Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-29 / 279. szám
1963. november 29, péntek 5. oldal Gyerekek a művelődési házban Pártoktatás Három nemzedék ni a hosszú asztal körül az izsaki Sárfehér Termelőszövetkezet klubszobájában. Szemben, Kiss Imre előadótól, a szövetkezet főagronó- musától jobbra a kertészeti brigád lányai, valamennyien KISZ- tagok. Nem lenne kötelező részt venniük a pártoktatásban, mégis örömmel jöttek el, hogy arról tanuljanak a gazdaságpolitikai tanfolyam mezőgazdasági tagozatán, ami mindannyiukat a legközelebbről érdekli. Bal oldalon a középkorúak ülnek, férfiak, nők vegyesen: brigád vezetők, irodai dolgozók, kétkezi munkások. Az előadótól legtávolabb, az asztal innenső végén a legidősebbek ülnek figyelő szemmel és füllel. Még nyugdíjas is akad köztük. Különböző korúak, különféle munkakörben, de egyek mindannyian abban, hogy tanulni akarnak, többet tudni a szövetkezetek dolgairól és a nagyvilágról — a párt politikájáról. Tóth Sándor felvétele A Kiskunfélegyháza Móra Ferenc Művelődési Ház vezetősége az idén igyekezett színessé, érdekessé tenni az ifjúság nevelését. Az állandó gyermekfoglalkozásokat a járási könyvtárral közösen könyvismertetéssel, dia- és hangosfilmvetítéssel tesszük vonzóbbá, vasárnap pedig a gyerekek közösen megtekintik a tv gyermekműsorát. Az úttörőelnökséggel együtt összeállított terv alapján indítottuk a minden hónap utolsó vasárnapján megrendezésre kerülő úttörő-ismeretterjesztő előadássorozatot. A szeptemberi természettudományi előadás után egy solymászatról szóló kisfilmet vetítettünk le, majd megbeszéltük a látottakat. Felhívtuk a pajtások figyelmét, hogy aki összefüggően le tudja írni élményét az előadásról, az a következő alkalommal felolvassa társainak. Az élménybeszámolót októberben is megtartottuk, s a gyerekek közösen megvitatták. Általában minden előadást vitával kötünk össze és bábelőadással, szabad játékokkal színesítünk. Decemberben pedig szellemi vetélkedőt, márciusban Ki mit tud? versenyt rendezünk. November 28-án indul „Az ifjúsági bűnözés elleni harc tapasztalatai’* címmel egy 3—4 előadásból álló sorozat, melyet a Bács-Kiskun megyei Rendőrfőkapitánysággal és a városi tanács gyermekvédelmi csoportjával együtt .szerveztünk meg. Jól működik táncklubunk is V. Kiss Ibolya vezetésével, és a városi tanácstól külön keretként kapott összegből új dob- felszerelést, elektromos gitárt, tranzisztoros magnetofont vásároltunk. Ezenfelül lemezjátszónk és lemezkészletünk is bármikor az ifjúság rendelkezésére bocsátható. A kiskunfélegyházi művelődési ház minden eszközzel igyekszik a fiataloknak széles körű szórakozási, növelési lehetőségeket biztosítani. Azt tapasztaljuk, hogy mind többen keresik fel a művelődési házat és valóban otthonuknak tekintik, ahol vidáman, tartalmasán, szórakozva tölthetik el szabad idejüket. T. Szabó László Milyen gép volt, Kiss százados? — Szuper B. 25 — válaszolta pattogóan egy markáns arcú, fiatal katonatiszt. — A nukleáris töltet 14 megatonna erővel, az 5500 méteres kritikus ponton robbant. A kérdés az, hogy miként hárítjuk el rakétáinkkal az ilyen magasságban érkező, nukleáris töltettel megterhelt repülőgép támadását, mielőtt még végrehajtaná a feladatot. Először is nézzük meg elhárító rakétáink útját 22 ezer méter magasságig. Figyeljük meg a gyorsulás egyes szakaszait, valamint a hajlásszögeket. Kérem a spalettákat!... Ismét megkezdődött a külön- lös filmvetítés... Lángnyelv csapott ki a rakétából, amely eleinte kúszva, szinte lassan, majd egyre gyorsabban úszott a magasságok felé. Aztán az égbolton egy egészen pici pontocska tűnt fel, alig volt nagyobb, mint a gombostű feje: a közeledő repülőgép. A légelhárító rakéta feléje fordult... — Látják? A számítóközpontnak már három másodperccel előbb tudnia kellett a hajlásszöget és utasítást kellett adni a rakétának. Ne felejtsék el, három másodperc! Figyeljék, milyen távolságban történik a robbanás. Mindig vigyázzanak, ne kapkodják el a dolgot. A gyakorlaton ugyanis azt tapasztaltam, hogy sokan a számítóközpontban keresik a hibát»* Most figyeljék... A rakéta orra ráállt a gépre... Na... Látták? — Igen! — zúgott fel a terem. — Rakétánk eléggé távol volt a repülőgéptől a robbanás pillanatában — folytatta Ferenczi —, és mégis le tudta küzdeni az ellenséges gépet. Nyissák ki az ablakokat..; Ismét mozgás támadt. — S ami a legfontosabb, a repülőgép nukleáris terhe nem robbant, az elhárítás tehát tökéletesen sikerült. Meggyőződésem egyébként, hogy a rakétaelhárítás eredményessége minden esetben a higgadtságtól, a jpzan, mértéktartó döntésektől függ. Ha valaki a rakétaegységnél kapkod, legyen az a legkisebb beosztott is, súlyos bajokat idézhet elő... De biztosak lehetnek, elvtársak: rakéta elhárító fegyvereinkkel tökéletesen meg tudjuk védeni légiterünket... Most pedig térjünk vissza a hajlásszögi mutatókra... Ferenczi százados elővette zsebkendőjét, és megtörölte homlokát. Meleg volt a teremben. Rápillantott az órájára. Sajnos, repült az idő, az előadásra szánt két órából már ötven perc elszaladt, pedig ezt az anyagot a jövő órán már nem lesz ideje elismételni... Már éppen folytatni akarta, amikor halkan kopogtattak az ajtón. Egy sorkatona lépett be, kissé megrettent a sok tiszt láttán. Vigyázata vágta magát, és érces, harsány hangon jelentett: — Százados elvtárs, az ezredes elvtárs üzeni, hogy azonnal tessék felmenni hozzá. — Köszönöm, értettem... — Ugyan sajnálta félbeszakítani az órát, de hát az ezredes elvtárs is tudja, bogy éppen tanít, biztosan valami sürgős dologról van szó. Széttárta karját, mintegy, jelezve, hogy a parancs az parancs, aztán megigazította derékszíját, felvette az asztalról tányérsapkáját, és szélnek eresztette hallgatóit. Gyors léptekkel követte a katonát. Sejtette, hogy miért hivatja az ezredes. Legutóbb ugyanis megállapodtak abban, hogy a legközelebbi első fokú riadókészültség alkalmával a parancsnoki szobában elhelyezett radarernyőn fogják megfigyelni a gép irányát, s így fogják kiszámítani, hogy mennyi idő elteltével lehet tűzparancsot adni. Átsietett a hatalmas laktanya- udvaron a parancsnoki épülethez. Elég rosszkor jött ez a riadókészültség, hiszen megbeszélte a húgával, hogy negyed tizenkettőre érte megy, és a szüleikhez mennek ebédelni, mielőtt még kivinné Évát a kocsijával Lillafüredre. Bár, a lánynak nem nagyon tetszett, ő egy kicsit örült is. hogy ide a szomszédba kapott beutalót. (Folytatjuk.) (ÍLtfL&lieli DCzejkeméleft NAGY SIKERŰ hangversenyt adtak a Fővárosi Zeneiskola Szervezet csepeli iskolájának növendékei vasárnap délután az Üttörőházban. A Kecskeméti Állami Zeneiskola meghívására jöttek el igazgatójukkal, Hajnal Imnénével, valamint tanáraikkal és szüleikkel együtt. Kedves vendégként üdvözölhettük még Irsai Verát, a Fővárosi Zeneiskola Szervezet igazgatóját és Dobrai István minisztériumi főelőadót is. Ha végiglapozzuk a Kecskeméti Zeneiskola egyébként is nagyon érdekes eseménynaplóját;, kiderül, hogy a két zeneiskola közötti kapcsolat nem is olyan új keletű. Először 1957-ben mutatkoztak be a kecskeméti zenét tanuló gyerekejt a Csepeli Munkásotthon színpadán. Ezt a nagy sikerű szereplést az évek folyamán tapasztalatcserével egybekötött hangversenyek követték. De a krónikáskönyvből az is kitűnik, hogy a Csepeli Vas- és Fémművek Ifjúsági Zenekara is szerepelt nálunk öt alkalommal, nemrégen ez év márciusában pedig kecskeméti gyerekek muzsikájától zengett a Csepeli Vasmű Ifjújjáza ILYEN GAZDAG, közös múlt után a zsúfolásig megtelt Üttö- rőház színpadán most vasárnap délután ismét egymást követték a gondosan, szépen kidolgozott zenei produkciók. Váltakozva hallottunk zongora, vonós, fúvós- és énekszámokat a különböző stílusokban is otthonosan mozgó növendékektől. A hangverseny zárószámaként a már szinte hagyományossá vált Sugár: Bondót szólaltatta meg a Kecskeméti Zeneiskola vonós- zenekara Unger Éva csepeli zongorista növendék közreműködésével. A jól összeforrt zenekart a kitűnő összekötő-szervező Dómján József tanár vezényelte. A közönség melegen ünnepelte vendégeinket, akik láthatóan jól érezték magukat a két napig vendéglátó kecskemétiek körében. S VÉGÜL örömmel állapítottuk meg, hogy az évek folya- rpán szövődött barátságon túl a két iskola közötti zenei színvonal is kiegyenlítődött. Budapesten és Kecskeméten is egyforma igényességgel, gondossággal, szíwel-lélekkel muzsikálnak a gyerekek. Sok ilyen hangversenyt szeretnénk még hallani, ezért úgy köszöntünk el a csepeliektől: a viszontlátásra. Körber Tivadarné 10 000 forintos rejtvénypályázatunk IV. fordulójának tizedik rejtvényét közöljük. A megfejtéseket totószerüen, I, x vagy 8-vel kell beírni. A negyedik — egyben az utolsó — forduló szelvényeit összegyűjtve december o-áig, péntekig keU szerkesztőségünk elméié beküldeni. A borítékra kérjük ráírni: REJTVÉNYTOTÓ. Akik minden fordulón — akár néhány szelvénnyel is — szerepeltek, azok között sorsoljuk majd ki a főnyereményeket Kecskeméten megtartott műsoros est keretében. I. I.ipót császár melyik évben emelte Baját „kamarai szabadalmazott mezőváros” rangjára? 1603 1 1606 X 1731 t Megközelítőleg hány kisipari termelőszövetkezet működik megyénkben? 36 78 114 1 x 2 Az alábbi kép Katona József múlt év decemberében felavatott szobrát ábrázolja. Kérdésünk: ki az alkotója? Herczeg Klára Kisfaludi Stróbl Zsigmond Vigli Tamás A beküldő neve: Pontos cime: _ Beküldőnél marad
