Petőfi Népe, 1968. július (23. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-26 / 174. szám

4. oldal 1968. július 26. péntek Petőfi lépteinek nyomában ffa szobra még nincs is, de a városban több em- M léktábla is figyelmezteti a halandó emberiséget, hogy egy halhatatlannak, Petőfi Sándornak a léptei nyomán lépked. A városháza falán elhelyezett nagy emléktábla mint­egy összefoglalja mit tett-vett és mik estek a költővel Kecskeméten. Petőfi idejében azon a helyen utca volt, amely elválasztotta a nagypatika épületét a régi vá­rosházától. Ezt nem véshették kőbe, de ami rajta van azon a táblán, az mind igaz, még a jövendölés is, amelynek szavai beteljesedtek. „Anyám, az álmok nem hazudnak; Takarjon bár a szemfödél: Dicső neve költő fiadnak. Anyám soká, örökkön él.m A Szabadság téren a Luther-udvar bejárata fölött egy másik tábla az egykori evangélikus iskola helyét jelzi. Az volt az az iskola, amelyben a pedáns Schief- ferdecker rektor úr tanította betűvetésre a csendes, jó viseletű Petrovics Sándorkát. Nincs emléktábla a volt Postasip vendégfogadó he­lyén, a MÉSZÖV-székházon — pedig megígérték, sőt szöveget is kértek hozzá —, ahol vándorszínész korában töltött egy éjszakát 1843 januárjában társaival együtt. Annál többet mond aztán a Kecskemét első színháza helyén levő fürdő emeletes épületének oldalára helye­zett emléktábla. Ez összehozza a magyar irodalom há­rom halhatatlanját, mert Petőfi mellett Jókai Mórról és Katona Józsefről is van mit mondania az utókor számára. Kár, hogy az emléktábla olyan zárt udvaron van, ahol kevesen láthatják és vehetnek róla tudomást. E helyen Állott Városunk Első Színházépülete KIRÁLY SÁNDOR SZÍNHÁZA Amely 1833-tól 1868-ig a Vándor Társulatok Otthona Volt Itt Álmodozott PETŐFI SÁNDOR 1842—43 Telén Mint Vándorszínész örök Dicsőségről Itt lépett fel 1843—44-ben Három Ízben Mint Műkedvelő JÓKAI MÓR KATONA JÓZSEF BÁNK BÁNJA 1847 óta 15-ször Került Színre E Színházépületben Emlékezetül a Katona József Kör Webben a színházban, illetőleg világot jelentő desz- ■*-' káin estek meg Petőfivel olyan dolgok, amik senki mással meg nem történhettek volna. 1843 február 8-án Halm: Grizeldisz c. drámáját adta a társulat. Pe­tőfinek valami kisebb szerepet kellett volna játszania. Kard is kellett volna a szerephez. Petőfi csak kard­szíjat kapott. Nagy leleményességgel abba egy bunkós botot dugott kard helyett. Ezen a színészek maguk is annyira kacarásztak, hogy majdnem félbeszakadt az előadás. Petőfit a csínyért a színházi törvényszék öt forintra büntette. Ez nincs az emléktáblán. Müvészszerelemre te lobbant a költő ebben a szín­házban. Szerelme De Caux Mimi volt. Petőfi karak­terét ismerve, ez a szerelem nem egészen érthető. A színházi életben szokásos primadonnacsatában Mimi pártján a vasas német tisztek álltak, míg ellenfelének, Keszinének a diákok voltak pártfogó tüntetői. Mimi amúgy sem illet az ösztövér színész-költőhöz. Mimi molettségének mértékét egy színházi anekdótával tud­juk érzékeltetni. A társulat Lear királyt tűzte műsorra, Mimi mindenáron Cordéliát akarta játszani. A Leart megszemélyesítő színész tiltakozott ez ellen, mert nem érezte magát elég erősnek ahhoz, hogy — szerepe sze­rint — karjaiban vigye ki a színpadról Cordéliát, ha azt Mimi alakítja. De Caux Mimi egyik legkiválóbb egyénisége volt a régi magyar színészetnek. Kiválósága miatt éppen Kecs­kemétről szerződtették a Nemzeti Színházhoz. WJgyanez az ok, azaz Mimi, késztethette Petőfit arra, hogy törzsvendégévé váljék Brukker János kávés Nagykávéházának, amely a Petőfi utca sarkán állott, lebontása előtt cukrászda és presszó működött benne. Most az új út vezet azon a helyen át. Ez volt a tisztikar kedvelt vacsorázgató helye Petőfi idejében. Mimi is idejárt. Az 6 kedvéért Petőfi eltűrte a tisztek hangoskodását. Meghúzódott a kávéház egyik zugában, de legalább egy levegőt szívhatott isteni imádottjával. Ez a Nagykávéház igen jó helyen feküdt, éppen fele utón Petőfi lakása és a színház között. Ez a lakás a Pe­tőfi utca 18. sz. ház helyén állott kis házban volt, bi­zonyos Vargánénál. A költő majdnem a debrecenihez hasonló nélkülözések között élt itt Kecskeméten. Csak Jókaival és Ács Károllyal való barátkozása nyújtott számára vigasztalást. Közös kiadványt is terveztek, amit azonban Schembera Gál József cenzor úr kényes iro­dalmi ízlése meghiúsított. Csak a színészi búcsúvers került ki Petőfi nevével a kecskeméti nyomdából. Jókai és vele együtt a jogászok, akik előtt Petőfi többször szavalt az Ókollégium első emeleti, ma is meglevő nagytermében, felismerték a szárnyát bonto­gató ifjúban a jövendő nagyságot. Nagyrabecsülték. Jókai le is festette Petőfit. Sárga gombos kék kvekker- ben feszített Petőfi ezen a képen. E gyébként a Petőfi utca 18. számú házon sincs emléktábla. Talán azért nem, mert innen úgy­szólván hitelben távozott el. Vargáné leszármazói még a múlt század 90-es éveiben is őrizték azt a kötelez­vényt, amelyben Petőfi elismerte, hogy hét heti koszttal adósa maradt szállásadónéjának. Jflós Fereno Cél: a munka hatékonyságának! elősegítése MAI Elfogadták a NEB II. félévi munkatervét krónika Legutóbbi ülésén a me­gyei tanács jóváhagyta a második félévi munkater­vet is, s ebben a népi ellen­őrzés ismét jelentős, az egész megye gazdasági éle­tét átfogó témákat jelölt meg vizsgálati feladatként. Továbbra is folyamatában figyelik a népi ellenőrök a megye területén a gazdál­kodás körülményeit, s leg­főbb céljának azt tekinti a NEB, hogy segítse a gazda­sági munka hatékonyságát, az egyenletes fejlődést, a gazdasági reform széles kö­rű és teljes kibontakozását. Ennek egyik igen fontos része az új termékforgal­mazási és gazdálkodási rend. Az eddigi jó tapasztala­tok mellett ugyanis akad­nak olyanok, mint példá­ul a felárak túlzott, gyak­ran jogtalan számítása, to­vábbá, hogy egyes termelői és fogyasztói célt szolgáló alapanyagok iránti igény nagyobb, mint a kínálat. Feladatként szerepel a má­sodik félévi munkatervben a mezőgazdasági üzemek Júnus végével zárult az ország tizenöt éves lakás­fejlesztési tervének első fél­ideje. Az 1961-től 1975-ig előirányzott távlati terv — mint ismeretes —, egymil­lió új otthon felépítését ír­ta elő, s meghatározta, hogy ennek hatvan százalékát állami kivitelezésben, első­sorban Budapesten, az ipari jellegű városokban és egyéb munkás-települése­ken kell felépíteni. Az épí­tők az 1961-től 1965-ig, te­hát a második ötéves terv­ben eredetileg ütemezett 250 ezer helyett 282 ezer lakást adtak át. A krónikus munkaerőhiánnyal küzdő építőipar azonban a máso­dik ötéves terv 300 ezer la­kásos felemelt építési elő­irányzatát már nem tudta teljesíteni. A harmadik öt­fejlesztését, a tsz-ek erő­sítését célzó vizsgálat is, ezen túl annak elemzése, hogy az új termelői árak és a különböző állami támo­gatások mennyire ösztönzik a tsz-eket a belföldi ke­reslethez valamint az ex­port lehetőségekhez jobban igazodó termelési szerkezet kialakítására, a termelés növelésére. Az egyes feladatok álta­lános leírásán kívül termé­szetesen nem hiányzik a NEB munkatervéből a té­mák konkrét megjelölése sem. A következő hónapok­ban például — központi feladatként —, az építőipari 6zerelvénygyártás helyzetét és fejlesztését, a magánla­kások építését akadályozó főbb tényezőket s azok megszüntetésének lehetősé­geit veszik .nagyítóüveg” alá a megye népi ellenőrei. Ugyancsak folyamatos és meghatározott feladatként kísérik figyelemmel a NEB munkatársai és társadalmi aktivistái a gazdaságirányí­tás új rendjének funkcio­nálását, működését Igen éves terv első két évében 118 100 lakást adtak át ,az idei első félévben pedig — nem végleges adatok sze­rint —, mintegy 24 ezer új otthon épült. A 15 éves terv első félidejében így végeredményben több mint 420 ezer új lakással gazda­godott az ország. Az egy­úttal azt is jelenti, hogy az idén már sor kerül a fel- szabadulás óta épített egy- milliomodik új otthon át­adására is. Régi tapasztalat, hogy a lakásépítők az első félév­ben az egész évi előirány­zatnak általában csak 30— 40 százalékát teljesítik. Ha­sonló arányt mutat a 15 éves terv első félideje is, s így a második félidőben gyorsul a lakásépítés üte­me. tanulságos és mindenkép­pen figyelemre méltó lesz a jövedelmező gazdálkodás feltételeinek elemzése a gyenge adottságú mezőgaz­dasági üzemekben. Ugyancsak a központilag meghatározott ellenőrzési feladatok között szerepel a NEB munkatervében az al­só és középfokú oktatás cél­jait szolgáló anyagi eszkö­zök célszerű és gazdaságos felhasználásának ellenőrzé­se is. Énnek kapcsán arra keresnek majd választ a né­pi ellenőrök, hogy az isko­lák rendelkeznek-e azokkal a szertári, tanműhelyi és szemléltető eszközökkel, amelyek szükségesek a tan­tervi anyag elsajátításához, az oktatás céljaira előirány­zott pénz felhasználása ho­gyan szolgálja a tanítás korszerű feltételeinek ki­alakítását és mennyire biz­tosított a tanintézetekben a társadalmi tulajdon védel­me. Húszéves az újjáépített Margit-híd Húsz évvel ezelőtt adták át a forgalomnak teljes szélességében az újjáépített Margit-hidat. Utazik a cocó Modern gyerekkocsiban kisbabát sétáltat a fasor­ban egy csinos kismama. Az úttesten nagy a for­galom, egymást érik a gép­járművek. A felnőttek ta­lán észre sem veszik az egyik teherkocsi különös szállítmányát. A két év kö­rüli baba figyelmét azon­ban az sem kerüli el. Két kis kezével mutogat felé: — Utazik a cocó! A közelben levők mind­annyian meghalljuk a fel­kiáltást, egyszerre odané­zünk. Áz öreg bútorok kö­zé, a vezetőfülke és a két szekrény mellé beállították a tanyai család talán leg­öregebb és legkedvesebb bútordarabját is, egy so­vány, kiálló csontú gebét. Ilyen az élei. Rohanó és könyörtelen. Aki halad, le­marad. Nem is olyan régen még a ló volt a magyar ember leghasznosabb és leggyorsabb segítőtársa. A rohanó tempót azonban át­vették a gépek, melyekkel a leggyorsabb paripa sem tud versenyezni. S a mú­zeumba illő öreg „táltost” gazdája, a legnagyobb kon­kurenssel, teherautóval szállíttatja egyik helyről a másikra, T. M. Több mint 420 ezer lakás épült “ v ■ első felidejeben Vonaton „Piskóta” I akitelékmél mindig so­“ kain kiszállnak a Kecskemét—Szolnok-i vo­natból. Ebben a kupéban is négyen maradtunk. Szemben velem idős pa­rasztasszony izeg-mozog. Ide-idepillog, „hogy lehet­ne szóra bírni ezt az új­ságolvasót?” — Arca élénk, a szeme se olyan múltba tévedő, mint a leg­több hasonló öregé. Nem is ráncos, csak szikár. Az okos munkálkodás tarthat­ta meg ilyen egészséges­nek. Sokat ad még a ru­hájára is. Karton kötője kínosan vasalt, tiszta sza­gú..: — Hát ez a víztorony?... Meg ezt a szép kis házat se láttam még... — húzó­dik hirtelen elhatározással az ablakihoz, s úgy „nézi ki” belőlem a választ. — Pedig jó régen itt van már mind a kettő — mon­dom. Félig-meddig behai- tom az újságot. Látom, mindenáron 'beszélgetni sze­retne. — Jaj. csak utazni ne kéne — sóhajt, és két ke­zét végighúzza — térdtől derekáig. — Nem szoktam meg ezit a lépcsőmászást — int a fejével a vonat peronja irányába. — Meg az SZTK-ban is... — Mi baj van, néni? C zt a kérdést várta ne- hezen. Mutaja a ki­vágott sarkú. lyukacsos, magasszárú szürke cipőbe bújtatott lábát. — Nagy keményedések lettek a két talpamon. So­kat szenvedtem vele. Gon­doltam, én nem kínlódok tovább, — Hát a keményedés meg tudja kínozni az en> bért. — Már másodjára Jár­tam bent — támasztja elő­re nyújtott jobb lábát a kocsi oldalához, s mozgat­ja, fordítgatja. — Először kivágták a keményedést, oszt bekenték olyan szu­rokszerű valamivel, meg bekötötték ... Máma azt csinálták, hogy levették róla azt a tapaszt, kötést, mert már úgy, ahogy be­gyógyult. Mondom annak a hölgy­nek. aki kezelte, és érté­semre adta, hogy mostmár elmehetek: ’’Hát nem tet­szik bekötni? Hiszen még vékony rajta az új bőr. Jár rajta az ember, me­gint kikezdi a cipőtalp, el­mérgesedhet ... Tetszik tud­ni, mit felélt? Mindegy az már néni. a magáé már úgyse lesz többé pis- k ó t a 1 á b”. — No tes­sék! M ikor minket, paraszt­1 ■ embereket annyi fer­tőzés érhet a mezőn. Kor­hadó torzsba. éles göröngy­re. rozsdás vasdarabra, szilánkra léphet... Még nádtörmelék is megvág­hatja a lábát. Erre én min­dig kényes voltam. Sose engedtem a gyerekeimet se mezítláb a tarlóra... He még növő lánygyerek vol­tam, emlékszem, mikor a tanyaszomszéddk is rám­bízták a kicsiket. Erről egy tanya: hat gyerek — amarról a másikban me­gint hat gyerek. Az volt az első. hogy rájuk pa­rancsoltam mezítláb olyan helyeken ne szaladgálja­tok ... Ma is. ha összejön a család, a nagy munkák idején, mindig kitanítom őket, — pedig felnőttek már —, vigyázzatok a te­tanusz nem játék,.. És akkor ez a nő azt mondja nekem, hogy az enyém már úgyse lesz pis- kótalág... Mire való ez a gúnyolódás? Na, meg is kapta rögtön, a választ. Mondom neki. Idefigyeljen kedves, tudja-e hány éven keresztül tömtem és a be­adásra harmincával a li­bát, kacsát. Pár év alatt két bikaborjút hizlaltam a beszolgáltatásra... Amit én beadtam, abból ki evett, mit gondol? Kinek volt módja szép piskótalábakat ápolni?... Jól megmond­tam neki, ugye? pl át jól... Micsoda * 1 tömeg van ott nap mint nap — enyhítek közvetetten a néni méltat- lankodásán —, ő rögtön megérti, és gyorsan, bölcs jóindulattal egészít ki. — Mindenki tudja, mit vállal... De ml szükség van, mit könnyít rajta az ilyen piskótázgatás? ... ■ • Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom