Petőfi Népe, 1967. január (22. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-28 / 24. szám

1361. jajinár 29, szombat 5. oldal tteszélqctés a filmről Büdösvíz A magyar filmipar is hozzá­fogott az új gazdasági mecha­nizmus útjainak egyengetésé- hez. A kezdeményező erőt meg­bénító, fölösleges szétburjánzó felügyeleti és ellenőrző szer­vek, az értékeket veszni hagyó közöny és kényelem, a szűklá­tókörű költségvetési helyezke­dés és még egy sereg közéleti visszásság ellen kellett volna ennek a filmnek fordítania a szatíra élét. Forgatta is ide- oda. (Az alkotók szándéka azért különösebb fejtörés nélkül ki­hámozható.) De mintha próbafelvételekből ragasztották volna össze a film­szalagot. Vázlatos, sematikus az egész. Nincs ötlet, ami ne sült volna el már valahol másutt, nincs egy szál egyéni jellem­vonása sem a különben régi jó recept szerint összehozott típu­soknak. Némi túlzással azt mondhatnánk, fölösleges volt a rendezőnek kitűnő színészeket szerződtetni ezekhez a szere­pekhez. Néhány statiszta nya­kában a megfelelő táblával: „Én vagyok á jóindulatú, de ki­csit bárgyú tanácselnök”, „Én vagyok a maga zsebére speku­láló tsz-paraszt”, „Én vagyok a kalmárszellemű szövetkezeti ve­zető” -i— csaknem ugyanezt a hatást keltette volna. Pedig a téma kitűnő, Pálfal- vai Nándor kisregénye, amely­ből a forgatókönyv készült, gyilkosán szatirikus. És szelle­mesen. A nagyvonalú szélhá­mos kitalált, félelmetes nevű intézetének meséjével ujja kö­ré csavarta az élhetetlen, hiva­talos útvesztők tekervényeihez szokott falut, ahol a milliókat érő hőforrásból csak bűzös po­csolya lesz. A büdösvíz szinte szimbóluma a maradi, poshadt gondolkodásnak. A film aprólékoskodó, döcö­gő történet. A szélhámos nagy­vonalúsága kizárólag az ellen­tábor mérhetetlen ostobaságán alapszik. És ez önmagában nem nevettet. Érzi ezt a rendező is, ezért ha nagynéha eszébe jut, hogy vígjátékot ígért, gyorsan elővesz egy helyzetkomikum­fogást, aminek semmi köze a történethez. Úgyhogy a film furcsamód olyasmire hasonlít, amit szere­tett volna kigúnyolni, egy mes­terségesen felduzzasztott, ki- kényszerített, határidős feladat­ra. A jobb oldali képen a film egyik jelenete látható. fez) erre. De a lány teljesítette a kérést. Az „udvarló” sem csi­nált titkot az intézet dolgaiból. Natasa szívesen találkozott a követségi dolgozóval. Igaz. né­ha megkérdezte, miért kell ez? De aztán meggyőzte magát. Kel­lemesek az esték és jó nyelv- gyakorlat is. Eleinte meglepte, hogy a diplomata jól ismeri a nagybatvi át. A dicséret, a bók azonban elaltatta kétkedését, hi­szen a külföldi mindig elisme­rően beszélt nagybátyjáról. A lány erre elmondott mindent, amit tudott, hallott. Igaz, a ven­dég nem mutatott különösebb érdeklődést, el is terelte a be­szélgetést néhányszor más té­mára, de aztán mindig a tudo­mányos felfedezéseknél kötött ki. És aztán... Egy estén a férfi lakásán fogadta a lányt. Ami­kor az asztalhoz ültek, egy do­bozt vett elő. melyben arany­gyűrű volt brill iánssal. — Miss Natali, őszinte leszek. Nagyon értékesek kormányom­nak az ön adatai. Kzért a kor­mány nevében szeretném ezt meghálálni. A lánv zavarba jött eltolta magától az ékszeres dobozt és rnecr^óTTlozte: — Hogy mereszel ilyesmit? A sovány, fiatal férfi megje­Barátságunk fénye 3(óta; r(). cA. Qobiuinizkii, a CKrimszkiifa r()raüda {úiztfJceiztfíft Néhány nappal ezelőtt a Kecs­keméti Konzervgyárban voltam. A Május 1. nevet viselő Szim- feropoli Konzervgyár dolgozói­nak levelét adtam át magyar barátaiknak, amelyben a kecs­keméti konzervgyáriaknak bol­dog újévet kívántak, sikereket a munkában, és a maguk mun­kájáról írtak. Végvári István, a konzerv­gyár igazgatója, Kiss Margit, a pártszervezet titkára üzemük munkasikereiről, a kecskeméti és szimferopoli konzervipari dolgozók baráti kapcsolatainak erősödéséről beszéltek. A két üzem kollektívája gyakran cse­rél delegációt, rendszeresen le­veleznek. A gyár igazgatója, aki már volt Szimferopolban, nagy meg­elégedéssel emlékezett ottani meleg fogadtatásukra. Kellemes emlékei maradtak a Szovjet­unióról a pártszervezet titkárá­nak is. És engem is, bárhol is voltam Bács-Kiskun megyében, az ipa­ri és mezőgazdasági dolgozók a legmelegebb fogadtatásban ré­szesítettek, élénken érdeklődtek a krími terület dolgozóinak munkasikerei iránt. A két terület barátságának bizonyos sajátosságai is vannak. A Krím lakói jól tudják, hogy az első forradalmi kormányt, — a Krími Forradalmi Bizottságot a magyar nép nagyszerű fia, Kun Béla vezette, aki a magyar kommunista párt egyik meg­alapítója volt. Zalka Máté, az ismert író, 1920-ban részt vett Krímnek a fehérgárdisták ter­rorja alól való felszabadításá­ban. Mint ismeretes, később Zalka Máté, mint a legendás gyezte: „Nem kell a szívére vennie. Bekapcsolhatom a mag­netofont és meghallgathatja, amit a nagybátyja intézetéről mondott. Mikor ezt az ajándé­kot átnyújtom, újabb szívesség­re kérem”. A lány felugrott. — Hogy merészel ilyet java­solni, hogy én... A férfi tenyerét a lány szá­jára tette: — Nem kell így beszélni, ön okos lány. Ilyen dilemma ak­kor keletkezik, amikor választa­nia kell: az állambiztonsági szervek, vagy... De ne beszél­jünk erről. Igyunk az ön egész­ségére. szépség. A könnyelmű lány vívódása nem tartott sokáig. Nem volt ereje bűnét beismerni. .— Az ön feladata..; — mondta a diplomata — kitű­nően tanulni, hogy a diploma megszerzése után ió helyre ke­rüljön. Jó helyre, ön tehetséges. Tolmács lesz és tudós is. Érti?... Ettől a naptól kezdve Natali hírforrás lett, a gáláns férfi meg utasítást osztogat^ főnök, akivet többet nem taWkozbat. — Alekszej M'bMlovics osz­tályára kell kerülnie. Az öreg minket nagyon érdekel. Lehet. hírű Lukács tábornok, a spa­nyol nép szabadságáért küzdő nemzetközi brigádot vezette. Egyik elbeszélésében Zalka Máté nagyszerűen írja le a Vö­rös Hadsereg Szívás elfoglalá­sáért kifejtett erőfeszítéseit. Elbeszélését a következő sza­vakkal fejezi be: „Amikor pihenni utaznak, a Krímbe, soha ne felejtsék, hogy a meleget, a fényt, a tengert a Vörös Hadsereg rettenthetetlen harcosai teremtették meg önök­nek, akik harcba mentek és ha­lálukig harcoltak a forradalo­mért.” És mi, a Krím lakói, nem fe­lejtettük el nagyszámú honfi­társát, azokat a magyarokat sem, akik a mi harcosainkkal együtt harcoltak a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom győzelméért. A szovjet nép, Krím minden hogy epgem többé nem is lát. A kapcsolatot egy harmadik személyen keresztül tartjuk. A jelszó: „Hol van itt a legkö­zelebbi kenyórbolt?” ön erre azt feleli: — „Azonnal megmu­tatom”. Ha személyesen akarom látni, megkeresem. Egyébként, ha találkoznánk, nem ismerjük egymást. A „harmadik” csak fél év múlva jelentkezett. Az állomás előtti téren lépett a lányhoz, az atléta termetű, sportruhás férfi. — Hol van itt a legközelebbi kenyérbolt? A lány egy pillanatra zavar­ba jött. jobbra-balra nézett és ijedten felelte: — Mindjárt megmutatom. De aztán hamar feltalálta ma­gát a hírforrás szerepében, „Vé- nus” fedőnévvel. Egy hónap alatt kiérdemelte a férfi — aki „Atlétá”-nak nevezte magát — dicséretét. Először apró híreket közölt a főiskoláról, a mama muzsikus társairól: F-röl, aki külföldi vendégszereplésre készül. Szásá­ról. aki a külkereskedelemhez került és szeret inni és lányok után járni. (Folytatása következik) lakója emlékezetében örökre megmarad a forradalom bátor katonájának, Zalka Máténak a neve. Manapság is a kolhozok­ban, szovhozokban, a különböző üzemekben és intézményekben gyakran tart előadást Zalka Máté hősi életéről Szmimov, egy idős tartalékos ezredes, aki annak idején gyakran találko­zott Zalka Mátéval. Területünk lakói nagy tiszte­lettel őrzik Kun Béla emlékét. Körülbelül másfél évvel ezelőtt Szimferopolban, ahol a Forra­dalmi Bizottság székelt, emlék­táblát helyeztek el. Az emlék­tábla leleplezésén a több száz szimferopolival együtt a Bács- Kiskun megyei küldöttség is részt vett. Határozat van rá, hogy Szim­feropolban Kun Béla-múzeumot kell létesíteni. A leendő mú­zeum anyagainak összegyűjté­sében nagy munkát végez a Szovjet—Magyar Baráti Társa­ságnak a 34-es számú iskolában működő szervezete. Ezen iskola tanulói sok levelet küldtek el azokba a falvakba és városok­ba, melyek Kun Béla nevével kapcsolatban vannak. Rádión keresztül fordultak mindazok­hoz, akik ismerték őt, hogy küldjenek anyagokat a magyar nép e dicső fiáról. Ma csak­nem minden nap érkezik Szim- feropolba levél vagy csomag Magyarországról és a Szovjet­unió különböző városaiból. Sok levél érkezik Szimferopol lakó­ja, Andrej Ignatovics Kovtun nyugalmazott tábornok címére is, aki a Nagy Honvédő Háború idején mint hadtestparancsnok csapataival először lépett Kecs­kemét földjére. A levelekben Bács-Kiskun megye lakói há­lájukat, köszönetüket fejezik ki az őket a fasiszta megszállás alól felszabadító szovjet had­seregnek. De nemcsak a hősi múlt pél­dáin érlelődik, nevelődik az in­ternacionalista barátság. Évről évre erősödnek Bács-Kiskun megye és a Krimi terület dol­gozóinak baráti kapcsolatai. Szoros baráti kapcsolatok ala­kultak ki az egyes üzemek, kol­hozok, termelőszövetkezetek és állami gazdaságok között. A Kecskeméti Cipőgyár dolgozói­nak a Dzserzsinszkij nevét vi­selő Szimferopoli Bőr és Cipő Kombinát kollektívájával van szoros kapcsolata. A krímiek ál­landóan érdeklődnek a kecske­métiek munkája iránt, kicseré­lik a. tapasztalatokat a magyar elvtársakkal a munkaszervezés­re, a termelés irányítására stb. vonatkozóan. Szoros kapcsolat alakult ki a kecskeméti és a szimferopoli konzervgyár, a ZIM és a Kujbisev nevét vi­selő Szimferopoli Gépgyár kö­zött. Megyéink többször váltattak már mezőgazdasági jellegű kül­döttségeket is. A két terület dol­gozóinak tapasztalatcseréje jó eredményeket hoz. A krími szőlő- és gyümölcstelepítéseknél széles körben felhasználják a Bács megyei tapasztalatokat. Bács megyében pedig találkoz­tam a mi területünkön, a ml tudósaink által kitenyésztett szőlőfajtával is. A barátság, a mi megyéink dolgozói között egyre inkább kiszélesedőben van, segít a nagy feladatok megvalósításában, amelyek az ipari és a mező- gazdasági üzemek előtt állnak. Ezt az sem nehezíti, hogy mi egymáshoz nem túl közel, ha­nem több száz kilométerre élünk. Mi mindig érezzük a ba­rátság melegét szívünkben. Erről sokszor lehetőségem volt meggyőződni az elmúlt napok alatt, amikor e szép megye, Bács-Kiskun földjén tartózkod­va találkoztam a munkásokkal, parasztokkal, az értelmiség kép­viselőivel. Az Ilyen barátságot soha nem lehet megbontani. + FARSANGI karneválra készül­nek a tassi általános iskola úttö­rőcsapatának tagjai. A. pajtások különféle jelmezeket öltenek fel er­re az alkalomra, de hogy milyet, egyelőre titok. Annyit mégis meg­tudtunk, hogy a jelmezbálon ál­arcos balerinák és Belphegor is megjelennek. Szokolai Eszter csapattitkár * A A KÖRZETI orvos bácsi megbízásából mi is igyekszünk minél több embert meggyőzni a térítésmentes véradás jelentősé­géről. Csapatunk őrsei új vér­adók szervezését vállalták köz­ségünkben. A legeredményesebb három őrs jutalomban részesül. Németh Erzsébet őrsvezető — Vlasies Mária rovatunk egyik legszorgalmasabb tudósítója ma már a Bajai HL Béla Gimnázium első osztályos tanulója. Levelében a jól sikerült gólyabálról ad hírt. Remél­jük, az iskolai KISZ-munkáról ez­után is küld tudósításokat Marika. A másik Bajáról érkezett tudósítás szerzője Gaál Anikó őrsvezető, a helyi József Attila Általános Iskola tanulója. Mint írja, a legutóbbi ér­tékelés alapján a nyolcadikosok nyerték el a „Tiszta, rendes osz­tályú-táblát. A pajtások az idei első őrei gyűlésükön a félévi tanulmányi eredményeket beszélik meg. = A tiszakécskei 2220-as számó Zrínyi Hona úttörőcsapat legutóbbi ülésén került sor az úttörők taná­csának megalakulására. Ez alkalom­mal beszélték meg a résztvevők a közelgő farsangi jelmezbál program­ját, valamint a „Három Tavaszi- akció megindításával kapcsolatos fel­adatokat. Kerekes Ferenc rajvezető * 0 AZ ELMÚLT FÉL ÉVBEN folyó magatartási versenyt az V/B. osztály nyerte, második a VII/A, harmadik pedig a VII/B osztály lett, amiről az Úttörő Híradóban is elhangzott az ér­tékelés. A hetenként egyszer je­lentkező iskolai Úttörő Híradó­ban egyébként rendszeresen megismerkedünk a pajtások csasztuskáival. verseivel is. Havast Ibolya, Soltvadkert, Kossuth Lajos Általános Iskola • 'X GALLÖ JÁNOS, Keresztes József, Simon Kati, Orbán Ilon­ka, Varga Imre és Kovács Ist­ván szerepelt a legjobban a kö­zelmúltban megrendezett úttörő rajvetélkedőn. A versenyzőknek tíz nehéz kérdésre kellett vá­laszolni. Rádo Erzsébet Dávod <= ÖRÖMMEL adunk helyt rova­tunkban Gazdag János dávodi álta­lános iskolaigazgató levelének. Mint írja, néhány évvel ezelőtt az Iskola egykori úttörője. Varga István, a mezőgazdasági gépszerelő tanulók, országos szakmai versenyében első lett. A minap az iskola másik régi tanulója, Házi János sikeréről kül­dött értesítést Dávodra a nécst 506-os számú Elek Tamás Ipari Szakmun­kásképző Intézet igazgatósága és KISZ-szervezete. Házi János ugvanis a Mecsek alján tanulja a szobafestő és mázoló szakmát, s a Szakma ki­váló tanulója intézeti versenyben szintén első lett. A két szakmunkás tanuló helytállása a dávodi iskola mai úttörői előtt is példa lehet. • X KÜLÖNBÖZŐ idegen sza­vak összegyűjtésében és „meg­fejtésében” vetélkedtek a sziin. idő folyamán a bátmonostori 1708. sz. Dózsa György úttörő­csapat pajtásai. Az érdekes ver­seny győztese Katona János, to­vábbá a második és harmadik helyezett értékes könyvjutalom­ban részesült. Horváth Katalin, a Riporter őrs tagja * 3 A KECSKEMÉTI Szalvav Mi­hály Üttörőház jubileumi pályáza­tán Nagy Etelka. a kecskeméti Nagykőrösi úti Általános Iskola ta­nulója első díjat nyert pályaművé­vel. Ezenkívül három pajtás kavott kitüntetést szakköri munkájáért, Szlávik Zsuzsa pedig más pajtá­sokkal együtt részt vett a parla­menti fenyőfaünnevségen. Szebelédi Imre, csapatkrőnikás. Naevkőrösi úti Általános Iskola, Kecskemét • KEDVES PAJTASOK! Megkaptuk a könyvjutalomban ré­szesített tudósítók köszönő sorait. A személyeknek szóló köszöneteket ki­vétel nélkül továbbítottuk a címzet­teknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom