Petőfi Népe, 1965. április (20. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-01 / 77. szám
1965. április 1, csütörtök S. oldal Ü kecskeméti fotósok kész éve Kecskeméten a fotóművészeti élet több mint harminc esztendős múltra tekint vissza. A második világháború idején azonban a szervezett munka megszakadt. így kezdődött... Mátis Kálmán festőművész, aki egyben amatőrfotós és filmes is volt, 1947-ben összehívta a kecskeméti fotósokat. Összesen négyen voltak akkor. Az Iparos Otthon fogadta be őket, és mint annak fotószakosztálya, most már nyilvánosan működtek. Lassan szállingóztak az új tagok. 1948 végén már összegyűlt annyi művészileg sikerült felvételük, hogy a kecskeméti múzeumban kiállítást rendezhettek. Ez a kiállítás fokozta az érdeklődést a fotoszakosztály iránt és a tagság egyre gyarapodott. Természetesen, ez a kiállítás a háború előtti színvonalat tükrözte, az új irányzatok még csak bontakozoban voltak. Országos kiállítás Kecskeméten Mátis Kálmán időközben az iparos tanonciskola tanára lett és megalakította a képzőművészeti szabadiskolát, ahol a képzőművészeti ágak mellett helyet kaptak a fotósok is. Ettől kezdve már elméleti képzés is folyt a gyakorlati munka mellett. Természetesen, ennek folytán javult a fotósok munkája és egyre többen vettek részt képeikkel országos kiállításokon. Évente kisebb-nagyobb fotókiállítást rendezett a íotoszak- osztály. 1956-ban már elég erősnek érezték magukat arra, hogy megrendezzék az első kecskeméti országos fotókiállítást. 84 szerző 201 képe került bemutatásra. 1957-ben a második országos kiállítást is megrendezték. A két kiállítás nagyban éreztette hatását, az új irányzatok egyre inkább kezdtek elterjedni a kecskeméti fotósok körében. Az 1958-ban rendezett „Hírős Napok Fotószalon”-on már megjelentek a modern témájú és technikájú felvételek. Nemzetközi kapcsolatok Országos vonatkozásban szervezeti változások történtek: megalakult a Magyar Fotóművészek Szövetsége. A kecskeméti fotósok is megalakították a Kecskeméti Fotoklubot 1958- ban. A klubélet ekkor már olyan mértékben segítette a művészi fotózást, hogy a klub az országos szövetség védnökségével és támogatásával 1959-ben megrendezhette Kecskeméten az első nemzetközi fotókiállítást. Elekor kezdődtek nemzetközi kapcsolataik. Fővárosi szakelőadóik segítségével emelték a művészi nívót. Állandóan javult a színvonal. 1960-ban már hét külföldi nemzetközi kiállításon szerepeltek a kecskemétiek 28 képpel. Hazai kiállításokon ebben az évben 78 kép jelent meg. 1961-ben és 1963-ban ismét nemzetközi kiállítást rendezett a klub. Azóta évente esztétikai előadássorozatot rendez a tagok számára. 1960-ban, a nemzetközi Porst-pályázatról, ahová a világ minden tájáról 100 ezer kép érkezett, a kecskemétiek 1 arany- és 5 ezüstérmet hoztak el. Ma már nemcsak a barack, hanem többek között a fotósok munkája is öregbíti Kecskemét hírnevét. Krisch Béla Bács megyei sikerek az országos gyermekrajz- pályázaton Mint már hírt adtunk róla> a közelmúltban nyílt meg az Országos Béketanács ifjúsági és gyermekrajzpályázata, ahová megyénkből is számos rajz és festmény érkezett. Nem kis gondot okozott a zsüribizottságnak a beérkezett több mint 6000 alkotás elbírálása. A színvonalas munkák közül Császár Gáspár vaskúti általános iskolás Szalmavivő című képe nyerte az első díjat. Jutalmat kaptak még: Weintra- ger György, Árvái Gyula, Nyit- rai György (mindhárman vas- kútiak), Kalmár Ágnes (Kecskemét), Halász Mihály Ágas- egyháza), és Palotai Imre (Baja). Az iskolák versenyében pedig a vaskúti iskola egy magnetofont kapott jutalmul a kollektív munkáért. Elismerés illeti a tanulók felkészítésében segítséget nyújtó tantorokat. így elsősorban Wein- trager Adolf festőművészt, kinek munkásságát a vaskúti fiatalok eredménye dicséri. Képünkön a látogatók Kalmár Ágnes Barátnők című művét szemlélik. Majd én megtanítom beszélni! Neki sikerült. em tudom, a pedagógia szakértői miben látják Ballainé sikereinek titkát. Ahogy hallgatom, lassan ráébredek: lehetetlen nem figyelni rá! Valósággal szenvedélyesen tanít, minden hangsúlyával és mozdulatával jelen van. Minden szem rászegeződik, a gyerekek teljes figyelmét kapja. ... Aztán amikor vége az órának, a szép háromszobás tanítói lakásban (tele van gyönyörű hímzésekkel, Bella néni munkái) még néhány szenzáció vár. Megnézünk egy halom füzetet. Csúnya, gyűrött egy sincs köztük. Az elsősök, másodikosok füzetében pedig az első laptól az utolsóig minden sor elején piros tintával: a minta. Bella néni júliusban, vizsga után megveszi a füzeteket és azzal tölti a nyarat, hogy beköti őket és gyöngybetűivel előrajzolja a betűket. Az elsősök füzetében a lap felső szélén minden új betűhöz apró emlékeztető ábra. A ,,C” betűt a cica farka mutatja, az f-et a dróton ülő fecske és így tovább. Arról is híres, hogy ember- emlékezet óta nem buktatott meg senkit. Megkockáztatom: hogyan lehet, hogy sokat követel (ritka nála a kitűnő), ugyanakkor bukott sincs? — Hát tanítok. Szűkszavú válasz. Nekem nem is elég. Kiderül, hogy addig itt senki se mehet haza, amíg nem tudja a leckét. Ha nem készült, itt marad. S míg Bella néni főz, vagy áll a mosóteknő mellett, „mellékesen” a nebulót korrepetálja. — A gyerekek tudják, hogy addig nem szabadulnak, amíg meg nem tanulják a leckét. így aztán készülnek, s csak ritkán kell itt tartani őket. Következetesség dolga az egész. — A szülők nem veszik zokon, hogy „bezárja” a gyereküket? — Tudják, hogy ok nélkül nem teszem. Három szülő sincs a környéken, akit ne én tanítottam volna. A nmagáról csak kérdezős- ködésre válaszolgat. Többszörös kitüntetett, az oktatásügy kiváló dolgozója. A négy gyerekéről viszont szívesen beszél. Büszkélkedik az asszonylányával, aki most végez a bajai képzőben és a legszigorúbb tanárok szerint is jó nevelő lesz. Meg Zsuzsikával, aki itt tanít vele együtt a mizsei iskolában. A karcsú Zsuzsika is éjfélekig dolgozik, készül az órákra, dolgozatot javít. Lelkiismeretes, akár az édesanyja. Pedig ő már nem akar 28 évet tanyán eltölteni, mint a szülei. Itt nincs villany, tehát tv, mozi sem. Hét kilométer ide Lajosmizse, huszonöt Kecskemét. Egy csinos, fiatal lány hogyan is maradhatna meg jó szívvel a pusztán, egyedül? Akármilyen erős is benne a hivatástudat. A nyugdíjas pedagógus apa, meg a nyugdíjtól évről évre húzódozó édesanya értik is, meg félnek is annyi idő után itthagyni a tanyát. Persze, ők már mint férj-feleség kerültek ide. S máig is csak a rosszra emlékeznek a községből, ahonnan önként eljöttek. Mert szinte megszöktek a városnaményi tantestülettől annak idején. Hogy szabaduljanak a hétszilvafás gőg, a falusi úri konvenciók, a kiskaliberű rangkórság és a kötelező begyepesedés nyűgétől. Erős taszítás lehetett az, hogy Ballai Kálmánná ma sem érzi számkivetésnek a tanyát. — A folyóiratok, a könyvek, a rádió összekapcsol bennünket a nagyvilággal — mondja egyszerűen. IVekem mégis egy előbbi megjegyzése jutott eszembe, elégedett, szép élete találóbb magyarázata. Egy kicsit szörnyülködtünk éppen a füzeteken, a „bezárásokon”, s megjegyeztük, hogy ez igazán nagyon sok munkatöbblet. Azt felelte: — Nem baj az. Csak így lehet. — De hát erre senki se kötelezheti. Nem unta meg évtizedek óta az ennyire aprólékos bíbelődést? — Nekem a munkám az életet jelenti — szaladt ki a száján. S tüstént el is hallgatott szégyenlősen a nagy szó súlyától. Mester László 1. Az ellenforradalmi negyedszázad Hosszú volt az út 1944 őszéig, amikor Kecskemét — együtt az ország akkor már jelentős részével — megérhette felszabadulását. Nincs idő most idézni a rég múltat. A felszabadulást megelőző negyedszázad csak villanásnyi felevenítése is elégséges ahhoz, hogy érzékelhessük a valamikori időket, s olyan korszakot jelenítsünk meg, amely még sokak számára emlékezetes, és a történelem örökkön—örökké a gyilkosság, terror, jogtiprós és megfélemlítés időszakának emlegeti. A város politikai életének mércéje — legalábbis negyedszázadon át — valamivel mindig magasabban állt az országos átlagnál. Az ellenforradalom hatalomra jutása után szinte órák múlva — augusztus 5-én — balásfalvi Kiss Endre, a későbbi főispán, majd államtitkár szerkesztésében megjelent az indulatos és szélsőségesen jobboldali Kecskeméti Közlöny, amely szellemi előkészítője volt a két hónap múlva bekövetkezett gyilkos irtóhadjáratnak. A darutollas és vérszomjas ármádia az országban mindenütt megszedte az áldozatait, de mennyivel inkább így volt ez Kecskeméten?! Héjjas Iván és legényei már nemcsak a kommunistákat, hanem a pusztán zsidó származásúakat is akasztófára hurcolták, teljes másfél évtizeddel megelőzve Hitlert. 1920 februárjában Horthy is Kecskemétre érkezik, magával hozva a banda vezér elismerését: „Itt minden rendben van, és ha mindenki úgy cselekszik, mint ez a város, akkor nem kell búsulni.” A szegényeknek adott ebéden megjelenve így buzdított: „A szegénység, a nyomor ne oltsa ki lelketekből a hazaszeretet lángját.” A bolsevizmus elleni harc ürügyén gyakorolt szakadatlan terror úgyszólván egy percre sem szünetelt. A törvényen kívüliség hónapjai után fellépett az ellenforradalmi törvényesség. Pert per követ. A haladó gondolat, a munkások ügyéért kiáltó szó alábbhagy, hiszen legkevesebb börtön, de többnyire bitó mindennek az ára. A gazdasági élet pangása következtében a jogfosztottságon kívül a munkanélküliség is sorvasztja a dolgozó embereket. De még ilyen körülmények között is — a húszas évek végén — megalakul a Szociáldemokrata Párt. Az alakuló gyűlésen nem kevesen: kétszázan vettek részt. S hiába az állig felfegyverzett csendőrség, rendőrség és a hivatalosak béklyója, a munkásság sztrájkkal való tiltakozását nem lehet feltartani. A dolgozók harci kedvét pezsdítő röp- iratok lelhetők fel a város különböző pontjain. Czirják főkapitány, azonkívül hogy néhány fiatalt letartóztat, teljesen tehetetlen. 1932-ben a csendőrség illegális kommunista szervezkedés nyomaira bukkan. Felettesüknek így jelentettek: „Kecskeméten kommunista kerületi bizottság működött, amely alá egy helyi és egy vidéki bizottság tartozott. A vidéki bizottságnak sejttagjai voltak: Hetényegyhá- zán, Helvécián, Külső-Balló- szögön, Ágasegyházón. A kecskeméti őrs a Kecskeméti Királyi Ügyészségnek 11 egyént átadott, 11-et feljelentett, 8 főt pedig a kecskeméti rendőrségre továbbnyom ozás végett átkísért.” Egy év múlva a helyi rendőr- kapitányság már a következőket foglalja jelentésébe: „Kecskeméten Budapestről irányított kommunista szervezkedés észlelhető, mellyel kapcsolatban eddig a következőket sikerült megállapítani: Központi kiküldöttként szerepel Babella Károly, ki mellett az irányítást Halász Béla és Hegedűs László végzik a város belterületén, míg a tanyai parasztság között a szervezkedést Gömöri István földműves, rendőri felügyelet alatt álló egyén, Visnyai Emil kőműves és Borbók István kőműves irányítják, és állítólag a földmunkások körében már kiépített sejtjeik vannak.” Májusban a szervezkedést leleplezték és nagyarányú letartóztatásokra került sor. Halász Béla erre így emlékezik: „A lebukás 1933. május 3-án történt. Busi Vincét Hegedűs László lakásán találták meg. A letartóztatottakat Miklóstelepre, a Szőlészeti Iskolába vitték, ott vallatták és vetették alá a legkülönfélébb kínzásoknak. Rédey detektív és Bende rendőralhadnagy ebből ugyancsak kivették a részüket.” Hitler feltűnésével egy időben a városban is szervezkednek az úgynevezett horogkeresztesek. Demagógiájuk meglovagolta a nehéz gazdasági helyzetet, amire nagyon jellemző, hogy Kecskeméten 1932-ben 26 952 zálogolást foganatosítottak és 7798 árverést tűztek ki adótartozás miatt. Fáy István főispán 1935-ben a belügyminiszterhez fordulva elpanaszolja, hogy a város lakossága gazdasági vonatkozásban rendkívül súlyos helyzetben van, a város tisztviselői három hónapja nem kaptak rendesen fizetést. A munkások elégedetlensége sztrájkokban ölt testet. A szabóipari munkások, a repülőtéri építők, a kőfaragók, a nyomdászok, a Kláber-telepi szőlőmunkások a nagyobb bér reményében abbahagyják a munkát. A második világháború kitörése, de különösen a Szovjetunió ellen indított háború után fokozódott a baloldali elemek üldözése. Rózsa János 1941. augusztus 22-én történt internálásában ez a következőképpen jutott kifejezésre: „Sem az elszenvedett büntetés, sem a rendőrhatósági felügyelet alatt való tartása azonban javulást nem hozott, mert ez idő szerint is államellenes magaviseletét tanúsított. Közismert hirdetője és követője a nemzetellenes kommunizmusnak, amely magaviselet elbírálásánál különösen figyelembe veendő az oroszszovjet köztársasággal most folyó háború.” Mindenkit árgus szemekkel figyeltek. Molnár Erik nyilvántartó lapjára ezt jegyezték fel: „Nevezett a lefolytatott nyomozás adatai szerint 1929. évben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja volt, és mint ilyen, a jelenlegi viszonyok között nem nyújt kellő biztosítékot arra nézve, hogy politikai nézetét nem fogja ismét károsan nyilvánítani, ezért fokozottabb megfigyelése és magatartásának ellenőrzése vált szükségessé.” Következik: Grassj Keletre indul
