Petőfi Népe, 1966. május (21. évfolyam, 102-127. szám)
1966-05-11 / 110. szám
1966. május lt, szerda S. oldal A gazdálkodás tűkre Még nem kezdődött meg a csúcsforgalmi időszak, mégis teljes „gőzzel” folyik a munka a 9-es számú AKÖV szerelőműhelyében. Igaz, a szállítási idényt minden évben gondos felkészülés előzi meg, most azonban más oka is van a nagy sürgés-forgásnak. Tipizálták az AKÖV gépkocsiparkját, vagyis a szovjet gyártmányú ZIL-eket Csepel tehergépkocsikra cserélték ki. Sóhajda József, as AKÖV igazgatója a csere előnyeit magyarázza. A ZILr-eket a rakodólapos szállításoknál nálunk nem lehetett megfelelően kihasználni, mert jelentős rakfelület maradt üresen. A Csepeleknél ez nem áll fenn, ugyanakkor a mezőgazdasági szállításokra is sokkal alkalmasabbak. A szerelőcsarnokban Mészáros László főművezető az előnyök mellé egy sor gondot is felsorol a cserével kapcsolatban. A ZIL-eket — amelyek négy-öt évesek — jó állapotban, kijavítva adták át a székesfehérvári AKÖV-nek. A fehérváriak is megtettek természetesen minden tőlük telhetőt, de a nyolc-tíz éves Csepelek megérkezésük után még sok javításra szorulnak. Igen nagy munkát jelent a szerelde 78 dolgozójának a Ruman Vince tartotta magát a szervezeti szabályzathoz, a gyűlés végighallgatta a javasoltak névsorát, — és egyhangúlag az eddigi vezetőségre szavazott. Nem kell sok magyarázat az egységes állásfoglalás indokolására. Elég ennyi: 60 forintot ért egy munkaegység. Aki rendszeresen dolgozott, évi 30 ezer forinttal számolt. Előző évben 18 ezer forint volt az egy tagra eső átlag, míg 1963-ban még csak 8000. Ilyen fejlődés egység, összefogás nélkül nem képzelhető eL Ennek megteremtésében a határozott, szakszerű vezetés mellett nagy szerepe volt a párt- szervezet nyugodt, következetes, nevelő munkájának. Nem volt éppen zökkenőmentes a néhány esztendő. Mint Szabó László, az egyik pártvezetőségi tag is szólt róla, tapintatos, de határozott politikával sikerült megteremteni az összhangot egykori „egyetértéses” és „dózsás” tagok között. Az utóbbiaknál jelentkezett olyan hangulat, mintha a vezetésből „ki lennének közösítve”. Arra pedig az egyesüléskor is vigyáztak, hogy arányosan legyen képviselve mindkét tagság. Kezdetben makacskodtok egyesek, nem mentek ki dolgozni sem. Határozat született: bírság, háztáji csökkentés sújtsa az ilyeneket. A kommunisták azonban a meggyőzést szorgalmazták. meglevő járművek karbantartása mellett az átirányított tehergépkocsik rendbehozása. Eddig 360 Csepelt javítottak ki. még nyolcvanat vesznek át Háromezer túlórára kaptak engedélyt az Autóközlekedési Vezérigazgatóságtól a plusz feladat végrehajtásához. Ezt azért nem tudják felhasználni, mert így a határozat csak határozat maradt. Nem volt szükség az érvényesítésére... A munkában, az egységes akaratban új tagság kovácsolódott, s nincs szembe- állós, hogy ki volt nincstelen, vagy erős középparaszt a múltban. Azon mérik az embert, mennyit tesz a közösért, s abban önmagáért, családjáért. — Hol beszélhetnénk Vitéz Jánosné elvtársnővel? — érdeklődtünk, s megmondtuk, miért keressük. — Ő is, férje is kilépett — még az egyesüléskor. Vitéz elvtárs Kalocsán dolgozik, a felesége pedig otthon van, háztartásbeli. — így szólt a meglepő válasz. Amikor az. okot tapogattuk, nem részleteztek. Biztosítottak bennünket, hogy köztiszteletben álló. rendes, becsületes emberek, elvtársak. Lehet, hogy „kisebbségi érzés” — hallatszott ilyen megjegyzés is... Virágos, gyümölcsfás, kertes kis házban laknak Vitézék. Fürge, beszédes asszony Vitéz Jánosné. Energikus, élénk észjárá- rú. Semmi nyoma rajta megtört- ségnek, pedig éppen most mondja. — Harminc éve úgy dolgozom, •'hogy csak kitelik tőlem. Az utóbbi évek már könnyebbek valamivel, fiietünk — a tsz- hen kezdődött, elmondhatjuk. A bójának alapító tagja volt az uram, én 1952-től dolgoztam szökevés a szerelő. Inkább a javítás „tipizálásával” igyekeznek megoldani a problémát, vagyis az autóbuszok, a tehergépkocsik, a billenőplatós járművek javítását külön-külön részlegek végzik. Ezzel gyorsabbá és minőségileg jobbá vált a karbantartás. A gépkocsi mindig ugyan ab hoz a brigádhoz, illetve szerelőhöz kerül vissza, aki előzőleg is javította. Ezenkívül célprémiumot tűznek ki és a bérezést úgy alakították, hogy a szerelők tulajdonképpen nem akkor keresnek többet, ha sokat kell javítaniok, hanem ha jó munkájuk folytán minél kevesebbszer kerül a jármű a szerel őcsarnokba. A módszer bevált, míg korábban 70—80 darab volt, addig jelenleg napi 40—45 gépkocsira csökkent a kijavításra szoruló járművek száma. Nagy Ottó — Pásztor Zoltán Új fülkék Elkészült az új traktorvezetőfülkék mintapéldánya a Mező- gazdasági Gépjavító Trösztnél. Az idén legalább 500—500-at gyártanak a UE—28 és az MTZ típusú traktorok részére. Az újabb traktorok — mind a hazai, mind a külföldi gyártmányúak — már vezetőfülkével kerülnek forgalomba: most rövid időn belül a régebbi típu- súakat is ellátják a, traktorosokat az időjárás viszontagságaitól védő fülkével. vetkezetben ... 1962-vel megváltunk a tsz-től... A férjem volt vezetőségi tag, elnökhelyettes, brígádvezető — nem is egyszer — a Dózsában. Én is egy éven át a Zója elnöke. A legnehezebb években, az elején. Halomra pusztultak a jószágok... Két éves csikó, a tehenek csak néztek rám a szép egészséges szemükkel, de hiába, nem volt takarmány ... Beleroppantam .. — Most már ezek csak emlékek, a küszködésből szép, erős, egységes szövetkezet lett. — Igen, ilyet akartunk. 60 forint munkaegység, mennyi új jház épült pár év alatt a tsz-jö- vedelemből. Visszajönnek a fiatalok, akik eljártak dolgozni... így szerettük volna mi is. Csak hát beleuntunk a sok huzavonába, civódásba, ami a Dózsában is volt. A férjem még az egyesülés előtt bejelentette, hogy kilép. Hat hónappal az esztendő befejezése előtt. — És nem akartam otthagyni a tsz-t. Az egyesülés utáni vezetőség viszont kijelentette, hogy ha az uram nem marad, engem se vesznek át... Aztán egy bizottság vizsgálta a helyzetet. Ügy határozott, hogy nem tehetnek kt.. . Akkor végeztem el a könyvelői iskolát; a könyvelésbe azonban nem kellettem ... I ehet, azért nem, amiért egy másik tsz-ben — mert később máshol dolgoztam — figyelme- zetett a könyvelő: „Nem kell látni, nem kell hallani. — akEGY termelőszövetkezeti főkönyvelő ismerősöm mondotta: tükörnek tekinti a mezőgazda- sági számvitelt. S ha ez a tükör a gazdálkodás valamely területéről történetesen riasztó képmást mutat, abban rendszerint nem a tükör hibáztatható. Ott a gazdálkodás megjavítására van szükség. De a rendellenesség felfedéséhez okvetlenül szükség van a tükörre, amely időről-időre hű képet mutat a termelésről. Szükséges ezt hangsúlyozni, mivel a termelési szakemberek körében helyenként még ma is uralkodik az a káros szemlélet, mely szerint a könyvelés csak „kukacolás a számokkal”, bürokratikus ok ve tetten kedés. És felteszik a hamisan csengő kérdést: mi hát a fontosabb a gazdálkodásban, a termelés vagy a számvitel. Vitathatatlan, hogy a termelés az elsődleges. De korántsem mindegy, hogy az egy mázsa kukorica megtermesztésé- re fordított költség például az értékesítési árnál alig kisebb, vagy annak csupán fele. És hogy ne az előbbi, hanem az utóbbi következzék be. ahhoz nyújt a könyvelés nélkülözhetetlen eligazítást. HALLOTTAM ezzel kapcsolatban egy másik, nem kevésbé szemléletes hasonlatot is: a gazdálkodás kocsijában az agrotechnika a motor, a számvitel pedig a fék. Minél nagyobb az iram, a fékre annál inkább szükség van. S jó, ha már a tervezéskor készenlétbe helyezik a gazdaságok. Főleg akkor, ha fejlesztik a gazdálkodást, új módszereket vezetnek be. Hogy ezek az új módszerek nemcsak mutatósak, de minden bizonnyal hasznosak is. azt csak igen alapos számvetéssel, a várható eredmények teljes ismeretében lehet megnyugtatóan bizonyítani. A ráfordításokkal ott, ahol azok bőséges megtérülése ígérkezik. nem szabad szűkkeblűén bánni. Ám ha a kilátások bizonytalanok, a könyvelés feltétlenül álljon útjába a költekezésnek. A Budapesti Nemzetközi Vásáron a Magyar Tudományos Akadémia pavilonjában egy vajszínű, körülbelül két méter magas kocka lesz látható. Első kor jóban leszünk...” Én pedig nemcsak látni, hallani szeretek, hanem meg is mondom a véleményemet ... — De hiszen 60 forintos a munkaegység, nincs torzsalkodás, jó az irányítás. — Az biztos, nem is lehet semmi rosszat mondani... Aztán kértem, hogy baromfigondozó lehessek. ígérték, hogy lesz aprójószág, de hiába vártam. Amúgy is gondoltam, hogy amikor már bizottságnak kellett beavatkozni a maradásomért, annak csak érzem majd a hátrányait ... Kiléptem én is ... Nincs semmi harag, tisztelnek bennünket, járok a párttaggyűlésekre, csak... ... Vitéz Jánosné régi pártmunkás. Tagja az Országos Béketanácsnak, feljár a gyűléseire; volt járási pártbizottsági tag; a napokban megyei népfrontülésre kapott meghívót; lelkes nőmozgalmi munkás — egyszóval gazdag politikai, élet- és mozgalmi tapasztalat van mögötte ... Olyan élet-ízűen beszélt 1962-ben. a megyei párt- értekezleten a nők szerepéről... Nem volna emberségesebb — hasznosabb is —, ha régi elemébe, a mozgásba, emberekkel való foglalkozásba segítenék vissza az elvtársnőt? Még akkor is, ha sokan „nyugtalan természetűnek” tartják. Ha a nyugtalanság helyes medret talál, mindig építő. Szükségünk van még „nyugtalan” emberekre. Tóth István E tekintetben jócskán van még teendő. Több gazdaságban nyakra-főre vásárolják például a műtrágyát, anélkül, hogy tudnák, hova mennyit szórnak belőle, s főleg azt: milyen termés- többletre számíthatnak. Az ilyen szövetkezetek vásárlási kedve többnyire nem áll arányban a tárolási lehetőségekkel sem. Az ötletszerű, át nem gondolt vásárlások, beruházások súlyos és felesleges terheket rónak a gazdaságra, s főképpen a szövetkezeti gazdákat sújtják. UGYANAKKOR jó hallani, hogy a szövetkezeti vezetők mind gyakrabban felteszik maguknak és másoknak is a kérdést; Mibe kerül? Például mibe kerül egy mázsa paradicsom megtermesztése, egy kiló hús előállítása, milyen hamar térül meg ennek vagy annak a gépnek a vásárlási értéke? Valóban, a gazdálkodást az ilyen kérdéseknek a gyakorlatban történő megválaszolása viheti előbbre, s növelheti évről évre a közös bevételt. Ebben az értelemben a számvitel már több, mint a gazdálkodás tükre. A gazdálkodás hatékony eszközévé válik. A közgazdasági törvények alkalmazása teszi a termelést igazán nagyüzemivé. Ennek a nagyon időszerű követelménynek mindinkább megfelelnek a megye termelőszövetkezeti főkönyvelői. Jó háromnegyed részük már rendelkezik a mérlegképesítéssel, s ezt a többiek is előbb-utóbb megszerzik. A felsőfokú számviteli szakiskolára is mind több jelentkező akad a megyében. A közös gazdaságok egyötöde üzemgazdászt is alkalmaz, akik tevékenységükkel összehangolják az agno- nómiai és a számviteli munkát. Foglalkoztatásuk indokolt a többi szövetkezetben is. S AHHOZ, hogy a könyvelés naponta megbízható tükör legyen. a gépesítésnek is eg””0 nagyobb szerepet kell kap A gépkönyvelői hálózat kiép.- tése az elkövetkező pár év feladata. H. D. pillantásra el sem árulja, hogy a vásár egyik legnagyobb szenzációja; valóságos, működő atomreaktor. A neve: ZR—4, születési ideje 1966. május 7., születési helye a Központi Fizikai Kutató Intézet. A vásár látogatód nyugodtan megcsodálhatják egészen közelről is. sugárveszély nem fenyegeti őket, bár a kiállításon is ugyanúgy eredményes magfizikai folyamatok játszódnak le benne, mint például a milliószorta nagyobb teljesítményű csillebérci reaktorban. Belső 20x25x30 centiméteres „aktív zónáját” ugyanis, egy körülbelül kilencven centiméter vastag védőburkolat veszi körül. Ez a fal, amely belülről kifelé haladva egy grafit, két parafin és egy nehézbeton rétegből áll, teljesen elszigeteli a sugárzási zónát a külvilágtól. A ZR—4 a vásáron a nagy- közönség jelenlétében is hasznos munkát fog végezni; úgynevezett aktivációs analízist csináltatnak vele. A berendezéshez tartozó csőposta a vásárlátogatók szeme láttára szállítja majd a sugárzó térbe az anyagmintát, ahol az maga is radioaktívvá, tehát sugárzóvá válik. Sugárzási spektruma pedig rendkívül pontosan elárulja összetételét. A reaktort a Központi Fizikai Kutató Intézet nem csupán a vásáron való bemutatás céljából készítette. Amint a BNV kapui bezárulnak. • a ZR—4-et visszaszállítják az intézetbe, ahol a továbbiakban igen fontos munkát kap: a reaktor-fizikai kutatások egyik leghasznosabb (segédeszköze lesz. (MTI) Patus László szerelő az egyik Csepel gépkocsin hengerfej-gát repedést és fékberendezést javít. Atomreaktorműködikmajda BNV-n A Csepelek doktorai Sorakoznak a Csepelek a szerelőcsarnokban.
