A DNFF harcoló alaku­latai pénteken — három napon belül immáron má­sodszor — rajtaütöttek a 25. amerikai gyalogoshad­osztály Cu Chi-i főhadiszál­lásától Tay Ninhig közle­Anguillai fejlemények hord Caradon, Nagy-Bri- taruiia állandó ENSZ-kép- viselője közvetlenül Angu- iilára érkezése után tárgya­lásokat kezdett Websterrel, a sziget elnökével, Webster hangot adott annak a re­ményének, hogy az ango­lok beleegyeznek egy (kiál­ló anguillai igazgatási rend­szer létrehozásába egy brit megbízott felügyelete mel­lett, aki azonban — mint mondotta — nem lehet a jelenlegi brit főmegbízott A beavatkozás „nem ho­zott dicsőséget a brit fegy­vereseknek. Az egész világ által kinevetett és kifü­tyült angol csapatok meg­1958. január 3-án a tíz nyugat-indiai brit gyar­matból megalakult Brit Nyugat-India 1962-ben fel­bomlott. Ugyanebben az évben Trinidad és Toba­go, valamint Jamaica ön­álló áUammá vált. A megmaradt nyolc territó­rium, köztük St. Kitts-Ne- vis-Anguilla külön brit gyarmat státuszát kapta. 1965 végétől Dominica, Saint Bucia, Saint Vin­cent és Grenoda, vala­mint St. Kitts-Nevis-An- guilla Nagy-Britann‘a társállamai lettek. Az al­kotmányban rögzítettek alapján bármely ,,társál­lam'' parlamentje kéthar­mados többséggel felbont­hatja Nagy-Britanniához fűződő kapcsolatait. St. Kitts-Nevis- Anguilla szigetei együtt alkották Nagy-Britannia „társálla­mát”. Területük együtte­sen 400 négyzetkilométer, lakosságuk 60 000 fő, a főváros: Basseterre, St. Kitts-szigetén. Az önálló­ságát meghirdető Anguil­la a legkisebb a három sziget közül, 90 négyzet- kilométer nagyságú. A kis korallzátony — 6000 főnyi lakosságának egyetértésével — kinyil­vánította függetlenségét. Nagy-Britannia katonai erővel letörte az anguil­lai lázadást, tehát meg­csorbította az önrendelke­zési jogot. Költő a görög diktatúra ellen Az új görög líra megújí- latkozatában, amelyet ki­tójának számító Giorgiosz osztottak külföldi újság- Szeferisz, Nobel-díjas köl- íróknak, azzal vádolta az té nyilatkozatában az athéni rezsim urait, hogy athéni katonai juntát a né- „katasztrófába taszítják az met nácik és az olasz fa- országot”, siszták kormányához ha­sonlította. Szeferisz, akinek honfi­társai közii.l elsőnek jutott IlillfflCTtitfál a Nobel-díj dicsősége, a íJuliuuZtl vdl szélsőjobboldali katonai ,, r csoport uralomra jutása óta ITlßflßl’flCStßtt elvonultan magányban élt, IIIGyGI UvllGII s mind ez ideig nem hal- ... . ■ ■ | latta hangját. Pénteki nyi- fglluOrO SZ13Q0 KK31 Erős spanyol rendőrosz- tagok őrizték szombaton reggel a madridi királyi színház épületét, ahol este 250 millió néző előtt zajlott le — természetesen a tele­vízió jóvoltából — Euróví- zió idei dalfesztiválja. A rendőri erősítések ma­gyarázata: pénteken este, a sajtó számára rendezett fő­próba idején, egy csoport tüntető piros tintát tartal­mazó üvegeket vágott az épület méltóságteljes hom­lokzatához. A festékanyag hosszú csíkokat hagyott az oszlopokon, a kapukon és a homlokzat más részein. Az erős rendőrosztagok mellett, nagy tisztító oszta­gok is felvonultak a szín­háznál. kezdik távozásukat a szi­getről”. Anglia — most nagy igye­kezettel próbál ürügyet ta­lálni Anguillával szembeni eljárásának igazolására. Ugyanakkor az események tisztán politikai jellegűek és szorosan összefüggnek az egykori brit világbirodalom összes maradványainak sor­sával. Idén februárban a sziget lakói népszavazást tartottak és egyöntetűen állást fog­laltak a függetlenség mel­lett. Az angol kormányt ép­pen ez a lehetőség ingerel­te fel, hogy Anguilla pél­dája követőkre talál. kedő gépkocsioszlopon. Az utánpótlást szállító konvoj erős páncélos fedezettel na­ponta megteszi ezt az utat. A DNFF 1., 7. és 9. had­osztályainak alegységei ál­landó nyomást fejtenek ki a Saigon védelmére kiren­delt amerikai alakulatok itt húzódó állásaira. A legfőbb ügyész közle­ménye : „A Magyar Televízió március 23-án „Középkori história” címmel dokumen­tumfilmet sugárzott a Csongrád megy« Ásottha­lom községben 1968. au­gusztus 12-én történt „bo­szorkányüldözésről”. Az ügy tanulságaival foglalkozott a Magyar Hír­lap március 25-én és a KITÜNTETTÉK A DAMANSZKIJ-SZIGET VÉDŐIT Népszabadság március 26- án megjelent száma is. A televízió és a sajtó fi­gyel em-feIhívására a Leg­főbb Ügyészség meg­vizsgálta, s a Szegedi Já­rási Ügyészség eljárását* valamint a Szegedi Járás- bíróság ez ügyben hozott megszüntető végzését. A figyelem-felhívás jogos és igen hasznos volt, ennek eredményeként március 28-án a Legfelsőbb Bíró­sághoz törvényességi óvás benyújtására került sor. Az óvás elfogadása után az ügyészség gondoskodik a nyomozás lefolytatásá­ról. A teljessé tett nyo­mozás megállapításaihoz képest történik intézkedés, az esetleg szükséges új bí­rósági felelősségre vonás iránt”. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa a Damanszkij-szi- get elleni kínai határprovokáció visszaverésében tanú­sított helytállásukért többeket a Szovjetunió Hőse cím­mel tüntetett ki. A képen: Vitaiij Bubenyin főhadnagy, a kitüntetettek egyike, aki a kínai fegyveres támadás során megsebesült, a kórházban ápolónőjével beszélget. Mi újság testvér­megyénkben ? Díszünnepséget rendeztek Szimferopolban a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére. Az ünnepség előadója M. V. Rev- kin elvtárs, a városi pártbi­zottság titkára, méltatta a ma­gyar proletár állam jelentősé­gét. Felszólalt az ünnepségen M. A. Lozovoj, a városi tanács elnöke és A. I. Kovtun, Kecs­kemét díszpolgára. A magyar népnek küldött jó­kívánságokat Erba Sándor elv­társ, a moszkvai magyar nagy- követség titkára köszönte meg* * Március 21-én ünnepelték Ukrajna-szerte az ukrán film születésének 50. évfordulóját. Ez alkalomból mutatták be Szimferopolban a Felderítők című filmet, mely a fekete­tengeri matrózok egyik, Buda­pesten végrehajtott, merész akcióját elevenítette fel. A be­mutató különös érdekessége volt, hogy azon nemcsak a filmben főszerepet játszó szí­nészek vettek részt, hanem az akció parancsnoka is, V. A. Kalganov, ma is aktív tenge­résztiszt. Mit tervez a Mao-csoport? Az Usszuri-folyón lezajlott és más ha­sonló incidensek nyomán felmerül a kérdés, vajon foly­tatódnak-e ezek a véres incidensek, konfliktusok, s mi a célja ezeknek az akcióknak? Kínában az úgy­nevezett „nagy pro­letár kulturális for­radalom” három esztendeje után le­zárult a hatalmi harc egyik szaka­sza. Létrejöttek a forradalmi bizott­ságok, a Mao-cso­port hatalmi szer­vei. Ezután követ­keznék a maoista párt szerepének, helyzetének a ren­dezése és itt nem szabad a sok dicső­séget szerzett Kínai Kommunista Párt­ra és annak vezető szerepére gondolni. A pekingi vezetők ugyanis azzal a céllal hívják össze a párt IX. kongresz- szusát, hogy meg­szilárdítsák csoport­juk egyeduralmát és végérvényesen leszámoljanak azok­kal, akik Kína jövő­jét nem a Mao Ce- tungi politikában, hanem egy józan, minden körülmé­nyeket mérlegelő, a szocialista országok­kal való együttmű­ködés politikájában látják. A Mao-csoport azonban úgy lát­szik még nem érez­te magát elég erős­nek ahhoz, hogy irreális, a józan ér­vekkel alá nem tá­masztható terveit elfogadtassa. Ezért volt szükség a ha­tárprovokációra, mert az kedvező légkört teremtett a pekingi vezetőknek ahhoz, hogy hazai frontjuk gyengesé­geit saját népük elől elleplezzék. A maoisták akcióinak az volt a célja, hogy felszítsák a soviniszta hisztériát és erre a nagyon in­goványos talajra építsék az úgyneve­zett belső népi egy­séget. A sokszor al­kalmazott recept szerint, külpolitikai eszközökhöz nyúl­tak, hogy eltereljék a figyelmet a hazai problémákról. A sovinizmus, a más népek elleni gyűlölet a pillanat­nyi hangulatkelté­sen túl azonban nem adhat tartós orvosságot a „kul­turális forradalom” által felszakított se­bekre. S az ilyen „egység” nem vala­miért, hanem vala­mi ellen bontako­zik ki. Miről is van szó tulajdonképpen. A „külső veszély” hangoztatása mel­lett a kongresszu­son nyilván majd kevesen fognak Mao ellen szót emelni, s a hazai gondok, az éhínség, a szerve­zetlenség, a mérhe­tetlen összegekbe kerülő nukleáris kí­sérletek miatti „nadrágszíjhúzás” elemzése helyett mindenki „a mo­dern revizionisták­kal” (a Szovjetunió­nak és a szocialista országoknak szán­ják a pekingi veze­tők ezt a titulust. Szerk..) harcoló maoizmust éltesse, s ne törődjék azzal, hogy mit ad, pon­tosabban mit nem ad a maoizmus a kínai népnek. A maoista klikk sajtója és rádiója az Usszuri-folyónál lezajlott véres inci­densek előtt azt ál. lí tóttá: a kínai- szovjet határon el­helyezett kínai ala­kulatok parancsot kaptak, hogy gyor­sítsák meg felké­szülésüket egy le­hetséges háborús konfliktusra. Majd a sajtó és a rádió is többször megis­mételte az ismert pekingi szólamot; ha a szovjet revi­zionisták harcba bo­csátkoznának Kí­nával, mind egy szálig elvesznek. A szovjet hadse­reg a provokációra megfelelően vála­szolt, a határsértő­ket, a fegyveres provokátorokat te­rületéről kiűzte, s azóta csend honol a Damawszkij-szi- geten. A maoista klikk akciója, amely mindkét részről vér­áldozatokat köve­telt, csak az impe­rialistáknak segí­tett, jóllehet, hogy a pekingi vezetők pillanatnyilag hasz­not húztak belőle. Ezeknek az inciden­seknek magyaráza­tát a már említett belpolitikai esemé­nyekben kell keres­ni. K. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom