Petőfi Népe, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-10 / 187. szám

1WÍ. augusztus 10, csütörtök 5. oldal Kiöregedtek a Tagore-sétány iái A szakemberek már koráb­ban felhívták a figyelmet arra, hogy a Balaton-part egyik köz­ismert nevezetessége, a bala­tonfüredi Tagore-sétány hatszáz nyárfája kiöregedett, s megmen­tésükre nincs lehetőség. Nem volt egyedülálló az olyan vihar, amikor egyszerre hat hatalmas fa dőlt ki. Az augusztus 5-i vi­har is két újabb vén fával gyé- rítette a fasort Az illetékesek felhívják a füredi nyaralók és kirándulók figyelmét hogy vi­har esetén ne tartózkodjanak a Tagore-sétány fái alatt A köz­ségi tanács megkezdte az elő­készületeket a kiöregedett fák pótlására. (MTI) Gazdag kulturális programmal ünnepli Baja a Nagy Október 50. évfordulóját A megyei tanáé* műve­lődésügyi osztálya — támasz­kodva a párt- és tömegszerve­zetekre, a vállalatokra és a ta­nácsi szervekre — nemrégiben átfogó programtervezetet készí­tett a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalom 50. évfordulójá­nak megünneplésére. A részle­tesen kidolgozott programterve­zet méltó módon kíván felké­szülni annak a forradalomnak fél évszázados jubileumára, amelynek hatásaként átváltozott a világ arculata. A megyei tanács programter­Pécsi Sebestyén orgonaestje Magas színvonalon összeállí­tott műsor élvezője volt a vá­rosi tanács művelődési osztálya rendezte augusztus 7-i, hétfői hangverseny közönsége. Már az orgonaest kezdete előtti percek­ben — az első két padsor ki­vételével — megtelt a Nagy­templom hajója, megcáfolva e ténnyel azokat, akik nem bíz­tak a nyár derekán tartott hangverseny sikerében. A várakozás feszült légköré­ben ült fel az orgona padjára az est szólistája, Pécsi Sebes­tyén. Liszt-díjas organaművész, a Zeneművészeti Főiskola orgo­natanszékének tanára, hazánk egyik legtöbbet szereplő virtuóz művésze, aki úgyszólván Euró­pa minden országában szerepelt Franciaországtól a Szovjet­unióig. Ez a nagy tudású mű­vész amellett, hogy a legneme­sebb or-gomaművószeti hagyomá­nyok őrzője és továbbadója, egyben sok neves — Kecskemé­ten is hangversenyezett — or­gonaművész-orgonista gene­ráció nevelője és formálója. Az orgona igen régi hangszer, már az időszámításunk előtti időkben feltűnnek az úgyneve­zett „vízi-hydraulikus” orgonák. Magyar szempontból érdekes, hogy a fennmaradt három pél­dány egyike a Budapest melletti Aquincumban került elő. A hangszer jelentősége napjaink­ban is egyre nő, amit a Kecs­keméten megtartott orgona- hangversenyek nagy számú lá­togatottsága is bizonyít. A műsor első száma 3-. S. Bach weimari évéinek nagy al­kotó korszakából való, d-moll toccata és fuga volt, amelynek brilliáns előadásában Pécsi Se­bestyén nagyszerűen megvalósí­tott kontrasztként állította szem­be az észak-német játékmódtól már erősen elkülönülő súlyo­sabb Bach-i mondanivalót és annak sajátos technikáját. A c-moll korálpartita. mi­vel Bach nem írt hozzá pedál- szólamot, kompozíciós technika szempontjából nem jellegzetes orgonamű, de azzá vált Pécsi Sebestyén applikációjában és előadásában. A két orgomaszámn* követően — J. S. Bach: „Seufzen, Trä­nen”. majd J. Haydn: „Terem­tés” című oratóriumából — kö­vetkezett egy-egy ária Werner Mária oratórium! énekesnő át­élt, művészi előadásában. A mű­vésznő, Liszt: „Weinen und Klagen” című orgonaműve után. L. Perosá: „Fohász a béliéhez” című kompozícióját énekelte hallaülan erejű dramatikus fe- szültséggeL Kodály Zoltán: Introttusa az orgonaédiáből szomorú reflexió­kat keltett bennünk, amikor a művészi előadás szinte megje­lenítette a nemrég elhunyt mes­ter, nekünk kecskemétieknek oly különösen kedves alakját. A hangszertechnikai problé­mákkal zsúfolt Hindemith szo­náta után Hidas Frigyes bravú­ros „Finálé”-jával zárult a nagysikerű orgonaest. Az orgonaest tel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy bár Pécsi Sebestyén a nagy orgo- nológiai tudásából fakadó „re­gisztráló” technikájával el tud­ta födni ugyan az orgona struk­turális és kopási hibáit, de az ©gyes játékok közötti hangolá­si hibákat nem lehetett telje­sen kiszűrni. Tehát a népszerű orgonakoncertek nívós folytatá­sa érdekében törődni kell az orgona kisebb-nagyobb hibáinak felszámolásával és az igényes temperálás megvalósításával Nemesszeghy Lajos vezete irányelvként szolgál az ünnepségek rendjének összeállí­tásához. Mindenütt a helyi adottságoknak megfelelően kell a széles körű tennivalókat ki­dolgozni. Bánáti Tibort, a Bajai Mű­velődési Ház igazgatóját kér­deztük meg: hogyan készül Ba­ja az 50. évforduló megünnep­lésére? — Az egész program tervezé­sében és lebonyolításában arra törekedtünk, hogy az évforduló alkalmával a hazafias és inter­nacionalista nevelés elvei való­suljanak meg. Nem elégedhe­tünk meg a nagyszerű történel­mi tettek néhány demonstratív alkalomra korlátozott, mennyi­ségileg megnövelt méltatásával, hanem biztosítjuk az olyan tar­talmi és formai megnyilatkozá­sokat, amelyek mindennapi ösz- szefüggéseikben méltatják a Nagy Októberi Szocialista For­radalmat Programunkat a vá­rosi kulturális bizottság jóvá­hagyta. Elkészítésébe bevontuk a városi tanácsot, a KISZ-t, az úttörőelnökséget, a Hazajfias Népfrontot, a nőtenácsot, a TIT-et és a szakmaközi bizott­ságot Mindegyik szerv teljes erejével azon van, hogy a kö­zösen elkészített program sorra- rendre meg is valósuljon. Nehéz volna a vaskos fü­zetet kitevő programtervezetet teljes egészében ismertetni, ehelyett csupán a legjellemzőbb szempontokat emeli ki a mű­velődési ház igazgatója. — Arra törekszünk, hogy a megemlékezés ne csupán né­hány ünnepi rendezvény le­gyen. Az emberek az őket leg­jobban érdeklő szovjet vonat­kozású tájékoztatást kapják meg. Az ifjúságnak — életkori sajátosságuknak megfelelően — külön programot készítettünk. Felhasználjuk a szocialista bri­gádmozgalom által kínált lehe­tőségeket, segítjük a brigádo­kat, hogy vállalásaikba építsék be a nekik megfelelő, munká­jukat előbbre vivő szovjet ta­pasztalatokat. A jubileumot fel­használjuk az orosz nyelv tanu­lásának propagálására is. Az év hátralevő részére nap­tári pontossággal kidolgozták az ismeretterjesztő, könyvtári, művészeti rendezvényeket és pontosan megtervezték a kiállí­tásokat is. Jelentős szerepet ka­pott a program végrehajtásá­ban a filmművészet. Segítségé­vel talán legkönnyebb azt a vi­lágformáló erőt érzékeltetni, amellyel az elmúlt fél évszázad alatt a Szovjetunió hatott az emberiségre. Nem kis jelentő­ségű, hogy a tömegérdeklődés fokozására számos pályázatot írnak ki, továbbá a klubok na­pirendjén sok szovjet témájú vetélkedőt rendeznek. Bar az eg esz program a művelődési ház körül csoporto sül, annak végrehajtásában úgyszólván a város egész lakos­sága részt vállal. A kulturális bizottság javaslatára minden szerv a maga kulturális tervébe beépíti mindazt, amit az évfor­duló megünneplésére vállal. így szövi át a város egész életét a nagy jubileumra való előkészü­let. Külön kiemelt feladatot kap az évforduló megünneplésében a könyvtár. A szovjet szak- és szépirodalom népszerűsítése, a Szovjetunió politikájának, a szovjet emberek életének, tu­dományos és termelési, vala­mint irodalmi és művészeti eredményeinek megismertetése érdekében a könyvtár együtt­működik a népművelés vala­mennyi szervével. Valóságos „nagyüzem” lesz erre az időre a Bajai Türr Ist­ván Múzeum is. Nemcsak a Szovjetunió történetét mutatja be reprezentatív kiállításon, ha­nem a város felszabadulását és az azóta eltelt időt is, a fejlő­dést, amelyet az ötven évvel ez­előtt lezajlott forradalomnak köszönhet a város lakossága. 4Irt pos, átgondolt ez a terv, tükröződik rajta a város lakos­ságának lelkesedése, szeretete a szovjet emberek és a nagy szov­jetország iránt. Érdemes volna arra, hogy szerte a megyében megismerjék és ahol még eset­leg küzdenek a tervezés gond­jaival, a bajai programból ta­nuljanak: hogyan kell csinálni. Balogh József Ajggoszlév műsora TV CSÜTÖRTÖK 17.05: Hírek. — 17.10: Tik-tak. Gyermekműsor, tm 17.ZS: A világ képekben. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Do­kumentummal. — 18.35: Hangver­seny a stúdióban. — 19.00: Csavar­gók. — 19.40: Hirdetések. — 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! — *0.00: Tv- hlradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.38: Tv-játék. — 21.30: Tv-hiradó. Kádár János a Székesfehérvári VTRGY-ben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első titká­ra szerdán délután a Székes- fehérvári Villamossági-, Televí­zió- és Rádiókészülékek Gyárá­ba látogatott. Társaságában volt Tóth Mátyás, a Központi Bi­zottság osztályvezetője és Dar­vast István, a Központi Bizott­ság osztályvezető-helyettese. A vendégeket elkísérte Herczeg Károly, a Fejér megyei párt- bizottság első titkára és dr. Ta- polczai Jenő, a megyei tanács vb-elnöke, a Központi Bizottság tagjai. Az igazgatósági tanácsterem­ben Popp István vezérigazgató adott tájékoztatást a tizenegy- ezer munkást foglalkoztató gyár eredményeiről, valamint a fej­lesztés terveiről. A képernyő előtt Dráma a család széthullásáról Azt hiszem mindenki egyet­ért vele, aki megnézte az Ez az én otthonom című tv-játékot: Meg kell jegyeznünk Clive Exton nevét. Fiatal angol drámaíró. Első darabját állítólag fogadásból írta. Színész volt egy londoni társulatnál, és egyszer dühösen kifakadt próba közben: Miért sorvasztják a közönség ízlését és a színészi lelkesedést hamis, érzelgős játékokkal? — írjon maga darabot, ha nem tetszik — intette le fölényesen a ren­dező. És Exton írt. Sallangmen­teset, kegyetlenül igazat. Azóta túl van már a tizedik művén, változatlanul ezt az utat járja, a legmelegebb együttérzésétől kísérve azoknak, akik az intéz­ményesített társadalmi hazug­ságok bátor cáfolatát várják a színpad és a képernyő irodal­mától. A televízióban látott darabja — kedves témája ez a „dühös fiataloknak” — a „modern” család idilli formájának és anyagi meggondolásoktól függő, rideg tartalmának ellentmondá­sát veszi célba. Micsoda biztos kézzel! Egy óráig sem tart a játék, egyetlen mozzanata van a cselekménynek, öt szereplője, mégis ez a kevés elem elegen­dő Extonnak, hogy mint az or­vos, aki a bőr színéből képes diagnózist mondani, szűksza­vúan, de határozottan ítélkez­zen az elgépiesedett emberi kapcsolatok fölött. A Páger Antal remek alakí­tásában megjelenő apa, csupa­szív, egész életét szorgalmas munkában végigküzdő öregúr. Szerzett egy kis tőkét (legin­kább a fia látta hasznát), és most nyugodtan szeretne ma­radni a sírig, elbíbelődni hajó- modelljeivel, emlékezni a „régi szép időkre”, tréfálkozni, zsör­tölődni immár felnőtt, családos gyerekeivel. Csakhogy ebben a pénzsóvár, törtető világban megvalósítha­tatlan ábránd az effajta békés öregség. Mérhetetlen önzés rán­gatja a szereplőket. Ha egysze­rűen csak hálátlanság lenne, hogy a két testvér igyekszik egymás nyakába varrni az apa eltartásának gondját, érzelmes erkölcsi példabeszédnek tart­hatnánk a tv-játékot. De nem, vérükbe ivódott törvény, már- már biológiai tulajdonság a ke­gyetlenség, az irigység, a kénye­lemhaj hászás. Mindezek ellené­re mégis szánandóak, maguk is áldozatok, idegroncsok, ők is ábrándpkban ringatják magu­kat. Lelkűk mélyén él még a szeretetben együttélő családról szövögetett vágyálom, de ennek semmi köze életük lényegéhez, hiába próbálják rokonlátogatá­sokkal, ünnepi ebédekkel, tv- nézéssel, vállveregető kedélyes­séggel fönntartani a látszatot. Kezdetben elejtett félszavaik­ból, majd mind nyíltabb, végül pedig gyalázkodássá fajuló cél­zásaikból (szédületes az író tempófokozása), önmaguk szá­mára is meglepetésszerűen buk­kan elő az igazság: Nincs többé emberi kapocs, ami ezt a típusú családot összetartaná. Jellegezetesen kapitalista kö­rülmények között játszódik a dráma, de — gondoljunk csak az eltartási szerződések miatt indított számtalan perre, egy- egy idős ember megrázó sorsá­ra, amelyről rendszerint már későn, a rendőrségi hírekből szerzünk tudomást —, nem egé­szen tanulság nélküli számunk­ra sem Exton darabja. Sz. J. Tár! kapuk elült A mozi kijárata ontja a tö­meget. Este van már, de a forróság kibírhatatlan most is. Tele volt a terem, jó film lehet a Kánkán. Sok a fiatal a nézők közt. Kettő — egy fiú, meg egy lány — itl megy előt­tem. A fiút ismerem csak, hallot­tam róla, hogy a Felsőfokú Gépipari Technikumba jelent­kezett. — Sikerült a felvételid, Atti­la? Széles mosollyal felel, árad róla a jókedv: — Sikerült bizony! Pedig na- gyón féltem a vizsgától. De mi- kor az első kérdésekre jól vá- laszoltam, megnyugodtam. Az­tán simán ment a felvételi. Répánszky Attila a Katona József Gimnáziumban érettség gizett az idén, mint elmondja3 4,2-es átlaggal. — Fizikából mindig 5-8* voU tam, a matematika is jól ment Világéletemben az elektromos- ság érdekelt a legjobban. Már kiskoromban kezdtem a szom­szédok rádióit megjavítani, igaz, hogy sokat el ia rontottam, de- hát gyakorlatnak jó volt. Min­dig fúrtam-faragtam. Ezért is jelentkeztem a gépipariba. Az automatika szakot választottami és ha végzek, szeretnék tovább tanulni a műszaki egyetemen. Attila már az egész országot bebarangolta, szenvedélyes tu­rista, évek óta részt vesz a szervezett természetjárásban. Most már könnyebb neki a kirándulás: az érettségin elért jó eredménye jutalmául a nagy­papa Simpson motorkerékpárt ajándékozott neki. — Hogy indulsz neki az új életnek? — Jól kipihenem magam, az^ tán... Tudom, sokat kell majd tanulni. Erre már pár éve rá­jöttem, csak így vihetem vala­mire. Nehéz lesz? Vállalom! if* s a kislány? Rövid hajúi Ij mindig mosolygó terem­tés, — Szondy Judit vagyok, ugyancsak a Katona Gimná­ziumban érettségiztem, kitűnő eredménnyel. — Ami különösen dicséretes dolog, mert Katona­telepről naponta vonattal járt be az iskolába. — Milyen szakra vették fel? — A Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karára, a földmérő szakra. Kartográfiai mérnöknek készülök. — Hogy szánta rá magát er­re a szakra? — Édesapám is mérnök, így nem idegen tőlem a műszaki tudomány. Apám Pesten dol­gozik, én a nagymamánál ne-, velkedtem. — Valamit a felvételiről mon* dana? — Ja), az félelmetes voltí De inkább csak az előké­szület. Kétezer matematikai példát oldottunk meg Csorba Annával és Mihálka Jánossal együtt. A Bányai Júlia Gimná­ziumban volt az írásbeli, június 28-án. A 8 matematikai pél­dából 6-ot jól megoldottam, a 6 fizikaiból pedig mind sike­rült. Aztán három nap múlva már szóbeli! Olyan gyorsan ment, hogy nem is volt időm drukkolni. Tizenkilenc pontot értem el, július 20-án jött meg az értesítés: felvettek! 30-án beiratkozom, elsején már kez­dődik az egyetemi év. — És addig mivel telik az idő? — Sokat olvasok. Nagyon sze­retem a mai írókat. Mennek tovább, frissen, fia­talon. S ok ezren — hasonló fia­talok — állnak most a nyitott kapuk előtt. Űj életsza­kaszt nyitnak meg ezek a ka­puk, az egyetemi, főiskolai élet sok-sok munkával terhes éveit. Ahány fiatal élet, annyiféle sors. De egyben megegyezik valamennyi: vállalják az élet nehezét, a tanulást és utána majd a felnőttekhez méltó alkotómunkát. B. J,

Next

/
Oldalképek
Tartalom