Petőfi Népe, 1962. szeptember (17. évfolyam, 204-229. szám)
1962-09-25 / 224. szám
A javító és szolgáltató tevékenységben fontos szerep hárul rájuk A magánkig!par helyiseié megyénkben Budapest-Miskolc villamos vonal A gyors vasúti közlekedés alapfeltételeinek megteremtéseként fokozatosan és tervszerűen halad az ország legfontosabb és legforgalmasabb vasútvonalainak villamosítása. Ennek egyik jelentős lépéseként — a pártkongresszus tiszteletére tett felajánlásukat teljesítve — a MÁV Villamos Felsővezeték Építő Főnökség dolgozói november 20-ra befejezik a Budapest— Miskolc vasútvonal villamosítását. Ernőd állomásig már elkészült a vezeték, most az Ernőd és Miskolc közötti húsz kilométeres szakaszon dolgoznak. Képünkön: a munkások a pályatest fölött a vezeték festését és szabályozását végzik. A tiszta és virágos Kecskemétért Ma már automata gépsorokon, nagyüzemi szalagokon gyártja az ipar a mindennapi eietben fontos használati tárgyakat, közszükségleti cikkeket. A kisiparosok egy része is városon és falun ktsz-ekbe tömörült a gazdaságosabb termelés érdekében, s a ktsz-ek ameny- nyire lehetett, gépesítették üzemeiket. Mégis helytelen lenne mindebből azt a következtetést levonni, hogy most már nincs szükség a magánkisiparosokra. Ha a készáru-termelésben csökken is szerepük, a különféle szolgáltatások ellátásában még sc.k helyen — különösen falun — nagy szükség van rájuk. Figyelmestető számok Érdekes statisztika került kezünkbe a Kisiparosok Országos Szövetségének megyei titkárságán. Ezek. szerint megyeszerte 103 féle szakmával foglalkoznak a kisiparosok. Az idén 228 ipari tanulót szerződtettek, akikkel együtt jelenleg összesen 813 fiatalt tanítanak a különböző szakmákra. A statisztika azonban egyéb — hogy úgy mondjuk — figyelmeztető számadatokat is tartalmaz, amelyeket Selme- czi Györggyel, a KIOSZ megyei iparigazgatási előadójával elemezgettünk. A legfontosabb — mint már említettük — a szolgáltató tevékenység, amelyből 79 millió forint értéket a megye kisiparosainak kell teljesíteni. Hogy ez mennyire nem könnyű, arra az alábbi számok figyelmeztetnek. Ez év január 1-én még 4344 kisiparos működött megyénkben, augusztus 31-én pedig már csak 3880. Számuk csökkenésének egyik oka, hogy sokan közülük vonzóbbnak látták a városi vállalatoknál kínálkozó munkalehetőségeket, vagy pedig beléptek valamelyik kisipari termelőszövetkezetbe. Egy részük a havi 80 forintos nyugdíjalapot kifogásolta — ugyanis a kisiparosok jelentős része idős ember — azt mondták: úgysem élvezzük mi már a nyugdíjat. Azóta megértették a kisiparosok. hogy ha a nyugdíjjogosultsághoz szükséges tíz év lejárta előtt munkaképtelenné válnak. rendkívüli nyugellátásban részesülnek. Évközben a pénzügyi szervek mérsékelték az adót, a helyi tanácsok pedig kedvező feltételeket igyekeztek teremteni, csakhogy a nélkülözhetetlen iparűzők letelepedjenek a községben. A könnyűipari miniszter rendeletet adott ki. hogy az iparjogosítvánnyal rendelkezők munkát is vállalhatnak valamelyik üzemben vagy szervnél. illetve a szakvizsgával rendelkezők, de valahol alkalmazásban levők másodfoglalkozásként iparűzésre jogosító engedélyt válthatnak. Uf igények Mindez kedvezően hatott megyénk magánkisiparosainak munkakedvére. Azóta az iparengedélyek visszaadása nemhogy jelentősen csökkent, rarem egyes helyeken mind *öbb ipar jogosítványt váltanak ki — ahol erre szükség van. Természetesen nem lehet máról holnapra mindenütt megfelelő szolgáltató ipari ellátottságot biztosítani. Vannak nagyközségek, ahol sok a kisiparos, ugyanakkor jól működő ktsz is van. Ezeken a helyeken nem okoz kiesést, ha néhány ki «páros visszaadja iparengedélyét. A kisközségekben azonban, ahol nincs műhely és lakás, a nagyobb községekben feleslegessé vált magánkisiparos nem tud letelepedni, s itt már nehezebb a szükségletek kielégítése. A kis- és nagyközségek között az ipari szolgáltatásban levő különbségek kiegyenlítődése ily módon elég bonyolult folyamat Egyelőre az a legkézenfekvőbb — nem kell hozzá költözködés — ha a községben valamilyen szervnél dolgozó, de ipari szakvizsgával rendelkező alkalmazott iparengedélyt vált. Például, ha a földművesszövetkezet boltjában dolgozik egy olyan elárusítónő, akinek női fodrász szakmában is van szakvizsgája, munkaidő után ipar- jogosítvánnyal a női fodrászattal is foglalkozhat. Megyénk községeinek mintegy 30 százalékában, főleg a 3000 lakoson aluli helységekben érezhető a szolgáltató ipar hiánya. Ezeken a helyeken is megnövekedtek azonban az igények, mert kulturáltabb lett a falu, vülany, művelődési otthon, mozi van már csaknem minden községben. A parasztasszonyok és lányok öltözködése, hajviselete, alig különbözik a városiakétól, sőt ezekután természetes, hogy a kozmetikus is megtalálja már falun is a munkáját. Csaknem minden háznál van rádió, egyre több helyen televízió és szaporodik a háztartási kisgépek száma is, ami azt jelenti, hogy nemcsak Ice- répár javító műszerészre van szükség, hanem az új technika szakembereire is. Mi legyen a kontárokkal Amikor a kisiparosság helyzetéről - esik szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a sok kárt okozó kontárokat sem. Megleoő megállapítás, de így van: a kontárok nem minden esetben a szó igazi értelmében vett „kontárok”, tehát hozzá nem értők, hanem sokszor megfelelő szakmai képzettséggel rendelkező vizssgázott szakemberek Azzal, hogy iparengedély nélkül dolgoznak, adócsalást követnek el, s a magánkisiparosok azért is hátrányos helyzetbe kerülnek velük szemben, mert a kontár kisebb rezsivel, olcsóbban tud dolgozni. Felkutatásuknál azonban nemcsak azt a célt kellene szem előtt tartani, hogy megfelelő pénzbírsággal sújtsák őket, hanem TUDOM JÓL: régi, „elcsépelt” téma ez, ám, hogy így van, az nem az újságírók iránta tanúsított makacs „ragaszkodásának” eredménye. Szívesebben szólnánk helyette is másról, a szebb és örvendetesebb dolgokról — hasonló gyakorisággal! Mindaddig azonban, amíg — ha szórványosan is, de — felüti fejét a funkcióhalmozás, újra és újra szembe kell szállni vele. És a feleslegességét, ár- talmasságát bizonyítani nem is nehéz. Az elmúlt napokban egyik nagyközségünk népfrontbizottságának elnökével beszélgettem munkájukról, terveikről. Az elnök mechanikuson sorolta a sokat hallott „címszavakat”: szocialista, tudatformálás, egységes paraszti osztály kialakítása stb. — ám arra, hogy miként is történik majd konkrétan mindez, egyetlen gyakorlati elképzelést és módszert sem tudott felvázolni. Próbáira venni: legalizálják tevékenylégüket, váltsanak iparengedélyt. Kontárok csaknem minden szakmában találhatók. Ha közülük a szakképzettek iparigazolványt váltanának, jelentősen javítani lehetne a kisközségek szolgáltatásokkal való ellátását. Más községekben Az utóbbi időben örvendetes jelenség, hogy a ktsz-ek és földművesszövetkezetek javító-szolgáltató felvevőhelyeket létesítenek a kisiparral ellátatlan községekben. Ezek azonban még nem jutottak el mindenhová, ezért csak üdvözölni lehet a magánkisiparosok hasonló törekvéseit. Egy kiskunmajsai cipészmester például Harkakö- tíinybe jár át összeszedni a lakosság javításra váró lábbelijeit, s kijavítva szállítja azokat visz- sza. Helyes lenne ha — ahol szükség van rá — minél több magánkisiparos kapcsolódna be az ilyen tevékenységbe. Mint az eddig elmondottakból is kiderül, a lakosság szolgáltatásokkal való ellátásában — különösen a falun — nagy szükség van a magánkisiparra. Ezt egyébként a Központi Bizottság kongresszusi irányelvei is hangsúlyozzák: „Társadalmunk fejlődésében a lakosság erdeke még jó ideig megköveteli, hogy a törvények által megszabott keretek között működési lehetőséget biztosítsunk a Fszteséges munkát végző magánkisiparnak ... A magánkisiparosok és kiskereskedők becsületes munkája is segíti társadalmunk fejlődését.. ,y ügy véljük, a magánkisiparosok ennek tudatában kellő igyekezettel vesznek majd részt a falusi lakosság megnövekedett igényeinek kielégítésében. Nagy Ottó Pirosbelűs hétköznapok Űj magyar film. Elkészült a Pirosbetűs hétköznapok című csehszlovák—magyar játékfilm. Cselekménye napjainkban játszódik Prágában és Budapesten. Főhőse egy fiatal csehszlovák zongoraművésznő. A filmet szeptember 27-én mutatják be a fővárosi és a vidéki mozik. tam segíteni és az előadásokra, felvilágosító, nevelő munkára utalgattam. „Igen, persze ... lesz olyan is. Már meg is beszéltük a TIT helyi összekötőjével” — sietett, a válasszal, de amikor tovább kérdeztem a részletekről, megint csak élakadt az olyan általános, nagyobb témaköröket felölelő címszavaknál, mint a „szakmai, politikai és ismeretterjesztő” előadások. HOSSZAS, s bevallom, kissé kínos beszélgetésünk mutatta, hogy képzeletében a való élettől, ' a mindennapok tetteitől misztikus távolságba szakadtak az olyan fogalmaink, mint például a tudatátalakitás, vagy az egységes paraszti osztály kialakítása. Arra is csakhamar fény derült azonban, hogy miért, s hogyan következhetett ez be. Népfrontelnökünk régóta a közügyek iránt aktívan érdeklődő, embertársai, s a község iránt A Kecskeméti Községgazdálkodási Vállalatnál gondosan felkészültek az őszre, sőt a még nagyon távolinak tűnő tavaszra is. Az őszre való felkészülés eredményeként október elsejétől újabb 47 utcát kapcsolnak be a naponkénti, „menetrend szerinti” szemétszállításba. Ezzel együtt most már öszesen 133 utca mintegy 1500 házából gyűjtik össze és hordják el naponta a házi szemetet, tehát a város kőrútjain belüli területről. A vállalat a körülbelül 50 százalékkal megnövekedő szemétszállítás ellátására az idén egy újabb gépkocsit, jövőre pedig két szemétszállító „Kukát” kap. Előkészületek történtek már arra is, hogy jövőre valóban virágos várossá válhasson Kecskemét. A vállalat kertészetében — a nyáron épült új üvegház segítségével — az idei 130 ezer nyári virágpalántával szemben felelősséggel élő és dolgozó ember. Nyilván ezzel is érdemelte ki, hogy egy tekintélyes testület: a népfrontbizottság vezetőjévé megválasszák. Igen ám! Csakhogy amikor állandó bizottsági elnököt kellett keríteni — megint őrá esett a választás; és amikor az iskolai szülői munkaközösség elnöki funkciója megürült, már mindenki úgy érezte: nála alkalmasabb ember talán nem is születhetett erre... Nos, ha az illetőnek hivatali munkája miatt nem kellett volna hajnali ötkor kelni, fogadni az érkező postát — mert hát „mellékesen” postafőnök is —, majd a nyolc órai hivatalkezdésig segíteni a ház körüli teendőkben az ugyancsak másutt dolgozó feleségének, és nyolc órát még becsületesen ledolgozni a hivatalban is — akkor talán naponta újjászülető frisseséggel és alkotó módon tölthette volna be valamennyi társadalmi funkcióját. De mivel ez el kén zel hetet! en — minden tehetsége és jóakarata ellenére is csak felszínesen tutavaszra több mint 200 ezer nalántát készítenek elő a parkok és utcák díszítésére. Többek között a jövő évben virágszegélyek díszítik majd az új utcák legnagyobb részét és az új köztemető felé vezető utat. PETŐFI NEPE 1 Macyar Scoclallsta Munkáspác* B4~s-Ktskun megvet Bizottsága ás a mesvel tanács lapta Főszerkesztő- Weither Dániel. Kiadta: __ 9 Petőfi Népe t.aokia<Jő Vállalat rsietős kiadó: Mezei István igazgató . Szerkesztőség: Kecskemét Széchenyi tér t. szám Szerkesztőssel telefonközpont: 26-19: 25-1«. Kiadóhivatal! Kecskemét. Szabadság tér 17a Telefon: 12-69. Terlesztl a Magyar Posta Előfizethető: a tsetyl postahivataloknál és kézbesítőknél. '’őftzetést dfi i hónapra 12 forint. 3a:s-K1skun masvei Nyomda V. PCa-clzoneSe — Telefon: 11-85. dott foglalkozni valamennyivel. NEM NEKI akarunk szemrehányást tenni, amikor a dolgot szóvátesszük, hanem azoknak, akik még ma is nehezen hajlandók észrevenni, hogy nemcsak egy-két, a közért szívesen dolgozót, társadalmi funkció és kisebb-nagyobb megbízatás ellátására alkalmas ember él a községekben. Ne féljünk hát teret, lehetőséget biztosítani társadalmi életünkben minden jószándékú. alkotó munkára kész embernek. PÁRTUNK kongresszusi irányelvei hangsúlyozzák, hogy „az állami szervek hatásköréből mind több feladat közvetlenül a társadalmi szervek és a tömegszervezetek hatáskörébe kerül”. Ám ahhoz, hogy tömegszervezeteink az ezzel járó megnövekedett feladatoknak megfelelhessenek, sok-sok, a társadalmi megbízatásának teljes szívvel eleget tevő emberre van szükségük, s minél kevesebb, egyszerre több funkcióval is megterhelt, s emiatt csak felszínesen ténykedő társadalmi munkásra. E. É. A funkcióhalmozásról