Petőfi Népe, 1959. március (4. évfolyam, 51-75. szám)

1959-03-20 / 67. szám

4. oldal 1959. március 20. péntek SZÉP SIKEREKET HOZOTT & (tutiéu^utitS QZC’í'M'tC’ •Qfc&to A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG megalakulása közelgő negyve­nedik évfordulójának megün­neplésére a járási és városi KlSZ-bizottság március 15-én rendezte meg az ifjúsági kul­turális seregszemlét, ötvenegy műsorszámban mintegy 700 fia­tal vett részt a seregszemlén. A versenyen részt vett és újra első díjat nyert a közép- iskolás, a Szocialista Kultúráért ■Érdeméremmel kitüntetett ének­kar is. NAGYON SOK nézőnek * * * könnyet csalt a szemébe Ságodi- nak a kiszisták által előadott Így fizettek című első díjat nyert drámája. Kitűnő szava­latával első díjat nyert Horvátit Ildikó, a Móra Ferenc Gimná­zium tanulója is. De kiválóan szerepeltek a Dózsa Tsz KISZ színjátszói, akik az értékes második díjat kapták meg. Szépen szerepelt a város területi KISZ tánccso­portja, amely szintén első díjat kapott. Vadász Ilona, a leány- gimnázium tanulója tangóftar- mónika számával nyerte el az első díját. Jó rendezésért Ádám László, jó szereplésért, illetve alakításért Szűcs Ferenc kapott *lső díjat, Jó helyezést ért el a leánygimnázium tánccsoport­ja: városi viszonylatban má­sodik lett. DICSÉRETET érdemelnek a járásból jött kultúrcsoportok is. Igen komoly felkészültségről 'Tett tanúbizonyságot és első díjat nyert a pálmonostori Le­nin KISZ-szervezet negyventa­gú éhekkara, amely a helyi népdalokat dolgozta fel, Dicsé­ret illeti Pálmonostpra község népdalénekesnöjét is, aki s»n» Vén helyi népdalokat énekelt, A kígyósa kiszisták Petőfi gyer­mekéveit idéző Aszódi diákkal arattak szép sikert. De a pál­monostori Lenin KISZ a Zsuzsi című színdarabbal is nagy sikert aratott. Dicséretet érdemelnék a jászszentlászlóiak A tolvaj megjavul című vígjáték előadá­sáért. A kiskunsági gimnázium tánc­zenekara méltán vallhatja büsz­kén magáénak az első díjat. A csólyospálosá KlSZ-szerve- r.et üveges táncosai is az első díjjal büszkélkedhetnek. Jól táncoltak a fiatalok, de még segíteni kell őket. Sok tehet­ség van köztük, NEHÉZ LENNE ezen a kis helyen értékelni a kulturális se­regszemlén részt vett valameny- nyi kultúrcsoport munkáját. Annyi azonban biztos, hogy a járás és a város legjobb KISZ kultúrcsoportjai lelkesen, be­csületesen készültek erre a nap­ra. A színét-javát adták tudá­suknak. Ez nagymértékben meg­nehezítette a bíráló bizottság munkáját, hiszen minden cso- uort nem kaphatott első díjat. Annyi azonban biztos, hogy, akik ezt a kulturális seregszem­lét látták, nyugodtan elmond­hatják: délelőtt 9 órától este 6 óráig ilyen gazdag és válto­zatos műsorban még nem volt részük. Élményben gazdagodva tértek haza nézők és szereplők egyaránt, mi pedig a kultúr- csoportoknak jó munkát és to­vábbi sikereket kívánunk; Kocsis János- KISZ vb-titkár Zenei eleiünk jelentős eseménye A ZENEI ELET fejlődéséhez szükséges erkölcsi és anyagi se­gítségadást dokumentálta a két­napos karnagyi klub, amelyet az elmúlt hetekben Baján ren­deztek megyénk zenei életének a továbbterebélyesítése érde­kében. Klub volt ez és nem konferencia, a karnagyok, kó­rusvezetők, muzsikusok bajai találkozója. A részvevők baráti és családi közösségérzéssel, közvetlen formák között vitat­ták meg a zenei élet elvi és gyakorlati kérdéseit. TÉMAKÉNT vetődött fel például a műsor és a közönség; az egyszólamú népdaléneklés jelentősége; a művelődéspoliti­kai irányelvek megvalósításá­nak Ügye stb. A gyakorlati munkához nagyszerű segítséget adott a kecskeméti Hírős Együt­tes kamarakórusa. A Tanács- köztársaság dalát tanították be, amely azután a sok praktikus kórusvezetési kérdéseken túl az elmélyült művészi munkáig adott vitaanyagot a klub rész­vevőinek. LŐRINCZ BÉLA megyei kar­nagy, a megyei művelődési osz­tály évi programjából a zenei rendezvények és a dalos találko­zók időrendjét ismertette. Be­szélt a nyári továbbképző klub megrendezéséről, valamint a megyei kórusok megismerésére szervezendő tapasztalatcsere fontosságáról. Értékelte a me­gyei zenei életet is. A klub al­kalmával egybehangzó véle­ményként alakult ki, hogy a zenei élet megyénkben Baján és a bajai járásban a legfej­lettebb, Ezt a kórusok, zene­karok viszonylag magas száma, a jó népi együttesek, nem utol­só sorban pedig az iskolák, mű­velődési házak tervszerű zenei munkája és a lelkes karnagyok, zenekarvezetők áldozatvállalása magyarázza. A KÉTNAPOS klub módot adott arra, hogy a karnagyok egy minden művészi igényt ki­elégítő hangversenyt is láthas­sanak, hallhassanak, részt ve­hessenek előkészítésében, ren­dezésében, s annak karnagyi munkájában. E minta-, illetve bemutató-hangversenyen a Hí­rős Együttes kamarakórusa, an­nak szólistái, valamint a bajai tamburazenekar szerepelt. Vezé­nyelt Lőrincz Béla, Ádám Jó­zsef, dr. Kárpáti Imréné, Víg László és Kiss István. Sajnos, a bajai zeneiskola művésztaná­rai ismét hiányoztak a dobogó­ról. Érzésünk szerint ennek mélyreható okai vannak. Min­dent összevetve azonban me­gyénk zenei életének jelentős eseménye volt a bajai kétnapos klub, amelyet továbhi találko­zóknak kell követni. Felvidéki István Szépirodalmi ifjúsági re­gények, politikai és szak­mai irodalom kincsestárát találja a megyei és járási könyvtárainkban. i Iratkozzon be olvasónak. • ♦ Fűtött olvasószoba. 82 I Cikkünk nyomán-------------------------rt|--. 80 00 farínnal tartoznak neki, s mégis mezítláb jár! Végrehajtást kérünk Rédai Józsi ügyében Emlékezetes az olvasó előtt, hogy lapunkban, de a Nők Lap­jában, a Szabad Földben, a Ma­gyar Ifjúságban, legutóbb pedig a Falusi Vasárnapban is terje­delmes cikkben foglalkoztak az újságírók Rédai Józsi, az özvegy Balogh Jánosné kecskeméti gazdasszonynál cselédkedő kis­fiú ügyével. A KISZ kecskemé­ti járási bizottsága lépései — s c szinte hadjárattá vált saj- tó-cikközön — után bírósági útra terelődött az ügy, s az 1958. április 10-én hozott íté­letében a kecskeméti járásbí­róság arra kötelezte Balogh Já- nosnét, hogy Rédai József szá­mára két és félévi munkabére fejében 15 nap alatt fizessen meg 8649 forintot. A bírósági ítélet már akkor végrehajtható volt, ennek ellenére azonban Baloghnő az 1958. szeptember hó 18-án kifizetett 900 forinton kívül egy garast nem adott voll cselédjének! Rédai Józsi a most folyt tanévben elvégzi az általános iskola nyolcadik osztályát é‘ édesapja beleegyezésével vájár tanuló akar lenni. Az ehhe. szükséges ruházattal, lábbelivé,' a gyermek azonban nem rendel­kezik és nehéz anyagi körül­ményeik miatt azt szülei sen tudják számára biztosítani. Munkabére tehát, melyet Ba- loghné még most sem adói! meg, a gyermek jövőjét bizto­sítaná. A KISZ megyei bizott­sága ezért átiratot intézett n megyei ügyészséghez, amelyben kéri, hogy az ügyre minél ha marabb tétessenek pontot, s a tartozás végrehajtása érdekében tegyék meg a szükséges lépése­ket. Reméljük, hogy ezek után Rédai Józsi megkapja jogos munkabérét... Rz Izsáki szakcsoportokról Izsákon több szakcsoportot megszüntetett a járási földmű­vesszövetkezet, mert nem alap­szabály szerint működtek. A ta­gok csak az állami kedvezményt igyekeztek igénybevenni és kö­zös tevékenység egyáltalán nem folyt. Rövidesen felülvizsgálják a jelenleg is meglevő szakcso­portokat és megbeszélik velük o nemsokára nyilvánosságra ke­rülő új alapszabályt. Ahol az állatnak nagyobb a becsülete mint az embernek..» A névadó arcképe | eh íny hónappal ezelőtt történt. A félegyházi Móra Ferenc Gimnázium vete­rán elvtársakat hívott meg egy iskolai ünnepségre, ahol azok beszámoltak ifjúkori emlékeik­ről, az 1919-es évek dicső har­cairól. Különösen megfogta a fiatalok fantáziáját az egyik elvtárs emlékezése, aki Már- tonffy Ernőről beszélt nekik. Mártonffy Ernő latin és törté­nelem szakos tanárról, a félegy­házi ifjúmunkások szakcsoport­jának vezetőjéről, a KIMSZ he­lyi szervezetének létrehozójá­ról, aki a Tanácsköztársaság alatt a helyi közoktatási és mű­velődési osztály vezető je, a Fél­egyházi Proletár című lap szer­kesztője is volt. Solymosi elv­társ — miközben erről beszélt — egy fényképet is elővett a jegyzetel közül és a fénykép körbejárt, nézegették a fiatalok. A képről egy sovány, szemüve­ges, barátságos arcú fiatal férfi nézett vissza rájuk, akiről szin­te nehéz elképzelni, hogy olyan keményen küzdött és harcolt abban az időben, pedig így volt — hisz ezt nemcsak szavahi­hető tanúk, hanem korabeli új­ságok, plakátok, rendelkezések is bizonyítják, amely alatt az 6 neve olvasható. Azóta már a gimnázium fia­taljai is többet tudnak Már­tonffy Ernőről. Megilletődötten álltak meg a felső temetőben levő sírja előtt, meghatottan ol­vasták a munkásmozgalmi ki­állítás dokumentumait — a ha­lotti anyakönyvi kivonatot, ami csak ennyit árul el: meghalt 1920. június 2-án. ie az egyik kortárs újság- _ cikke már többet mond el ennél. Mártonffyt és három társát a Héjjas banditák ölték meg. Kihallgatás ürügyén kiho­zatták a hírhedt »sarga házi­ban lévő zárkájukból, s reggel már csak megcsonkított holt­testüket találták meg. A Horthy ellenforradalom nem tudta el­viselni, hogy ezek az emberek, akik oly sokat tetteit a Ta­nácsköztársaság rövid ideje alatt is a dolgozó népért, élve ma­radjanak. így kutattak nyomról nyomra az iskola diákjai, s különösen a KISZ-fiatalok, — s így nőtt Mártonffy Ernő alakja szinte legendássá a szemükben. An­nak az értelmiséginek a típusát látták benne, aki azonosulni tudott a proletariátussal és egész életét a munkásosztály szolgálatába állította, Solymosi elv-tár® — Wva őszinte érdeklődésüket — egy kis időre nekik ajándékozta a hős mártír fényképét. Csak egy kis időre, mert Horváth Sándor rajztanár elvállalta, hogy mű­vészi rajzot készít erről a ne­hezen felkutatott családi erek­lyéről, s akkor már az akár az iskola falát is díszítheti. A KISZ-fiatalok azonban nem elégedtek meg ennyivel, el­határozták, hogy szervezetük felveszi Mártonffy Ernő nevét. Vállalták, hogy gondozzák a temetői síremlékét és tovább gyűjtik a róla szóló emlékeket. Amikor néhány nappal ezelőtt ott jártam, már magam is gyö­nyörködhettem az elkészült mű­vészi rajzban, s úgy hallottam, olajfestményen is meg akarják örökítem Mártonffy alakját. ‘zép és megható ez a buz- _ góság a fiatalok részé­ről, s amint szavaikból kivet­tem — nemcsak szalmaláng. A névadó emlékét megőrzik majd az egymásután következő új és új generációk, az iskola növen­dékei és KISZ-szervezete. S azt hiszem, az életbe is magukkal visznek ebből vala­mit, — a példát, ami becsü­letes életre és helytállásra ta­nít. F, Tóth Pál Dél-Rodéziában egy duzzasztógát építése következtében mes­terséges, új tó keletkezett. Az állatok rémülten menekültek » növekvő víz elől. Néhány állatbarát fehér ember — természete­sen a bennszülötteket munkába parancsolva — végigjárta az el­öntéssel fenyegetett területeket és az apró állatokat Összegyűjt­ve áttelepítették a víztől nem fenyegetett részre. Képünk egy kígyó megmentését mulatja, amint a vízből még kiemelkedő szigetecskéről ármentes területre telepítik át. Ez a képünk is az Afrikában élő fehér emberek tettét do­kumentálja: Algériában változatlan hevességgel folyik a harc A francia megszállók egész falvak lakosságát irtják ki egy-egy »tisztogató hadművelet« során. Képünk jól érzékelteti a francia ejtőernyősök hirhedt módszereit. Az elfogott, fegyvertelen haza­fiakat öszvérhátra kötözve viszik végig egv-cgy falun — elrettentésül..,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom