Petőfi Népe, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-27 / 48. szám

A dunavecsei járás sportéletének helyzetérdi tárgyal a megyei TST elnöksége A Megyei Testnevelési és Sport Tanács ma. szerdán délelőtt tartja február havi elnökségi ülését Napirenden a Dunavecsei Járási TST elnökségének beszámo­lója az 1962. év munkájáról és a további feladatokról. A TST elnökségi ülése ezután folyó ügyeket tárgyal.-OOOOOOOOOOOOOOOOOOt Már előkészületi mérkőzésnek is meglepetés BAJAI VASAS—BAJAI ÉPÍTŐK 42 (1:0) NAPIRENDEN S A Bajai Bácska Posztó NB I-es kosárlabdacsapatána«: szereplése Bfai iegryxetunk fi falusi dolgozók XII. spartakiádja Az MTST elnökségének a fa­lusi dolgozók XII. spartakiádja megrendezésére hozott határo­zata nagy lehetőségeket biztosít a. megyei, a járási TST-knek a nagy tömegeket foglalkoztató versenyek szervezésére. A sport­ágak kötetetlensége a községi lakosság — elsősorban az ifjú­ság — sportban való nemes vetélkedésére ad alkalmat. Az országos döntőig kiírt versenyszámok mellett az adott területen kedvelt, népszerűség­nek örvendő sportágak sparta- kiád keretén belül való megren­dezése a falusi dolgozók rend­szeres sportolását biztosítja. Az előkészítő munkában a járási agitációs és propaganda bizott­ságok nagy segítséget tudnak nyújtani. Ebben a vonatkozásban egy­aránt igénybe kell venni az ed­digi spartakiádokon szerzett ta­pasztalatokat. Felhasználhatók azok a filmek, amelyek az el­múlt években a spartakiádok- tóI készültek. Célszerű ismer­tetni az olyan sportágakat, amelyek az országos és helyi versenyek kiírása szerint meg­rendezésére kerülnek. Az elmúlt évek során ezekben a sport­ágakban a spartakiádokon ered­ményesen szerepelt versenyzők élménybeszámolószerű megszó­laltatása szintén jó hatású le­het. Kapcsolatot lehetne terem­teni a tanácsok mezőgazdasági osztályaival, felkérve őket orr fi, hogy a termelőszövetkezeti ve­zetők tanfolyamain a testne­velésnek és sportnak, mint kul­turált szórakozási formának, és a munkaerő-vándorlást befolyá­solni tudó lehetőségnek a jelen­tőségét méltassák, és ezzel kap­csolatos célkitűzéseit támogas­sák. A Magyar Hon védelmi Sport­szövetség Bács-Kiskun megyei rádióklubjának tagsága az V. országos konferencia tiszteletére védnökséget vállalt a sorkötele­sek lokátoros és a rakétás ki­képzési csoportjai felett. Vállalta továbbá, hogy min­den klubtag rendszeresen fog­lalkozik egy-egy. illetve két-két Baja. 100 néző, vezette: Rádi. B. Építők: Disztl — Varga, Páncsiijs II., Rapity — Mikus, Poszlancsek — Kreisz, Czeglédi, Tüske, Agatity, Pálmai. A rendkívül mély, havas, je­ges pályán elsősorban a talaj­jal kellett megküzdeniök a csa­patoknak. Váltakozó támadá­sokkal kezdődött a mérkőzés. Mind a két kapu felé szálltak lövések, de igen pontatlanul, s így különösebb veszélyt nem je­lentettek. A 14. per cben várat­lan támalás végén a Vasas szerezte meg a ve­zetést B. Szabó révén. Ettől kezdve az Építők vezetett több támadást, de a félidő vé­géig még egyenlíteni sem tud­tak a lelkesen játszó Vasas el­len. Az Építők csatárai számta­lan jó helyzetet hagytak ki. A II. félidőben Tüske helyett Petrich állt be az Építőkhöz. Továbbra is az NB III-as csa­pat támadott többet, mégis a 7. percben a Vasas játé­kosa Deli lőtt újabb gólt. Az Építők mezőnyfölényt har­colt ki, és a 19. majd a 23. perc­ben Czeglédi és Agatity góljai­val kiegyenlített. A 32. percben a megzavarodott Építők-véde- lem mellett Deli újra megsze­rezte a vezetést. Az Építők to­vábbra is- támadott, de szétesően és erőtlenül. A 38. percben Gye- nls volt a Vasas újabb gólszer­ahhoz, hogy mind politikailag, mind szakmailag jól képzett fiatalokat készítsenek elő a nép­hadseregben való szolgálatra. Gondoskodnak arról is. hogy a márciusi amatőrvizsgán tizeon- tizenöten felelhessenek meg a követelményeknek. zője. Az eredmény az utolsó percekben már nem változott. Ezen a mérkőzésen a Vasas fiataljait illeti a dicséret. Az Építőknek a hátralevő igen rö­vid időt nagyon jól kell kihasz­nálnia a felkészülésre. Horváth Ottó kupamérkőzés, Budapest, Bp. Előre csarnok. K. Petőfi: Tóth I. (4), Tor- mássy (4) — Tóth II. (2) — Szé­kely (8), Király (7). Csere: Bau­mann (6), Galgóczi (2), Polgár (4), Vasvári (3), Vesztergomi, Zsadányi (4). A mérkőzésről Motitik, a tor­Sportkönyvek Hidegkúti Nándor: ÓBUDÁTÓL FIRENZÉIG (II. bővített kiadás) A magyar futball Nagy öreg­je, ma ugyanolyan népszerű a szurkolók körében, mint aktív játékos korában. Sportpályafu­tásának tükrében állítja elénk labdarúgásunk fejlődésének, dia­dalainak, átmeneti visszaesésé­nek és újjászületésének legér­dekesebb szakaszait. Az első ki­adás hetek alatt elfogyott, így nem kétséges, hogy a bőséges olaszországi élményekkel kiegé­szített második kiadást hasonló nagy érdéklődéssel fogadják a szurkolók. Nádori László: EDZÉS, VERSENYZÉS Azok, akik sportolókkal foglal­koznak. edzéseiket, versenyzé­süket irányítják, sok hasznos útmutatást kapnak a könyvből. Nádori László a felkészülés alapelveit és azokat az edzői feladatokat tárgyalja, amelyek jelenlegi gyakorlatunkban leg­inkább vitatottak. Ezek tisztá­zásához is nagy segítséget nyújt a könyv. A Bajai Bácska Posztó NB I-es férfi kosárlabda csapatá­nak őszi szerepléséről beszélget­tünk Cyapay József testnevelő tanárral, a csapat edzőjével. Az együttes, mint ismeretes, az 1962-s bajnoki év őszi forduló­jában nagy anyagi nehézségek­kel küzdött és néhány játékost is nélkülözni volt kénytelen. Az edző elsősorban arról be­szél, hogy az őszi bajnoki for­duló legfontosabb célkitűzése volt a 6—7. hely megszerzése. Megvalósítása bizony akadályok­ba ütközött: ilyen volt például a kedvezőtlen sorsedás: az nát rendező Csepel Autó edzője így nyilatkozott: „A kecskeméti csapat nagyon fáradt volt. Meg­látszott játékukon a mérkőzés előtti utazás. A bizonytalan lab­dakezelés a nagy megtcrhelésű alapozást mutatja. Jövő héten javuló játékot várok a kecske­métiektől. Főleg a középjátéko­sok gyengesége volt a szembe­ötlő.” A megérdemelt vereségben közrejátszott a letámadás hely­telen alkalmazása a kétségkívül jó napot kifogó fővárosiakkal szemben. A hosszú, széles pá­lyán erőtlenül, bátortalanul ját­szott a kecskeméti együttes. A csapatból senki nem emelhető ki, hiszen a játékosok az alap­vető technikai hibák tömegét követték el. A jövő szempont­jából a vereség nagy tanulság­gal szolgál. A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség V. országos konferen­ciája előtt az alapszervezetek­ben és a klubokban újravá­lasztják a vezetőséget. Nemré­giben került sor a bajai lövész­klubban is a vezetőség újravá­lasztó taggyűlésre. A klub kétéves tevékenységé­ről Varga Mózesné, a lövészklub titkára számolt be. Elmondta, hogy a szép sporteredrgények mellett számos hibát követtek el a szervezeti munkában. A taggyűlés határozatában éppen ezért az új vezetőség időrend­ben legelső és legfontosabb fel­együttesnek több mint öt hé­ten keresztül, megszakítás nél­kül kellett utaznia Szombathely­től Diósgyőrig. Nehézség volt az is, hogy két játékos vált meg a csapattól: Szepes Zoltán egye­temi tanulmányai miatt, Piszá- rovics Géza pedig katonai szol­gálatra vonult be. Az országos szövetség is gyakran hozott vi­déki csapatokat sújtó döntést. A bajai együttes vezetősége a bajnokság kezdetén határoza­tot hozott a játékosok techni­kai, taktikai tudásának növe­lésére. A bajnokság során a közösség érdekeit nem szolgáló egyéni megnyilvánulásokat igye­kezett lenyesegetni, s erre na­gyon alkalmasak voltak a já­tékosértekezletek, ahol heten­ként értékelték a teljesítményt, s megbeszélték részletesen a to­vábbi feladatokat. Célja volt az egyesületnek az is, hogy meg­felelő utánpótlást biztosítson a kosárlabdasportban. — Sajnos, még mindig nem tudtak meg­egyezést kötni a középiskolai testnevelő tanárokkal arra, hogy az iskolákból biztosíthas­sák az utánpótlást A játékosok munkáját dicsé­ret illeti. A kitűzött cél, amit elértek, nem volt könnyű. A szakosztályon belüli élet is ked­vező irányban fejlődött. A bajai férfi kosárlabdacsa­pat továbbra is szeretne jól sze­repelni az NB I-es bajnoksácj- ban. A felkészülés során bizto­sítani akarják a játékosok to­vábbi képzését, hogy a Bácska Posztó együttese mérkőzésein sok örömet szerezhessen a bajai szurkolóknak. F. J. adatának a szervezeti élet meg­szilárdítását és a kollektiv veze­tés megteremtését tűzték ki. A taggyűlésen részt vett Ba- labán Sándor őrnagy, az MHS megyei elnöke, aki emlékeztette a részvevőket, hogy klubjuk nem is olyan régen a legjobbak egyike volt az országban. Az új vezetőségnek megvannak a le­hetőségei ahhoz, hogy a bajai lövészek ismét kivívják régebbi jó hírüket — hangoztatta a me­gyei elnök. Az MHS bajai lövészklubjá­nak elnöke Gömöri Sándor lett. V. M. A kosárlabda NB I, Az MHS országos konferenciámnak tiszteletére fiatallal. A tagság hozzájárult KOSÁRLABDA CSEPEL AUTÓ—KECSKEMÉTI PETŐFI 87:44 (46:15) ül ve/etósé« a ba’ai övés/klubban tavaszi idényének sorsolása NŐK: MÁRCIUS 24: Bet jói Építők— Pécsi VSK, MTK—TFSE, Buda­pesti Vörös Meteor—Komáromi Vasutas, Székesfehérvári VT Vasas—Szolnoki Vörös Meteor, Diósgyőri VTK—BVSC, Bp. Pe­tőfi—VTSK, Csepel—Bp. Előre. MÁRCIUS 31: Bp. Előre— Baja, TF—Pécs, VTSK—Csepel, BVSC—Bp. Petőfi, Szolnok— Diósgyőr, Bp. VM— Székesfehér­vár, MTK—Komárom. ÁPRILIS 4: Baja—VTSK, TF —Komárom/ Székesfehérvár— MTK, Diósgyőr—Bp. Vörös Me­teor, Bp. Petőfi—Szolnok, Cse­pel—BVSC, Pécs—Bp. Előre. ÁPRILIS 7: BVSC—Baja, TF —Bp. Előre, VTSK—Pécs, Szol­nok—Csepel, Bp. VM—Bp. Pe­tőfi, MTK—Diósgyőr, Komárom •—Székesfehérvár. ÁPRILIS 14: Baja—Szolnok, Székesfehérvár—TF, Diósgyőr— Komárom, Bp. Petőfi—MTK, Csepel—Bp. VM. Pécs—BVSC, Bp. Előre—VTSK. ÁPRILIS 15: Bp. VM—Baja, TF—VTSK, BVSC—Bp. Előre, Szolnok—Pécs, MTK—Csepgl, Komárom—Bp. Petőfi, Székeá- fehér^ár—Diósgyőr. ÁPRILIS 21: Baja—MTK, Diósgyőr—TF, Bp. Petőfi—Szé­kesfehérvár, Csepel—Komárom, Pécs—Bp. VM, Bp. Előre—Szol­nok, VTSK—BVSC. ÁPRILIS 28: Komárom—Baja, TF—BVSC, Szolnok—VTSK, MTK—Pécs, Székesfehérvár— Csepel, Diósgyőr—Bp. Petőfi, Bp. Vörös Meteor—Bp. Előre. MÁJUS 1: Baja—Székesfehér­vár, Bp. Petőfi—TF, Csepel— Diósgyőr, Pécs—Komárom, Bp. Előre—MTK, VTSK—Bp. VM, BVSC—Szolnok. MÁJUS 5: Diósgyőr—Baja, TF—Szolnok, Bp. V1VI—BVSC, MTK—VTSK, Komárom—Bp. Előre, Székesfehérvár—Pécs, Bp. Petőfi—Csepel. MÁJUS 12: Baja—Bp. Petőfi, Csepel—TF, Pécs—Diósgyőr, Bp. Előre—Székesfehérvár, VTSK— Komárom, BVSC—MTK, Szol­nok—Bp. VM. MÁJUS 19: Csepel—Baja, TF —Bp. VM, MTK—Szolnok, Ko­márom—BVSC, Székesfehérvár —VTSK, Diósgyőr—Bp. Előre, Bp. Petőfi—Pécs. MÁJUS 26: Baja—TF, Pécs— Csepel, Bp. Előre—Bp. Petőfi, VTSK—Diósgyőr, BVSC—Szé­kesfehérvár, Szolnok—Komá­rom, Bp. VM—MTK. Cok furcsaságot hallunk a horgászokról. Bocsássa­nak meg, de elsősorban az a hír járja róluk, hogy szeretnek nagyokat mondani és a kis hal­ból is nagyot csinálnak... A napokban egy kalocsai hor­gásszal hozott össze a véletlen. A városban és a járásban sokan hódolnak ennek a „szenvedély­nek”. A horgászegyesület már hét éve tevékenykedik és mint­egy 350 tagot számlál. Közéjük tartozik Szabó Sándor sütőipari segédmunkás is ... Rákony, alacsony férfi, sö- * tét melegítőben. Nem lehet több huszonöt évesnél. — A horgászatban már öreg „rókának” számítok. Lassan tíz éve lesz, hogy először vettem a kezembe a horgászbotot. Az­óta ez a sportom! A brigád­vezetőm, Gajai Ferenc, nagy sporthorgász volt. Műszak után mindig vette a felszerelést, és irány a Vajas vagy a Duna. Addig hívott, csalogatott, amíg kimentem vele. Utána már nem tudtam abbahagyni. Szabad idejének nagy részét a horgászatra áldozza Szabó Sándor. Munka után felpattan a kerékpárra és kikarikázik a Vajas-csatornához, vagy a Me- szes-Dunához, sőt messzebb, a Szelidi-tóhoz is. Meséli, hogy tavaly kellemes időben indult az egyik délutánon a Szelidihez. Rövidesen bebörult azonban az ég, hatalmas vihar kerekedett. A zuhogó esőben alig látott valamit. De nem fordult vissza. Vállára vette a kerékpárt és to­A sporthorgász ronyiránt ment tovább a sáros szántóföldeken, a tó irányába. Este kilenckor ért haza Kalo­csára, szatyrában 4—5 kiló ponttyal. Jó vacsorája volt este az öttagú családnak. A mama halászlevet készített belőle. — Valóban, sokszor mondják ránk, horgászokra, hogy lódí­tunk. Pedig nem mindig így van. Én is mondhatnám — s mutatja a karján —, ilyen és ilyen nagy halat fogtam. De sze­rintem nem ez a lényeges. A horgászszenvedély! Ott ülni a csillogó víz partján, a délutáni csendben, hallgatni a parti fü­zek rejtelmes susogását és vár­ni, gyakran órákon át várni türelemmel és bizakodással a hal harapását. Soha nem mér­tem meg, milyen nagy akadt a horgomra. A családnak vacso­rára azért — ha halra éhezett — mindig akadt. Egyszer fog­tam volna igazi nagyhalat, de a harcsa mindenestől elvitte a Dunán a horgászbotomat... C zabó Sándor bizonyos ** „körökben” népszerűt­lenségnek örvend a környéken. Ellenőr, s az egyesület vizein az orvhorgászokat kutatja. — Sajnos, sok az orvhorgász! Nagy kárt okoznak az egyesü­letnek. Évente 100—150 ezer ivadékot rakunk ki a vizekre. A négy éve telepített halaink szépen fejlődtek, de az orv­halászok nincsenek tekintettel semmire: ha ilyen akad a ho­rogra, azt is viszik. Ezeket pe­dig nem szabad még kifogni! Az orvhorgászok nagy része felnőtt. Ha elfogjuk őket, bizony sokba kerül nekik az ilyen „va­dászat”. Sokan megfenyegettek már, hogy megvernek. Szeren­csére nem vagyok ijedős! Eltűnődve hallgatom a hor- “ gászt. Amint végére ér történetének, megváltozik a hor­gászokról alkotott véleményem. Amit mondott, abban — úgy ér­zem — nincs nagyítás. Inkább lelkes vallomás ez egy sport­horgász életéről... MÁRKUS JÁNOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom