Petőfi Népe, 1965. június (20. évfolyam, 127-152. szám)
1965-06-08 / 133. szám
136S. június 8, kedd 5. oldal LAKATOS ERNŐ EGYIPTOMI ÚTINAPLÓJA Fáraók és piramisok Csaknem teljes feledésbe merült már az ókori Egyiptom csodálatos kultúrája, amikor az 1798—99-es francia hadjárat idején Bonaparte, a későbbi Napóleon császár egyik tisztje a hömpölygő nagy folyam, a Nílus partján hármas feliratú kőtáblára lelt. A titokzatos tábla szövegét hieroglifákkal, óegyiptomi démotikus írással és görögül vésték a kőbe. Így került a múlt század emberének kezébe egy letűnt évezredeket őrző kapu kulcsa... A kulcs segítségével azután feltárult a csodálatos múlt, megfejtették a hieroglifákat, felfedték a királysírokat, a fáraók gazdag temetkezési helyeit, melyek a múmiákon kívül az akkori élet valamennyi részére vonatkozó hihetetlenül gazdag leletanyagot falaik közt rejtettek. A sírok feltárása után a modem tudomány olyan bőséges anyaggal és ténnyel rendelkezett — a mintegy harminc egyiptomi uralkodó dinasztia szinte minden korszakáról —, hogy világosan elénk tárult az egyes fáraók uralkodása idején szokásos divat, az akkori művészet, irodalom, földművelés, kézművesség, az élet legkülönbözőbb jellemzői, az uralkodók, a nép élete. Kairó legnagyobb múzeumában — ahol a felbecsülhetetlen értékeket egy-egy teremben több rendőr is őrzi — Ahmed Szolimán, kairói barátom kalauzolt, igazán nagy szakértelemmel. Az Egyiptomi Múzeum híres Tutankámen gyűjteménye csaknem kétezer tárgyat tartalmaz. Ha csupán felületesen tekinti meg a látogató, legalább egy napjába kerül. Türelem és idő kell a sok műemlék alapos megvizsgálásához — magyaráz a gazda otthonosságával Ahmed Szolimán — hiszen nemcsak Tutankámen fáraó tábori asztalát, kedvenc sakkját, vagy 110 kilónyi színaranyból készült szarkofágját láthatjuk itt, de megérint bennünket annak a kornak a levegője is, ahol ezeket a tárgyakat, egy ősi kultúra kifinomult ízlésének, művészi látásmódjának kifejezőit megalkották, s ezért talán különösen megérdemlik a rájuk fordított időt és figyelmet. A múzeum termeit járva elhatároztuk, hogy estére meglátogatjuk az ókori Egyiptom emlékmű-óriásokba foglalt monumentális maradványait. Ugyanezen a napon a sejtelmes gizehi éjszaka végtelen színházában ültünk, a tiszta, örökké felhőtlen, csillagos ég alatt, ott, ahol élesen elválik a városszéli zöld a végtelen porzó homoktengertől, a sivatagtól. Nemrégen öt évezredet megért kőszínészeket szerződtettek Kairóba, a fény és árny naponta megismétlődő lenyűgöző történelmi játékához. A háttér Keopsz, Kefren, Mü- kerinosz piramisa, sok tízezernyi rabszolga 2—3 évtizedes keze munkájának, az ember gigászi erejének tanúja és dicsősége. Felébred a múlt. az ezeregy éjszaka. Tompán dübörögnek a dobok, ötven évszázad távlatából hallatszik a csatazaj, majd a győzelmi induló, s a nappal méltóságos néma szfinx, a Keí- ren fáraó arcvonásait őrző Abr el Hol, a „Halál Atyja”, mesél ni kezd a játszadozó fényben: Naponta látom felkelni Ré Harahtit, a napistent. Az ős Nílus partjáról nekem küldi első üdvözletét, nekem, öt évezred tanújának. Az egyes népek kultúrái: szigetek a tengerben, s ez, amelyet itt Gizéhban ötven évszázada őrzök, valamennyi közül a legrégibb. Az óriásszobrok lábainál minden olyan parányi, alig tűnik nagyobbnak a hangyánál. De a fáraók hatalmas sírjait az ember építette fel. A piramisok túlélték a történelmet, nagyságuk győzött a tovaszáguldó idő felett.. ■. A sivatag felől szél fúj, éles homokot kerget. Későre jár, mire a fény és árny játéka véget ér. A történelem tanúi, s titkainak őrzői elnémultak. Visszaindulunk a városba. És tovább kavarognak bennünk a kimondatlan gondolatok. Miféle emberek tervezték, milyen organizmus szállította ide ezer kilométerről, Asszuánból, Etiópia és Arábia kőbányáiból ezt a hárommillió darab óriási kőtömböt? Milyen gigászi erő rakta az egyméteres kockaköveket másfél száz méter magasba? — Az ember, amióta ember, alkot, épít, s nagy tettekre képes — törte meg a csendet a város felé robogó gépkocsiban Ahmed Szolimán, akivel együtt hallgattuk végig a mesélő történelmet. — Tudom, mire gondol. Akik ezeket az építészeti csodákat megalkották, rendkívül műveltek. Keops piramisa időszámításunk előtt 2690-ben készült. Eredetileg 160 méter magas volt, de az idő vasfoga azóta tíz méterrel alacsonyabbra marta. Két kisebb társa, Kefren 148, Mükerinosz 72 méteres néma óriás a vad sivatag szélén. A piramisok építése egykor milliókat érintő óriási erőfeszítés volt. Negyedévenként százezer rabszolgát tereltek össze a fáraó korbácsosai az építkezésekhez. — Képes-e ilyenre századunk embere? Erre én mindig egy szóval válaszolok: igen! Az ember minden korban nagy dolgokra képes. Ha már a mi földünkön jár, győződjön meg erről. Nézze meg a XX. század épülő új piramisát, a Sadd el Aalit, az épülő asszuáni óriásgátat. Az a mostani generáció életműve. A duzzasztógátba falazott kő elegendő lenne 16 Keops-piramis felépítéséhez. Az is az emberi elme, alkotóképesség, hősiesség szimbóluma. A mi korunké... S lesz olyan maradandó, mint a fáraók piramisai — mutatott a három égre néző gúla felé Ahmed Szolimán. Lakatos Ernő (Folytatjuk.) Az osztály átlaga: 3,71 Március végén államvizsgázott Kiskunhalason a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum növény- termesztési szakán a hároméves levelező tagozat 47 hallgatója. Az 1962 februárjában indított levelező oktatás első államvizsgája volt ez. Nemegyszer deresedéi fejjel Nemes Márton, az intézet igazgatója, szép eredményekre világít rá, az ilyenkor elkerülhetetlen statisztikai adatok szürkének tűnő szá~ mai is szinte fényleni kezdenek. Kiderül belőlük, hogy a tudás megszerzésére nemegyszer deresedö fejjel, vagy tanulmányaik kényszerű megszakadása után újból is hányán vállalkoznak! S a napi gondokkal is bajlódó „diákok” tanulmányi eredménye a nappali tagozat hallgatóinak az átlagával vetekszik. — Három éve kerek hatvanas létszámmal „rajtolt" ez az évfolyam — sorolja az igazgató. — A lemorzsolódás oka sem abban keresendő, mintha a gyengébb „kalkulusok” kedvét szegték volna a hallgatóknak. Munka- és lakóhelyváltozás a fő ok. De örvendetes például az te, hogy egyik növendékünk, aki férjhezmenetele miatt abbahagyta a tanulást, kevéssel azután újból „felvette a fonalat”, s szép eredménnyel most államvizsgázott. Ami a végzettek élethivatását illeti, a mezőgazdasági termelés legkülönfélébb ágaiban mintegy háromnegyed részük tevékenykedik. Azt sem mondhatni — s ez jól példázza az önkéntességet —, hogy munkakörük minden esetben megkövetelte volna a technikumi végzettséget. Hiszen akadt közöttük szakszövetkezeti brigádvezető, sőt, olyan jogvégzett banktisztviselő is, aki a tsz-ek pénzügyeinek hatékonyabb, átfogóbb intézése érdekében vállalkozott a tanulásra. Átlagéletkoruk 35—40 év, de volt közöttük, aki már a fél évszázad mezsgyéjét is túllépte. Egyetemi szinten Az oktatás minősége az egyetemi szintnek felel meg. A növénytermesztő szakma iránti érdeklődést a pedagógusoknak sikerült a hallgatókban felkelteni. Ezt bizonyítja, hogy a fél- évenkénti öt konzultációt csaknem teljes létszámban látogatták, s ennek megfelelően tájékozottságuk, olvasottságuk is széles körű. A számos szakemberből alakult államvizsga- bizottság előtt ez az első végzős levelező csoport igen jó felkészültségről adott számot. A negyvenhét növendék osztályzatának átlaga: 3,71. Olyan alapos elmélyülést igénylő tárgyakból, mint a marxizmus—leninizmus, vagy az üzemszervezéstan, még ennél is jobb — 3,80, illetve 3,87 — átlageredményt értek el. Hárman érdemelték ki a vörös diplomát: Fekete József, Modok Kálmán és Ribárszki Pál, két hallgató pedig a jeles osztályzatot. A növendékeknek egyébként csaknem a fele, 21 végzett „jó” eredménnyel. Nem szakad meg a kapcsolat Az intézet kapcsolata a „friss” diplomásokkal továbbra sem szakad meg. A személyes érintkezésen, a naponkénti találkozásokon túl nagyobb tervek is foglalkoztatják a nevelőket. Egy év múlva tapasztalatcserére szándékoznak összehívni a levelező hallgatókat. Megvitatják majd, hogy a tanultakat gyakorlati munkája során ki-ki miképpen hasznosította. Kétségkívül gazdag tanulságokkal jár majd ez a megbeszélés, nemcsak a növénytermesztés új szakmai gárdája, hanem — a későbbi módszereket illetően — az oktatók számára is. Jóba Tibor Milyen filrriphpt láthatunk a nyáron llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll J IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIH A nyári hónapokban a mozikedvelők számára a MOKÉP több filmcsemegét mutat be. A filmek között egyaránt szerepelnek hazai és külföldi újdonságok. A magyar filmgyártás nyág. meglepetése a Kodály Zoltán daljátéka alapján feldolgozott Háry János lesz. Az augusztus 19-i országos bemutatót megelőzve több üdülőhelyen már előbb láthatja a közönség az új, színes filmalkotást, Szinetár Miklós rendezésében. A címszerepet Szirtes Ádám játssza, Melis György énekli, Örzse alakítója Medgyesi Mária lesz, Mátyás Mária énekhangjával. A film egyetlen énekes és prózai szereplője Bodrogi Gyula, Napóleon alakítója. Dumas romantikus-kalandos regényének filmváltozata a Fekete tulipán. A francia forradalom idején játszódó színes olasz—francia—spanyol kopro; dukcióban készült film külső felvételei Spanyolország szép tájain készültek. Rendezője Christian Jacque, főszereplői: Alain Delon, Virna Lisi és Dawn Adams. Van aki forrón szereti címmel amerikai filmvígjátékot láthatnak először a nyaralók egy női zenekarról, ahol a két férfi főszereplő — a magyar származású Tony Curtis, és a Legénylakásból ismert Jack Lemmon — női ruhába öltözve okoz sok mulatságos bonyodalmat. A film női főszereplője a tragikusan elhunyt Marylin Monroe. Üj angol filmszatíra lesz a Folytassa Kleo című film, melyben Shakespeare: Antonius és Kleopátrájának hőseit burleszk helyzetben láthatjuk. Még egy film kerül elsőként az üdülőhelyekre, a híres csehszlovák rendező, Karel Zeman történelmi tárgyú filmalkotása, Bolondos krónika címmel. Országszerte júniusban mutatják be a Hemingway Nobel- díjas regényéből készült színes, szélesvásznú amerikai filmalkotást, Az öreg halász és a ten- ger-t — John Sturges rendezésében. A főszereplő Spencer Tracy, aki a világhírű regény öreg halászát, a hosszú ideig balszerencsés, de egyszer ritka zsákmányhoz jutó Santiagói eleveníti meg. Sok szórakozást ígérnek a nyári filmújdonságok. Ilyen lesz a Gershwin zenéjére készült Egy amerikai Párizsban című zenés, táncos amerikai film, a népszerű Gene Kelly főszereplésével. Musical feldolgozásban, Nyári intermezzo címmel jelenik meg a magyar közönség előtt az új csehszlovák színes Tovatűnt évezredek beszédes emlékei Sakkarában. film, amelyben három narrátor — songokat énekelve — vezeti végig a nézőt a zenés, táncos történeten. A televízióban főleg az ifjúság körében nagy sikert aratott Tenkes kapitánya című filmsorozatot kétrészes filmként mutatják be a mozikban. Ugyancsak kalandos történet lesz a Harc a banditákkal című szovjet film, amelynek hőse egy fiatal vadász, aki a szovjethatalom első éveiben kerül izgalmas kalandok középpontjába. Szórakoztató burleszk a francia filmnapokon már bemutatott Hajrá franciák című film, amely egy szenvedélyes francia szurkolócsapat kalandjait mutatja be Angliában. A film rendezője és főszereplője Robert Dhéry. Több filmújdonság bemutatása szerepel Budapest és a vidéki városok nyári programjában is. Felújítják júliusban Stendhal híres regényének, a Vörös és feketének filmváltozatát, a világhírű Claude Autant- Lara rendezésében. A nagy sikert aratott film főszereplői a néhány éve elhunyt nagy színész, Gérard Philipe és Danielie Darrieux. Aljosin művéből készült A kórterem című szovjet film, amely egy kórterem négy férfibetegének sorsát mutatja be Na- tanson rendezésében. A főszerepeket Andrej Popov, a Ballada a katonáról hősnője: Zsana Pro- horenko és Rufina Nyiíontova alakítja. Szép történet az új japán film, a Szívfájdalmam Hirosima, amelyben egy tokiói újságíró az atombomba sújtotta városban kutat a bombázás következményei után. Akibe beleszeret, az is — mint kiderül — a szörnyű pusztítás menthetetlen áldozatai közé tartozik. Ugyancsak háborús történet a Leonhardt Frank híres-szép regénye alapján készült új NDK film, az Egy gyilkosság krónikája, Joachim Hasler rendezésében, Angelica Domröse főszereplésével. f alamennyi filmet június, július, augusztusban játsszák az ország bemutató filmszínházaiban, a fővárosban, a vidéki városokban, illetve üdülőhelyeken. V. A.
