Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-04 / 54. szám
1960. március 4, péntek QieJt&a: főárául iiöaéz Á »falusi szerelmesek«: Andrej (Karizs Béla), Natalia (Bodó Györgyi). Tuzenbacb és Szoljonij (Dobák Lajos) és Fonyó József). Versinyin alezredes (Simon György). színház áll. Nem ezért kell Csehovot játszani. Nemcsak csodálatos lírájának gyöngéd virágai vonzzák a nézőt Csehov drámájának felújítására. Aki a négy felvonást végignézi és átéli, lehetetlen, hogy fel ne ismerje a nagy lángelme hallatlan éleslátását és ne mondja szinte Csehovvai együtt: »Abban a társadalmi képben benne remeg, vibrál az elkövetkezendő forradalom tüzének távoli fénye. Forradalom kellett ennek a saját tagadásába fordult társadalomnak az eltörlésére, megszüntetésére. A forradalom a szépért, a nemesért és igazért csak szenvedni kényszerült Irinákat, Olgákat és Másakat megajándékozta később, néhány évtized múlva a saját életük ii’ányítása fölötti kötelességgel és joggal. Különös világ Csehov világa. Valaki élcelődve azt mondta: Hát ennél aztán semmi sem kényelmesebb, mint Csehovot játszani. Felmegy a függöny, a szereplők ülnek az asztal mellett és csak minden felvonás végén kell felkelni, hogy a tapsot fogadják. Nem, természetesen, nem így áll a dolog. Mozgás, akció valóban nincs. Olyan értelemben legalábbis nincs, mint mondjuk a francia romantikus drámákban. De vajon nem nagyszerű feladat-e egy színész számára szerepe, korlátái között a legapróbb rezdülésekkel fejezni ki nagy hullámzásokat, mint a szeizmográf tűje, mely alig néhány milliméterre lendül ki a papírszalag fölött, pedig valahol az egekig csap a katasztrófa. A z előbbiekből 'következik annak a megállapítása: csak együttessé forrott színház vállalkozhat igazán magasszínvonalú Csehov-előadásra, hogy pedig Kecskemétre fordítsuk a szót, hosszú esztendők együtt eltöltött, szép és fáradságos munkája koronájaként születhetett meg nálunk a Három nővér. Az előadás méltó Csehov emlékéhez, szellemi hagyatékához, szépen, tisztán rezonált a kecskeméti színpad a nagy író tiszta gondolataira, művészetének szomorkás bájára, nosztalgikus vágyódásaira. A rendező, Udvaros Béla, — akinek egyébként ez a tizedik rendezése kecskeméti pályafutása alatt — a darab szerkezetéhez, mondanivalójához, atmoszférájához hű, megfelelően tagolt, szép előadást vitt színpadra. Talán nem olyan bonyolultan fejezte ki Csehov mondanivalóit, mint maga a nagy író. Van az előadásban bizonyos leegyszerűsítési szándék, de így, ennek a megállapítása mellett is bátran megírhatjuk, jelentős állomása a Három nővér Udvaros Béla rendezői pályafutásának és nagyon szép, nagyon nemes, felkészültségben kitűnő osztályzaKözépkori falu a Petői Szőlőkben Bajától délre terül el az az aranysárga, áldott homok, amelyen a legcsillogóbb szőlőszemek, a legízesebb borok teremnek. Petői Szőlőknek nevezi a nép ezt a területet. A régi okmányok arról vallanak, hogy itt hajdan Pethő néven gazdag, sűrűn lakott község állt. 1384-ben Pethey Mihály volt a község földesura, nevét is innen vette. 1412-ben Mátyás kiráy a Bajai (Ma- róthy-) családnak adományozta. Majd Bajai András halála után Baja és Bethe (Pethe, Pető) településeket a későbbi híres bajai nemesek, a Czobor-testvé- rek kapták meg. Az elmúlt évben az írás szavai igazolódtak. A szőlőhegyen folytatott ásatások eddig 26 sírt tártak fel. A Bajai Múzeum tudományos munkatársai ÜLTESSEN GYÜMÖLCSFÁT! Kedvezményes áron szerezheti be a Kecskeméti Földművesszövetkezetnél, Bánk bán utca 1. 432 megállapították, hogy a talált leletek Géza fejedelem korától Nagy Lajos uralkodásáig majdnem 400 év történelmének beszédes tanúi. A mostani kutatások a község központjának feltárását akarják elérni. A templomot, amelyet pedig a régi térképek még világosan feltüntetnek, eddig még nem sikerült megtalálni. Kiváló kereskedelmi tanulók Az I-es számú Kecskeméti Kereskedelmi Tanulóiskola is részt vett az elmúlt napokban Budapesten megrendezett tanulók országos szocialista versenyén. Az iskola növendékei nagyszerű eredményekről és felkészülésről tettek tanúbizonyságot. Kovács Zoltán második osztályos tanuló a fűszercsemege szakmában 147,5 pontot ért el, s ezzel a harmadik helyen végzett. A második jól szereplő tanuló — kislány. Tallósi Hajnalka méterszakos, a kiskun- halasi 3-as számú Kereskedelmi Tanulóiskola második osztályos növendéke 140 pontot szerzett és ezzel második díjai nyert az országos versenyen. „Sárfebér“-egvültes alakul Izsákon Izsákon a községi párt- végrehaj tóbizottság napirendre tűzte a község kulturális, népművelési, politikai oktatási munkáját. Jelenleg egy öttagú bizottság a kultúrotthon életét vizsgálja. A tervek szerint megalakul majd a községben a »Sárfehér« népi együttes, amelynek tagjait több kul- túrcsoportból állítanák össze. Ez lenne a község első, egységes falusi kultúrcsoportja. — Különben, Jöjjön viaszai mégis megnézem a porszívót/ amelyet ajánlott. A mikor Csehov meghalt, — a kritika holmi lelkialkatbeli sajátosságokról beszélt, melyek Csehovot "Viharma dárrá«, a nagy- erejű társadalmi változások bekövetkezésének látnokává tették. Korántsem erről van szó. Nem valami telepátikus megérzés, inkább a társadalmi helyzetkép tökéletes ismerete és annak kritikai átértékelése tette látóvá Csehovot, vagy mondjuk talán látnokká. A jövő ködében nem rajzolódtak ki előtte az éles kontúrok, de hittel és reménységgel vallotta: Oroszország megérett arra, hogy más legyen az emberek élete mint addig, hogy a sors mostoha gyermekéből a sors kegyeltjévé váljék. Jellemző, hogy éppen a Három nővér megírása idején Mása az első felvonásban. (Dévay Kamilla.) Csehov tényleg a közvetlen politikai tevékenység felé hajlott. Anton Pavlovics, akiről tudták, hogy visszahúzódik minden közéleti megnyilvánulástól, akkoriban mohón falta az újságok politikai rovatait. A jövőbe vetett, optimista hit, a változás biztos tudata sajátos cse- hovi megfogalmazásban jelentkezni a Három nővér-ben. Tu- zenbach báró, a darab egyik szereplője, aki saját bevallása szerint egész életében soha nem dolgozott, sóvárogva kiált fel álmodozásaiban: »Dolgozni akarok! Néhány év múlva Oroszországban mindenki dolgozni fog.« Erről a megváltozott jövőről beszél Versinyin is. S Irina, a legkisebb nővér a lélektelen, robotszerű munkát siratja, elítéli. Az alkotó, jövőt formáló tevékenységet állítja ideálként. K orántsem a századvégi társadalom korképszerű hitelességgel rajzolt képe mostani felelevenítésének a létjogosultságát akarnánk bizonyítani és erősíteni az elmondottakkal. Nem is csak az évforduló, Csehov születésének 100. fordulója teszi indokolttá, szükségessé, kötelezővé a nagy orosz drámaíró ' megszólaltatását — Kecskeméten első ízben, amióta kőolyanná, mint amiről saját maga is fantáziái deliriumos állapotában. Általában jellemző a csehovi figurákra ez a különös összetettség. Egyszerre dráma és néha vígjáték. Egy időben tükröződnek szavaikban, tetteikben a jó és rossz jegyei, sokszor egymástól egészen távolálló érzelmi vonások. Ezt az összetettséget azonban Fonyó Józsefnek (Szoljonij), Karizs Bélának (Andrej Prozorov) nem mindig sikerül érzékeltetnie. Karizs Béla (Andrej) alakja nem a tudósnak indult ember félszeg- sége, hanem egyszerű gyámoltalanság. Ezért a figura exponálása alacsonyabb szinten történik, tragédiája, lefelé zuhanása nem indít meg olyan mélyen, mint Csehov szándékolta/ A harmadik felvonásban találja meg igazi hangját. Fonyó Szoljonij százados alakjában nem mindig ismerhetők fel a2 intellektuálisan züllött ember vonásai. Jánoky Sándor Küli- gin tanárt enyhén karikírozva( vígjátéki hangvétellel színezve jól elevenítette meg. (Ne feledjük, Csehov ezt a művét vígjátéknak, sőt -operettnek« érezte!) Néhány finom epizódalakítás emí tésreméltó, köztük elsősorban Komlós Józsefé, aki Fér a pont, az öreg, süket szolga hű mását kelti életre. De megállja a helyét Fekete Tibor, Molnár Zoltán, Mojzes Mária is. K ülön megemlékezünk Bodó Györgyi játékáról, akitől ilyen mélyen átérzett és átélt alakítást évek óta nem láttunk. Natália helyes megvilágításba helyezése sokat segít még Andrej alakjának kiexponálásában, tragédiájának érzékeltetésében is. Közönséges vidéki kispolgári liba, enyhén romlott^ áporodott levegőt árasztó, üres- fejű senki, ez Natália. S ezt játssza Bodó Györgyi is. Borosa István díszletei kitűnőek. Különösen az első és a második felvonás képe. A kerti színhely felépítésében nem szolgálja eléggé a játék szükségleteit. Márton Aladár szép jelmezeket tervezett. Csáky Lajos gyesi Mária alakítása egyformán árnyalt, sokszínű. Az alakok fejlődése világosan felismerhető. Dévay Kamilla a legapróbb rezdülésekig kidolgozott, mély érzelmektől átfűtött, őszinte lírával színezett alakításához hasonlót e tehetséges művésznőtől még nemigen láttunk. Demeter Hedvig a Ber- narda háza-beli nagyszerű alakítása után ismét felejthetetlenül igaz, egyszerű — valódi csehovi figura. Medgyesi Mária üde és sóvárgó fiatalsága mindenkit magával ragad. Simon György Versinyin alezredes hódítóan elegáns alakítás, bár mintha nem ártott volna színészi kelléktárát e különösen érdekes Csehov-sze- rephez egy (kicsit felújítani. Dobák Lajos Tuzenbach alakítása egyenletes, lelkiismeretes, jó. Vágyakozása valami más valami jobb élet után világosan érzékelhetően nem más mint tétlen, tehetetlen óhajtó zás.. Az alak összetett jellemé finom eszközökkel, szinte egy szerre tudja érzékeltetni. — Ugyanezt lehet elmondani Tán czos Tiborról, aki Csebutikir a részeges 'katonaorvos csak nem a -nihil«-be süllyedt alak ját szomorkásán, rokonszenve vonásokkal gazdagítja. Utolsi jelenete eszköztelen egyszerű ségével magávalragadó. Szint feloldódik, áttetszővé válik ( különös csehovi atmoszférába! tot érdemlő a művészi munka az együttessé kovácsolódás nagy vizsgáján. M ég azt lehetne felhozni, hogy Csehovhoz mérten is kissé sötétebb tónusú az expozíció, az első felvonás. A szereplőkre mint komor felhő nehezedik saját eljövendő sorsuk, későbbi tragédiájuk. Ez kissé lefojtottabbá, itt-ott betegesen érzékennyé hangolja az előadást. Pedig az első felvonás, de még a második is nem sokkal több mint az önfeledt élet, ahol a felhők között áttűz a napsugár. Ezek a bárányfelhők később sűrűsödnek gyászos feketévé. A színészi munka összegezéseként megállapíthatjuk: szerencsés volt a szereposztás. Mindenki, kivétel nélkül mindenki őszinte és elhivatott komolysággal játszotta a rábízott szerepet. Magasfokú fegyelmezettség jellemzi az együttes játékát. Stílusa van az előadásnak, melyben fellelhetők már a sajátos kecskeméti játékstílus szép és szemünk láttára formálódott elemei. Erre ismerhettünk már rá a Bernarda há- zá-ban is. Ezt idézte a felejthetetlen Szent Johanna, vagy éppen az »...és a holtak újra énekelnek«. A Három nővér: Demeter Hedvig, Dévay Kamilla és Med-