Petőfi Népe, 1961. április (16. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-07 / 81. szám
1961. április 7, péntek A MAGYAR, SZOCiALISíA NUNKÁ.SPAB.T BACS — lílSkUHMECYEI LAPJA Versenyben a férfiakkal a Kecskeméti Kertészeti Technikum Izsákra kihelyezett osztályában Az osztályban négyen ülnek egymás mellett: ifi. Tóth János- né, Pálfi Sándomé, Magyar Katalin és Illés elvtárs, a tanács végrehajtó bizottságának elnöke. Hárman egy ellen, ahogy mondani szokás! Igaz, ezúttal rém sportcsarnokban folyik a vetélkedés, »csak-“ egy iskolateremben. A küzdelem sem fizikai, hanem szellemi erőfeszítést igényéi, s nem percekig, vagy órákig, de négy kemény esztendeig fog tartani. De hogyan is kezdődött? Kati gyanú nélkül mesélte el az újságot A szőke, karcsú termetű Magyar Kata. a helyi általános iskola adminisztrátora egyik este családi körben élújságolta, hogy ezután több dolga lesz az teko- lában, mert esti tagozat is nyílik ... A mindig beszédes, minden iránt érdeklődő nagypapa volt az első, aki tovább »vallatta« Katit, s ő minden »gyanú« nélkül elmesélte, hogy a Kecskeméti Kertészeti Technikum nyit Izsákon új iskolát, ahol négy év múlva érettségi bizonyítványt kapnák a hallgatók. A nagypapa hangosan »«1 ábrándozott«: ... milyen szép munka is az, amikor az ember látja saját kezenyomán kiviruind a határt, virágbt«Bt?kkenmi, gyü- mölcsbeémi a £&. melyet ő szemzett be.:. Végül már csak Katának magyarázott. Lelkesen, mint egy húszéves fiatal, és bölcsen mint Matuzsálem, És Kati néhány hét múlva — január 20-án — az igazgatói irodából már nem haza, hanem az egyik szomszédos osztályterembe vette az útját. Azóta hetenként kétszer — délután 4-től este 8-ig —ismét kisdiákká válik. A történelemből és agroakadómiábói szerzett ötösök bizonyítják, hogy nem hiába! Négy év múlva pedig nemcsak mint diák, hanem mint alkalmazott is búcsút mond az iskolának ... Mit tekintenének szégyennek a férjek .:. Másik két paditársnője — Kati távoli rokonai — meg a háziasszomykodástól köszönnék él. Pálfi Sándomé és ifi. Tóth Já- nosné ugyanis jelenleg »csak« háziasszony. Testvérek, s Kati nyomán egymást csábították az iskolába. Paliménak, a 24 éves fiatalasszonynak régi — még gyermekkori — vágya volt a totározottan kijelentették, hogy az első négyesnél rosszabb jegyek után »kiveszik« őket az iskolából, nem akarnak szégyenkezni miattuk. Versenytárs: a tanácselnök Saját szememmel győződtem meg arról, hogy eddig még igazán nincs okuk a szégyenkezésre. Színötös osztályzatok szerepelnek a két asszony neve mellett az osztálynaplóban, növénytanból, történelemből, irodalomból és a többi tantárgyak- bóL Versenytársuknak, a tanácselnöknek ugyancsak iparkodnia kell, ha nem akar lemaradni mellőlük, még akkor is, ha az íratlan versenypontokban az VASCSIPKÉK KÉSZÍTŐJE — Mesterségem eredetileg a lakatos szakma. Foglalkozásom mellett újabban dísztárgyak készítésére is 'szánok időt. Két éve már, hogy hulladék vasda- robokból elképzelésem szerinti dísztárgyakat formálok. Sokakményekben gazdag két esztendő munkájának gyümölcsei. Kedv, idő, türelem, szépérzék — így fogalmazta meg Kiss Sándor lakatos a vasdísztárgy- készítés titkát. Ezek a feltételei annak, hogy a kemény vasdams.ül ..és munka után, tanulás közben a két testvér: Pálfi Sándorrá és ifj. Tóth Jánosnó. vábbt anulás. A faluban nem volt középiskola, szülei meg nem szívesen engedték volna máshova. Ma pedig már férjéről, s két és féléves kislányáról kell gondoskodnia, míg hugáék- ná! most várják az elsőszülött érkezését. De nem is ez volt az ■akadály«. A férjek állították őket válaszút elé — Sándor, aki a Sárfehér Termelőszövetkezet fogatosa és János, aki az itteni állami gazdaságiban lakatos. Haasszomyok — nagy társadalmi elfoglaltságára és sokféle, munkájával kapcsolatos gondjára való tekintettel — »elnézőbbek« eddig szerzett négyeseivel szemben. De nemcsak a tanácselnöknek kell különösen »résen» lenni, hanem musik 16 társának is, akiket máris alaposan »lefőzött« az osztály 13 asszonya és leánya... Éné nak tetszik a munkám. Azt mondják, érdemes lenne a vas- diszítést a fiataloknak is megtanulni ... Egy kihalásra ítélt iparművészeti szakma örökösével, Kiss Sándor kecskeméti lakatossal beszélgetünk. Nevét sokan ismerik a városban, hiszen munkahelyén: a Kecskeméti Malomgépgyárban, és az iparita- nuló-iskolában jó szakmunkás hírében álL Otthonában kerestük fel. Dísztárgyait lakásán őrzi, egy kis előszobában, amely egyúttal „kiállító” helyisége is. Itt láthatók alkotásának legszebb remekei. Többek között a hangulatlámpa középső részén fatörzsre csavarodó kígyó, amelynek művészies megformálása valóban szerfeletti kézügyességre vall. — Ezt két hét alatt fejeztem be — mondja Kiss Sándor. — A tervezéssel együtt ennyi időbe telt, míg az utolsó simításokkal” is elkészültem. Persze, nem volt könnyű! Sok aprólékos munka árán készítettem lakásom újabb díszét. De megérte a fáradságot: most már gyönyörködhetem benne ... Vagy itt vannak például a többi dísztárgyak: bárasztal, tetszetős mintájú virágtartó állvány, . tükörrel egybeépített, vasdíszítésű fogas és egyéb, szobadíszítésül szolgáló különféle vastárgy. Mindezek eredi rab tetszetős dísztárggyá formálódjon, s kifejezője legyen a tervező eredeti elképzelésének. Kiss Sándor nem rejti véka alá mesterségének fortélyait Szívesen átadja tudását a nálánál fiatalabbaknak is. A Kecskeméti Malomgépgyárban, ahol oktató, két géplakatos ipari tanulót foglalkoztat szabadidejében e párját ritkító iparművészeti szakma megszerettetése céljából. A kéf .fiatal, Takács Tibor és Szabó István, kézügyességüknek köszönhetően, minden bizonnyal mesterük nyomdokába lépnek, ök is azt tartják: érdemes a vasdíszitést megtanulni — később még hasznát látják... Igazuk van a fiataloknak. (Kohl) Á prágai botanikuskertről A prágai botanikuskert 800 külföldi botanikuskerttel tart fenn kapcsolatot Évente sok ezer palántát és maggyűjteményt cserélnek más országok füvészkertjeivel. A prágai botanikuskertben több mint tízezer féle növény, fa, bokor stb. látható. A kert egyik értékes ritkasága az ún. Metasequoia glyptostroboides, amelyről legutóbbi időkig úgy tudták, hogy őskori növény és csupán 1944- ben Közép-Kínában találtak belőle élő példányt Az egyik jövendő mezőgazdász: Magyar Kati az iskola jelenlegi adminisztrátora munka közben... PETŐFI NÉPE A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither Dániel. Kiadja: a. Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér 1; szám Sarakesztöségi telefonközpont: 26-1». 25-16. Belpolitikai rovat: 11-22. Szerkesztő bizottság: 10-35 Kiadóhivatal: Kecskemét. Szabadság lér t/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető: a helyi postahivataloknál ős kézbesítőknél. Előfizetési díj 1 hónapra « Pt Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. — Teti 15-2», 2M» I. Az új házasok első közös szerzeménye a családi tűzhely, melynek melegénél szövögetik a holnapok, holnaputánok terveit. Melegséget jelent ez a tűzhely, s olyan jó, olyan biztonságos! Hozzá hasonlítom két most induló termelőszövetkezet „tűzhelyrakását”: a közös alap képzését. Íme, ezt tapasztaltuk a szabadszállási Kiskunság Tsz-ben: Ért-e a nyelvükön? Kétezerszázhúsz hold a határ színe-javából, közvetlenül az állomás mellett — ennyi a tsz ingatlan vagyona. Csali okosan az indulással, alapozással — az ösz- szefogás ereje országra szóló eredményeket csiholhat ki az aranyat érő földből! — Mennyit szavaztak meg a tsz gazdái a közös alapra? — tájékozódom a szövetkezet irodájában. — Pénz összeadására nem szavazott a tagság, de azért nem kell minket félteni, nem maradunk le a többi tsz mögött — válaszolt Dokopil László, a szövetkezet vezető agronómusa. — Hogy értsem ezt? — Nehéz nálunk, nyakasak a kun parasztok! Azt mondják, nem engedik kihúzni zsebükből a pénzt... De én értek a cd „k&t&i tűzhelij" qßttdjai &za.badizáUái&n Okos szó helyett intézkedés nyelvükön... Engem az 5 bizalmuk hozott haza... A közgyűlésen megmondtuk: emberek, ne is haragudjanak, ha már a takarékkönyvükből nem vehetjük ki, majd megoldjuk másképp a közösalap-képzést.... Május 1-én munkaegység-előleget osztunk az eddig végzett munkáért Tizennégyezer forintot, A vezetőség ebből levonja a tagonként megszabott pénzt: a föld nélkül belépettektől ötven, egytől tíz holdig száz, és azoktól, akik tíz holdon felüli földterülettel léptek be, kétszáz forintot. Ez kitesz körülbelül ti- zennégyezret. Mert gazdáinknak van kitartásuk. Az egyik asszony például a közgyűlésen többször is fogta a kosarát és indulni készült, amikor erről folyt a szó. Azt mondta, van neki negyvenezer forintja, bírja még belőle vagy két évig ... Mikor kell a kosos alap Érdemes időt szentelni ennek a gondolatsornak és részeire boncolni azt. Kezdjük a pénzzel, amely a Kiskunság Tsz gazdáinak zsebében van, s amelyet senki sem akar onnan „kihúzni”. Mert ugyan kinek kell a közös alap? Nem a Kiskunság Tsz gazdáinak?! Ki más vehetné hasznát azoknak a 100—200 forintoknak, ha nem ők? Lehetnek „nyakasak”, lobbanékonyak a kun parasztok, de azt senki nem állíthatja, hogy hern okos emberek, hogy ellenségei önmaguknak. Éppen ezért lehet és kell is velük okosan beszélni. Megértetni: mit jelent a közös tőke olyan induló gazdaságban, ahol a lófogat egyedül nem győzi már a munkát, ahol nélkülözhetetlen az egyre több erőgép alkalmazása, ahol közös istállókra, kulturális létesítményekre stb-re van szükség. Közelítsük meg az iménti gondolatsort más oldalról. Most azt mondják a szövetkezet gazdái: nem engedik ki zsebükből a pénzt... De vajon ilyen felfogás, ilyen magatartás mellett május 1-én, a munkaegység előleg visszatartásakor nem azt mondják-e majd, hogy: »In« gyen dolgoztunk a tsz-nek!«? És ez újabb hibák, elégedetlenségek forrása lehet! A könnyebb ellenállás vonala Kétségtelen, sokkal egyszerűbb, a »könnyebb ellenállás vonala«, azaz adminisztratív módon intézkedni. Ki nem fizetni a munkaegység előleget és »kész« is a közös alap. Egyszerűbb módszer, de helytelen, egyáltalán nem célravezető már csak azért sem, mert most, koratavasszal, s nem nyáron kell a »kezdőtőke«. Ettől még nem változik meg a tsz gazdáinak gondolkodásmódja sem. Pedig erre van szükség. Jelenthetne-e megterhelést az az egy- kétszáz forint, amit az önmaguk boldogulására adnának ösz- sze a szövetkezet gazdái? Szó sincs róla. És ezt meg is értenék. Csak nem szabad sajnálni a fáradságot a felvilágosító szótól, nem szabad elfelejteni, hogy a közösbe lépéssel még nem változott meg az emberek tudata. Ez az igazi nagy feladat* amelyhez sok-sok türelem, igazi emberszeretet kell. Kár, hogy ezt figyelmen kívül hagyták a Kiskunság Tsz vezetői. Pemy Irén (Folytatása következik.)
