Petőfi Népe, 1962. február (17. évfolyam, 26-49. szám)
1962-02-04 / 29. szám
I. «Mal 1983. február 4. vasárnap PL ÁNQUETTE/ Oornevilles harangok 4z ezernyolcszázon évek utolsó tízedében indult hódító űtjára Európa-szerte a klasszikus francia operett. Ma már a népes szerzőgárdából három általánosan ismert zeneszerző ne- '•e maradt csak fenn. Az első és legnagyobb, a zseniális alkotó: Offenbach. a másik kettő 1 Tervé és Bobért Planauette. Offenbach operettjeit, dalműveit opera-színpadokon láthattuk ma is. Hervé kedves operettjét a Nebántsvirágot is elég kváltban játsszák színpadainkon. A Comevillei haragok szerzője, az egykori kabaré zongorista, majd később ismert színbáz- •gazgató, neve azonban ritkábban 6zerenel a színlaoon mos- >nában. Pedig ha zenéjének tartalmassága, eredetisége nem is versenghet, mindenben Offenbach lángelméjével, de két legismertebb operettjének a Rip van Winkle-nek és a Kecske 'néten most felújított Comevil- tei harangoknak a bájos dalai, kettősei nem vesztették el hamvas üdeségüket, franciás szellemességüket ma sem. Ez indokolta a Cornevilleá harangok bemutatását is, melynek bár a librettója még így átdolgozott felfrissített, portalanított állapotában is kissé együgyű és sablonos, de a tucatnál is több ■szép és érzelmes dal vidámhan- gulatú, pattogós muzsiké jú sanzon igényes zenei élményt nyújt, különöséül akkor, ha olyan színes, ötletes rendezői munkával Aszik színpadra, mint a kecskeméti előadásom. Szabó Miklós, a Szegedi Nemzeti Szíház operaegyüttesé- nék országszerte jól ismert és rádióban szinte mindennap szereplő énekese ezúttal mint a librettó átdolgozója és a versek, a dalszövegek felfrissítője van jelen a színpadon, s egy másik szegedi vendéget is üdvözölhetünk az előadáson: Kis? Ferencet, aki az operett egyik- jelentős szerepét, Gáspár apó alakját viszi a színpadra. Seregi László főrendé*© igazán derekas munkát végzett, amikor a Comevillei harangok nagyszerű muzsikájával Zenei fejtörő egyenrangú élménnyé akarta kovácsolni ezt a bonyolultsága és szövevényes volta ellenére is eléggé naiv öUelecskékböl ösz- szerótt mesét, amelyet ráadásul szinte mindep lépésnél megakaszt a továbbhaladásban egy- egy dal, zenei betét. A sok zökkenővel tovább gördülő történetnek különösen a második felvonása okoz gondot, ahol lényegében rendkívül kevés eszköz áll a rendező rendelkezésére, hogy legalább érdekes, színes látványossággá tegye ezt a vérszegény meséid, eléggé hosz- szadatmas részt. Kiss Ferenc nagyszerű, varázslatos színészi egyénisége az, ami tula idomképpen a prímet viszi a felvonásban. A jól ismert „őrülési jelenet”-ben, azonban szerintünk nem ártott volna alkalmasabb világítással és díszletmegoldással aláfesteni Gáspár apó nagy monológját Közben alkalma van a nagy színésznők, Kiss Ferencnek arra. hogy választékos színészi eszközökkel hitelessé varázsoljon a tulajdonképpen rendkívül nehezen magyarázható és lélektanilag egyenesen képtelen lelkiállapot-változást, illetve egy naív és ostobácska fordulatot a mesében. Seregi László egyáltalán nem is akarja eltitkolni, hogy a Cor- nevillei harangok története meseszerű. Olyan játékstílust alakít ki a színpadon, ami nem teszi drámai hitel tekintetében feleslegesen súlyossá a mese fordulatait, mindig megmarad a könnyed és szellemes ötleteknek már az első jelenetekben megpendített alaphangjánál, nagyon kellemes, nagyon árnyalt, s itt-ott különlegesen eredeti megoldásokkal színesíti, eleveníti meg Planquette operettjét. Rendkívül tetszett, hogy a rendező minduntalan feloldotta a zenés betéteik, a finálék tabló- szerű mozdulatlanságát, kedves, játékos ri-tmikájú mozgásokkal tette érdekessé ezeket a néha eléggé elnyújtott részeket. Nagyon ötletesen (bár technikailag kissé nehezen Idvitelezihető módon) hidalta át mozgó díszletekkel a gyors színhelyválto zásokat. Az egyik jelenetből a másikba „átgyalogló” szereplők számára groteszk, pantomimszerű játékokat tett lehetővé ez a rendezői elgondolás, mélyet általában hívest szolgáltak Borcsa István díszletei. A népes szereplőgárda kitett magáért. Üde és kedves humorú alakítást nyújtott Gyólay Viktória Gáspár apó nevelt lányának szerepében. Szárnyaló éneke mindenkit magával ragad. Daliás és méltóságteljes Csaiányi György. Vidám, jó humorú alakítás Juhász Pálé. Kellemesen éneket és felszabadult könnyedséggel játszik Károlyi Stefi. Az előadás egyik legkaraktertsztíku- sabb alakítása Karizs Béláé. A kórus tagjai jól oldják meg bonyolult és nagy fegyelmet kívánó feladataikat. Igazán sokoldalú, ma casszín vonalú teljesítményt nyújtanak. Nagy erőmmel és szere tettel üdvözöljük a kecskeméti színpadon Kiss Ferencet, aki Gáspár apó bonyolult figuráját, kitűnő humorral, ha kell magával ragadó drámai erővel, fölényes biztonsággal viszi színpadra. Minden mozdulatával együtt él az együttessel, a legteljesebb művészi alázattal szolgálja a kedves operett sikerét. Kiss Ferenc igazán ideális partner. A színpompá* jelmezek Márton Aladár tehetségét dicsérik, a Róna Frigyes által vezényelt zenekar nagy odaadással játssza Planquette hangulatos muzsikáját A ComevfflUel harangok felújítása az operettegyüttes nagy erőpróbája és eddig idei legszebb, legkiegyensúlyozottabb teljesítménye. Evek óta kedves kötelességének tartja színházunk, hogy az igényes muzsiká- jú, klasszikus operett irodalom berkedben kalauzolja a kecskeméti és a megyebeli közönséget. Ezt a törekvést csak ösztönözni és bátorítani lehet. Érdemes volna tovább kutatni a nagy francia operettszerző nemzedék hagyatékában, hátha találnának még felújításra érdemes, eddig mostohán mellőzött művet. Csáky Lajot Falusi lány — Wein träger Adolf eeruzarajza. Nazlm Hikmet: Levél a fogságból Küldjétek regényt, szerencsés végűt: melyben a repülőgép törött szárnnyal is visszajut a földre, melyben az orvos győztesen hagyja «4 a műtőt, és a vak gyermekek szeme látásra tárul; melyben a partizán szabad lest mikor gyilkosának fegyver« a szívét keresi már; melyben a tíz éve várt levelet egy napon meghozzák a vándormadarak: melyben kézről kézre járnak a költők könyven; melyben a szerető szívek egymásra lelnev nászi ünnepben; melyben ki nem szikkaszt senkit a hiába-vágy kenyérért rózsáért, napfényért, szabadságért Küldjétek könyvet melynek végén öröm van, mert én hiszem. hogy a mi harcos, fájó. komor históriánk s— miként a könyvé » örömben záruk Fordította.: Bán Ervta ÖNÖDVÄftt MrfcuJä Jövő vasárnapi számunkban háromhónapos, folytatólagos keresztrejtvény-pályázatot indítunk. Rejtvényeinkben a zeneirodalom nagyjainak életévéi, műveivel, operáik felejthetetlen alakjaival fogunk foglalkozni. Rejtvénypályázatunk megfejtőinek jutalmazása is a zenével lesz kapcsolatos, hiszen a pályázaton résztvevők bizonyára rajongói a zenének: I. díj: 5 művészlemez TI. díj: 3 művészlemez TÍT. díj: 2 művészlemez IV. díj: 1 művészlemez megvételre szóló utalvány, melyeket Kecskeméten , Arany János utca 10. sz. alatt levő Me- ''Hiia hanglemezboltban lehet beváltani. A további nyeremények értékes könyvek lesznek. A pályázaton való részvétét Tíz rejtvényből álló sorozatunk mindegyikéhez egy-egy ..MEGFEJTÉSI SZELVÉNY”-t mellékelünk. Erre kell felírni a beküldő nevét, lakcímét és az illető rejtvény megfejtését Egy-egy rejtvény pontos megfejtése 5 pontszámnak számit. A pontszámok összege szerint fiéljük majd oda a nyereményeket, egyenlő pontszámok esetén sorshúzással döntünk. Rejtvényeink megfejtését egyenként, vagy a pályázat befejeztével egyszerre is be lehet küldeni. A pályázat értékelését a húsvéti számunkban tesszük közzé és azon már egy rejtvény beküldésével is részt lebet venni. Jó szórakozást kívánunk a jövő vasárnapi számunkban meginduló rejtvény eínkkeU 34. Kei ékgy ártó hadnagy izgatottan vágott az őrnagy szavába. — őrnagy elvtárs! Erre a fel- tételezésre gondolni sem merek. — Várj. fiam! — intette le az őrnagy. — Mondtam, hogy csak hangosan gondolkodom. A tanácsomat kérted, hallgass végig. — Hallgatom önt. — Mondom — folytatta egy kis szünet után az őrnagy —, olyan poszton dolgozol, ahol disszidens magyarokból átképzőit kémek után is nyomozol, miközben néked is volt disszi- denssel van kapcsolatod. Ez a látszat, és ez a valóság isi nemde? — Igen, őrnagy elvtárs, ez a gondolat nekem is számtalanszar megfordult már a fejemben. Talán lehet, hogy ő is erre gondol? Sejti, hogy a rra kapcsolatunknak nem lehet jövője. Az őrnagy valósággal tűzbejött: — Nem, fiam! Ne zárjátok ki szívetekből erőszakkal az érzéseket. Mert a látszat gyakran csal. s ennék nem eshet áldozatul két fiatal őszinte szerelme és boldogsága. A mi országunkban, fiam. mindent elkövetünk az emberek nagyobb boldogságáért. A ti boldogságotokért út ha egymásé leestek. ötvenhatban sok becsületes, de éretlen fiatal esett áldozatul a hazug propagandának. Külföldre csábította őket a kalandvágy, a romantika, a Szabad Európa Rádió zagyva ígéretei. álnok hazugságai Igen. volt közöttük sok csirkefogó is. akik a fele- lősségrefanáa elől menekülték, tolvajok, zsebmetszőik, gyilkos ellenforradalmárok. Köztük van az én fiam gyilkosa is. de azért nem rázhatjuk egy kalapba valamennyit. A sok megtévesztett fiatal közül egyre többen fehs. merik a nyugati valóságot, e kiábrándultán térnék haza. Fogadom. hogy ezek. mert a saját kálváriájukon tanulták meg, most már sokkal jobban szeretik ezt az országot ahol itt vannak igazán otthon! Hátha ez a lány is az utóbbiak közé tartozik s— Bizonyosan! — állította határozott meggyőződéssel a fiatal hadnagy. — JÓI tetted, hogy eflmondtad, s most tanácsot adok neked! Lesznek talán majd, akik éllen- ségeskedve nézik ezt a viszonyt, de ti azért ne csaljátok meg a szíveteket. Találkozzatok és beszélgessetek. Ismerjétek meg egymást, s ne vakuljatok el mindjárt az első érzelmi féllob- banásra. Igyekezz megismerni a lány gondolatait; egyéniségét. életének főbb állomásait, ismertesd meg véle a magad célfci- ű zéseit Tekintsetek magatokba, próbáljátok meg felkutatni szerelmetek mélységeit: ne csak a felszín, a csillogó máz ra- gyogtassa meg a szemeteket, hanem gondoljatok a hétköznapokra is. Tegyétek mérlegre ezt a szerelmet, hogy elbírja-e a küzdést a szenvedést a kisebb- nagyobb csalódásokat is? Ezit mondhatom, fiam és most már ideje lesz hazamenni, mert elmúlt éj£él is! — Köszönöm, őrnagy élvtárs — s hálásan megszorította parancsnoka kezét — megfogadom a tanácsát Elkísérem hazáig. — Nem, nem! — tiltakozott Üveges őrnagy —, menjen csak haza maga is! összébb húzta magán a kabátját és balra fordult. Elindult hazafelé csdllagporos éjszakában. AZ ITAL MAMORÄBAN Csapzotthajú, fiatal fiú ült a Jázmin-bár egyik homályos sarkában. Már meglehetősen részeg volt. Ellőtte üres konyakos poharak sorakoztak. Fejét lógatva, sokáig szemlélte elégedetten ezt a kiállítást, aztán intett a pincérnek, hogy szedje le valamennyit — Még egy felet, főúr! A pincér szánakozva végignézett rajta. A fiú feje ismét le- kókadt, majdnem feldöntötte orrával az asztalon hagyott egyetlen poharat, amelyben még volt némi szódavíz. A pincér arrébbtolta a poharat és halkan megkérdezte: — Nem lesz sok? A fiú dacosain felemelte fejét. •— Hozza csak, ne törődjön vele. Fizetem! Százast dobott az asztalra és gőgösen hátradőlt a székein. — Mit gondol? Gyerek vagyak én? A pincér rándított egyet a vállán. Ismerte már az ilyen kötekedő vendégeket, akik úgysem nyugszanak addig, amíg tökéletesen az asztal alá nem isszák magukat. Kivonta a százasból az italok árát és aprót számolt le az asztalra. — A többi a magáé! — mondta a részeg és jelezte, hogy távozzék. — Hozom, uram! — a pincér meghajolt, zsebregyűrte a pénzt és a tálcát a tenyerén egyensúlyozva, elviharzott. Éjfélhez közeledett az idő. Nem sokan voltak a Tázmin- bárban, amely nappal is meglehetősen homályos helyiség volt. A díszes, kovácsoltvas állólámpák csak hangulatfényt terjesztettek, amelybe a füstös mennyezeten körbefutó neon elegyített egy kevés derengésfélét. Az asztaloknál többnyire a szokásos vendégek ültek: szerelmes fiatalok és a szálló lakói közül néhányan. A zongorista eléggé hamis hangon, álmosan játszott valami operettmuzsikát, s egy asztalnál, mindig egy félhanggal elmaradva^ utána dúdolta a társaság. Az ajtó mellett magános ember ült. Szintén konyakot ivott.- Most szórakozottan kavarhatta feketéjét, amelybe még elfelejtett cukrot rakni, mert a részeg fiú és a pincér közötti szóváltás elterelte róla a figyelmét, (Folytatjuk.)
