Petőfi Népe, 1963. szeptember (18. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! / XVIII. EVF. 316. SZÁM Ara 60 fillér 1963. SZEPT. 15, VAS. KI MINT VET... .. úgy arat — tartja a régi közmondás, amelynek a népi bölcsesség nagyon mély értel­met adott, hiszen a szántó­vető emberek nemzedékről nemzedékre örökölték a fel­fogást: a következő évi aratás még az őszön elkezdődik. A betakarítás és a jövő évet megalapozó szántás-vetés évenként ismétlődik. Minden esztendő újabb tanulságokkal szolgál, s égy ben alkalom is arra, hogy a tapasztalatokat hasznosítsuk. Ebben az évben jó munkában nem volt hiány. A megkésett tavasszal és az utána következő nyárral jól birkózott a paraszti szorga­lom, s minden bizonnyal az ősz az eddigi munka méltó folytatása lesz. Ez annál is in­kább így van, mert a terme­lőszövetkezetek gazdálkodá­sa, munkaszervezése egyre nagyobb múltra, egyre több őszre tekint vissza. Köztudomású, hogy ebben az esztendőben gyenge volt a kenyérgabona-termés. S hogy mennyi kenyémekvaló ter­mett, abban nemcsak az el­késett eső, hanem az elmúlt évi vetésterv csak részbeni teljesítése, a vetési határidők nagy késedelme és helyenként a nem megfelelő agrotechnika alkalmazása is közre játszott. Mivel évek óta vajúdó gond az ország kenyérgabona-ellá­tásának maradéktalan bizto­sítása, ebben az évben nagyon határozottan olyan álláspont­ra kell helyezkedni, hogy a megoldás nem várathat magá­ra. Éppen ezért, bár az őszi munkálatok egésze nagy fel- adattömeget jelent, ezen belül a fő kérdés a kenyérgabonater­vek biztosítása, illetve túltelje­sítése. E tekintetben semmi­féle engedékenységnek nincs helye, és kigyomlálandó az olyan gyakorlat, amely ugyan „elvileg” egyetért a kenyér- gabona elvetésével, de a ter­vet mégsem teljesíti. A fel­adatot azok értik helyesen, akik azt mondják, hogy az aratásra kerülő terület egyez­zen meg a tervfeladattal, ép­pen ezért az időközbeni ká­rokra tekintettel azt a már kialakult 5 százalékos arány­ban túlteljesítik. Ez a kulcsa annak, hogy következő esz­tendőben egy gonddal keve­sebb legyen, hogy energián­kat más, soron következő fel­adat megvalósítására tudjuk összpontosítani. Ha szemügyre vesszük az elmúlt évtized kenyérgabona­terület statisztikáját, akkor nagyon szembeszökő az éven­kénti csökkenés, ami a me­gyénkben sok tízezer holdat tesz ki. A kenyérgabona-ve­tésterület helyes arányait il­letően már nagyon sok vita volt. De látni kell, hogy a ve­tésterület csökkentéséről csak abban az esetben lehet szó, ha növekednek a termésátla­gok és így az ország kenyere kisebb területről lesz biztosít­ható. Amíg ez el nem követ­kezik, a vita elsősorban arról folyjék: miként lehet emelni a termésátlagokat? Kétségte­len, hogy e tekintetben a gazdaságok adottságain kívül sok múlik a műtrágya és a gépek mennyiségén, vagy egyéb feltételeken. De vajon a gazdaságok megtettek-e már minden tőlük telhetőt? A termelőszövetkezeteket ezer szál köti a szocialista tervgazdálkodáshoz. Az épít­kezések, a hitelek, az állami kedvezmények mind-mind a népgazdaság áldásai a terme­lőszövetkezeteknek. Ez azon­ban a dolognak csak az egyik, az állami oldala. A másik az, hogy a termelőszövetkezetek is egyre inkább erősítsék kap­csolatukat a népgazdasági tervekkel és igényekkel. S eb­ből a szempontból jó al kálóm — éppen a gabonaprobléma végleges megoldása érdekében — a vetéstervek túlteljesítése. Sőt, a termelőszövetkezetek számára a kenyérgabona-ve­tésterület biztosítása ez ősztől kezdve törvényszerű kötele­zettséget jelent, amelyből egy jottányit sem szabad engedni. Ügye ez a megyének, hiszen a lakosság 70 százaléka a me­zőgazdasági termelésből bol­dogul, de országos közügyről is szó van, hiszen a mező- gazdasági termelés legjelen­tősebb közigazgatási egysége vagyunk. A párt- és állami szervek már szerte a. megyében egész­séges álláspontra jutottak az őszi munkálatok, de különö­sen a kenyérgabona elvetését illetően. Intézkedési tervek .rögzítik az időbeni vetés biz­tosítását, az elővetemények betakarítását, az emberi és gépi erő üzemen belüli szer­vezettségét és a nagyarányú szállítási feladatok elvégzését, a szőlő- és gyümölcsszüret akadálytalan lebonyolítását. A tervek végrehajtása nagy figyelmet, szervezettséget és temérdek operatív tevékeny­séget igényel. Az a vezetés áll jól a talpán, amelyik a tervek elkészülte után nem dobja oda a gyeplőt, hogy az­tán minden menjen magától, hanem a nap minden órájá­ban foglalkozik a gondjaira bízott kisebb vagy nagyobb ügyekkel. Hiszen számos elő­re nem látható akadály me­rülhet fel, amelyet csak gyors intézkedésekkel, az illetékes párt- és állami szervekkel való szoros együttműködés­sel, a környező állami gazda­ságok és termelőszövetkeze­tekkel való hasznos kapcso­lattal lehet megoldani. Az őszi munkálatok eddigi menete és az az elígérkezés, amely megyeszerte tapasztal­ható volt a kenyérgabona-ve­tésterv teljesítéséért, jó kez­detnek mondható. Ha a to­vábbfolytatás is ehhez ha­sonló lesz, akkor nemsokára arról adhatunk számot, hogy jól kiálltuk ennek a bonyolult feladatokat magában rejtő időszaknak próbatételét. fi vártnál korábban kezdődött a szüret A% alacsonyabb cukorfokú sxSiőt is átveszik Megyénkben az elmúlt napok esős időjárása következtében — bár egyelőre csak szórványosan — a vártnál korábban kezdő­dött a szüret. Főként a kadarka bogyóinak állapota teszi indo­kolttá a korai szedést. Tekintettel a rendkívüli hely­zetre, az Alföldi Állami Pince- gazdaság lehetővé teszi a ter­melőknek, az eddigi rendelke­zésektől eltérően, alacsonyabb cukorfokú szőlők átadását is. Ennek megfelelően 13,5 foknál a szerződött árura még mind a szerződéses, mind a felárat meglcapják, a szabadon értékesí­tett tételeknél pedig 15 fok az alsó határ. Ugyanígy a borok 8, illetve 9 Malligand-foknál, amennyiben kényszerszüret ese­te áll fenn, még átvételre ke­rülnek. Az Alföldi Állami Pincegaz­daság tíz feldolgozó üzeme fel­készült a megváltozott körül­ményekre, s apostagi, csengődi kiskunhalasi, kiskunmajsai és kecskeméti telepei az elmúlt héten már egyenként mintegy 200 mázsa körüli mennyiséget vettek át az oportó, kadarka és ezerjó fajták terméséből. Ki­emelkedő a tiszakécskei feldol­gozó üzem teljesítménye, ahol négyezer mázsa szőlő került a napokban présbe. A feldolgozás technikájának megkönnyítésére több telep ka­pott ez évben új, korszerű hori- zontál-préseket. E félautomata gépek lényeges munkaerő-meg­takarítást eredményeznek, mi­vel a préselés és az ürítés fo­lyamata teljesen automatikusan történik, és kizárólag a töltésnél van szükség fizikai munkára, így a jelenlegi munkáslétszám­mal, s a szállítások jobb meg­szervezésével előreláthatólag zavartalanul oldják meg a te­lepek a rájuk váró feladatokat. A mustok cukortartalma egyébként az említett heti szá­raz, napos időjárásnak köszön­hetően mintegy két fokkal emelkedett, s a hét végére el­érte a 15—16 fokot. Állami gazdaságainkban a tervezett 200 ezer mázsa körül, hozamnál — a már említett kedvezőtlen időjárás miatt — mérsékeltebb termésre számíta­nak. Valamennyi állami gaz­daságban folyik elsősorban a kadarka és az ezerjó szedése. A feldolgozásban mutatkozó ne­hézségeken úgy igyekeznek eny­híteni, hogy minden használ­ható prést üzemeltetnek. Nagy segítséget jelent az is, hogy 650 honvéd három héten át, az egyéb termények beta­karításán kívül, a szüret teen­dőinek egy részét is magára vállalta. Teljes lendülettel halad me­gyénk állami mezőgazdasági üzemeiben a jonatán alma ex­portra történő szedése is. Az al­mafajtákra kedvező volt a bő­ven hulló csapadék, olyannyira, hogy a tervezett 50 ezer má­zsával szemben ebből a gyü­mölcsből az egyötödével na­gyobb hozam ígérkezik. Fenti képünk a hajósi pince­soron készült. Kelemen Árpád, a Haladás Termelőszövetkezet gazdája, a hordókat készíti elő a szüretre. Húszmillió forintos terv Fejlődik a tanácsi szolgáltatóipar A szolgáltatások jelenlegi hely­zetével kapcsolatban Kiss Ist­vánhoz, a megyei tanács ipari osztályának vállalati főelőadó­jához fordultunk felvilágosítá­sért. Alapos tájékoztatását a következőkben foglalhatjuk ösz- sze. Az 1961-ben napvilágot lá­tott kormányhatározatok alap­ján 1962 áprilisában hozták lét­re a megye 5 városában és 3 já­rásában a közvetlen lakossági igényeket kielégítő vegyesipari vállalatokat. Addig igen szűk körű szol­gáltató tevékenységet csak már megvolt és készáruter­melésre berendezett üzemek végeztek. Az új vállalatok megfelelő működéséhez csak menetközben lehetett — és végeredményben ez a folyamat tart ma is — meg­teremteni az első feltételeket. Forgóalapot kaptak, de sem hely, sem gépesítettség dolgában nem feleltek meg a követelmé­nyeknek. Még ma is régi üzle­tekben, műhelyekben folyik jó­részt a termelés, s a gépekkel legjobban ellátott vasipar is csak 40—50n/o-os gépállományú. Minden előzetes tapasztalat hí­ján kellett e vállalatok éves ter­veit is összeállítani, jóformán csak feltételezésekre építve, te­hát az élettől eléggé elszakad­va. Az 1963-ra megállapított 28 milliós megyei terv a sokoldalú számítások szerint reálisnak lát­szott, de az időközben szerzett tapasztalatok, vállalati észrevé­telek alapján az idei tervet 20 millióra mérsékelte a megyei tanács vb. A kezdeti nehézségek ellenére alapításuk óta meghárom­szorozták szolgáltató tevé­kenységüket a tanácsi vál­lalatok. Igen komoly beruházásokat for­dítanak korszerűsítésükre, s las­san a helyi, városi, járási taná­csok is kezdik „saját” vállala­tuknak tekinteni a szolgáltató üzemeket. Mert bár, ezek fel­adata volna az üzemek sokol­dalú segítsége —, helyiség, fog­lalkoztatás, népszerűsítés és egyebek terén — Kalocsa taná­csa kivételével majdnem min­denütt „idegen”-ként kezelik őket. Kiskunfélegyházán a vá­rosi tanács ktsz-szel végeztette a tanácsháza festését, holott megvan a tanácsi vállalat. Nagy lépést jelent előre a me­gyei tanács ipari osztályának intézkedése. Ennek értelmében az eddigi centrumokban 5 hold- nyi területet adnak a tanácsok új központi vegyesipari telepek kialakítására, s ez megszünteti eddigi nagymér­vű szétszórtságukat. Ebben az évben már megkezdőd­tek az építkezések a kije­lölt helyeken. A majd felszabaduló helyiségek­ben kellemes, modern felvevő részlegeket állítanak fel; érezze a lakosság, hogy magas színvo­nalú kiszolgálásban részesül már ezekben is. Komoly gépi beruházásokkal emelik az üzemek termelését, s ezzel a szolgáltatások minőségi fokát is. Olcsóbbá is így válik a javító szolgálat. Már a múlt évben elkezdődött a nagyipari üzemekben elavult gépek könyv- jóváírásos beszerzése. Kiskőrö­sön szinte kis vasipari Vállalat alakult ki ilyen berendezések­kel— ugyanígy Baján is. A ruhajavító tevékenységet nemigen igényli a lakosság. Ba­ján egy főt sem tudott lekötni ez a szolgáltatás. A méretes szabóság üzemei korábban mű­ködő egységekből fejlődtek ki, van tehát hagyomány, tapaszta­lat, megrendelőkor. Kiskunfél­egyházán különösen jó hírnév­nek örvend a méretes részleg, még Kecskemétről is többen dolgoztatnak náluk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom