Petőfi Népe, 1960. május (15. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
ft. oldal i960, május 22, vasárnap MEGJEGYZÉSEK EGY BEMUTATÓRÓL A közelmúltban bonyolították ile a Felszabadulási Kulturális I Szemle Kecskemét városi be- i mutatóját. A Bányai Júlia Gimnázium dísztermében délelőtt Igyér, délután és este népesebb '»közönség előtt több énekkar, "tánckar, színjátszó csoport és «zólista adott ízelítőt tudásából. A nézők és a bíráló bizottság i»tetszését leginkább a Hírős Együttes, a földművesszövetke- veetek, a Gép- és Gyorsíró Iskola jtánccsoportja — a Középiskolás lLeánydiákotthon, a Cipész Ktsz, •az Épületlakatosipari Vállalat •és a Nyomda színjátszói, a '•Bartók-, a Kodály-kórus, az Országos Nevelőintézet és a Bányai Júlia Leánygimnázium énekkara, valamint a KISZ eszt- rádzenekara vívta ki. A szólisták közül — többek között — Dunai Erzsébet, Kiss Márta, Altorjai Mária, Zoboki Erzsébet, Tóth Anna, Szlavicsek Endre és Türei Sarolta kapott jutalmat. Ha az újságíró csupán pillanatnyilag uralkodó érzelmeit figyelve és rögzítve számolna be a jelentős kulturális eseményről, akkor most néhány — •a rendezést, a tüzes táncokat, <e szépen hangzó kórusokat stb. '■»— dicsérő jelzővel zárná írását. A felszabadulás 15. évforduló- íjához és az eredeti célkitűzésekhez viszonyítva azonban mégis szegényes volt ez a rendezvény. (A hibák elsősorban nem a rendezőségben keresendők!) Irtuk már: a Bányai Júlia Gimnázium díszterme ilyen meg- , mozdulásokra alkalmatlan, A ‘díszletezés, a szereplők mozgatása megoldhatatlan nehézségeket jeleni A folyosóról minden lépés, minden szó áthallatszik a nézőtérre. Nem nyugodhatunk bele, hogy a város legnagyobb •kulturális találkozóján a négy szakszervezeti művelődési ott- 'fcon és a közel tucatnyi kecskeméti nagyüzem csupán egy- egy csoporttal képviseltette maigát. Hogyan is leheteti hogyan 'is kellett volna? • •*. s i Néhány nappal a **döntö előtt« a napilap hosszú cikkben Ismertette m gyárakban és az egyik külterületi művelődési otthonban rendezett selejtezők eredményeit és tanulságait. Nagy meglepetést keltett a munkás énekkar kitűnő szereplése. Vigyázniok kell a régi rutinos kecskeméti kórusoknak, ha vezető helyüket továbbra is meg akarják tartani. Még a Konzervgyárban folyó lelkes és átgondolt kulturális nevelőmunkát ismerők is meglepődtek azon, hagy négy színjátszó csoporttal "-neveztek« be. A szemle megkezdésekor ►»premier- hangulat-« uralkodott a művelődési ház zsúfolásig telt nézőterén. A közönség soraiban ott láthattuk a város és az üzemek politikai és gazdasági vezetőit. Érdeklődéssel figyelték a műsorközlő szavait: »Hazánk felszabadulásának 15. évfordulója alkalmából szervezett kulturális ünnepséget megkezdjük. — örömmel jelentem, bogy a nagyfokú érdeklődés miatt szükségessé vált előzetes bemutatókon kitűnően szerepeltek az üzemi és a termelőszövetkezeti csoportok. Látszik, hogy ezeken a helyeken hozzáértő emberek foglalkoznak rendszeresen a színjátszókkal, táncosokkal, zenészekkel. ..« Mindez nem utópia: csupán a lehetőségeket kell kihasználni és — bizonyos helyeken — több figyelmet kellene fordítani a kulturális tevékenység színvonalának fejlesztésére. A kiskunhalasi Thorma János emlékkiállítás THORMA JÁNOS, akiről a kiskunhalasi múzeumot is elnevezték, Halasról származott, így igen nagy öröme megyénk dolgozóinak, hogy a múzeumban állandó otthont kaptak a nagy magyar festők képei a műveiből rendezett emlékkiállításon. Mielőtt a kiállítás méltatására áttérnénk, talán nem érdektelen, ha néhány szóval összefoglaljuk a Thorma János emlékkiállítás megnyitásának előzményeit. Négy éve is elmúlt már annak, hogy Pogány ö. Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója, egy neves szovjet műtörténész társaságában a kiskunhalasi múzeumba látogatott. Thorma Jánosnak, a halasi származású nagy magyar festőnek »-Talpra magyar-» című festményét óhajtották megtekinteni. A már méreteiben is lenyűgöző műalkotás abban az időben a múzeumépület szűk és homályos verandájának hátsó falán volt helyezve. A két művészettörténész elragadtatását fejezte ki Thorma alkotása felett, de nem mulasztották el megjegyezni, hogy a kép méltatlan környezete, a megfelelő távlat hiánya, a rossz megvilágítás, nem nyújtanak alkalmat arra, hogy a látogatók komolyan elmélyülhessenek a műalkotás szépségeiben. Pogány Ö. Gábor felajánlotta, hogy a Nemzeti Galériában méltó keretet tudnak biztosítani a nagy magyar festő egyik legértékesebb művének. Erre nem került sor. A múzeum azonban segítséget kapott épületének átalakítására, modern, minden igényt kielégítő kiállítási csarnok építésére. AZ VOLT A CÉL, hogy egy reprezentatív Thorma-gyűjte- ménynek is otthont adjon e most épült, állandó kiállítási helyiség. A múzeum épületéhez harmonikusan illeszkedő kiállítási csarnok nemes arányaival, betonfödémes, üvegezett tetővilágításával, szakértők megállapítása szerint is tökéletes, hozzá foghatót alig lehet találni vidéki múzeumainkban. Még Kiskunhalason az építkezés munkálatai folytak, a Nemzeti Galéria restaurátorai a Pestre felvitt »Talpra magyar«-! régi fényében restaurálták, majd ideiglenes otthont a nagy festmény a Nemzeti Galéria előcsarnokában kapott. Egyidejűleg restaurálták Thorma hasonlóan nagyméretű másik alkotását, az »Aradi vértanúk«-at. 1944—45 telén az Akadémiát, ahol ez a festmény elhelyezve volt. bombatalálat érte. A kép hosszú ideig — jóformán szabad ég alatt — hótól, esőtől verve ronKÖNYVEK KÖZÖTT Mint egy képzeletbeli sorompó, úgy állott olvasók, vásárlók és a könyvkereskedések könyves polcai között a kereskedelemben régóta használatos eladói asztal, a pult. Nos, ezt a pultot egyre több helyen tessékelik ki az üzletekből. Nemrégiben a kecskeméti könyvesboltban is bevezették az úgynevezett szabadpolcos árusítást, talán éppen azért, hogy a közelgő könyvnapokon minél nagyobb tömeget tudjanak gyor-1 san és közmegelégedésre kiszolgálni. A május 29-től június 5-ig tartó ünnepi könyvhéten megjelenő új művek hatalmas könyvcsomagjainak nagy része már megérkezett a könyvesboltokba. Nem kis feladatot jelent a; szokatlanul nagy tömegű új könyv elraktározása» Még az új árusítási mód bevezetése ellenére sem lesz elég hely a könyvesboltokban, külön árusító bódékat állítanak fel a megye-; székhelyen és a nagyobb vidéki városokban. (Pásztor Zoltán felvétele) gálódotfc A Nemzeti Galéria egyelőre szintén a halasi múzeumban óhajtotta elhelyezni ezt a remekművet is. s ugyanebből a célból Halasra küldték a művész egyik legjelentősebb ifjúkori művét, a »Szenvt- dők«-et is. ÍGY A HALASI Thorma János emlékkiállításon együtt nyerhetett elhelyezést a »Talpra magyar«, az »Aradi vértanuk«, a »Szenvedők«, Kossuth Lajos életnagyságú arcképe és végül Thorma három kisebb méretű képe, az »Ibolyaszedők«, a »Vízparton« és a »Tavaszi táj«. Thorma János művészete a magyar festészet legnagyobb értékei közé sorolható. Művészete a legnemesebb nemzeti hagyományok folytatója, alkotásaiban a legbensőbb emberi érzések szólalnak meg, nemes egyszerűséggel. A kiskunhalasi múzeum Thorma János emlék- kiállításának — amint Pogány ö. Gábor a kiállítás megnyitásának délutánján mondott* több mint kétórás, Thorma János életét és művészetét méltató előadásában hangsúlyozta — az új magyar művészgene- ráció zarándokhelyévé kell Válnia. MEG KELL azonban ismerni ezeket a képeket mindenkinek, kit érdekelnek a magyar festészet nagy nemzeti hagyományai. Vorák József Szövetkezet a véres peremén Gondozott útak, virágagyak, barátságos irodahelyiségek, melyek talán még egy kisebb községi vidéki tanácshá- Eának is megfelelnének, — ez ez első benyomása a látogatónak, aki a Ballószögi Űj Tavasz (Termelőszövetkezetbe tart. Városi szövetkezet. Ebbe a kategóriába szokták sorolni, s ennek a nyomait, jeleit kerestük i— pontosabban azt, milyen hatása van a város közelségének, szoros szomszédságának a szövetkezet kulturális életére. Hiszen mindössze alig két kilométerre van a legközelebbi városi autóbusz-végállomáshoz e szövetkezet székháza, a tagok pedig itt laknak ezen a vidéken. Környékbeli dolgozó parasztok belépésével növekedett meg a 256 tagot számláló, csaknem két és félszáz holdas szőlőterülettel rendelkező, 20 (holdas öntözéses kertészetet fenntartó nagy szövetkezetté. A lagok nagyrésze új belépő, aki csak az ősszel tette le a kapát, « még nem szokott hozzá a (traktorhoz. Az 1949-ben alakult [közös gazdaság régi tagjai ma már kulturált életkörülmények között dolgozó, meggyőződéses szövetkezeti emberek. Űj bútorok díszlenek a lakásban, mindenkinek van rádiója, és — ami ritkaság -- minden régi szövetkezeti tag járat éves előfizetés alapján egy mezőgazdasági szakfolyóiratot és egy politikai napilapot, s főleg a Petőfi Népét, a párt megyei lapját, öt szövetkezeti dolgozó ezen felül még a Szabad Földet is előfizeti. Huszonhat-huszonnyolc fiatal tagja is van a szövetkezetnek. Ök szívesen járnak be a városba, rendszeres mozilátogatók és ha úgy ítélik, egy-egy »jobb« darabot meg-megnéznek a színházban is. Minden túlzás nélkül arra lehetne gondolni, hogy egy ilyen virágzó, a fejlődés útján egyenesen előre haladó szövetkezet tagsága itt a nagyváros közelségében minden lehetőséget ki tud használni kulturálódására, előrehaladására, — s most különösen, amikor a régi tagságot terheli az újak átnevelé- sének nehéz, bonyolult és sokoldalú gondja is. A bevezetőben összefoglalt rövid »szociográfiai tanulmányozás« arra vall, hogy a lehetőségek adva vannak, hiszen — ha hosszabb idő alatt is, de a tagság szemlélete átnevelődött, a szövetkezet régi tagjai öntudatos közösségi emberek, akik gondolnaK saját művelődésükre, szakmai fejlődésükre, hiszen tanulmányozzák a mezőgazdasági szakirodalmat, — s nagy részük rendszeres könyvolvasó. Amikor nincs nagy dologidő. Szabó Im- réné, a párttitkár, alig győzi cserélgetni a megyei könyvtár által létesített helybeli letéti könyvtár köilyvállományát. Néhány hét alatt az egész csereállományt kiolvassák, s újat követelnek. Dehát a helyzet mégsem olyan rózsás, mint ahogy azt az igen tiszteletreméltó, s a szövetkezeti tagok gondolkodásának alakítása szempontjából hatalmas jelentőségű művelődési eredményekből következtetni lehetne, Vannak még itt ki nem használt adottságok, és ami rendkívül szomorú, meg nem adott lehetőségek. Hirtelenében, alig egyórás beszélgetés után, a következők derültek ki: Nincs autóbuszközlekedés, akkorra, amikor a színházak, mozik becsukják kapujukat! Elkerüli ezt a vidéket a MOKÉP által egyébként nagy áldozatokkal fenntartott vándorvetítőszolgálat is. A patronáló különböző üzemek, intézmények ugyan hoznak ide időnként filmeket, de előbb-utóbb megfeneklett minden törekvés, mert- hiszen nem a MOKÉP szervezte a vetítést. (Csak azt nem értjük, hogy le net konkurrenciája egy jószándéktól vezéreit mozivetítés annak a MOKÉP-nak, amely egyébként ott nem szokott vetíteni.) Lehet, hogy valamiféle országos rendelkezés szerint tényleg csak a MOKÉP útján lehet filmet vetíteni, de ha erre a helyzetre talán nem illik ez a rendelet, akkor tenni kellene valamit, hogy ne csorbuljon a kulturálódni vágyó dolgozók érdeke és a patronáló szervek mozivetítési törekvéseit ne akadályozzák. Ez az egyik dolog. A másik, hogy ismeretterjesztő szerveink jóformán nem is gondolnak ennek a szövetkezetnek a népes tagságára. Van Kecskeméten egy megyei TIT szervezet, megyei művelődési osztály, városi művelődési csoport, Hazafias Népfront, nőmozgalom bizottságai és így tovább. Egyszer már végre alapvető elvként kellene érvényesíteni még a város tornyának árnyékában meghúzódó termelőszövetkezetek kulturális szervezését is. Ha így lenne, minden bizonnyal elkerült volna ide a szövetkezetbe a nagyon szükséges »több kultúra«, amit majdnem egyes- egyedül a megyei könyvtár képvisel, letéti könyvállományával és egyre gyarapodó olvasórétegével. A kulturális irányító munka konkrétsága alapvető elv, s ha érvényesül, könnyebb lesz a helyzet a Ballószögi Űj Tavasz Termelőszövetkezetben is. Persze nem minden múlik az előbb említett szerveken, sok függ a szövetkezet vezetőitől is. Attól, mennyire tudják megértetni a tagsággal a már elért kulturális eredmények megtartásának és továbbfejlesztésének céljából a továbblépés fontosságát. Venni kéne egy televíziót például, — bizonyos ideig pótolná a mozit. A közös összefogás és nem utolsó sorban a szövetkezet gazdasági ereje ezt már megengedné. Tán még egy keskeny filmvetítőgépet is be tudnának szerezni (nem sokkal kerül többe, mint egy televízió) és akkor megindulhatna az ismeretterjesztés, ismét lehetne szervezni ezüstkalászos tanfolyamot — hogy a szakmai továbbképzést hangsúlyozzuk —•, amely 1956 óta nem volt Kellene, nagyon kellene egy, a mainál korszerűbb és uagyobb befogadóképességű előadási terem is. Amióta az irodákat egy régebbi épületből átalakították, az 50 személy elhelyezésére alkalmas ülésteremnek nincs színpada és a télen ez a maradék kultúrterem nem is volt fűthető. A nyár sokat lendít a dolgokon. Büszkén mondja a szövetkezet KISZ-titkára, Gyulai Teréz, hogy valahol már készítik a kultúrház vagy kultúrterem építési terveit és nemsokára fiatalok és öregek, no meg a szakmunkások, a kőművesek hozzálátnak a művelődés hajlékának építéséhez. Akkor sok minden másképp lesz. Nagyon sokrétű, sok apró mozzanatból összetevődő folyamat a szocialista kulturális forradalom áramlata. Összefogással, az eshetőségek mérlegelésével, a lehetőségek jobb kihasználásával, a kulturális élet irányításával megbízott állami szervek gondosabb, körültekintőbb segítségével, a gazdaságilag virágzó szövetkezetben is feljebb lehet csavarni a műveltség mécsesének lángját. Már pedig nagy szükség van a fényre ott, ahol az új útra lépett, ma még a régi felé vonzódó, most belépett szövetkezeti tagság az összes tagok kétharmadát teszi ki. Ha világnézeti, szemléleti, s általában kulturális vonatkozásban nem tudjuk meggyorsítani az átne- velés idejét, ez a tagság gazdasági érdekeit' is érintheti. Hiszen a korszerű nagyüzemi gazdálkodáshoz modern gondolkodású, közösségi ember szükséges. Csáky Lajos
