Petőfi Népe, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-13 / 111. szám

Í9CT. május Í3, szombat 5. oldal Vizsgáztak a megye legjobb borai Az elmúlt hetekben megren­dezett járási vetélkedőket kö­vetően tegnap, pénteken Solton, a megyei tanács vb üdülőjében tartották az idei megyei bor­versenyt, amelyen Oláh György, a megyei tanács vb-elnökhelyet- tese és Katona József, az Orszá­gos Szőlészeti Kutató Intézet igazgatója is részt vett. A borokat értékelő bizottsá­gok a több mint 230 borból a fehér fajták versenyében a Kun­bajai Állami Gazdaság Velte- lini, a lakiteleki Szikra Tsz Olasz rizling és a Helvéciái Ál­lami Gazdaság Tramini borait érdemesítették az első három helyre. Míg a vörös borok ve­télkedőjéből a dávodi Augusz­tus 20 Tsz Kadarkája, a Bajai Állami Gazdaság Nagyburgun­dija és Borbényi Gyula csengődi termelő Kadarkája került ki győztesen. A bírálatok és a versenyered­mény kihirdetése után alkal­munk nyílt Rohönczi Lajostól, a Magyar Állami Pincegazdaság főmérnökétől, a bíráló bizottság elnökétől nyilatkozatot kérni a vetélkedőn szerzett tapasztala­tokról. — Mindenekelőtt meg kell ál­lapítanunk — mondotta —, hogy a minőségi szőlőfajták az Al­föld speciális éghajlati viszo­nyai mellett is kétségkívül jó minőségű borokat adnak. Nem véletlen, hogy a pálmát ezúttal A szovjet állambiztonsági szervek- nek tudomására jutott, hogy egy ! Mihail Zarokov nevű ellenséges ügy­nököt fognak átdobni a Szovjetunió területére (fedőneve: Remény). El­határozták, hogy az ügynököt nem tartóztatják le a határon. Hagyják letelepedni a Szovjetunióban, hogy kiderítsék szándékait és kapcsola­tait. A feladat végrehajtásával Pavel Szinyicin kémelhárító főhadnagyot bízták meg. A művelet vezetőinek elképzelése szerint Pavel —, akinek „Bekasz” a fedőneve, visszaeső tolvajnak ál­cázva megismerkedett az ügynök­kel, kiállta a szigorú ellenőrzést és a bizalmába férkőzött. Az események során Pavel elju­tott annak a külföldi kémszervezet­nek a központjába, amely Reményt a Szovjetunióba küldte. A kémköz­pontban állandóan megfigyelés alatt élt. Gyanították, hogy szovjet felde­rítő. Hazugságvizsgáló géppel ellen­őrizték és sokáig az elhárítok spe­ciális börtönében tartották. De kiállt minden próbát és végül is a kémközpont úgy döntött, hogy is a Velibeüini és Rizling fajták vitték el. s a belőlük szűrt bo­rok a maximális húszból 17—18 és fél pontos osztályzatot érde­meltek ki. Említésre méltó a fe­hér borok közt a Kövidinka elő­retörése. Ma egyre inkább a vi­lágos színű borok a „divatosak”, s a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a régi közhiedelemmel el­lentétben a rózsaszín héjú kö­vidinka is — szakszerű, gyors feldolgozás mellett — kiváló minőségű bort ad. A töretlen fejlődés legfőbb bizonyítéka, hogy a borversenyeken egyre nagyobb számban szerepelnek a kiválóan kezelt és kifogástalan minőségű fajták, » J. T. A jugoszláv műsora SZOMBAT 9.40: Iskola-tv. — 14.50: Iskola-tv. — 16.15: Balkán kosárlabda-bajnok­ság. — 17.55: Műsorismertetés. — 18.00: Tv-újdonságok. — 18.15: Feled­hetetlen dalok. — 18.30: Hangver­seny. — 19.15: Időgép. — 19.40: Hir­detések. — 19.54: Jó éjszakát, gye­rekek! — 20.00: Tv-híradó. — 20.30: Hirdetések. — 20.37: Feledhetetlen repülések, sorozatfilm. — 21.37: Egy kis új, egy kis régi. — 21.50: Ame­rikai játékfilm. ■=? 23.20: Tv-híradó. , átdobják a Szovjetunióba. Ott ke- i resse meg Reményt —, aki üldözői elől Sztanyiszláv Kurnakov néven rejtőzött el — és adjon át neki egy új rádióadót, meg pénzt. Pavel hazatér, megtaláija Reményt K. városban és maga is ott telepszik le. Remény felveszi a kapcsolatot a központtal és azt a feladatot kapja, hogy derítsen fel egy „Urán—5” fe­dőnevű fontos objektumot. A feladat első fele tehát teljesítve. Hozzá lehet kezdeni a második ré­széhez. Reményt letartóztatják. Pavel pe­dig az ő neve alatt a városban ma­rad, hogy fenntarthassa a kapcsola­tot a külföldi felderítő központtal... Itt fejeződik be Smelev és Vosz- tokov izgalmas regénye, amely Az ügynök utolsó tévedése címmel je­lent meg a Kossuth Kiadó gondo­zásában, és nagy sikert aratott, A regény folytatását Nyílt kártyákkal címen az Ogonyok közölte az idei 1—12. számaiban. Onnan vettük át Sávolt Béla fordításában, megelőzve a hazai kiadást. Közlését holnapi, vasárnapi szá­munkban kezdjük. vette, már úgy ült a lovon, mint a cövek. („Igazán jól lovagolni gyerekkorban lehet megtanul­ni!”) Aztán már a kényszer is közrejátszott abban, hogy Ko­vács István a lovaglást, lóhaj­tást választotta hivatásának. Tízéves volt, amikor meghalt az édesapja. Hatan maradtak árván. A zsokék jól kerestek, ott maradt hát közöttük. Mé­nes- és versenyistálló-tulajdono­sokat említ, s kiderül: Ló tar­tással közfunkcióban levők is foglalkoztak. Passzióból is, de inkább a jövedelemszerzés cél­jából. A lovaglás és a hajtás ismereteit még szintén gyerek­fővel szerezte, különböző, híres lótenyésztők istállóiban. Verse­nyen tizenötéves korában lova­golt először Kovács István, s ettől kezdve a nisi, belgrádi, skopljei, ljubljanai, zágrábi, szabadkai, újvidéki, zentai, zom- bori lóversenyek tucatjainak az egyik zsokéja. Tizenháromszor lett első, ennél jóval többször második, s hogy hányszor lova­golt át a célon harmadiknak, nem tudná megmondani. Bukott is, markáns orrára mutat, lát­szik, elferdült az orrsövénye. A zsokék általában ftxflzetést kaptak, a versenylovaglásnál azonban a díjösszeg bizonyos százalékát juttatták nekik. Így ösztönözték őket, hogy minél jobb helyezést érjenek el. — A rivális versenyistállók tulajdonosai nem akarták meg- kömyékezni? — Nem is egyszer. A gaz­dáim azonban éberen őrködtek, hogy a közelünkbe se férhesse­nek. Azidőtájt híre járta, hogy a párizsi Grand Prix előtt egy angol istállótulajdonos néhány szót váltott egy híres német zsokéval. Észrevették, s az utób­bit a gazdája eltiltotta a ver­senytől, mert az angol nyilván pénzt ígért neki, ha az ő lovát, zsokéját engedi érvényesülni. — A származása miatt nem mellőzték a királyi Jugoszlá­viában? — A velem hasonszőrűekkel egyforma bánásmódban része­sültem. Nem számított, hogy magyar vagyok. Szerb és hor- vát barátaim voltak. Ma is jól beszélem a nyelvüket. A horvát nyelv egyébként a szerbnek csak tájszólása. Nézeteltérés nem tá­madt közöttünk, hiszen egy volt a sorsunk. Egy főhadnagy­Több a kézügyességnél A terem végében a transz­parens, rajta a felirat: „Tan­termi műveletekkel minél több szemléltető eszközt!” És ez a rengeteg hasmos tárgy, ami itt,, a kecskeméti politechnikai ki­állításon látható, csaknem tel­jes egészében ezzel a céllal és ilyen eszközökkel készült. riában dolgozó üzem is elfogad­hatna magáénak. Kiemeljük itt például az iskolai körző­jüket, amely kitűnően megállja a helyét. Csaknem minden iskola pad­lásán, vagy lomtárában vannak régi, kimustrált padok. Ezek­ben sok a használható fa és „A VÖRÖS ZÁSZLÓ hő­seinek útját járjuk” címmel nagyszabású úttörő szavalóver­senyt rendeznek május 14-én, vasarnap délelőtt 9 órakor a Kecskeméti Szalvai Mihály Üt- törőházban. Ugyanezen a napon, délután 16 órai kezdettel kerül sor az úttörőházban a legköze­lebbi klubdélutánra. * o ÜNNEPÉLYES rajgyűlé- sen emlékeztünk meg V. I. Le­nin születésének évfordulójá­ról. Az emlékműsor keretében vers és prózamondók, éneke­sek léptek fel és egy klarinét­szóló is elhangzott. A műsor végén egy Lenin-albumot és virágot nyújtottunk át a ven­dégeknek, akik között ott vol­tak az iskola tanárai is. Almási Judit, Kecskemét, I. sz. Alt Esk. úttörőcsapata, Katona József raj + NAGY SZAKMAI és kö­zönségsikert aratott az úttörő kulturális szemlén a Belsőbal- lószögi Általános Iskola 2399, sz. Jókai Mór Üttörőcsapatának furulyakórusa. A pajtások leg­közelebb úttörő díszbemutatón vesznek részt. A Ludas Matyi raj tagjai társadalmi munkában Készlet a kiállításról. Az iskolareform során igen megnőtt a szemléltetés szere­pe a tanításban. Annyira, hogy a szemléltető eszközöik gyár­tását alig-alig győzik az üze­mek. És ha győzik is, komoly pénzébe kerül az államinak, amíg egy iskolát felszerel. Mi­ért ne lehetne a legszüksége­sebb és könnyebben előállít­ható eszközöket az iskolák po­litechnikai óráján megcsinálni? Hogy mennyire lehetséges, bi­zonyítja ez a kiállítás. Nos, a pálmát minden bi­zonnyal a Kiskunfélegyházi Jó­zsef Attila Általános Iskola viszi el. Az a felszerelés, ame­lyet biológia és fizika szertá­ruk számára készítettek, nem­csak rendkívül tetszetős, de nagyon ötletes is és ami nem utolsó szempont: — sok száz fo­rintba kerül, ha újonnan szer­zik be. Hasonló céllal készült a halasi általános iskola nö­vénygyűjtő felszerelése és a jánoshalmi iskola rovargyűjtő apparátusa is. A kecskeméti Béke téri álta­lános iskola két politechnika tanára, Kiss Dénes és Krisch Béla vezetésével az iskola osz­tályai rendkívül sokoldalúan használják ki a lehetőségeket. Általános iskolai keretek kö­zött bár, de olyan tárgyakat állítanak elő, amelyeket egy szé­vasanyag. A kecskeméti Jókai utcai általános iskola kitűnő kerekszékeket készít ilyen padokból, különösen műhelyek számára használhatók. Egész osztályokat fel lehet szerelni vele. A középiskolák közül a ka­locsai I. Istán Mezőgazdasági Gépszerelő Szakközépiskola ké­szítményei tűnnek ki. Persze, az ő műhelyfelszerelésük már többet tesz lehetővé. A kecs­keméti Katona József Gimná­zium tanulói viszont — egy­szerű eszközökkel, valóban „tantermi műveletekéi” hozták létre a kiállított elektromos szemléltető eszközöket. Mindkét iskola tanulói dicséretes mun­kát végeztek. Sorolhatnék tovább, említ­hetnénk a halasi gimnazista lányok kézimunkáit és ruháit, a csávolyi, keceli, császártöl­tési, bajai, majsai tanulókat, gimnazistákat és általános is­kolásokat egyaránt. Munkájuk azt bizonyítja, hogy itt nem egyszerű kézügyességről van szó, hanem annál többről: a tudatos munkáról, az alkotás öröméről. És arról is, hogy eh­hez az alkotáshoz párosul a ta­nárok sok törődése, szakma­szeretete, buzgalma. Balogh József megjavították a községi busz­váróterem tetejét, s ezenkívül elvégezték a meszelést is. Szőke Ilona és Szabadszállási Judit csa patkrónikások * X Csapatunkban április 29- én rendezték meg az úttörők és a kisdobosok avató ünnep­ségét, amelyen meghívott ven-j dégek is részt vettek. Mácsai Erzsébet Fülöpszállás * = Első levelével jelentkezett Gyön­gyösi Mihály őrsvezető, a Kiskunha­las, kígyóisi 3907. sz. Kossuth Lajos Úttörőcsapat Fecske őrséből. A csa­pat tagjai nemrégiben 700 forint ér­tékű hulladékot gyűjtöttek össze és adtak át a MÉH-nek. A hulladék- gyűjtésből elsősorban a vm. és a V. osztályos Mókus őrs és a hete­dikes Turista őrs tagsága vette ki részét. A MFH-től kapott pénzt a Petőfi-tó mellé tervezett nyári ki­rándulás költségeire fordítjuk. * A AZ ÉLSÖOSZTÁLYOSOK pó- lyásbaba tánca, a negyedikesek Piroska és a farkas című báb je­lenete aratta a legnagyobb sikert a Helvécia-matkói általános isko­lában rendezett anyák napi ün­nepségen. A műsor után a kisdo­bosok és az úttörők megajándé­kozták az édesanyákat. Az úttö­rőcsapat május 20-án műsorral) tánccal egybekötött klubdélutánt rendez. Galgóczi Adrienne kisdobosvezeto * = Az utóbbi időben számos érde­kes híradást kaptunk a bácsszöl- lősi 2457. sz. Petőfi Sándor úttörő- csapat életéről, munkájáról. Sár­közi Károly csapatvezető beszámo­lójában arról írt, hogy a legutóbbi csapatvezetőségi megbeszélésen a további tervek, — többek között a nyári táborozás —, kerültek szó­ba. Lépőid Pál őrsvezető a jól si­került tűzoltó, sakk és asztalite­nisz házi verseny eredményeiről tudósított, míg Csicsák Erzsébet és Horti Erzsébet a bácsszöllősi paj­tások hagyományos tantárgyi ve­télkedőjéről, az úttörők kulturális bemutatójáról. Nemrégiben a csa­patban 27 kisdobos és 37 úttörő ünnepélyes fogadalomtételére, il­letve felavatására került sor, • — MA, SZOMBATON délután és holnap délután az Igazmon­dó juhász című mesejátékot mu­tatják be a Kecskeméti Jókai Mór Általános Iskola úttörői. • — HA KISSÉ MEGKÉSVE is, újabb tudósítások érkeztek rovatunkhoz a közelmúltban rendezett évforduló- ünnepségekről. Zubek Zsuzsa, a kecskeméti Zrínyi Ilona Általános Iskola csapatriportere és Kertész Gábor, a kecskeméti Leninvárosi Általános Iskola ötödikes pajtása Lenin születésének évfordulója al­kalmából rendezett emlékünnepség­ről küldött tudósítást. Serényi Ágo­ta és Rácz Mária, a tassi, Király Rózsa, a kiskunhalasi 860. sz. Ady Endre Úttörőcsapat, Horváth Ferenc nyolcadikos pajtás, a császártöltési úttörőcsapat, Havasi Ibolya, a solt- vadkerti úttörőcsapat, G. Nagy Má­ria, a kerekegyházi 3586. sz. Petőfi Sándor Úttörőcsapat, Kishegyi Vik­tória csapatkrőnikás pedig a nemes- nádudvari úttörőcsapat május 1-1 ünnepségeiről küldött színes beszá­molót. Mácsai Erzsébet, a fülöpszál- lási, Túrnál Judit, a tassi, Balogh Anna őrsvezető nedig a K;«kunmaj- sa-kígyősi Általános Iskolában ren­dezett anyák napi ünnepségről írt színvonalas tudósítást gyal azonban húszéves korom­ban meggyűlt a bajom. Tré­ning közben összelovagoltam vele, s bár az ő hibájából men­tek egymásnak a lovaink, a bí­róság nem nekem adott igazat. Sportszerűtlenség címén két év­re elvették lovaglási engedélye­met. Lóidomítással foglalkoz­tam ezután, s persze, mutyiban azért mindennap lovagoltam is. Hogy mi minden volt még, most nem érdekes. Még a há­ború alatt Magyarországra ke­rült, 1950-ben Baján fedeztetési állomásvezető, majd abrakmes­ter lett, végül irodai munkát végzett. Negyvennyolcéves korá­ban, 1955-ben még nyilvánosan szerepelhetett. Tragikus emlék­kel kellett búcsúznia a lóhaj­tástól. — Bajáról két négyesfogattal felmentünk az Országos Mező- gazdasági Kiállításra. A bemu­tatón én félvérfogatot hajtot­tam, a társam, Polich József, négy gidránt. Hogyan történt, nem tudom, a fogata felborult, s negyvennyolcórai eszméletlen­ség után Polich a kórházban meghalt. A mellette ülő, kis- kunmajsai származású B. Nagy Ferenc hajtó is megsebesült.., Nem könnyű a lóval bánni — teszi hozzá sóhajtva. — Mostani lóversenyeket lá­tott? — Egyszer, Pesten. Már nem az igaziak. Látszott, a zsokék nem vették ki a lovakból, ami a képességeikből kitellett volna. — Három éve nyugdíjazták. Miért korábban a korhatárnál? — Leszázalékoltak. Az állandó combolástól tönkrementek a lá­baim. Mert az igazi zsoké nem szárral, hanem combbal irá­nyítja a lovat. A jól belovagolt ló tökéletesen érzi a comb szorí­tását. A lábizmaim azonban el- merevültek, éjszakánként há- romszor-négyszer is fel kell kel­nem, mert görcsben vannak. Élethivatásának a vé­gére tehát pont került. Legna­gyobb öröme: a családja. Leg­idősebb leánya egy üzemmér­nök felesége („van kisunoka is”), a legkisebbik, tizenhatéves, gép- és gyorsíró iskolán tanul. — Szenvedélye? — Nem iszom, nem dohány­zóm. A labdarúgásért rajongok. Amióta az eszem tudom, a Fra­dinak drukkolok. Tarján István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom