Petőfi Népe, 1961. január (16. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-18 / 15. szám

V 1961. január IS, szerda A MACMZ SZOCIALISTA MUNUÁSPAR.T BACS - KISKUN MEGYEI LAPJA Bacwnfitytyál Táztácto* A tázlári Vörös Csepel Tsz nem tartozik már a legifjabb szövetkezetek közé, jó hírnevet mégsem szerzett idáig. A nem megfelelő vezetés kedvezőtlenül hatott a tagsára is, s ez odáig vezetett, hogy a múlt gazdasá­gi év végén adóssággal zártak. A most készülő zárszámadás eredményei sem valami fénye­sek ugyan, de az új vezetés ér­deme, hogy „tisztába” rakták a gazdaságot. A 2500 darabos baromfi-törzsállomány beállítá­sával, felnevelésével pedig nem­csak a korábban kihasználatlan épületeikbe varázsoltak életet, de sikeresen megalapoztak egy olyan üzemágat, amely minden bizonnyal sokat lendít a tagság munkakedvén, következésképpen jövedelmén is. »231 ezer tojással gazdálkodunk az idén" A szövetkezet vezetői —■ élén Gurály Illés tsz-elnökkel — ala­pos számolgatás és vita után minden „üzleti összeköttetésü­ket” latbavetve három keltető­gépet kutattak fel és jutányos áron meg is vásároltak a tsz asszonyainak nagy örömére. A tavalyi befektetés: a sárga-ma­gyar tyúkállomány napi három­négyszáz darabos tojáshozamá­ból nagyarányú vállalkozáshoz kezdenek. A szövetkezet elnöke és Ne­mes János főagronómus, — aki egyben a szövetkezet párt­titkára is — éppen a baromfi- tenyésztés idei terveit készít- gették nagy körültekintéssel, amikor a tsz irodájába látogat­tunk és a program részleteiről kíváncsiskodtunk. — Számításaink szerint 231 ezer tojással gazdálkodunk eb­ben az évben — tájékoztat ben­nünket elgondolásaikról Gurály Illés. Ogy tervezzük, hogy 140 ezret keltetésre használunk. A kikelt csibékből 91 ezret a kis­kunhalasi keltető vesz át, ami hozzávetőleg 164 ezer forint jö­vedelmet hoz a házhoz. Tízezret magunk szeretnénk felnevelni és pecsenyecsibe-korban érté­kesíteni. Nem megvetendő vál­lalkozás ez, különösen, ha jól beválik. A fennmaradó napos­csibékből előzetes szerződésre ötezret máris lekötöttek járá­sunk termelőszövetkezetei és éppen a napokban tárgyaltunk újabb érdeklődőkkel is. Egy­szóval: a csibének mindig van keletje. Következő lépés: a víziszárnyas-tartás A további beszélgetés során megtudtuk még, hogy az asszo­nyok versengtek a keltetőbe va­ló beosztásért. Az új üzemág annyira a kedvük szerint való. Éppen ezért a tsz-vezetői na­gyon lehetségesnek tartják, hogy nemcsak a keltetőgépek körül lesz kedves a munka, hanem a tervezettnél jóval több csibe felnevelésére is akadnak lelkes vállalkozók. Gondolkoznak olyan. lehetősé­gen is, hogy például a szövet­kezet asszonyainak feles neve­lésre adnak ki a naposcsi­békből. Eddig nem volt baromfite­nyésztő szakemberük, most Raffai István személyében hoz­záértő irányítóval rendelkeznek ezen a poszton. Ezért a követ­Ösztöndíjasok A közelmúltban itthon vakáció­zó kecskeméti társadalmi ösz­töndíjasokról közöltünk riportot lapunkban. Fényképeik akkor technikai okokból kimaradtak a lapból, így most mutatjuk be őket olvasóinknak. VIGASZ Ott állt a taksa, egy mállottfalú hit előtt, ahol a kútról tefolyó víz összegyűlt egy kicsi kúttá. A ló előtt megáin a víz, és úgy figyelt a lóra fel, — i a ló reá. Figyelték egymást, percekig, vagy félóráig is talán... A kis sovány ló izgatottan rángatta meg olykor fülét, miközben gazdája a házban Dalink ázott, vagy alkudott. Lehajtott fejjel nézte egyre — talán vigasztalásaképpen a tenyérnyi kis víztükörben saját képét, s a kék eget..« ANTALFY ISTVÁN Parlag Sarolta, a Szegedi Tudo­mányegyetem másodéves, kitűnő rendű hallgatója. Latin-orosz szakos tanárnak készül. PETŐFI NEPB A Magyar Szocialista Munkáspárt Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a megyei tanács lapja. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Felelős szerkesztő: Weither DánieL Kiadja: a Petőfi Népe Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Mezei István. Szerkesztőség: Kecskemét. Széchenyi tér L szám. Szerkesztőségi telefonközponti 26-19. 25-16. Belpolitikai rovat: 11-21 Szerkesztő bizottság: 10-19 Kiadóhivatalt Kecskemét. Szabadság túr l/a. Telefon: 17-09 Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető! a helyi postahivataloknál és kézbesítőknél. Előfizetési dij 1 hónapra 12 Ffc Bács-Kiskun megyei Nyomda V. Kecskemét. ■> TeLl 15-29. 27-4# Kemény László, a budapesti Kulich Gyula Cipő és Ruházati Technikum érettségire készülő diákja, a Kecskeméti Cipőgyár jelenlegi ösztöndíjasa és jövendő tervezője. Képünkön műszaki rajzok készítése közben. kező — és nem is nagyon tá­voli — lépésként kiterjesztik majd a baromfitenyésztést vízi- szárnyasok tartására is. Terü­leti adottságaik nagyszerűek, például a kacsa és a liba neve­lésre. Ami pedig a takarmányo­zásit illeti. e célból valamilyen módon együttműködnek a ku­koricatermelésben gazdag Solt- vadkert vagy más községek tsz- eiveL A tavalyi befektetés félmilliót hoz 1961-ben A tázlári Vörös Csepel Tsz egészséges elgondolásai, reális tervei — amelyek alapját már a múlt évben megteremtették — idén megközelítően félmillió forint jövedeleminél kecsegtet­nek. A tervek valóraváltásához most már csak közös akaratra, lelkiismeretes, szorgalmas mun­kára van szükség, s az ered­mény nem marad eL Raktárból úi üzlet Két hónapja nyílt meg Tiszakécskén a földművesszövetke­zet új önkiválasztó üveg-, porcelán-szaküzlete. Az új üzle­tet két vegyianyag-raktárhelyiségből alakították ki, s havi forgalma már meghaladja a 60 ezer forintot. Képünkön: Horváth Rozália, a bolt ügyes eladója számlázza az egyik vásárlónak kiválasztott ajándéktárgyat. Áz otthont nem pótolja az albérlet Jleántjizállátt DCeeikeméten Este 9 óra. A Kedvesben már vágni lehet a füstöt Együtt a „galeri” is. Minden szépet meg- faikító szürkeség kering a helyi­ségben. Az áporodott, elhasznált levegő, s a Tűzpiros virág dal­lama fejfájdító. Egy-egy asztal- társaság hangos, bántó kacaja tör magának utat a zsibongó hangfoszlányok között „Nem szórakozás ez J“ A „galeri” három tagja hom­lokba fésült hajú fiú. Két asz­tallal távolabb, velük szemben két fiatal lány. Az asztalon üres feketéspohár. Cigarettáznak és közben gyakori pillantást válta­nak a három baráttal. A további fejleményeket be sem várva a lányok asztalához lépek. Nehéz megtalálni a han­got, de sikerült. Beszélgetünk. N. A. és P. I. 18 évesek. Ba­rátnők. Távol szüleiktől, itt Kecskeméten, albérletben lak­nak egy idős néninéL — Nekünk még szerencsénk volt, hogy különbejáratú szobát kaptunk —1 mondja P. I. —, amikor, hogy bizalmassá te­gyem a társalgásit, arról beszé­lek, milyen nehéz megfelelő al­bérleti szobát kapni. N. A. és P. I. másfél éve él önálló életet. Mint mondják, már megszokták úgy-ahogy, csak kicsit drága a szoba. — Azért marad szórakozásra is! — Marad, marad... — Á!... Nem szórakozás ez! — válaszolják szinte egyszerre. — Nem szórakozás? Akkor máért járnak ide? <— kapok az alkalmon. Pontosan meghatározná maguk sem tudják. Hová menjenek? A KISZ? Ott sincs minden este foglalkozás. Talán azért szoktak ide, mert csak ezt lehetett... Az otthoni nem pótoilja az albérlet Sok vidéki lány dolgozik Kecskeméten N. A. és P. L esetét nem lehet általánosítani, nem is lenne jó, ha kettőjük élete az lenne. De problémáikkal, — fiatal lányok­nak távol élni a szülői háztól — foglalkoznunk kell. Hiszen Kecs­keméten talán nincs is olyan je­lentősebb üzem vagy vállalat, ahol ne dolgoznának fiatal vi­déki lányok. Olyanok, akik úgy érzik: itt találták meg élethiva­tásukat, és a családi háztól való elszakadásukat véglegesnek te­kintik. Foglalkoznunk kell ezek­nek a lányoknak a sorsával, nemcsak azért, mert a szülői felügyelet hiánya károsan befo­lyásolhatja fejlődésüket, hanem azért is, mert sok esetben fize­tésük jelentős hányadát kényte- leneik egy-egy albérleti szobáért odaadni. Egy albérleti szobáért, amelyből hiányzik a családi kö­zösség melege, hiányzik minden, ami tartalmassá tehetné életü­ket. A város vezetői ismerik e problémát Igaz, vannak, akik ilyen kö­rülményeik között sem vesztik el önmagukat. Beszéltem a cipő­gyára Csáik Zsófiával, ő ezek közé tartozik. Szabad idejében sokat olvas; moziiba, színháziba ritkán jár, ment egyedül nem akar menni. Igyekszik hasznos­sá tenni szabad idejét: KISZ- munkát végez, párttagjelölt. De ő is — aki a többiekhez hason­lítva ugyan lényegesen jobb sorsot biztosított magának ■ — nagyon örülne, ha közösségeit ta­lálna más városból ideszakadt •társaival. A konzervgyáriban Zsámbokí Mária, Koncz Teréz, Deák Jú­lia, Jéger Ilona és társai pa­naszéit Tóth Rózsa így fogal­mazta meg: — Milyen érzés az, amikor a szék sem az enyém, amire le­ülök? Ezt csak az tudja, alti al­bérleti szobában lakik, s akinek állandóan tartani kell a »-házi­néni-« néha rosszindulatú sza­vaitól Erkölcsi és anyagi szempont­ból vizsgálgatjuk az albérletben élő fiatal lányok helyzetét.. Bár helyszűke miatt kissé fel­színesen tettük ezt, meg kell állapítanunk: ez társadalmi probléma. Társadalmi probléma, amelyet társadalmiunknak kell megoldani. Városunk vezetői előtt sem ismeretlen ez a kérdés. A városi pártbizottság épp olyan jól is­meri ezt. minit a városi tanács. S noha nagyobb plenum előtt még egyik helyen sem kerti t megvitatásra, tudják, hogy ' a kérdés megoldása sürgető. Megoldása sürgető — ez több­szörösen bebizonyosodott már. S a megoldás? Deányszálló épí­tése — mint némely áldámi gazdaságban is —, ahol otthont) társaságot, közösséget találnának az egyedülálló, fiatal lányok. Nagy Éva. t Kínos szövegesére A Picture World című angol folyó* iratban felcserélték két fénykép sző* vegét. A csodálkozó olvasók a Ion* doni állatkert majomketrecét ábró* zoló kép alatt a következő szövegei találták: „Születésnapi estély Lord L.-nél.** Ugyanakkor egy előkeld urakat ábrázoló csoportkép alatt m következő szöveg díszlett: t»Vidúvm élet a majomketrecben.* — Ne idegeskedj, Malvin! A kottatartó pár nap múlva elkészül...

Next

/
Oldalképek
Tartalom