Petőfi Népe, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-05 / 129. szám
1963. Június 5, szerda 5. oldal SZÍVVEL ÉS ÉSSZEL Am első lépéseket a téma TANCPRÓBA Szorgalmasan próbálnak Baján a József Attila Művelődési Ház moderntánc-klubjának tagjai. Képünkön a kecskeméti megyei és kiskunhalasi körzeti versenyen III. helyezést elért Kovács Piroska—Juhász Béla és Révi Éva—Khin István páros egy új tánc lépéseivel ismerkedik. Az országos tanácskozás reflektorfényében A munkásakadémiák helyzete megyénkben megközelítéséhez egy dunapataji árnyas utca barátságos házából elindulva kell megtennünk. Ha iskola után pillant be valaki az ablakain, glédában sorakozó tanuló asztalok mellett füzetek, könyvek fölé hajló szőke-barna fejeket láthat, s ha nagyon hegyezi a fülét, az udvarról monoton mormolás is kiszűrődik az utcára. A hangosan tanulók 4,szektája” járja körsétáját, könyvvel a kézben, vagy egyikmásik sarokban támogatja a falat. Amikor néhány éve megalakult, tanyai internátusnak keresztelték, ma komolykodóan hivatalos neve Állami Nevelőotthon. A tanyai kisdiákok jobb és zavartalanabb tanulásáért érzett felelősség hívta életre. Ma is azt a célt szolgálja — a tanyák, szállások fiatalságát gyűjti egybe — azokat, akik eddig az osztatlan, vagy részben osztott kis iskolák padjait koptatták és nem juthattak hozzá a sokkal korszerűbb, teljesebb értékű tudást nyújtó szakosított oktatás forrásaihoz. Ez a hívogatóan nyájas gyermekvilág — „tanyai intemátus”, mert otthon a szülők csak így emlegetik —, egy nagyszerű országos politikai és oktatási megmozdulás, a felsőtagozati oktatás körzetesítése, egyik fontos támasza ma a kalocsai járásban. Méltányos összegű térítés ellenében mindennel ellátják itt a gyerekeket. Néhány év alatt feloldódott a bizalmatlanság, a szülők félelme a világgá engedett gyerek sorsa iránt. Ma már nagy szeretettel emlékeznek meg erről az intézményről. Bejárta a híre a héthatárt, s úgy beszélnek róla, mint kiváló előmozdítójáról az egyébként nagy körültekintést igénylő körzetesítés megoldásának. Igen, a kalocsai járásban, az Ősi tanyai települések tipikus színhelyén, ahol nemzedékek élték le a szállásokon csendes, szorgos életüket, de ahonnan a papi nagybirtok szorítása miatt nehezen tudtak kifelé tekintgetni az emberek, ma nagyon érdekes társadalmi mozgás zajlott le. Eltörlődtek a tanyai életből olyan megszokások, az életfelfogásnak olyan elemei, amelyek, ha tovább fennmaradnak, talán gúzsba kötik a további fejlődést. Ebben a népviselettel tündöklő járásban szinte teljes egészében befejeződött a felső tagozatú oktatás körzetesítése. Vollár Ferenc a járási tanács művelődési csoportjának vezetője, örömmel újságolta, hogy a következő esztendőben a becslések szerint 2600 felső tagozatba járó növendéke lesz az vizsgáljuk meg, miben „bűnös” Varró János? A fiú ötvenhatban a Corvinközi ellenforradalmárokhoz csatlakozik. Akkor tizenhárom éves. Hogy ott mit csinált, homály ffedi. Az apa november közepén érte megy és hazaviszi. Engedi, hogy a ''tizenhárom éves fiú fegyvert hozzon haza. Végül is a lakók követelésére kénytelen a puskát a házból eltávolítani, viszont szemet huny akkor, amikor a fiú pisztolyt szerez és ezt magánál tartja. Csak akkor ijed meg, amikor a fiú a pisztolyt egy jtászótánsának megmutatja és a gyermeket véletlenül agyonlövi... Az apa ékkor — 1957 januárjában — ijedtében disszidál. S csak egy év múlva, amikor már nem kell tartania a felelősségrevonástól, tér vissza családjához. — Nem érzi a felelősséget, hogy magára hagyta ezt a fiút? — kérdezem és a szenvedély izzását alig tudom visszatartani. Vállat von, s csak ennyit mond: — Ennél a fiúnál... úgysem használt semmi... Tetszik látnit iskolának. E tengersok gyerek nagy része valamikor egy-két tanerős kis iskolákból indult az életnek. 1964-ben 2600-ból 2450 már a szakrendszerű, osztott jellegű iskolai oktatásban vesz részt. Minden túlzás nélkül elmondható, hogy a kulturális forradalom, a szellemi javaknak az elkövetkezendő esztendőkben sokkal nagyobb tömegét tudja nyújtani a járásban élő iskolaköteles korúaknak, mint bármikor azelőtt. Igen, itt évszázadokban lehet mérni a változásokat. Kicsit beleszédül az ember, ha ebben a történelmi perspektívában nézi a körzetesítés lebonyolítását. S ami erkölcsi értékekben gazdaggá teszi ezt a folyamatot, azt a járási tanács, a járásban élő pedagógusok nagy tömege gondos és megfontolt, családtól családig menő felvilágosító munkája magyarázza. Igen! Családtól családig. Hiszen itt, ennél az előkészítésnél nem lehetett a rendeletek, a rideg, bár jól megfontolt utasítások betűi közé gyömöszölni az életet. Minden embert, akinek a szava döntő lehetett egy-egy tanyai gyerek szakrendszerű oktatásban való részesítése tekintetében, megkérdeztek. Akik messzebbre láttak a szülők közül, önkéntes segítőtársként vállalták a még bizonytalankodók felvilágosítását. És — a régi, megszokott tanyai iskolahálózat ez átrendezése során gondos és humánus előrelátással megnyerték az ügynek az összes érdekelt pedagógusokat is. Elhelyezésükről, megfelelő munkakörülmények megteremtéséről előbb gondoskodtak, csak azután láttak hozzá a megvalósításhoz. Nem volt kis munka. Volt, ahol a másként el nem helyezhető gyerekeket a pataji diákotthonba kellett irányítani. Volt példa rá, hogy a néhány kilométeres utat az autóbuszon a szülői munkaközösség közös kasszájából fizették ki a gyerekeknek. Minden tanyarészen külön haditervet csináltak. A legelső lépés általában az volt, hogy a beíratás szempontjából meghúzott körzethatárokat felbontották. Bármelyik tanyai gyerek járhatott, beiratkozhatott bármelyik falusi iskolába. Sokan a nyelvoktatás magasabb színvonalának reményében vállalták gyerekeik bejáratását a belterületi szakrendszerű iskolába. Akik a növendékek közül vállalkoztak, azokat az első helyre tették a listán, amikor kedvezményes tanszer- vagy tankönyvsegély szétosztásáról volt szó. A befogadó iskolák, hogy az új, magasabb követelményekre előkészítsék a volt Tibi 1957-ben az aszódi ja* vítóba kerül, s ettől kezdve életútja kísértetiesen hasonlít Polgár Jóskáéhoz. A javítóból négyszer szökik meg, s a szökési intermezzókat betörésekre használja fel. Végül már börtönbüntetésre ítélik. A Kozma utcai börtönben végleg megpecsételi barátságát Polgár Jóskával, akivel már Aszódon is nagyon összebarátkozott. Megbeszélik, hogy ezentúl együtt fognak „tevékenykedni”. Mégis, amikor a börtönből kikerülnek — legalábbis egy időre — úgy látszik, hogy „fogadalmukat” nem tartják be. Dolgozni kezdenek. Munkahelyeiket változtatják ugyan, de mégis dolgoznak. Polgár Jóska idegen társaságba kerül. Varró Tibi pedig egy munkás lányának kezd udvarolni. A munkás, aki sok roszszat hallott Tibiről, figyelmezteti lányát, hogy vigyázzon ezzel a fiúval. Tibi gyakran jár fel hozzájuk hívás nélkül. Mindent elkövet, hogy a munkás bizalmába férkőzzék. Érdeklődik a munkás élete iránt. Még a pisztolyát is megmustrálja, amikor hazajön gyakorlatról. tanyai gyerekeket, szakköröket indítottak bizonyos tárgyakból. Bevezették a heti hat órai korrepetálást, eleinte a nevelők teljes részvételével. Arra is gondoltak például — mennyi szív és buzgalom kellett ennek az egyszerű dolognak a felismeréséhez —, hogy ha a busz az iskolakezdésnél korábban érkezett, legyen nevelő a megállónál, aki fogadja a leszálló gyerekeket. Géderlakon az Ordasról érkező felső tagozatosok részére a buszvárótermet fűtötték egész télen, ahol nevelői felügyelettel töltötték el az időt, amíg a tanítás meg nem kezdődött. Mi sem jellemzőbb arra, mennyire átérezték a szülők a körzetesítés jelentőségét, mint hogy jó néhány tanyai iskolában továbbképző tanfolyam résztvevői is kérték, engedélyezzék, hogy ők is bejárjanak a belterületi iskolába. Néhányan olyanok is akadtak, Kérdexxük meg végezetül: Érdemes volt-e? ... Lássuk a tanulmányi eredmények alakulását! A tanulmányi átlag, amikor a körzetesítés megindult a tanyai iskolákban, 3,09 volt, az első év végén a pataji kollégiumban már 3,56-ra emelkedett a tanulmányi átlaga azoknak, akik korábban, sokkal mostohább körülmények között tanultak kint a külterületi iskolában. Előfordult, hogy a bejáró felső tagozatosok magasabb tanulmányi eredményeket harcoltak ki, mint a faluban lakók. A kérdést úgyis megválaszolhatjuk, ha utalunk a termelőszövetkezetek szervezésének nagyszerű időszakára, s arra, hogy ez a mozgalom, a körzetesítés, minden erőszakoltság nélkül kapcsolatba hozható a szocialista falu kialakításának folyamatával, mércéje egy kicsit a paraszti fejekben végbement változásoknak is. CSÁKY LAJOS „Beszéljünk a műsorról“ A Rádióhoz műsorügyekben naponta igen sok levél érkezik. A levelekben felvetett kérdések változatossága szükségessé teszi, hogy a műsorban is, tehát a hallgatóság legnagyobb nyilvánossága előtt foglalkozzanak egyik-másik problémával. Szükség van erre annál is inkább, mert a Rádió és TV Újság több mint félmilliós példányszáma ellenére is a hallgatóknak csak egy részéhez jut el. A most induló „Beszéljünk a műsorról” című adás a sokakat érdeklő műsor-problémákkal foglalkozik majd, s beszámol a Rádió terveiről is. Tibi — most már tudom, nem meggyőződésből, hanem a munkás bizalmának megnyerése végett — belép a KISZ-be, sőt tevékenységébe is bekapcsolódik. Az üzemi KISZ-szervezet előlegezi neki a bizalmat, mert rövidesen az alapszervezet szervező titkára lesz. Sajnos, komoly hibát követtek el, amikor múltját, családi viszonyait, magánéletét nem vizsgálták meg. C az üzemben hogyan vi- J selkedett? Közvetlen főnöke, az olajraktár vezetője így válaszol kérdésemre: — Tibi rendesen dolgozott, nem volt semmi baj. Sajnáltam családi helyzete miatt. Egyszer fel is kerestem az apját, de az nagyon kelletlenül fogadott. A fiút ki akartam vonni az otthoni környezetből és szerettem volna, ha a fiammal össze járnának, de ... erre már nem kerülhetett sor. — S az nem tűnt fel maguknak, hogy a fiú augusztus 15-én minden előzetes bejelentés nélkül nem jelent meg a munkahelyén, s utána sem jelentkezett többé — kérdezem a részvéttől csöpögő főnököt A Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezésében három napos tanácskozás zajlott le a múlt héten Budapesten, az Építők Szakszervezetének Székházában az 1963 —64. évi munkásakadémiák előkészítéséről. Bács-Kiskun megyében 1962. őszén a TIT 17, a szakszervezet pedig 9 munkásakadémiát indított, közel 1000 résztvevővel. Valamennyi akadémiában helyet kapott az érintett iparág új gépeinek, technológiai eljárásainak, balesetvédelmi kérdéseinek ismertetése. Kevés volt a természettudományos világkép kialakítását elősegítő biológiai előadások száma, viszont jelentős emelkedést mutat a filozófia, az irodalom és a művészeti előadások számának növekedése. Megyénkben még mindig megnehezíti a munkásakadémiák mennyiségi és minőségi fejlődését a gazdasági vezetők és a műszaki értelmiség tekintélyes részének távolmaradása. Ennek következtében sok helyen éppen ott nem indulhatott munkásakadémia, ahol pedig nagy szükség lenne rá. Természetesen akadnak olyan üzemigazgatók, akik felismerték a művelődési munka és a termelő te— Igen, de mi nem gondoltunk semmi rosszra. — Érdeklődtek iránta? — Nem, de küldtünk néki egy írásbeli felszólítást, hogy vegye fel a munkát. — Személyesen nem mentek ki a lakására? — Nem. A főnök tehát napokig —egészen addig, amíg az eseményről az újságokból értesült — nem gondolt semmi rosszra, sőt még a KISZ-szervezet sem, amelynek pedig alapszervi szervező titkára volt. Ma sem tudom megérteni, miért nem hiányolták? Pedig hol járt már akkor Tibi? Ha tudták volna, hogy azokban a napokban már minden hidat felégetett maga mögött és búcsút mondott a munkáséletnek. Vajon nem lehetett volna az illetékeseknek ezt a „hídégetést” megakadályozniok. Például a KISZ-szervezet nem mozgósíthatott volna még kellő időben egy-két aktívát? Lehet, hogy már úgyse érhettek volna el eredményt, de mégis, miért nem kísérelték meg? (Folytatjuk.) vékenység közötti kapcsolat jelentőségét és biztosították is az ákadémiák zavartalan működését. Így nélkülözhetetlennek tartja üzeme életében az ismeretterjesztést a Kalocsai Cementipari Vállalat igazgatójaj ahol az akadémia hatása a selejt csökkenésében máris kimutatható. Az egyik legsikeresebb akadémia a Kiskunhalasi Faipari Vállalaté, ahol az előadásokon rendszeresen 50—60 dolgozó jelenik meg. Ugyancsak megkapnak minden támogatást a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ktsz, a Kalocsai Fémtömegcikkipari és a Fűszerpaprikaipari Vállalat, valamint a Kisszállás! Kenderüzem és a Gépállomás, a Kiskunfélegyházi Cipőgyár munkásakadémiái is. A tanácskozáson foglalkoztak! az akadémiák népszerűségével. A tanfolyamot végzett hallgatók jelentős része évente újólag beiratkozik az előadássorozatokra. A hallgatók mintegy 80 százaléka fizikai munkás, a létszám fele a szocialista brigádtagok közül kerül ki. Ä munkásakadémiák népszerűségét és szervezettségét növelték a megalakult társadalmi vezetőségek is. Országosan ma már a munkásakadémiák háromnegyed részének helyi vezetőkből és a hallgatókból alakított társadalmi vezetősége van. Az 1963—64. évi munkásakadémiák előkészítésénél felhívták a figyelmet arra, hogy a munkásakadémiák programjában sűrűbben szerepeljen múzeumlátogatás, műemlékek megtekintése. Ezek a közös élmények és az alkotások közvetlen környezetében elhangzó előadások az esztétikai nevelésnek is hatásos módszerei. A közös színház és mozi látogatások, amelyek után vitát rendezhetnek a bemutatott művekről, továbbá az üzemi olvasó és könyvtári mozgalom is helyet kap a munkásakadémiák programjában. Az üzem! műkedvelő művészeti munka pedig új feladatokkal gazdagodhat a munkásakadémiákon, műsorokkal, kiállításokkal teheti teljesebbé azok tananyagát. A tanácskozáson sok szó esett az ismeretterjesztés problémáiról, azokról a feladatokról; melyeknek megoldása elősegíti a következő évadban a munkásakadémiák még szélesebb körű elterjesztését és az előadások színvonalának erőteljes javulását.
