Petőfi Népe, 1960. október (15. évfolyam, 232-257. szám)
1960-10-06 / 236. szám
1960. október 6. csütörtök I 3. oldal Új létesítmények Kecskeméten ’A Kecskemét és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet a Műkertben a meglevő épületek felhasználásával korszerű vendéglőt létesít. A tervezett beruházás meghaladja az egymillió forintot. Az építkezést már megkezdték. A Klapka utca 34. szám alatti üres telken új irodaházat épít a Bács-Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat. Az építkezést még ebben az évben megkezdik. Űj iroda- és raktárépületeket létesít majd a megyei gyógyszer- tár vállalat központja is a második ötéves tervbein. A beruházás megvalósítására előreláthatólag 15 millió forintot költenek. Ügy tudjuk, hogy a városi tanács az Izsáki út mentén jelölt ki területet az új létesítmény részére, V eréb-eldorádó Mégcsak nem is mesebeli. A napraforgó-táblák láttán bárki meggyőződhet róla, ha Solt, Harta, Dunapataj határában jár. Az elfeketedett, száron felejtett napraforgó-fejeken vidám csivitelés és himbálódzás közben hatalmas verébfalkák lakmároznak. Hetek óta csipegetik a kintfelejtett, olajdús, finom szemecskéket. Itt-ott még a bátrabb vadgalambok is belesegítenek. S a komor napraforgó fejek kifosztottan bámészkodnak. Várják a gazdát. Igen, a gazdát, aki az idén a madaraknak vetett. Pedig, bizonyára ő maga sem veti meg az olajban sült halat, lángost és a termésből lehetett volna olaj is, nénz is. Miért hagyta hát kint? Őszi gondok as ussódi Dóssá Termelőssövetkesethen Több mint 500 holdon gazdálkodik az uszódi Dózsa Termelő- szövetkezet. Balogh Tibor mezőgazdász szerint a tagság szorgalma, munkafegyelme az idén sokat fejlődött. Dicsérni lehet a szövetkezet tagságát, mert a tervezettnél több kenyérgabonát takarított be, holdanként mintegy másfél mázsával. 158 mássá húsát ssabad áron adtak át terven felül az államnak. A terv szerint kereken 784 ezer Ft értékű árut szükséges értékesíteniük ahhoz, hogy a törvény által előírt kedvezményeket megkapják. 580 ezer forintot már bevételeztek. Az eddigi bevétel a kenyérgabonán kívül híRitka szakma, érdekes mesterség talált Baján lelkes követőkre. Alig kezdtek munkához, máris elégedetlenek velük az emberek. Több a »'haragosuk'«, mint a dicsórőjük, pedig a gyártmányukban nincs hiba. Mester, szaktekintély a szövetkezet valamennyi tagja. És mégis. Mi hát e vélemények oka? — ikérdeztük a kályhások elnökétől. — Egyelőre csak a bölcsőt ringatjuk — mentegetőzik Bagó Jenő —, pedig egy gyár is kevés volna, annyi az érdeklődő. Mindenki csempekályhát akar. Lehet itt igazságot tenni, amikor már a jövő nyárra vesszük fel a megrendeléseket?! — Nem telne több az erejükből? — Telne, de nekünk a jó hír többet ér. Ez pedig azt diktálja, ha élni és fejlődni akarunk, a minőség legyen az első. — Egy kis ötlet, újítás, ész- szerűsítés, attól még a csempe csempe marad — ellenkezünk, de eredménytelenül. — Ha többet járnak majd hozzánk, megváltozik a véleményük — veszi át a szót Bánkúti ! Ferenc, akit a szövetkezet művészeti vezetőjeként is tisztelhetünk. ö irányítja a csempeformálást, s oktatója a hat ipari tanulónak. (Több sincs belőlük az egész megyében.) — Az agyag csak akkor engedelmeskedik akaratunknak, ha recept szerint végezzük az előkészítését — magyarázza. — Az lenne a jó. ha legalább egy évig érlelhetnénk, hiszen a szakma őshazájában a dédunokáknak tárolták az anyagot a kínai mesterek. Nekünk viszont jó, ha egy negyedéves készletet biztosít Felsőpetény. így aztán a munka sója a jó előkészítés marad. Ez biztosítja a minőséget. — Mennyi idő kell a gyúráshoz, hogy jól lehessen formálni az »alkatrészeket«? — érdeklődünk a szakmai titkok után. — Ezer csempeegység agyagelőkészítése. amiből hét darab kandalló építhető, két ember négy napi munkáját igényli — számol az elnök. — Minden egyes munkadaraSzerkesztői üzenetek '• Tamás Ferenc, öregcsertő: Fana-; szát a Kalocsai Járás! Tanács Mező-, gazdasági Osztálya vizsgálja ki. Kér-; jük. addig Ies5'en türelemmel. ; Szülői munkaközösség Kecskemét :, Megbeszélést folytattunk Varga Jenő; elvtárssal a zenei általános iskola; panaszaival kapcsolatban. Sajnos a; zenei általános iskolában levő gond-; nokságnak nem tudnak helyet biz- ■ tosítanl. Sok iskolában két műszak-; ban tanítanak, mivel nagy a tan-; teremhiány. A levelet a városi ta-. nács művelődési osztályának adtuk ^ át, akik Mező Mihály elvtársnak, továbbították döntés végett. J Fürtön János. Kisszállás: Helyes-; nek tartjuk, hogy a tsz-fiataljai sze-, vetnének tanulni, azonban nem tart-; juk kivitelezhetőnek a könyvelői tanfolyam levelező úton való lebo-, nvoUtást. Levelüket a megyei ta-, nács tsz-poHUkal csoportjának küld-; tűk át. bot harminckétszer kell kézbevenni, hogy kifogástalan csempe legyen belőle —' mondja Bánkúti Ferenc. — Hány kandallót tudnak akkor elkészíteni egy hónap alatt? — Havonta 16 tonna nyersanyagot dolgozunk fel 40 kandalló csempéjének. — Hétfőn, kedden rakjuk a kemencét, szerdán, csütörtökön égetünk, utána hűtünk és csak úgy következhet a kiszedés — mondja Bagó Jenő elnök, alti egyben a szövetkezet égetőmestere is, — Ahogy nézzük, a csempék formája eltér az átlagostól? — A minőség választékot is jelent a mi szakmánkban — érvel Bánkúti Ferenc. — Vajszín és barnával kombinált kivitelben, minden kályhánk egyéni tervezésű. Sőt, mi végezzük a beépítésüket is. Állandó jelleggel három brigád idejét köti le ez a munka. Mivel kevés van belőle, búcsúzóul csak a többtermelés lehetőségeit feszegetjük. Mire lehet, számolni jövőre? — Tervbevettük a gépesítést. Elsőnek keveröt és agyaggyúrót szerzünk be. Ha ez meglesz, akkor bővebben nyilatkozunk. Reméljük, addigra új tagokat is számlálunk sorainkban. Sándor Géza zottmarha-eladásból és egyéb jószág, termény eladásából származik. A mezőgazdász bizonygatja, hogy a tervet teljesíteni fogják, hiszen 20 szarvasmarhát szerződtek hizlalásra, melyet még az idén leadnak. A Tenyészállatforgalmi Irodával szerződést kötöttek növendéküszők nevelésére. Hathónapos tartás után, ha a feltételeknek megfelelnek a jószágok, a vételár majdnem kétszeresét kapják értük. Értékesítésre vár még egy sor termény is. Ahogy számolgatjuk, az előbb említett több mint há- romnegyedmilió forint valóban meglesz. A községben arról hallottunk, hogy egyre többen érdeklődnek Úszódon a szövetkezeti gazdálkodás iránt. A „kacsingatók” között — ahogy a mezőgazdász mondja — számos tekintélyes gazda van. Már felkészültek a következő évi tervek megvalósítására és számításba vették, hogy ősszel jelentős számú belépőjük lesz és ezzel a munkaerőproblémát megoldják. — Számottevő terveink vannak az állatállomány növelésére. Tízzel emeljük a tehénállományt, többszörösére a magyarfehér anyakoca-törzsállományunkat. 118 holdon csőkutas öntözést létesítünk az idén, egyelőre csak másodnö vény eket öntözünk. Jövőre jelentősen növeljük majd a takarmányok, valamint a zöldségfélék terméshozamát az öntözött területen. Szeretnénk a Duna vizét is felhasználni, abból egyelőre csak 20 hold öntözését tervezzük, de ha a termelőszövetkezet fejlődik, lehe* hogy 100 holddal is megemeljük az öntözött területet, — magva* rázza nagy lelkesedéssel a , szövetkezet terveit az agronómus. A termelőszövetkezet tagsága az idén vett egy zetort, sajnos munkagépeket nem kaptak mellé. A FÖMAV már az első negyedévre ígérte a vetőgépet és más munkagépeket, azóta már eltelt háromnegyedév. Most ismét ígéretet kaptak, hogy a következő negyedévre megkapják. Sajnos, ez már az őszi szántás-vetés szempontjából késői időpont. Ezért a Kalocsai Gépállomástól kértek munkagépeket, hogy ne maradjanak le az őszi munkákkal. Sürget az idő, mert szeptember végéig még nem fejezték be az őszi takarmánykeverék vetését és a búzavetéshez sem fogtak hozzá. 130 hold búzát szándékoznak vetni, ebiből 30 hold szovjet búzafajta lesz, melynek terméseredménye az eddigi tapasztalatok szerint 26—28 mázsa holdanként. A munka jó megszervezésével, a tagság összefogásával kell törekedniük az uszódi Dózsa tagjainak arra, hogy az őszi munkákat sikeresen végezzék el, mert ettől függ a következő év gazdálkodása. Így készül a kecskeméti fürdőkád 1400 fokos kemencék mellett 1. Egy-két begyakorolt mozdulat a szúróvassal és az olvasztókemence kifolyó nyílásán máris ömlik a vakító fényben izzó vas. A nyílás alatt áll a vashordó flanell — két rúd közé erősített vödörhöz hasonlít — és ahogy megtelik, a munkások máris futnak vele, öntik az előre elkészítetett formaszekrényekbe. A csapos ezután kezébe veszi másik szerszámát, a stoklát és ezzel néhány másodpercre ismét elzárja a folydogáló vas elől az utat. Így megy ez a ZIM KecskeCSALÁDI JUBILEUM A határt az őszi zá por mos- " sa; az esőadta, ráérő időben a vaskúti Dózsa Termelő- szövetkezet egyik alapító tagjának, Vigh Gábornak lakásán beszélgetünk. A házigazda derese- dő halántéka és kérges tenyere egy emberélet kemény munkájáról beszél. Beszélgetésünk visszakalandoz a múltba, a fiatalság éveibe, amikor Vigh Gábor még Bihar megyében volt zsellér, a hárommillió koldus kenyerén tengette a maga és családja életét. A földosztás 15 holdat juttatott Vigh Gábornak Vaskúton. Három esztendő azzal telt, hogy igyekezett a kisbirtokot felvirágoztatni. De 1948-ban a vaskúti gazdák gondolkodóba estek, s mint Vigh Gábor mondja: egy évig vitatták, boncolgatták a társas gazdálkodás dolgát. S amikor a döntés megszületett: 1949 szeptemberében Vigh Gábor is, mint egyik alapító tag, a kö»3s útra lépett 35—40 társával és megalakították 500 holdon a Dózsa Tsz-t. A munka jól indult, s az eredmények láttán Petőfi néven újabb szövetkezetét alakítottak a Dózsából kimaradt gazdák. A jól működő és erősebb régi szövetkezet hatása vonzó volt s hamarosan egyesült a két tsz. Vigh Gábor ez időben a szőlészeti brigádban dolgozott. Hamarosan bajok jelentkeztek. Az új vezetőség széthúzott, viták, majd viszálykodás bomlasztotta a fegyelmet, elburjánzott a szervezetlenség. Ezekben a nehéz napok- ban Vigh elvtárs — a tagság kívánságának eleget téve — a szövetkezet elnöke lett. Sok-sok gond szakadt rá: nem volt egyszerű a megcsappant munkaerővel dolgozó közösséget visszakormányozni a helyes útra. Különösen, hogy jött az ellenforradalom. Alig 22 ember — közöttük elsősorban Vigh Gábor és Jenei Sándor — állt ki szilárdan a szocializmus eszméje s annak szülötte, a közös gazdálkodás mellett. S állhatatosságuk nem volt hiábavaló. Megfogyva, de szervezetileg megerősödve élt és dolgozott ezután a Dózsa Tsz, A gazdálkodást 22 tag 300 holdon folytatta tovább. 1957-ben már 33, a rákövetkező évben pedig 41 forintos munkaegység-osztalékkal zártak. Vigil Gábor aztán lemondott tisztségéről, hogy helyette fiatalabb és nagyobb tehetségű ember legyen az elnök. — De ma is dolgozunk mindannyian — mondja —, a feleségem és a két fiam is. Tavaly négyen 968 munkaegységet teljesítettünk s egy munkaegységre 53,50 forint jutott. Összesen közel 52 ezer forintot kaptunk a közösből, ehhez jött a háztáji gazdaság jövedelme, tehát az évi bevételünk meghaladta a 64 ezer forintot. Beszélgetés közben délre fordult az idő. Hazaérnek a fiúk, a 19 éves Sándor és a 16 éves Ferenc. Megkérdezem őket: jó-e a termelőszövetkezetben dolgozni, biztosnak látják-e a megélhetést, nem kívánkoznak-e el üzembe, gyárba? C ándor megütközve néz rám, ** látom a szeméből, hogy kérdésemet furcsának találja, de őszintén válaszol: — Bízom a megélhetésben, hiszen dolgozom! S a keresettel is meg lehetek elégedve. Tavaly 432 munkaegységet teljesítettem és 23112 forintot kaptam érte. Megvan mindenem, miért vágynék el hazulról? — Együtt van a család, már tizenegy éve — zárja le a beszélgetést elégedett arccal Vigh- né és föltálalja a párolgó ételt... Pesti István méti Gyáregységében napról napra, évről évre. A csapos csapd, a vashordók pedig futva lötyögtetek edényükben azt a 20—■ 25 kiló vasat, amely aztán évtizedeket kiálló öntvénnyé szilárdul. Röviden így lehetne megrajzolni a vasöntő szakma egyes mozzanatait. Ez a néhány jelenet természetesen csak kis töredéké ennek a sokoldalú, veszélyes és nehéz fizikai munkát igénylő szakmának. Cs. Bakos Mihály már többet tudna mon- dmi a vasöntök munkájának szépségeiről, hiszen ő már 16 éve csapos az olvasztókemencék mellett. De vannak itt mások is, akik közül néhányan- már 8—10 éve az öntöde dolgozói. Mindnyájan ing nélkül dől* geznak, de így is folyik róluk a verejték. Bizony nem könnyű munka ez. Míg a csapos elzárja a vas kifolyó nyílását, addig van egy lélegzetvételnyi idő, s az alatt elmondják, hogy bent a, kemencében 1400—1500 C° a hőmérséklet, de tőle még több méterre is vetekszik a meleg a legnagyobb kánikulával. Ilyen he-' lyen cipekedni nem kellemes* De ezt még csak eltűrik, hiszen a többéves ittlét megedzette őket. Ennél sokkal nagyobb veszély számukra az esetleges baleset, ami szerencsére elég ritkán fordul elő. Rendkívül nagy szükség van az óvatosságra, hiszen) egyetlen izzó vascsepp is súlyos égési sebeket okozhat. Számukra nagy segítség lesa l;majd a vashordás gépesítése, ami az ötéves terv végére megvalósul, hiszen ez több száz mázsa vas szállításától menti meg1 őket naponta és természetesen csökkenteni fogja a baleseti veszélyt is. Míg ennyit mondanak a szaká máról, köröttünk egyre szaporodnak a vassal teli formaszekrények és csendesen füstölögve szilárdulnak fürdőkáddá, különböző egészségügyi berendezésekké, hogy aztán még néhány munkafolyamat után csomagol- hiissák őket. (Folytatjuk.)) Tóth Gábor , Csempeg várfok
