Petőfi Népe, 1963. október (18. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

1963. október 6, vasárnap 5. oldal OKTÓBER 6 A zsarnokság legyőzheti a szabadságmozgalmakat, de sa­ját félelmét nem győzheti le. Bűnt követ el a történelem ellen, és gyakran retteg a bün­tetéstől. Nem erejéről tett tanúbi­zonyságot a bécsi hatalom, hanem gyávaságáról, amikor üldözte, börtönbe vetette, hó­hér kezére adta a szabadság- harc hőseit. A magyar honvéd augusztus közepén letette a fegyvert, a tábornokokat ha­lálra ítélték, de vártak ok­tóber 6-ig a kivégzéssel. Mert a zsarnok mindig fél, és nem büntet, hanem bosszút áll. Szeptember végéig kitartott Klapka Komáromban, Ara­don pedig nem állították fel a bitófákat, amíg egyetlen magyar katona kezében fegy­ver volt. Elvégezték úgy, ahogyan méltó volt hozzájuk. Hiszen évszázadokon át újra és újra pusztították a legjava ma­gyar életeket. 1849. október 6-a csak egy állomás a né­met uralom négyévszázados útján. Zrínyi Péter, Nádasdy Ferenc, Martinovics Ignác és sok-sok névtelen vértanú — egyszerű emberek — szomorú emléke jelzi a magyarság — tizennyolc éve vége szakadt — mártiriumát. Október 6-a vértanúi figyel­meztetnek és tanítanak. Hő­sök voltak, de nem mondái alakok, misztikus eszmények, ahogyan a régi októberek is­kolai és közgyűlési szónokai jellemezték őket. Védekeztek a bíróság előtt, és amikor ki­mondták az ítéletet, bizakod­tak, hogy végrehajtására nem kerül sor. Bátran haltak meg október 6-a szomorú regge­lén, de nem fanatikus halál­kívánsággal, hanem nagy em­beri szomorúsággal. Azért le­hettek igazi hősök, mert igazi emberek voltak. Bán Ervin Bozsó János: Leányfej (vázlat) = A. számológépet zálogba tették, hogy pezsgőt vehessenek a pén­zen. Egy szép napon aztán be­telt a pohár. Amikor Keserű Ottó főkönyvelő reggel bement a szobájába, hiába kereste munkaköpenyét, amelyet már huszonnégy év óta viselt. Az­tán meglelte. Felszabdalt darab­jait a könyvelőség lámpájára csavarták, hogy a tangóhoz meglegyen a hangulatvilágftá- suk. Keserű odasietett Jagelló­hoz, aki éppen álmatag arckife­jezéssel vonta magához Fesch 1 Etát. Térdre rogyott az ifjú előtt. K önyörüljön egy család­apán — kiáltotta —, ne tegye ezt velem. Fegyelmit ké­rek magam ellen. — Jó, jó — szólt U. László hideg nyugalommal —, de mit tudok én ezen változtatni? Miért zavar a táncban? — Most már nem bánok sem­mit’ — kiáltotta ekkor Keserű zokogva. — Ha maga az a csem- peskopácsi korhadt fakeresztről a hazafias népfrontmozgalomhoz csatlakozás céljából leszállt pléhkrisztus lép is közbe az ér­dekében, akkor is jelentést te­szek az ügyről. — Azt próbálja meg, nyam­vadt pupák — mondta Jagelló U. László, és ismét magához szo­rította a lányt. — Most viszont, kérem, sürgsen kopjon le ró­lam. De Keserű Ottó nem tágított. Elzárta a rádiót, némán a he­lyére vezette Feschl Etát, majd ezt mondta: — Történjék, aminek történ­nie kell. Ma, kérem, már nincs az a világ, amikor ezt teheti valaki egy becsületben meg­őszült főkönyvelővel. Én, ké­rem, felelős vagyok a népgaz­daságnak az osztály munkájáért, és ennek megfelelően fogok is intézkedni. Ezzel sarkon fordult és elment. Meg sem állt Pucz Lajos igaz­gató szobájáig. Ott előadta a dolgot. De az igazgató leintette: — Nézd — szólt —, te is vol­tál fiatal. Ezek a maiak tlőbb- utóbb kitombolják magukat, az­után ugyanolyan savanyú citro­mokká válnak, akár te, Keserű­kén!. A további fejlemények meg­értéséhez azonban tudni kell, hogy Pucz igazgató már régen elhatározta, hogy őszülő halán­tékkal kitör a sok gyerekkel súlyosbított kispolgári langyos­vízből. E célból kiszemelt ma­gának a vállalatnál több fiatal beosztottat, a többi között a könyvelőség szépét, Feschl Etát. Céljához közelebb jutott akkor, amikor lebontották a gyárban a régi raktárépületet. Néhány fo­rintért Jagelló segítségével meg­vette a bontási anyagot, és a közeli erdő szélén kis lakot épít­tetett magának belőle. Némi vita után Keserű szemet húnyt fő­nöke ügye előtt. Feschl Etát Az egyetemig meg sem állnak A marxista—leninista középiskolában Hétfő délután. Négy óra múlt. Tizennyolcán ülik körül a nagy asztalt a MÉK Vállalat kecske­méti központjában. Munkások, hivatali dolgozók, értelmisé­giek, férfiak és nők. A műn­kéből egyenesen ide jöttek, hogy három órán át vitatkoz­zanak, érveljenek... tanulja­nak. A marxista—leninista közép­iskola egyik szemináriumát lá­togattuk meg. A múlt hétfőn előadást hallgattak, most sza­mot adnak az anyagról. A szeminárium — ahogy jog­gal jegyzik majd be a naplóba — igen aktív. Gyakran egymás szavába vágnak a vitatkozók. Ilyenkor a szemináriumvezető csak odapillant; helyreáll a rend, de a vita heve nem csil­lapodik. Izgalmas a téma: a ter­mészet dialektikája,, az ugrás­szerű fejlődés. — De végül is hogyan vált cl az élő az élettelentől, az ember az állatvilágtól? — makacsko- dik egy fiatalember. Tucatnyian bizonygatnak, magyaráznak. Még a szünetben is erről fo­lyik a szó. A második téma: a lét és a tudat viszonya. A hozzászólók köre most némileg szűkül. Töb­ben csak hallgatnak, de azért figyelnek. Ma „idegen“ is van itt. Szűcs Béla, a kecskeméti párt­iskola tanára ellenőriz a megyei oktatási bizottság megbízásából. — Hogy illik ide Lenin elv­társ mondása: „Forradalmi el­mélet nélkül nincs forradalmi gyakorlat.” — kérdezi. Pilla­natnyi csend. Aztán szinte ne­kifohászkodva kezdi valaki ma­gyarázni. Ellenvetés ... Kiegé­szítés ... Elröppent ismét egy óra. Amikor végre lezárul a vita, a hallgatók kíváncsian várják, mit szól az oktatási bizottság képviselője. — őszintén szólva meglep ez az aktivitás — mondja Szűcs elvtárs. — Mindenki hozzászólt, figyelték egymás szavát, észre­vették a tévedéseket. Ez arra vall, hogy jól felkészültek, jól ismerik az anyagot. Arra hív­nám fel csupán a figyelmüket, hogy igyekezzenek szabatosab­ban fogalmazni, a tanult kifeje­zésekkel élni. A marxista—le­ninista középiskola előkészület az esti egyetemre. Ott már nem bajlódhatnak a tudományos azonban Jagelló, úgy látszik, le­ütötte az igazgató kezéről. Ami­kor egy alkalommal Pucz félre­érthetetlen helyzetben nyitott rájuk, elfogyott a türelme és ön­uralma. Ordítani kezdett, hogy meghallotta az iroda apraja- nagyja. 1/ irúgom ezt a züllött per- szónát! De a csábítóját is! — Melyiket a sok közül? — kérdezte Keserű, a főkönyvelő. — Te kérded? — így harso­gott az igazgató. — Azt a pro­tekcióst, a Jagellót! — Ne őrülj meg — súgta most már a higgadt Keserű, hogy a többiek ne hallják. — Amióta ez nálunk van, nagy összeköt­tetéseire való tekintettel a fő- igazgatóság nem piszkál ben­nünket az egy főre eső fajlagos energiafogyasztás miatt, és a bontási anyagokról sem kéri a beléget. Folyton az U. László magas összeköttetéseivel etetem őket, most meg kirúgjuk? — Szétzúzom! Megölöm! — így dühöngött a szíven ütött Pucz. — Fütyülök arra a faj­lagos nyavalyára! A téglát is ki­fizettem, 120 forintot adtam érte! Én elvi alapokon állok. Leültek a kantinban, ittak. Puczra szemmel láthatóan ha­tott az ital és a főkönyvelő jó­zan megítélése, mert így szólt: — Belátom, igazad van. Nem szabad egy kis szerelmi csaló­dásért mindjárt forró fejjel a meghatározásokkal, itt kell meg­tanulni. Mindent összevetve az a véleményem, hogy ez a sze­minárium eléri az öthónapos pártiskola színvonalát. Csendes mosolyok. Jólesik a dicséret. A marxista—leninista közép- iskolr új forma a pártoktatásban, az idén ve­zették be. Azok részére, akik az alapfokú pártoktatás, szak- szervezeti szeminárium, vagy egyéb politikai előadássorozatok után tovább akarnak tanulni. Nagy érdeklődés előzte meg a városokban, járási székhelyeken. Egyedül Kecskeméten másfél- százán iratkoztak be. Kik, honnan, milyen céllal? Kérdezgetem a jelenlevőket. Tóth Imréné, a MÉK szakszer­vezeti bizottságának titkára. Ti­zenöt év óta rendszeresen részt vesz valamilyen pártoktatásban. Februárban fejezte be az öt­hónapos pártiskolát. Onnan az esti egyetemre javasolták. — Mégis ide jelentkeztem. Ügy véltem, előbb meg kell szi­lárdítani az alapokat. A pártis­kolán többet foglalkoztunk a gyakorlati munka kérdéseivel, a filozófia és a politikai gazdaság­tan ilyen mélyreható tárgyalá­sára nem volt idő ... Csak egyet­len kifogás — teszi hozzá gyor­san. — A négy kecskeméti ta­nulócsoport együtt hallgatja az előadásokat. Sokan vagyunk, ki­esi a terem. Szűk helyen, térd­re fektetett füzetben nem lehet jól jegyzetelni. Farkas Imre a rádiótechni­kai gyárban dolgozik. Elektro­műszerész. Már az Időszerű kérdések tanfolyamát, az alap- ismereti tanfolyamot elvégezte. A gyárban most is csak az lesz. — Ha már időt szánok rá — mondja —, legyen értelme, ta­nuljak újat. Ezért jelentkeztem. — Nem nehéz? — A lényeget, a gondolatme­netet értem. Az idegen szavak, szakkifejezések még gondot okoznak. Vannak az iskolán pórtonkivtiliek is. Staub Viktor, a Katona Jó­zsef Gimnázium negyedik osz­tályos tanulója. — Előbb úgy gondoltam, en­gedélyt kérek, hogy bejárhas­sak az esti egyetemre csendes porcelánbolt túlsó oldalára át­esni. De most már mindenki várja, hogyan vonom felelősség­re U. Lacit. Nem visszakozha­tok, büntetni kell. — Jól van. Megbeszéltem már a főigazgatósággal. Büntetésből áthelyeztetjük a testvérvállalat­hoz. — De ha kinyitja a száját a Jagelló, mi lesz? Nem akarok a Dózsa nevű állítólagos paraszt­káder sorsára jutni, akiről azt állítják, hogy ennek az őse nyírta ki. B ehívatták Jagelló U. Lász­lót. — Lefolytattam ön ellen a fegyelmit — mondta neki Pucz —, büntetésből áthelyezzük a testvérvállalathoz igazgatóhe­lyettesnek. 1500 forinttal maga­sabb fizetése lesz, mint nálunk volt. Lássák az emberek, hogy ennél a vállalatnál személyre való tekintet nélkül a vezetés nem tűri a fegyelembontást. —»Köszönöm — szólt Jagelló. — Tárgyilagosan nézve, megér- demlem ezt a büntetést. — Igen — szólt az igazgató. — Végeredményben maga is hi­bás. így azt ajánlom, feledkez­zünk meg mindannyian a bon­tási anyagról. Maga is. Ne fe­lejtse el, jöhet valaki a főigaz­gatósághoz, aki rájön, hogy a maga őse és protektora négy­száz éve elesett Várnánál. MÁTÉ GYÖRGY hallgatónak. De amikor n*g- tudtam, hogy ilyen oktatás is indul, inkább ide jöttem, mert itt részt is vehetek a munkában. — S hogy-hogy diák létére pártoktatásra jár? — Nagyon érdekel a marxiz­mus—leninizmus elmélete. A KISZ-ben már mindent megta­nultam. Szeretnék többet tudni. Az édesanyjával és az édes­apjával együtt jár ide. Panasz­kodik, hogy kevés a tankönyv, hármuknak egy sem jutott. — Majd a kimaradottaktól át­veszik — szól közbe a szemi­náriumvezető. Az eredetileg je­lentkezettek negyede, harmada ugyanis az első hetekben kima­radt. Volt, aki nem elég meg­gondoltan jelentkezett. Amikor látta, hogy itt komolyan tanul­ni kell, megijedt lemorzsoló­dott. Jövőre jobban meg kell vá­logatni őket, meg kell vizsgálni a jelentkezők teherbírását. Még egy hallgatóról kell szól­ni. Amikor Hegedűs Balázs vas­úti mérnök egyetemre járt, ott még nem tanították a marxiz­mus—leninizmust. Nincs is sem­miféle politikai előképzettsége, legfeljebb annyi, amit az újság­olvasó értelmiségi megszerez­het évek során. Figyelemre mél­tó, amit mond: — Nem vagyok tájékozatlan irodalomban, történelemben, mű­vészetben, a szakmámon kívüli területeken. S úgy érzem, ma már a marxizmus—leninizmus ismerete nélkül nincs általános műveltség. Egyébként náluk is „az'egész család” tanul: mind a ketten orvosnő feleségével. De külön szemináriumon. Kl-ki, ahova beosztották. S végül: hogyan látja a sze­mináriumvezető, Gáspár Sán- dorné, a kecskeméti városi nő­tanács titkára. — Magam is meglepődtem eleinte ekkora érdeklődésen. Itt csak az a szemináriumvezető dolga, hogy feltegye a kérdést, s figyeljen. A hallgatók min­dent részletesen megtárgyalnak maguktól, ritkán kell segíteni... Csakugyan, ezen a szemináriu­mon is alig szólt közbe. Csupán a végén foglalta össze még egy­szer az anyagot. — Néhányan lemorzsolódtak az idén, de a többi most már nem fogja abbahagyni. — Na­gyon határozottan állítja ezt Gáspár Sándomé. Igen, alighanem meg se áll­nak az esti egyetemig. M. L. Negyedik halmazállapot A hagyományos fizika csak há­rom halmazállapotot ismer: a szilárdat, a cseppfolyóst és a gázneműt. Az atomtudomány plazmájához hasonló bizonyta­lan halmazállapotok mellett, a fizikusok most az anyag meg­jelenésének negyedik formáját is felfedezték: a „vékony pász- ták” formáját Ezek egysejtű ré­tegek, amelyek bizonyos körül­mények között különböző testek felszínén jelennek meg. Ilyen az oxidréteg, amely az oxidáló környezetben hagyott fémtárgy felületén képződik. Ez a réteg mindössze néhány milliomod- milliméter átmérőjű, nem szi­lárd, nem cseppfolyós, de nem is gáznemű. Csak elektronikus mikroszkóppal látható. Ráadá­sul nem is egyenletes: bizonyos mikroszkopikus darabosságot mutat, „magok” vannak benne, amelyek mint élő szervezetek szaporodnak. Az új jelenség ne­ve „nukleáció”, ezzel magyaráz­hatunk bizonyos biológiai reak­ciókat, amelyek eredete mind­eddig ismeretlen volt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom