Petőfi Népe, 1963. augusztus (18. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-25 / 198. szám

Kirakaf Megdöbbenve álltam meg a kirakat előtt. Percekig nem tudtam elmozdulni onnan. Szinte földbe gyökerezett a lábam. Az emberek sorra el­húzódtak mellőlem, mentek a dolgukra, mintha nekik nem tűnt volna fel semmi a nagy üvegablakok mögött. Csak én lennék ilyen érzé­keny? S volt idő, amikor én sem... A kirakatban látszólag ár­tatlan dolgok hevernek: is- kolatáskák, színes ironok, körzők... Jó, egészen olcsó körzők is, mint gyermekko­romban: ceruzavéggel lehet kipótolni a szárát, ügyes do­log, csoda, hogy újból felta­lálták. Aztán golyóstollak, de milyen szépek, azt a három- szögletüt tán még én is megveszem, csak hat forint... És ecset, vékony — amilyet tavaly kerestem a kislányom­nak ... Kirakat — iskolai kirakat, mennyi izgalom és öröm, s én mégis megdöbbentem: észrevettem, hogy megint öregebb lettem egy egész esz­tendővel. T. P. 4 hangyák gsorgalmátal A közös összefogás sikere Kiskörösön Néhány héttel ezelőtt Tázlár- ról irtunk, ahol a falu lakói jelentős társadalmi munkával járultak hozzá a község fejlődé­séhez. Most hasonló jó érzéssel, de talán egy árnyalattal na­gyobb dicsérettel írhatunk a kiskőrösiekről, ahol a lakosság apraja-nagyja szinte kivétel nélkül bekapcsolódott egy szá­munkra igen jelentős munkába: az útépítésbe. Minek köszönhető ez a nagy aktivitás, hogyan tud­ják elérni, hogy az emberek ennyire odaadóan, egyszóra vállalkoztak a kőhordásra, va­gonkirakásra? Ezekről beszél­gettünk Szabó Gyula elvtárs­sal, a községi tanács titkárával. — Már korábban elhatároz­tuk, hogy kikövezzük a község utcáit — mondja a tanácstit­kár. — Július 28-án tartottunk tanácsülést, s tulajdonképpen ekkor indult meg a társadalmi munka szervezése is. Ügy gon­doltuk — s most már kiderült, hogy helyes volt az elgondolá­sunk —, minden tanácstag a saját körzetében szervezze meg a segítséget mind a gyalogosok, mind pedig a fogattal rendelke­zők között. A kezdeményezés nagyszerűen sikerült, ami ter­mészetesen nemcsak a tanács tagok érdeme, hanem főleg a tevékenyen bekapcsolódó lakos­Augusztusi napsütés ságé. Jelenleg a Rákóczi utcá­ban folyik az útépítés. Itt két kilométeres szakaszon készí­tünk pormentes útat. Azután a Batthyány, majd a Bajcsy Zsi­linszky utca következik. Eddig 204 vagon kohósalak érkezett s ezt a község dolgozói rakták ki és fuvarozták a helyszínre. — Tudják-e időben biztosí­tani a munkaerőt a vagonok kirakásához, van-e elegendő munkáskéz és fogat ahhoz, hogy a kohósalakot a helyszínre szál­lítsák? — érdeklődtünk. — Kiskőrösön hetvenkét ta­nácstagi körzet van. A munká­ban mindegyik részt vesz. így ilyenkor a választás, mégis arra kérem, mondjon néhány embert, aki különösen jól dol­gozott. — Nagy fejtörést okoz, hogy a jók közül kiket említsünk meg legjobbak gyanánt. Mégis azt hiszem, nem leszek igazságta­lan, ha azt mondom, hogy ki­emelkedően aktív volt a társa­dalmi munkában Torgyik Ist­ván, aki a második körzet ta­nácstagja. Hasonlót mondha­tok Tereánszki Jánosról, a 11-es, Bondor Lipótról a 19-es, Lénárd Tiborról, a 37-es és Rakonczai Pálról, a 45-ös körzet tanács­tagjáról is. Természetesen a fel­fárntim Munkában a vagonkirakók. Megszűnt a kánikula, de még nem ért véget a fürdőszezon. Képünkön: lubickolok, napfürdőzők a kiskunfélegyházi meleg vizű strandon. tehát folyamatosan biztosított a munkaerő. — Persze ehhez az kell — folytatta Szabó elvtárs —, hogy maguk a tanácstagok is eleven kapcsolatot tartsanak a lakosokkal és velünk, a vég­rehajtó bizottsággal. Volt rá eset, hogy az állomásra befu­tott 34 vagon kohósalak, amit ki kellett rakni. Az eső zuhogott, ennek el­lenére 150 ember dolgozott a kirakáson. Két óra alatt végeztünk is az egésszel. Az akkorra „betex-ve- zett” választókerület lakossága két fő kivételével jelen volt. Ez augusztus 2-án történt, vagy­is az első napon, amikor el­kezdtük az útépítést. A mun­kában az egytől tizenötig, a ti- zenhetes és az ötvenes körzet lakói vettek részt s különösen elismerésre méltó az, hogy még 60—65 éves idős emberek is önként vállalkozva beálltak a sorba. De nemcsak a „gyalogo­sokat” illeti az elismerés, mert augusztus 13-án például 36 fogat hordta az útépítés alapanyagát a kirakóhelytől a Rákóczi ut­cába. — Bár tudom, hogy nehéz sorolás nem teljes, mert ha arra törekednénk, akkor azt kellene írni, hogy a község minden lakója megérdemii a dicséretet. — A tanács határozatot ho­zott a társadalmi munkában leg­jobb eredményt elért dolgozók jutalmazásáról. Azok, akik egy évben ezer forintnál nagyobb értékű társadalmi munkát vé­geznek, arany, ezüst illetve bronz jelvényt kapnak. Ezzel a határozattal indult meg a „Kiskőrösért mozgalom”. A tanácstagokból és a Hazafias Népfront helyi vezetőiből hat tagú bizottságot hoztunk létre, amelynek feladata a mozgalom kibontakoztatása, a társadalmi munka összefogása és szerve­zése. A lakosság, mint az el­mondottakból is kiderült, segíti, támogatja a kézdeményezést, s ez biztató a község további fej­lődésére nézve. Mindenesetre azt igazolja, hogy csak közös erővel, közös összefogással jut­hatunk messzire — fejezte be a tájékoztatást Szabó elvtárs. Gál Sándor SZÉTHÚZZA az összecsavart rajzpapirt. A fiókból sárga sze­geket vesz elő. Rátűzi a nagy rajztáblára. Ceruzájával néhány észrevételt jelöl a tusvonal-hdl- mazra. Csupán megjegyzések. Egy világító testser átrendezése. Három éve végzett az Ipar- művészeti Főiskolán. Dicséretes eredménnyel. Belső építész. Mű­vész. Kevesen ismerik a szak­máját. Pedig munkáival, mun­káikkal naponta találkozunk az üzletekben, az utcán. Egy ház­sor harmonikus színkomplexu­ma, egy eszpresszó berendezése, egy áruház portáltervezése — a belső építés munkája. Szegedről „startolt”. Kezdet­ben az ÉM. Tervező Vállalat­nál dolgozott. Borvendég Béla Ybl-díjas művész műtermében. Négyen vagyunk a Bács me­gyei Épülettervező Vállalat egyik kis szobájában. Egy épí­tészmérnök és egy technikus — fiatal házaspár — és Udvardy Lajos, a belső építész. A tustoll sercen egyet, s fekete foltot ejt a fehér papírra. — 1961 decemberében kerül­tem át Szegedről — kezdi a fiatal művész. Néhány vázla­tot, rajzot, tervet húz elő. . Egyik legszebb munkám volt. Szegeden a Kárász utcai üzlet­sor belső tervezése. De én ké­szítettem a Székkutasi Művelő­dési Ház belső terveit is. Hátrasimítja homlokára bukó haját. zai alapján készül. Akad még gond is. — A múlt év januárjában az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vál­lalat egy-kéthetes határidőre négy tanulmánytervet kért tő­lünk a megyeszékhelyen — a Különleges szakma művésze — SZÉP ALMOKKAL, telve ifjúi lelkesedéssel indultam a főiskoláról. Mindig újat, valami szebbet, jobbat adni az embe­reknek. Valamit nagyot alkot­ni... aztán... aztán lassan bele­rázódtam a valóságba — mond­ja mosolyogva, minden pózolás nélkül. A vállalatnál ő az egyetlen belső tervező művész Munka? Van elég. Kisebbek, nagyobbak. Az épülő Leninváros házsorai­nak külső színösszeállítását ő tervezte. A most épülő kecske­méti idegenforgalmi hivatal be­rendezése is Udvardy Lajos raj-. Kossuth téren levő üzletei át­építésére. Ilyen rövid határidőre mi nem tudtuk vállalni. Elvit­ték a rendelést Budapestre, ahol el is készítették — másfél év alatt... Pedig milyen szép munka lett volna! BESZÉLGETÉSÜNK közben kiderül, hogy a kanapék, kandal­lók, világítótestek tervezése mel­lett a festészetet is kedveli. — Tagja vagyok ugyan a Képzőművészeti Alapnak, de nem foglalkozom intenzíven a festészettel. Szeretem az embe­reket. s egy-egy esemény oly hatással van rám, hogy próbá­lom megörökíteni a vásznon. — Az a típus vagyok, aki su ját kísérleteinél jobban szereti a hivatásos festőművészek ké­peit — mondja ismét moso­lyogva. — Még főiskolás korom­ban társrendezője voltam a Mű­csarnokban a Képző- és Ipar- művészeti Főiskola tárlatának. A rajzasztal szélén külföldi újságok, folyóiratok. A nyugat­német Der Baund Möbel Schrei­ner, a svájci művészlap. a Werk, a Kultur im Heim NDK folyó­irat, a La Maison Frances című képesújság. És több más szak­lap. — Valami keveset beszélek németül és oroszul. Inkább a műszaki nyelvet. Terveim? Ide­gen nyelveket tanulni. És ta­vasszal talán megnősülni... Itt az ideje... Harmincéves va­gyok. HA GRAFIKUS lennék. Vd vardy Lajos portréját kusza vo­nalak tömegéből alakítanám ki. Jelezve vele egy munka lázától fűtött művész belső énjét. 4 hirtelen fellobbanásokat, a sok­szor fájó kudarcot. És a végte­len tiszteletet a művészettel szemben. K. M. Autósok — gyalogosok Az űj KRESZ előírja: ahol nincs forgalomirányítás az átkelőhelyen, ott az áthaladási elsőbbség a legtöbb esetben a gyalogost illeti meg. Kecskeméti viszonylatban ezt az előnyt még nem tapasztaltam, de meg sem kíséreltem kierőszakolni azzal, hogy egyszerűen átmegyek, fittyet hányva a felém robogó jár­müveknek. Másnak sem ajánlom, rossz vége lenne. Csodálatos egyik-másik járműve­zető lelkivilága. Ki tudná megmon­dani. mi indítja arra, hogy ott, ahol különös figyelemmel kellene közlekednie, rákapcsol — mint a gyorsvonat a kisállomásokon, ahol köztudomásúan nincs megállója. Sajnos, nem szórványos esetekről van szó, mert gyakoriak a szágul­dások az átkelőhelyeken. Egyik nagygazdaságunk autóbusza néldául úgy robog át a kecskeméti Sza­badság téren, mintha ezzel akarná kifejezni a gazdaság nagyságát. Szinte beleszédül az ember, amint elsuhan mellette. Központi tereinknek sok gyalogos átkelőhelye van. Ezért sem ártana végre az immár több mint fél éve hatályba lépett szabályokat amúgy igazát an elsajátítani. V. 1. A jobb zöldségellátásért Évek óta nem volt megnyug­tatóan megszervezve Kiskunha­las zöldség- és gyümölcsellátá­sa. Az ellátás legutóbbi felül­vizsgálata alkalmával figyelem­re méltó elhatározásra jutott a városi és járási tanács. Ennek nyomán már megkezdték a tár­gyalásokat a városi és környéki termelőszövetkezetekkel az ellá­tás megjavítása érdekében. A cél az, hogy a közös gazdaságok a jövő évi termelési tervek el­készítésénél kivétel nélkül bizo­nyos mennyiségű zöldséget, gyü­mölcsöt és baromfit tervezze­nek városellátásra. — Olyan mennyiséget, amelyet néhány holdas kertészetből, a felnevelt baromfi kis hányadából le tud­nak szállítani. A sok kisebb té­tel azonban együtt lényegesen befolyásolná a piaci ellátást és árakat is. A tervek szerint a városellátásba bekapcsolódó ter­melőszövetkezetekkel szállítási szerződést köt a tanács. A Patyolat korom ja Kecskeméten a Csányi utcá­ban levő lakóházakat, udvaro­kat, de a lakásokat és irodákat is, a közelben levő Patyolat Vállalat üzemének kéményéből kitóduló füst — pláne, ha az üzem felől fúj a szél! — való­ságos koromesővel árasztja el. Könnyen elképzelhető tehát helyzetünk: az udvaron levő minden holmink fekete a Pa­tyolat koronájától, s az utcai ablakok szintén. Nem győzünk takarítani. A szellőztetés az ilyen „kormos napokon” pedig teljesen lehetetlen. Arra kérjük az illetékeseket, tegyenek vala­mit annak érdekében, hogy ez a szörnyű állapot végre meg­szűnjék. — A Csányi utcai la­kók nevében: Szívós Istvánod

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom