Petőfi Népe, 1966. augusztus (21. évfolyam, 181-205. szám)
1966-08-18 / 195. szám
v,Halast, mint a legrégibb mezővárost, legjobban köti a múltja. Semmit sem mutat a többi mezővárosok buzgó és türelmetlen törekvéseiből. Halas nem siet..Erdei Ferenc 1938-ban megjelent Futóhomok című művéből való az idézet. Ez is: „Mint az árnyék, úgy húzódik egészen a templom alá a legrégibb társ és ellenség, a szikes tó és mocsár. Kétszáz lépésre a város közepétől már kun pusztaság van. Szik és nádas, békák és szúnyogok; mintha valami zabolátlan elem mindig fenyegetné énnek az ízes városnak az életét.” Fontos ezt tudni. A három évtizeddel ezelőtti állapotok rögzítése több keserűséget. mint örömet magába foglaló történelmi folyamatot summáz. S e folyamat ismerete nélkül nem látnok tisztán: mekkora utat tett meg a város attól az időponttól, amikor — a fel- szabadulás idején is — azt út nullkilo- méterköve még mocsárban állt. Állandó harc, küzd elem Honnan és hogyan jutott Kiskunhalas az egy helyben topogásig? Gazdag ennek a históriája. A XIII. században az országban gyökeret vert kunok Csertán nemzetsége üti fel sátrát e vidéken; a településről pontosan 600 évvel ezelőtti 1366-ban datálódik az első írásos adat Harc. állandó küzdelem, az elnyomás elleni szembeszegülés szövi át az ősök életét. Annak lángja lobog bennük a viszonylag békés időszakban is. A város nagy szülötte, Thorma János festőművész. 1896-ban — miközben a magyar uralkodó osztály a millenniumi ünnepségeken hódolatát fejezi ki a bécsi uralkodóháznak — az Aradi vértanúk című festményével tüntet, vádol, figyelmeztet. A város egész népe részéről megnyilvánuló egészséges rebellitás bizonyítéka az is, hogy Halas a felszabadulásig a legtöbbször ellenzéki országgyűlési képviselőt választott. Talán kétszer nem, e század harmincas éveiben, amikor Gömbös Gyulával, majd gróf Teleky Mihállyal képviseltette magát a parlamentben. Nem a haladás szolgálatának a feladásaképpen adták oda voksukat a szavazók. Gömbös nagy dérrel-dúrral bejelentett munkaprogramjának országszerte „bedőltek”, s a földművelésügyi miniszter gróf agrárpolitikája a parasztság helyzetének javulásával kecsegtetett. A 112 ezer hold szikes,- mocsaras határral rendelkező mezővárosban pedig égető szükség lett .vjolna a körűimé« Az EM Fémmunkás Tömegcikkipari Gyár forgácsoló üzemében Honfi Ágoston csoportvezető műszak előtti megbeszélést tart a munkásokkal!. A városi tanácsház tornyos épülete. nyék javítására. A Horthy-reakció uralma alatt nőttön-nőtt nyomor, s a tüdőbaj, trachoma, egyéb népbetegségek áldozatainak, valamint az analfabéták aránya magasan túlhaladta az országos átlagot. De nem történt változás, noha a halasiak akarták siettetni. Akarták már 1882-ben is, amikor — a város abban az évben alapított lapja — a Halasi Üjság tanúsága szerint felemelték szavukat egy kormánybiztosi rendelet ellen, amely — Szeged környékének védelmére — megparancsolta, hogy „a Tisza felé vivő vízvezető árkok legnagyobb részét 15 nap alatt temettessék be.” Hogy egyébként a talajvíz, mocsár mekkora problémát okozott itt. s ez hat évtized alatt sem nyert megoldást, jellemző: 1941-ben Szeged város rendkívüli közgyűlésén még mindig a földrajzi tájegység vadvizeinek a megszüntetéséről tanácskoztak, miközben elhangzott ez is: „örületes hiba volt, hogy a vízügyileg egységes területen köz- igazgatási tagoltság szerint történtek intézkedések, s kecskeméti, halasi, szegedi érdekek kerültek összeütközésbe.” Az osztálytánsadalom „örületes hibáinak” béklyói miatt nem tudott Halas sietni; 4 legdiesőhb fejezet A kronológiai sorrenden szándékosan változtattunk, mert Kiskunhalas felszabadulás előtti történelmének is van' egy szakasza, a legdicsőbb, amely kiemelt fejezetet érdemel. A munkásmozgalom kibontakozását foglalja magában. Már 1889-ből származó adatok bizonyítják, hogy több halasi szegényparaszt harcolt jogaiért a nagygazdákkal. A következő évben a polgármester utasítja a rendőrkapitányt, hogy akadályozza meg a munkásságot május 1-e megünneplésében. E század elején a helyi munkásmozgalomban hármas rétegeződés különböztethető meg: az agrárproletárok, a törpebirtokosok és az aránylag csekélyebb számú kisipari munkások mozgalma. Aratósztrájkok, gyűlések, felvilágosító előadások, s a már akkor megalkuvó szociáldemokrata párt bírálata jelzik az egy cél felé különböző módon haladó mozgalmak útját. Az őszirózsás forradalom, s a proletár- diktatúra nem éri készületlenül a város haladó erőit. Ezt az erőt növelik a fiatal szovjet államból hazatért hadifoglyok, akik tapasztalhatták, hogyan kell megvívni a kizsákmányolás rendszerét megdöntő harcot. Az országban szinte az első paraszti város Kiskunhalas, ahol — 1919. február 3-án — megalakult az erőket egybefogó kommunista párt. Kisiparosok, egy földmunkás, nyugdíjas vasutas és egy szabadkai illetőségű festőművész az alapító tagok. S 1919. március 21-én este a városi színház színpadán felhangzik: „Éljen a Magyar Tanácsköztársaság!” Utána ez is. „Veszélyben a proletár haza!” Még akkor éjjel 30 halasi munkás fegyverrel a kezében elindul a határra, hogy szembenézzen az aznap született szabadságot fenyegető burzsoá intervencióval. Tíz hét múlva az' északi fronton a halasi vöröszászlóaljak katonáit — a politikai megbízott jelentése szerint — -,,a legnagyobb erőfeszítéssel tudják visszatartani, hogy ne támadjanak.” Annyira izzott bennük az osztályellenség gyűlölete, hogy már-már megsértették a hadászati fegyelmet. Nem lehet büszkeség és meghatódott- ság nélkül tanulmányozni a szabadságért, haladásért való helytállás ebből az időből származó dokumentumait. Azt a jegyzőkönyvet is például, amely a nép fiaiból alakított városi tanács egyik ülésének lefolyását rögzítette. A tanácselnök bejelentette, hogy „a város csatornázása, a halas—kecskeméti közút, a városnak a szocializált Sóstó fürdővel lóvasúttal leendő összeköttetése iránt és a halasi csipkekészítés fejlesztése érdekében az illető népbiztossághoz felterjesztést tett.” A többi közt arról is tanácskoztak, hogy a menhely- ről kihelyezett gyermekek tartásdíját fel kell emelni. És elutasították a jómódú mészárosok kérelmét, miszerint a vásárolt juhaikat levágásukig a közlegelőn díjtalanul szerették volna legeltetni. Igyekezett bizony Halas, jó néhány más városnál nagyobb léptekkel akart előre menni a haladás útján. A Tanács- köztársaság bukását követő fehérterror brigantijainak gyilkos puskagolyói, Püspöki Ferencné, a Csipkeház részleg- vezetője, tanítványainak magyarázza a csipkevarrás fortélyait. Négy koalíciós — a j kommunista, szociáldemokrata, nemzeti paraszt és a kisgazda — párt, valamint a szakszervezetek — az utóbbiak kivételével — egyenlő arányban vettek részt a város köz- igazgatásában. 1945. január 15-i keltezéssel — amikor a főváros és az ország jelentős része még a fasiszták kezén volt, — 100 pengős váltópénz kibocsátását is tervbe vették, amelyet a mintapéldá.ny tanúsága szerint „mindenki köteles elfogadni a város területén, s ezzel a közpénztámál teljes értékben lehet fizetéseket eszközölni.” Az év márciusában hozzáfogtak a földosztáshoz, júniusban pedig gazdasági, pénzügyi, városfejlesztési, jog-, egészség- és tanügyi bizottságot hoztak létre. Az új történelmi korszak nyitánya persze nem nélkülözte a pártok összeütközését, de végülis a kommunistáké diadalmaskodott, a ,lki kit győz le” harcában. Miért? Mert egyedül ők tudtak olyan programot adni, amely nemcsak a város társadalma egyes rétegeinek, hanem az egészének, tehát magának a városnak az előbbrelépését, felemelkedését tűzte ki célul. A kommunista párt 1946. októberében elkészült várospolitikai terve ma is mintául szolgálhat a teendők sokrétűségének meghatározásához. A többi közt tartalmazza a gyümölcskultúra fellendítését („városunk rossz, nagy részben homokos talaja nem alkalmas a gabona termelésére ... felvilágosító előadásokkal; rá kell vezetni a lakosságot a gyümölcstermelés fontosságára, annak előnyeire”!: a szeszfőzde s a fegyházcellák szabtak gátat 25 évig e lépteknek. Horthy különítményeinek fenevadjai a téglagyár mellett lőtték agyon a halasi munkásvezetőket, Brin- kus Lajost, Kovács Sándort, Huber Oszkárt, Kocsis Lajost, Dénes Marcellt, Szűts Józsefet, Míg G, Károlyt, s néhány nap múlva hatodmagával mártírsorsra juttatták dr. Paprika Antalt is. Sok évi fegyház, börtön, rendőrségi felügyelet jutott részül több tucatnyi életben hagyottnak, akik egyebek közt nem akarták, hogy mint az árnyék húzódjék a templom srá a szikes tó és mocsár. 1 Iránymutató program A szívet bizseregtető és kegyeletre késztető, helytállásra sarkalló fejezet folytatására 1944. október 23-án nyílt lehetőség visszavonhatatlanul, egyszer s mindenkorra. A szovjet hadsereg e napon szabadította fel évszázados igája alól a várost, — s néjhány nap múlva már megalakult a kommunisták helyi szervezete. Az első tágsági könyveket — Bús Péternek, Fazekas Istvánnak, Eszik Lajosnak, Kovács Mihálynak, Kökény Mihálynak. Macskási Józsefnek* Sinner (Dobó) Istvánnak — november 1-én állították ki.
