Petőfi Népe, 1960. március (15. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-04 / 54. szám

1960. március 4, péntek QieJt&a: főárául iiöaéz Á »falusi szerelmesek«: Andrej (Karizs Béla), Natalia (Bodó Györgyi). Tuzenbacb és Szoljonij (Dobák Lajos) és Fonyó József). Versinyin alezredes (Simon György). színház áll. Nem ezért kell Csehovot játszani. Nemcsak cso­dálatos lírájának gyöngéd virá­gai vonzzák a nézőt Csehov drámájának felújítására. Aki a négy felvonást végig­nézi és átéli, lehetetlen, hogy fel ne ismerje a nagy láng­elme hallatlan éleslátását és ne mondja szinte Csehovvai együtt: »Abban a társadalmi képben benne remeg, vibrál az elkövetkezendő forradalom tü­zének távoli fénye. Forradalom kellett ennek a saját tagadásá­ba fordult társadalomnak az eltörlésére, megszüntetésére. A forradalom a szépért, a neme­sért és igazért csak szenvedni kényszerült Irinákat, Olgákat és Másakat megajándékozta ké­sőbb, néhány évtized múlva a saját életük ii’ányítása fölötti kötelességgel és joggal. Különös világ Csehov világa. Valaki élcelődve azt mondta: Hát ennél aztán semmi sem kényelmesebb, mint Csehovot játszani. Felmegy a függöny, a szereplők ülnek az asztal mel­lett és csak minden felvonás végén kell felkelni, hogy a tap­sot fogadják. Nem, természetesen, nem így áll a dolog. Mozgás, akció valóban nincs. Olyan értelemben legalábbis nincs, mint mondjuk a francia romantikus drámákban. De vajon nem nagyszerű feladat-e egy színész számára szerepe, korlátái között a legapróbb rezdülésekkel fejezni ki nagy hullámzásokat, mint a szeiz­mográf tűje, mely alig néhány milliméterre lendül ki a papír­szalag fölött, pedig valahol az egekig csap a katasztrófa. A z előbbiekből 'következik annak a megállapítá­sa: csak együttessé forrott szín­ház vállalkozhat igazán magas­színvonalú Csehov-előadásra, hogy pedig Kecskemétre for­dítsuk a szót, hosszú esztendők együtt eltöltött, szép és fárad­ságos munkája koronájaként születhetett meg nálunk a Há­rom nővér. Az előadás méltó Csehov emlékéhez, szellemi hagyatékához, szépen, tisztán rezonált a kecskeméti színpad a nagy író tiszta gondolataira, művészetének szomorkás bájá­ra, nosztalgikus vágyódásaira. A rendező, Udvaros Béla, — akinek egyébként ez a tizedik rendezése kecskeméti pályafu­tása alatt — a darab szerke­zetéhez, mondanivalójához, at­moszférájához hű, megfelelően tagolt, szép előadást vitt szín­padra. Talán nem olyan bo­nyolultan fejezte ki Csehov mondanivalóit, mint maga a nagy író. Van az előadásban bizonyos leegyszerűsítési szán­dék, de így, ennek a megálla­pítása mellett is bátran megír­hatjuk, jelentős állomása a Há­rom nővér Udvaros Béla ren­dezői pályafutásának és na­gyon szép, nagyon nemes, fel­készültségben kitűnő osztályza­Középkori falu a Petői Szőlőkben Bajától délre terül el az az aranysárga, áldott homok, ame­lyen a legcsillogóbb szőlősze­mek, a legízesebb borok terem­nek. Petői Szőlőknek nevezi a nép ezt a területet. A régi okmányok arról valla­nak, hogy itt hajdan Pethő né­ven gazdag, sűrűn lakott köz­ség állt. 1384-ben Pethey Mi­hály volt a község földesura, nevét is innen vette. 1412-ben Mátyás kiráy a Bajai (Ma- róthy-) családnak adományozta. Majd Bajai András halála után Baja és Bethe (Pethe, Pető) te­lepüléseket a későbbi híres ba­jai nemesek, a Czobor-testvé- rek kapták meg. Az elmúlt évben az írás sza­vai igazolódtak. A szőlőhegyen folytatott ásatások eddig 26 sírt tártak fel. A Bajai Mú­zeum tudományos munkatársai ÜLTESSEN GYÜMÖLCSFÁT! Kedvezményes áron sze­rezheti be a Kecskeméti Földművesszövetkezetnél, Bánk bán utca 1. 432 megállapították, hogy a talált leletek Géza fejedelem korá­tól Nagy Lajos uralkodásáig majdnem 400 év történelmének beszédes tanúi. A mostani ku­tatások a község központjának feltárását akarják elérni. A templomot, amelyet pedig a régi térképek még világosan feltüntetnek, eddig még nem si­került megtalálni. Kiváló kereskedelmi tanulók Az I-es számú Kecskeméti Kereskedelmi Tanulóiskola is részt vett az elmúlt napokban Budapesten megrendezett ta­nulók országos szocialista ver­senyén. Az iskola növendékei nagyszerű eredményekről és felkészülésről tettek tanúbi­zonyságot. Kovács Zoltán má­sodik osztályos tanuló a fűszer­csemege szakmában 147,5 pon­tot ért el, s ezzel a harmadik helyen végzett. A második jól szereplő ta­nuló — kislány. Tallósi Haj­nalka méterszakos, a kiskun- halasi 3-as számú Kereskedel­mi Tanulóiskola második osz­tályos növendéke 140 pontot szerzett és ezzel második díjai nyert az országos versenyen. „Sárfebér“-egvültes alakul Izsákon Izsákon a községi párt- végrehaj tóbizottság napirendre tűzte a község kulturális, nép­művelési, politikai oktatási munkáját. Jelenleg egy öt­tagú bizottság a kultúrotthon életét vizsgálja. A tervek sze­rint megalakul majd a község­ben a »Sárfehér« népi együt­tes, amelynek tagjait több kul- túrcsoportból állítanák össze. Ez lenne a község első, egységes falusi kultúrcsoportja. — Különben, Jöjjön viaszai mégis megnézem a porszívót/ amelyet ajánlott. A mikor Csehov meg­halt, — a kritika holmi lelkialkatbeli sajátossá­gokról beszélt, melyek Cseho­vot "Viharma dárrá«, a nagy- erejű társadalmi változások be­következésének látnokává tet­ték. Korántsem erről van szó. Nem valami telepátikus megér­zés, inkább a társadalmi hely­zetkép tökéletes ismerete és an­nak kritikai átértékelése tette látóvá Csehovot, vagy mondjuk talán látnokká. A jövő ködé­ben nem rajzolódtak ki előtte az éles kontúrok, de hittel és reménységgel vallotta: Oroszor­szág megérett arra, hogy más legyen az emberek élete mint addig, hogy a sors mostoha gyermekéből a sors kegyeltjé­vé váljék. Jellemző, hogy éppen a Há­rom nővér megírása idején Mása az első felvonásban. (Dévay Kamilla.) Csehov tényleg a közvetlen po­litikai tevékenység felé hajlott. Anton Pavlovics, akiről tudták, hogy visszahúzódik minden közéleti megnyilvánulástól, ak­koriban mohón falta az újsá­gok politikai rovatait. A jö­vőbe vetett, optimista hit, a vál­tozás biztos tudata sajátos cse- hovi megfogalmazásban jelent­kezni a Három nővér-ben. Tu- zenbach báró, a darab egyik szereplője, aki saját bevallása szerint egész életében soha nem dolgozott, sóvárogva kiált fel álmodozásaiban: »Dolgozni aka­rok! Néhány év múlva Orosz­országban mindenki dolgozni fog.« Erről a megváltozott jö­vőről beszél Versinyin is. S Irina, a legkisebb nővér a lé­lektelen, robotszerű munkát si­ratja, elítéli. Az alkotó, jövőt formáló tevékenységet állítja ideálként. K orántsem a századvégi társadalom korképszerű hitelességgel rajzolt képe mostani felelevenítésének a létjogosult­ságát akarnánk bizonyítani és erősíteni az elmondottakkal. Nem is csak az évforduló, Cse­hov születésének 100. fordulója teszi indokolttá, szükségessé, kötelezővé a nagy orosz dráma­író ' megszólaltatását — Kecs­keméten első ízben, amióta kő­olyanná, mint amiről saját ma­ga is fantáziái deliriumos álla­potában. Általában jellemző a csehovi figurákra ez a különös össze­tettség. Egyszerre dráma és né­ha vígjáték. Egy időben tükrö­ződnek szavaikban, tetteikben a jó és rossz jegyei, sokszor egymástól egészen távolálló ér­zelmi vonások. Ezt az össze­tettséget azonban Fonyó József­nek (Szoljonij), Karizs Bélának (Andrej Prozorov) nem mindig sikerül érzékeltetnie. Karizs Béla (Andrej) alakja nem a tu­dósnak indult ember félszeg- sége, hanem egyszerű gyámol­talanság. Ezért a figura expo­nálása alacsonyabb szinten tör­ténik, tragédiája, lefelé zuhaná­sa nem indít meg olyan mé­lyen, mint Csehov szándékolta/ A harmadik felvonásban ta­lálja meg igazi hangját. Fonyó Szoljonij százados alakjában nem mindig ismerhetők fel a2 intellektuálisan züllött ember vonásai. Jánoky Sándor Küli- gin tanárt enyhén karikírozva( vígjátéki hangvétellel színezve jól elevenítette meg. (Ne fe­ledjük, Csehov ezt a művét vígjátéknak, sőt -operettnek« érezte!) Néhány finom epizód­alakítás emí tésreméltó, köztük elsősorban Komlós Józsefé, aki Fér a pont, az öreg, süket szolga hű mását kelti életre. De meg­állja a helyét Fekete Tibor, Molnár Zoltán, Mojzes Mária is. K ülön megemlékezünk Bodó Györgyi játékáról, akitől ilyen mélyen átérzett és átélt alakítást évek óta nem láttunk. Natália helyes megvilágításba helyezése sokat segít még And­rej alakjának kiexponálásá­ban, tragédiájának érzékelteté­sében is. Közönséges vidéki kispolgári liba, enyhén romlott^ áporodott levegőt árasztó, üres- fejű senki, ez Natália. S ezt játssza Bodó Györgyi is. Borosa István díszletei kitű­nőek. Különösen az első és a második felvonás képe. A kerti színhely felépítésében nem szol­gálja eléggé a játék szükségle­teit. Márton Aladár szép jel­mezeket tervezett. Csáky Lajos gyesi Mária alakítása egyfor­mán árnyalt, sokszínű. Az ala­kok fejlődése világosan felis­merhető. Dévay Kamilla a leg­apróbb rezdülésekig kidolgozott, mély érzelmektől átfűtött, őszinte lírával színezett alakí­tásához hasonlót e tehetséges művésznőtől még nemigen lát­tunk. Demeter Hedvig a Ber- narda háza-beli nagyszerű ala­kítása után ismét felejthetetle­nül igaz, egyszerű — valódi csehovi figura. Medgyesi Mária üde és sóvárgó fiatalsága min­denkit magával ragad. Simon György Versinyin al­ezredes hódítóan elegáns alakí­tás, bár mintha nem ártott volna színészi kelléktárát e különösen érdekes Csehov-sze- rephez egy (kicsit felújítani. Dobák Lajos Tuzenbach alakí­tása egyenletes, lelkiismeretes, jó. Vágyakozása valami más valami jobb élet után világo­san érzékelhetően nem más mint tétlen, tehetetlen óhajtó zás.. Az alak összetett jellemé finom eszközökkel, szinte egy szerre tudja érzékeltetni. — Ugyanezt lehet elmondani Tán czos Tiborról, aki Csebutikir a részeges 'katonaorvos csak nem a -nihil«-be süllyedt alak ját szomorkásán, rokonszenve vonásokkal gazdagítja. Utolsi jelenete eszköztelen egyszerű ségével magávalragadó. Szint feloldódik, áttetszővé válik ( különös csehovi atmoszférába! tot érdemlő a művészi munka az együttessé kovácsolódás nagy vizsgáján. M ég azt lehetne felhozni, hogy Csehovhoz mérten is kissé sötétebb tónusú az expo­zíció, az első felvonás. A sze­replőkre mint komor felhő ne­hezedik saját eljövendő sor­suk, későbbi tragédiájuk. Ez kissé lefojtottabbá, itt-ott be­tegesen érzékennyé hangolja az előadást. Pedig az első felvo­nás, de még a második is nem sokkal több mint az önfeledt élet, ahol a felhők között át­tűz a napsugár. Ezek a bárány­felhők később sűrűsödnek gyá­szos feketévé. A színészi munka összegezé­seként megállapíthatjuk: sze­rencsés volt a szereposztás. Mindenki, kivétel nélkül min­denki őszinte és elhivatott ko­molysággal játszotta a rábízott szerepet. Magasfokú fegyelme­zettség jellemzi az együttes já­tékát. Stílusa van az előadás­nak, melyben fellelhetők már a sajátos kecskeméti játékstí­lus szép és szemünk láttára formálódott elemei. Erre ismer­hettünk már rá a Bernarda há- zá-ban is. Ezt idézte a felejt­hetetlen Szent Johanna, vagy éppen az »...és a holtak újra énekelnek«. A Három nővér: Demeter Hedvig, Dévay Kamilla és Med-

Next

/
Oldalképek
Tartalom