Petőfi Népe, 1963. november (18. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-29 / 279. szám

1963. november 29, péntek 5. oldal Gyerekek a művelődési házban Pártoktatás Három nemzedék ni a hosszú asztal körül az izsaki Sárfehér Termelőszövetkezet klubszobá­jában. Szemben, Kiss Imre elő­adótól, a szövetkezet főagronó- musától jobbra a kertészeti bri­gád lányai, valamennyien KISZ- tagok. Nem lenne kötelező részt venniük a pártoktatásban, még­is örömmel jöttek el, hogy ar­ról tanuljanak a gazdaságpoliti­kai tanfolyam mezőgazdasági ta­gozatán, ami mindannyiukat a legközelebbről érdekli. Bal olda­lon a középkorúak ülnek, fér­fiak, nők vegyesen: brigád veze­tők, irodai dolgozók, kétkezi munkások. Az előadótól legtá­volabb, az asztal innenső végén a legidősebbek ülnek figyelő szemmel és füllel. Még nyugdí­jas is akad köztük. Különböző korúak, különféle munkakörben, de egyek mind­annyian abban, hogy tanulni akarnak, többet tudni a szövet­kezetek dolgairól és a nagyvi­lágról — a párt politikájáról. Tóth Sándor felvétele A Kiskunfélegyháza Móra Fe­renc Művelődési Ház vezetősé­ge az idén igyekezett színessé, érdekessé tenni az ifjúság ne­velését. Az állandó gyermek­foglalkozásokat a járási könyv­tárral közösen könyvismertetés­sel, dia- és hangosfilmvetítés­sel tesszük vonzóbbá, vasárnap pedig a gyerekek közösen meg­tekintik a tv gyermekműsorát. Az úttörőelnökséggel együtt összeállított terv alapján indí­tottuk a minden hónap utolsó vasárnapján megrendezésre ke­rülő úttörő-ismeretterjesztő előadássorozatot. A szeptemberi természettudományi előadás után egy solymászatról szóló kisfilmet vetítettünk le, majd megbeszéltük a látottakat. Fel­hívtuk a pajtások figyelmét, hogy aki összefüggően le tudja írni élményét az előadásról, az a következő alkalommal felol­vassa társainak. Az élménybe­számolót októberben is megtar­tottuk, s a gyerekek közösen megvitatták. Általában minden előadást vitával kötünk össze és báb­előadással, szabad játékokkal színesítünk. Decemberben pe­dig szellemi vetélkedőt, már­ciusban Ki mit tud? versenyt rendezünk. November 28-án indul „Az ifjúsági bűnözés elleni harc tapasztalatai’* címmel egy 3—4 előadásból álló sorozat, melyet a Bács-Kiskun megyei Rendőr­főkapitánysággal és a városi tanács gyermekvédelmi csoport­jával együtt .szerveztünk meg. Jól működik táncklubunk is V. Kiss Ibolya vezetésével, és a városi tanácstól külön keret­ként kapott összegből új dob- felszerelést, elektromos gitárt, tranzisztoros magnetofont vásá­roltunk. Ezenfelül lemezját­szónk és lemezkészletünk is bármikor az ifjúság rendelke­zésére bocsátható. A kiskunfélegyházi művelő­dési ház minden eszközzel igyekszik a fiataloknak széles körű szórakozási, növelési lehe­tőségeket biztosítani. Azt ta­pasztaljuk, hogy mind többen keresik fel a művelődési házat és valóban otthonuknak tekin­tik, ahol vidáman, tartalmasán, szórakozva tölthetik el szabad idejüket. T. Szabó László Milyen gép volt, Kiss százados? — Szuper B. 25 — válaszolta pattogóan egy markáns arcú, fiatal katonatiszt. — A nukleáris töltet 14 me­gatonna erővel, az 5500 méteres kritikus ponton robbant. A kér­dés az, hogy miként hárítjuk el rakétáinkkal az ilyen magas­ságban érkező, nukleáris töltet­tel megterhelt repülőgép táma­dását, mielőtt még végrehajta­ná a feladatot. Először is néz­zük meg elhárító rakétáink út­ját 22 ezer méter magasságig. Figyeljük meg a gyorsulás egyes szakaszait, valamint a hajlás­szögeket. Kérem a spalettákat!... Ismét megkezdődött a külön- lös filmvetítés... Lángnyelv csa­pott ki a rakétából, amely ele­inte kúszva, szinte lassan, majd egyre gyorsabban úszott a ma­gasságok felé. Aztán az égbol­ton egy egészen pici pontocska tűnt fel, alig volt nagyobb, mint a gombostű feje: a közeledő re­pülőgép. A légelhárító rakéta feléje fordult... — Látják? A számítóközpont­nak már három másodperccel előbb tudnia kellett a hajlás­szöget és utasítást kellett adni a rakétának. Ne felejtsék el, há­rom másodperc! Figyeljék, mi­lyen távolságban történik a rob­banás. Mindig vigyázzanak, ne kapkodják el a dolgot. A gya­korlaton ugyanis azt tapasztal­tam, hogy sokan a számítóköz­pontban keresik a hibát»* Most figyeljék... A rakéta orra rá­állt a gépre... Na... Látták? — Igen! — zúgott fel a terem. — Rakétánk eléggé távol volt a repülőgéptől a robbanás pil­lanatában — folytatta Ferenczi —, és mégis le tudta küzdeni az ellenséges gépet. Nyissák ki az ablakokat..; Ismét mozgás támadt. — S ami a legfontosabb, a repülőgép nukleáris terhe nem robbant, az elhárítás tehát tö­kéletesen sikerült. Meggyőződé­sem egyébként, hogy a rakéta­elhárítás eredményessége min­den esetben a higgadtságtól, a jpzan, mértéktartó döntésektől függ. Ha valaki a rakétaegység­nél kapkod, legyen az a legki­sebb beosztott is, súlyos bajo­kat idézhet elő... De biztosak lehetnek, elvtársak: rakéta elhá­rító fegyvereinkkel tökéletesen meg tudjuk védeni légiterün­ket... Most pedig térjünk vissza a hajlásszögi mutatókra... Ferenczi százados elővette zsebkendőjét, és megtörölte homlokát. Meleg volt a terem­ben. Rápillantott az órájára. Sajnos, repült az idő, az elő­adásra szánt két órából már öt­ven perc elszaladt, pedig ezt az anyagot a jövő órán már nem lesz ideje elismételni... Már éppen folytatni akarta, amikor halkan kopogtattak az ajtón. Egy sorkatona lépett be, kissé megrettent a sok tiszt lát­tán. Vigyázata vágta magát, és érces, harsány hangon jelentett: — Százados elvtárs, az ezre­des elvtárs üzeni, hogy azonnal tessék felmenni hozzá. — Köszönöm, értettem... — Ugyan sajnálta félbeszakítani az órát, de hát az ezredes elv­társ is tudja, bogy éppen tanít, biztosan valami sürgős dologról van szó. Széttárta karját, mintegy, je­lezve, hogy a parancs az pa­rancs, aztán megigazította de­rékszíját, felvette az asztalról tányérsapkáját, és szélnek eresz­tette hallgatóit. Gyors léptekkel követte a ka­tonát. Sejtette, hogy miért hivatja az ezredes. Legutóbb ugyanis megállapodtak abban, hogy a legközelebbi első fokú riadóké­szültség alkalmával a parancs­noki szobában elhelyezett radar­ernyőn fogják megfigyelni a gép irányát, s így fogják kiszámíta­ni, hogy mennyi idő elteltével lehet tűzparancsot adni. Átsietett a hatalmas laktanya- udvaron a parancsnoki épület­hez. Elég rosszkor jött ez a ria­dókészültség, hiszen megbeszél­te a húgával, hogy negyed ti­zenkettőre érte megy, és a szü­leikhez mennek ebédelni, mi­előtt még kivinné Évát a kocsi­jával Lillafüredre. Bár, a lány­nak nem nagyon tetszett, ő egy kicsit örült is. hogy ide a szom­szédba kapott beutalót. (Folytatjuk.) (ÍLtfL&lieli DCzejkeméleft NAGY SIKERŰ hangversenyt adtak a Fővárosi Zeneiskola Szervezet csepeli iskolájának nö­vendékei vasárnap délután az Üttörőházban. A Kecskeméti Állami Zeneiskola meghívására jöttek el igazgatójukkal, Hajnal Imnénével, valamint tanáraik­kal és szüleikkel együtt. Ked­ves vendégként üdvözölhettük még Irsai Verát, a Fővárosi Zeneiskola Szervezet igazgató­ját és Dobrai István miniszté­riumi főelőadót is. Ha végiglapozzuk a Kecske­méti Zeneiskola egyébként is nagyon érdekes eseménynapló­ját;, kiderül, hogy a két zene­iskola közötti kapcsolat nem is olyan új keletű. Először 1957-ben mutatkoztak be a kecskeméti zenét tanuló gyerekejt a Cse­peli Munkásotthon színpadán. Ezt a nagy sikerű szereplést az évek folyamán tapasztalatcse­rével egybekötött hangverse­nyek követték. De a krónikás­könyvből az is kitűnik, hogy a Csepeli Vas- és Fémművek If­júsági Zenekara is szerepelt ná­lunk öt alkalommal, nemrégen ez év márciusában pedig kecs­keméti gyerekek muzsikájától zengett a Csepeli Vasmű Ifjú­jjáza ILYEN GAZDAG, közös múlt után a zsúfolásig megtelt Üttö- rőház színpadán most vasárnap délután ismét egymást követték a gondosan, szépen kidolgozott zenei produkciók. Váltakozva hallottunk zongora, vonós, fú­vós- és énekszámokat a külön­böző stílusokban is otthonosan mozgó növendékektől. A hang­verseny zárószámaként a már szinte hagyományossá vált Su­gár: Bondót szólaltatta meg a Kecskeméti Zeneiskola vonós- zenekara Unger Éva csepeli zon­gorista növendék közreműködé­sével. A jól összeforrt zenekart a kitűnő összekötő-szervező Dómján József tanár vezényelte. A közönség melegen ünnepel­te vendégeinket, akik láthatóan jól érezték magukat a két na­pig vendéglátó kecskemétiek körében. S VÉGÜL örömmel állapítot­tuk meg, hogy az évek folya- rpán szövődött barátságon túl a két iskola közötti zenei szín­vonal is kiegyenlítődött. Buda­pesten és Kecskeméten is egy­forma igényességgel, gondosság­gal, szíwel-lélekkel muzsikál­nak a gyerekek. Sok ilyen hang­versenyt szeretnénk még halla­ni, ezért úgy köszöntünk el a csepeliektől: a viszontlátásra. Körber Tivadarné 10 000 forintos rejtvénypályáza­tunk IV. fordulójának tizedik rejtvényét közöljük. A megfejtése­ket totószerüen, I, x vagy 8-vel kell beírni. A negyedik — egyben az utolsó — forduló szelvényeit összegyűjtve december o-áig, pén­tekig keU szerkesztőségünk elméié beküldeni. A borítékra kérjük rá­írni: REJTVÉNYTOTÓ. Akik min­den fordulón — akár néhány szel­vénnyel is — szerepeltek, azok kö­zött sorsoljuk majd ki a főnyere­ményeket Kecskeméten megtartott műsoros est keretében. I. I.ipót császár melyik évben emelte Baját „kamarai szabadalmazott mezőváros” rang­jára? 1603 1 1606 X 1731 t Megközelítőleg hány kisipari termelőszövet­kezet működik megyénkben? 36 78 114 1 x 2 Az alábbi kép Katona József múlt év de­cemberében felavatott szobrát ábrázolja. Kérdésünk: ki az alkotója? Herczeg Klára Kisfaludi Stróbl Zsigmond Vigli Tamás A beküldő neve: Pontos cime: _ Bekül­dőnél marad

Next

/
Oldalképek
Tartalom