Petőfi Népe, 1966. november (21. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / Különkiadás

„Halast, mint a legrégibb mezővárost, legjobban köti a múltja. Semmit sem mutat a többi mezővárosok buzgó és türelmetlen törekvéseiből. Halas nem siet...” Erdei Ferenc 1938-ban megjelent Futóhomok című művéből való az idézet. Ez is: „Mint az árnyék, úgy húzódik egészen a templom alá a legrégibb társ és ellenség, a szikes tó és mocsár. Kétszáz lépésre a város közepétől már kun pusztaság van. Szik és nádas, békák és szúnyogok; mintha valami zabolátlan elem mindig fenyegetné ennek az ízes városnak az életét.”

Fontos ezt tudni. A három évtizeddel ezelőtti állapotok rögzítése több keserűséget, mint örömet magába foglaló történelmi folyamatot summáz. S e folyamat ismerete nélkül nem látnok tisztán: mekkora utat tett meg a város attól az időponttól, amikor — a fel- szabadulás idején is — azt út nullkilo- méterköve még mocsárban állt.

Állandó harc, küzdelem

Honnan és hogyan jutott Kiskunhalas az egy helyben topogásig? Gazdag ennek a históriája. A XIII. században az országban gyökeret vert kunok Csertán nemzetsége üti fel sátrát e vidéken; a településről pontosan 600 évvel ezelőtt, 1366-ban datálódik az első írásos adat.

Harc. állandó küzdelem, az elnyomás elleni szembeszegülés szövi át az ősök életét. Annak lángja lobog bennük a viszonylag békés időszakban is.

A város nagy szülötte, Thorma János festőművész. 1896-ban — miközben a magyar uralkodó osztály a millenniumi ünnepségeken hódolatát fejezi ki a bécsi uralkodóháznak — az Aradi vértanúk című festményével tüntet, vádol, figyelmeztet. A város egész népe részéről megnyilvánuló egészséges rebellitás bizonyítéka az is, hogy Halas a felszabadulásig a legtöbbször ellenzéki or-^ szággyűlési képviselőt választott. Talán kétszer nem, e század harmincas éveiben, amikor Gömbös Gyulával, majd gróf Teleky Mihállyal képviseltette magát a parlamentben. Nem a haladás szolgálatának a feladásaképpen adták oda voksukat a szavazók. Gömbös nagy dérrei-dúrral bejelentett munkaprogramjának országszerte „bedőlték”, s a föld, művelésügyi miniszter gróf agrárpolitikája a parasztság helyzetének javulásával kecsegtetett.

A 112 ezer hold szikes, mocsaras határral rendelkező mezővárosban pedig, égető szükség lett volna a körűimé*

A városi tanácsház tornyos épülete.

nyék javítására. A Horthy-reakció uralma alatt nőttön-mőtt nyomor, s a tüdőbaj, trachoma, egyéb népbetegségek áldozatainak, valamint az analfabéták aránya magasan túlhaladta az országos átlagot.

De nem történt változás, noha a halasiak akarták siettetni. Akarták már 1882-ben is, amikor — a város abban az évben alapított lapja — a Halasi Üjság tanúsága szerint felemelték szavukat egy kormánybiztosi rendelet ellen, amely — Szeged környékének védelmére — megparancsolta, hogy „a Tisza felé vivő vízvezető árkok legnagyobb részét 15 nap alatt temettessék be.” Hogy egyébként a talajvíz, mocsár mekkora problémát okozott itt. s ez hat évtized alatt sem nyert megoldást, jellemző: 1941-ben Szeged város rendkívüli közgyűlésén még mindig a földrajzi tájegység vadvizeinek a megszüntetéséről tanácskoztak, miközben elhangzott ez -is: „örületes hiba volt, hogy a vízügyileg egységes területen köz- igazgatási tagoltság szerint történtek intézkedések, s kecskeméti, halasi, szegedi érdekek kerültek összeütközésbe.”

Az osztálytársadalom „örületes hibáinak” béklyói miatt nem tudott Halas sietni.

A legdtcsőbb fejezel

A kronológiai sorrenden szándékosan változtattunk, mert Kiskunhalas felszabadulás előtti történelmének is van egy szakasza, a legdicsőbb, amely kiemelt fejezetet érdemel. A munkásmozgalom kibontakozását foglalja magában. Már 1889-ből származó adatok bizonyítják, hogy több halasi szegényparaszt harcolt jogaiért a nagygazdákkal. A következő évben a polgármester utasítja a rendőrkapitányt, hogy akadályozza meg a munkásságot május 1-e megünneplésében.

E század elején a helyi munkásmozgalomban hármas rétegeződés különböztethető meg: az agrárproletárok, a törpebirtokosók és az aránylag csekélyebb számú kisipari munkások mozgalma. Aratósztrájkok, gyűlések, felvilágosító előadások, s a már akkor megalkuvó szociáldemokrata párt bírálata jelzik az egy cél felé különböző módon haladó mozgalmak útját.

Az őszirózsás forradalom, s a proletár- diktatúra nem éri készületlenül a város haladó erőit. Ezt az erőt növelik a fiatal szovjet államból hazatért hadifoglyok. akik tapasztalhatták, hogyan kell megvívni a kizsákmányolás rendszerét megdöntő harcot. Az országban szinte az első paraszti város Kiskunhalas, ahol — 1S19. február 3-án — megalakult az erőket egybefogó kommunista párt. Kisiparosok, egy földmunkás, nyugdíjas vasutas és egy szabadkai illetőségű festőművész az alapító tagok.

S 1919. március 21-én este a városi színház színpadán felhangzik: „Éljen a Magyar Tanácsköztársaság!” Utána ez is. „Veszélyben a proletár haza!” Még akkor éjjel 30 halasi munkás fegyverrel a kezében elindul a határra, hogy szembenézzen az aznap született szabadságot fenyegető burzsoá intervencióval. Tíz hét múlva az északi fronton a halasi vöröszászlóaljak katonáit — a politikai megbízott jelentése szerint — ?,á legnagyobb erőfeszítéssel tudják visszatartani, hogy ne támadjanak.” Annyira izzott bennük az osztályellenség gyűlölete, hogy már-már megsértették a hadászati fegyelmet.

Nem lehet büszkeség és meghatódott- ság nélkül tanulmányozni a szabadságért, haladásért való helytállás ebből az időből származó dokumentumait. Azt a jegyzőkönyvet is például, amely a nép fiaiból alakított városi tanács egyik Ülésének lefolyását rögzítette. A tanácselnök bejelentette, hogy „a város csatornázása, a halas—kecskeméti közút, a városnak a szocializált Sóstó-fürdővel lóvasúttal leendő összeköttetése iránt és a halasi csipkekészítés fejlesztése érdekében az illető népbiztossághoz felterjesztést tett.” A többi közt arról is tanácskoztak, hogy a menhely- ről kihelyezett gyermekek tarlásdíját f<^^ kell emelni. És elutasították a jómódqP mészárosok kérelmét, miszerint a vásárolt juhaikat levágásukig a közlegelőn díjtalanul szerették volna legeltetni.

Igyekezett bizony Halas, jó néhány más városnál nagyobb léptekkel akart előre menni a haladás útján. A Tanács- köztársaság bukását követő fehérterror brigantijainak gyilkos puskagolyói,

s a fegyházcellák szabtak gátat 25 évig e lépteknek. Horthy különítményeinek fenevadjai a téglagyár mellett lőtték agyon a halasi munkásvezetöket, Brin- kus Lajost, Kovács Sándort, Huber Oszkárt, Kocsis Lpjost, Dénes Marcellt, Szűts Józsefet, Míg G. Károlyt, s néhány narr múlva hatodmagával ntár- tírsorsra juttatták dr. Paprika Antalt is. Sok évi fegyház, börtön, rendőrségi felügyelet jutott részül töDb tucatnyi életben hagyottnak, akik egyebek közt nem akarták, hogy mint az árnyék húzódjék a templom a-á a szikes tó és mocsár.

Iránymutató program

A szívet bizseregtető és kegyeletre késztető, helytállásra sarkalló feje?et folytatására 1944. október 23-án nyílt lehetőség visszavonhatatlanul, egyszer s mindenkorra. A szovjet hadsereg e napon szabadította fel évszázados igája alól a várost, j— s néhány nap múlva már megalakult a kommunisták helyi szervezete. Az első tagsági könyveket — Bús Péternek, Fazekas Istvánnak, Eszik Lajosnak, Kovács Mihálynak, Kökény Mihálynak. Macskási Józsefnek, Sinner (Dobó) Istvánnak — november 1-én állították ki.

Az 6M Fémmunkás Tömegcikkipari Gyár forgácsoló üzemében Honfi Ágoston csoportvezető műszak előtti megbeszélést tart a munkásokkal.

Püspöki Ferencné, a Csipkeház részleg- vezetője, tanítványainak magyarázza a csipke varrás fortélyait.

Négy koalíciós — a kommunista, szoJ ciáldemokrata, nemzeti paraszt és a kisgazda — párt, valamint a szakszervezetek — az utóbbiak kivételével — egyenlő arányban vettek részt a város közr igazgatásában.! 1945. január 15-i keltezéssel — amikor a főváros és az ország jelentős része még n fasiszták kezén volt, — 100 pengős váltópénz kibocsátását is tervbe vették, amelyet a mintapéldány j tanúsága szerint „mindenki köteles' elfogadni a város területén, s ezzel a közpénztárnál teljes értékben lehet (fizetéseket eszközölni.” Az év márciusában hozzáfogtak a földosztáshoz, júniusban pedig gazdaságii pénzügyi, városfejlesztési, jog-, egészség- és tanügyi bizottságot hoztak létre.

Az új történelmi korszak nyitánya persze nem nélkülözte a pártok összeütközését, de végülis a kommunistáké diadalmaskodbtt a „ki kit győz le” harcában, hóiért? Mert egyedül ők tudtak olyan programot adni, amely nemcsak a város társadalma egyes rétegeinek, hajiem az egészének, tehát magának a városnak az előbbrelépését, felemelkedését tűzte ki célul.

A kommunista párt 1946. októberében elkészüli várospolitikai terve ma is mintául szolgálhat a teendők sokrétűségének meghatározásához. A többi közt tartalmazza a gyümölcskultúra fellendítését („városunk rossz, ragy részben homokos, talaja nem alkalmas a gabona termelésére ... felvilágosító előadásokkal rá kell vezetni a lakosságot a gyümölcstermelés fontosságára, annak előnyeire”); a szeszfőzde