Petőfi Népe, 1962. június (17. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-22 / 144. szám
SaJgó Lászlót Forradalom a junták földjén Cukor-sziget ív. Űtra készen állok szállodai szobámban. A kisebb bőröndben is elfér a szükséges ruhanemű. Orientébe, a szigetország legendás hírű keleti tartományába indulunk, ahol januárban, a kubai ,.télben” sem ritka a 30— 35 fokos hőség. Az asztalon a Karib-tenger- ben hosszan elnyúló, krokodilra emlékeztető ország autós-térképe. Türelmetlenül várom az indulást — Antonio, a kísérőm, a forradalmi mozgalom veterán harcosa, nyugodtan telefonál. De két telefonbeszélgetés közben elfogyasztott, szivet dobogtató kávé után, Ántonio friss erővel beszél, magyaráz: — Ebben a szállodai szobában, akárcsak az országban, úgyszólván mindent az Egyesült Államokban gvártottak és minden az Egyesült Államok javát szolgálja.. Alagút a tenger alatt — A Vadado és a Miramar luxus-villáit és magasépületeit az amerikaiak építették? — kérdeztem az induló gépkocsiban, folytatva a szállodában elkezdődött beszélgetést. — Csak részben, elsősorban a szállodákat, irodaépületeket. A lakóházak többségét azonban a kubai polgárság építette. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az iparban gyakorlatilag nem lehetett, nem volt érdemes tőkét befektetni. 10—20 000 dollár elegendő volt' lakóház-építésre, de elégtelen az amerikai cégekkel sikerrel konkurrálő üzem alapítására, vagy nagy földbirtok vásárlására. Közben gépkocsink a tengerpartot követő Malocenról hirtelen alagútba — a tenger alá szalad. A pompásan kivilágított, fényűzően csempézett, kétirányú közlekedésre készült széles alagútban változatlan sebességgel röpít a Chevrolet a kikötőt átölelő, félszigetre. A túlsó partról visszapillantok a tengerre, amely alatt az imént átrobogtunk. Az alagút felett épcen egy hatalmas óceániáró úszik a kijelölt dokk felé. Előttem a félszigeten haladó út mentén elhanyagolt, gazos földek. — T^dr-J. miért kellett ehhez a kietlen területhez vezető pompás alagút? — veszi ki a számból a kérdést, kísérőm, csodálkozásomat látva. — Ez a’terület kézenfekvőén kínálta Havanna telekhiánnyal párosiúó laltácrjroblémájának a megoldását. Batistáék óriási propagandával építették az alagutat és autóstradát. hangosan reklámozták a terület közművesítését, a városfejlesztési programot. De mire a külvárosokban az autóroncsból és hullámlemezből készült viskók lakóiban megszületett az új lakás reménye — gazdája volt minden négyzetméternek. A kormányhoz közel álló egyének nevetséges áron felvásárolták a telkeket Cukornád, cukornád, cukornád... De az igazi gazdagságot Kubában nem a polgárok kelethavannai pár száz négyzetméteres telkei, hanem a földesurak sok ezer cabaleriás (13,4 hektár) nagybirtokai, rendkívül termékeny földjei jelentették. A gépkocsi már zöldellő cukornádtáblák között halad kelet felé. A várost elhagyva jól esik a szemnek a szürke kőrengeteget felváltó üdezöld mezők pihentető színei. De amikor a kilométerek százait hagyjuk magunk mögött, megszokottnak. majd egyhangúnak tűnik a táj. Ameddig a szem ellát — cukornád, cukornád és cukornád. Hosszú évszázadok folyamán változott át egyetlen nagy ültetvénnyé az ország. A zöld tengerből csak a sudár királypálmák koronája emelkedik a magasba. A messzi Indiából, a Gan- gesz partjáról származó nád az arabok hajóin az Ibériai-félszigeten át jutott el a kubai szigetre. A trópusi esők öntözte termékeny talajon — ahol mint mondják a földbe vert karó is kihajt — hamar meghonosodott. Amikor a XVI. század vége felé Európából mind naavobb mértékben nőtt a kereslet a cukor iránt — a spanyol gyarmatosítók kubai képviselői. a feudális urak kezdték felismerni az addig gyomnövény módjára terjedő nádféleség igazi értékét. Indiánvölgy — ind ánok nélkül De ahhoz, hogy hozzálássanak a nádcukor exportálásához — munkaerőt kellett im- nortálniuk. Hódító őseik Kubában úgyszólván teljesen kiirtották az indián őslakosságot. A Yumuri vidék festői tájain. az Indiánvölgyben haladunk. De legfeljebb csak a yagua levéllel fedett cölöpös házak, néhány növény neve, a sörös üveg címkéjén látható Hatuey, a máglyán elégetett indián vezér márkának használt tolldíszes feje idézi a kiirtott őslakosság emlékét. A nád azonban mégis adott fehér cukrot — fekete kezek munkájával. Jovellanos község már a munkaerő-probléma megoldásának a korai kapitalizmusban alkalmazott leírhatatlanul brutális, embertelen módszereire emlékeztet. A vidéki település néger lakossága a Niger partjáról hozott szokásaival, a karaballi törzs vallásával, ősi hagyományaival és panaszos dalaival, Afrikát varázsolja ide az Antillák szigetére. De a szegényes házakat tarkító táblák, a Lucky Strike cigaretta és a Ford autó, a Coca- Cola és a National City Bank reklámjai az idő múlását és a hódítók változását mutatja. A korai kapitalizmus kizsákmányolását a monopoltőke modern rabszolgarendszere. az amerikai gyarmati uralom váltotta fel. Itt a cukornád tengerében látni igazán azt, amit a havannai felhőkarcolók eltakarnak a turista elől: a gyarmati függés, a gazdasági élet elmaradottságának minden súlyos következményét. A .,nagy cukrosok” szorzójában A dollár átalakította Kubát is. A pálmaerdők és a lakosság táplálékául szolgáló növények lassú visszavonulását a cukornád előtti teljes kapituláció követi. Viharos gyorsasággal növekszik a cukortermelés. 1901-ben az USA cukorfogyasztásának még csak egyhatodát szállítja a sziget. 1925-ben már több mint a felét. Ez azt jelenti, hogy Kuba az évszázad első éveiben 27 millió dollárt, 25 évvel később már 193 millió dollárt kapott a cukornádért. A valóságban ez a dollár sohasem jutott el Havannába. Az Egyesült Államok bankjaiban maradt — a kubai vásárlások fedezésére. Az ország pedig cukron kívül úgyszólván mindent az Egyesült Államokban vásárolt. Mennyire igaza volt Jósé Martynak, amikor a XIX. század végén az elűzött spanyol gyarmatősítók nyomába lépő amerikai monopoltőke vaspatájától óvta honfitársait: „Ha volna nép, amely saját halálát kívánná, annak nem kellene mást tennie, mint termékeit egyetlen országnak eladnia.” De a kubai nép élni akart, és harcba indult, hogy a számára keserű cukrot megédesítse. Következik: Gyufaszál a cukornádban. . PETŐFI NEPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Báes-Kiskun megyei Bizottsága ás a megyei tanács laoia. Főszerkesztő: Weither Dániel Kiadja: a Petői! Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István igazgató Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1. szám. Szerkesztőségi telefonközpont: 26-19. 25-16. Szerkesztő bizottság: 10-58. Belpolitikai rovat: 11-22. Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság tér 1/a. Telefon: 17-09. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetést dii i nőnapra lí forint Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét, -s Telefoni Külvárosi bohiok. Képűk a Kalocsai Napokról író—olvasó—könyvtáros találkozó a Művelődési Házban. Ga- rai Gábor, az írószövetség titkára és Csepeli Szabó Béla, József Attila-díjas költő beszélget az egyik Csongrád megyei könyvtárossal. A Művelt" lesi Házban megtartott ankéton Dimitrov György, a városi tanács vb mezőgazdasági osztályának vezetője ismertette a járásban folyó öntözéses gazdálkodás eredményeit és további lehetőségeit A Beloiannisz-kert hatalmas fái közt húzódik meg a Vendéglátóipari Vállalat szép, új kerthelyisége. Máris kedvelt szórakozóhelye a kalocsaiaknak és a városba érkező turistáknak. Kalocsai virágmotívumok a tányérokon, tálakon... Különösen az asszonyok időztek szívesen a népművészeti kiá.Hftés látványos anyaga között ÍPásztar Zoltán felvételem
