Petőfi Népe, 1958. május (3. évfolyam, 102-127. szám)

1958-05-29 / 125. szám

Kitűnő rendezés, szép eredmények a vaskút! seregszemlén ő^tLexi izaLmaszállaL ? ! ? Példamutató szorgalommal, körültekintéssel bonyolították le vasárnap Vaskúton a bajai járás úttörő kulturális sereg­szemléjét. Teherautók, autóbu­szok szállították a seregszem­lén résztvevő pirosnyakkendős pajtásokat, a csoportokat a szólistákkal, vezetőikkel együtt Vaskútra, ahol a gondos rende­zőség azonnal szálláshelyükre vezette őket. Eredetileg az volt a terv, hogy a művelődési ház korszerűen berendezett szabad­téri színpadán mutatják be tu­dásukat az úttörők, a rendező­ség a nagy melegre való tekin­tettel azonban úgy döntött, hogy az előadóterem hűs falai között kezdjenek hozzá végülis a se­regszemle lebonyolításához. A bíráló bizottság tagjai rqvid megbeszélést tartottak, majd szakáganként hat csoportban megindult a vetélkedés az együttesek között. Legelőször az egyéni énekszá­mok bemutatójára került sor. A nagy felkészültséggel színpadra lépő úttörők közül a bíráló bi­zottság Füstös Arankát Bácsbo- kodról és Tüske Ilonát Dávod- ról sorolta az első helyre. A harmadik helyezett Palásti Má­ria dávodi úttörő lett. A szava­lok közül Bognár Mária bács- borsódi, Riegler István vaskúti és Pót Mária csávolyi pajtás ke­rült az első három helyre. A hangszerszólók bemutatóján hat úttörő szerepelt. Az első helyezést agy vaskúti harmónika-duó (Scherer—Katzenmajer) kapta. Második Szőke Pongrác csá­volyi úttörő citera-szólója lett. Zegnár Mária garai úttörő har- mónikaszáma a harmadik hely­re került. Érdekes, hogy déli járásunkban a harmonika a je­lek szerint népi hangszerré vált. Amint a zenekarok bemutatója bizonyította, sokan és nagy kedvvel tanulták meg a játékot ezen a hangszeren. Garán pél­dául úttörő harmónikazenekar is működik. Igen szép látványt nyújtott és az úttörők alapos felkészültsé­gét igazolta a népi tánccsopor­tok bemutatója. Itt az első he­lyezést a dávodi úttörő tánc- együttes üveges tánca kapta. A szakértők véleménye szerint ez a kitűnő leány tánccsoport mind technikai felkészültség, mind formakészség, lelkesedés és fegyelmezettség tekintetében megállná a helyét a legigénye­sebb bírálók előtt is. A máso­dik helyezett bácsmonostori leánycsoport is kitűnő teljesít­ményt nyújtott. A harmadik­* nak befutott érsekcsanádi ve­gyes népi csoport eredeti szín­padra szánt kompozícióval lé­pett fel. Látványban és felké­szültségben igen szép teljesít­ményt nyújtott, és hatalmas erőkifejtést jelentett a szereplő úttörők részéről. A bíráló bi­zottság véleménye szerint a kompozíció rövidítése hasznára válna az együttes művészi szín­vonalának. Több úttörőcsapat jelentke­zett a seregszemlén olyan pro­dukcióval, amely nem sorolha­tó közvetlenül népi jellegű be­mutatók közé. Nagy hatású volt például a garaiak matróztánca, a nagybaracskaiak ritmikus, ze­nés gyakorlata. Kitűnő muzikalitást árult el a versenyen fellépő úttörő ének­karok szereplése. Mindenik énekkar egy-egy jellegzetes színt, stílust képviselt. Igen ne­héz feladat előtt álltak a zsűri tagjai, amikor az első három helyezést odaítélték. Az ének­karok versenyében végül első­nek a bácsbokodi, másodiknak a garai és harmadiknak a dá- vodi kórus nyerte el a pálmát. Emellett külön dicsérettel ju­talmazták a felsőszentiváni út­törő együttes zenekari kíséret­tel előadott kórusszámait. Az énekkari együttesek seregszem­léje azt igazolta, hogy a bajai járásban egészséges folyamat­ként megindult az iskolás gyer­mekek sokoldalú, énekes, zenei nevelése. A szereplő énekkarok fegyelmezettsége, hangkészsége, árnyalt dinamikája nemcsak a kórusvezető pedagógusok felké­Nincs még egy olyan szakma, ahol a gépek, termelési beren­dezések nagy része évente olyan rövid ideig működne, mint a konzervgyárakban. De akkor azután, ha a zöldség-, gyümölcs­érés szezonja megkezdődik, mennek éjjel-nappal teljes ka­pacitással. Legtöbbször így sem sikerül a gyorsan romló zöld­ség és gyümölcsök egyrészének tartósítása. Mi volna a megoldás? A kon­zervgyárak gyors gépesítése, modern, nagyteljesítményű gyár­tó és tartósító berendezések al­kalmazása. Sajnos, mindez kij- zel sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. szültségét. hanem az úttörők magasfokú muzikalitását is di­cséri. A bíráló bizottság külön elismerését fejezte ki az érté­kes zenei nevelésért az úttörő- csapatok vezetőinek. Az élményszerű és példásan rendezett úttörő seregszemlén az elért pontszám alapján külön is értékelték a községekben fo­lyó úttörő kulturális munkát. Az értékelés szerint a dávodi együttesek 22 ponttal kerültek az első helyre. Ök kap­ják a díszes vándorzászlót is. A bácsbokodiak második helye­zést értek el, ugyancsak 22 ponttal. A harmadik helyet a garai csoportok kapták 21 pon­tos teljesítményükkel. A legjobb helyezést elért együtteseket és szólistákat dísz­oklevéllel tüntetik ki és külön tárgyjutalmat adnak a legjobb eredményt felmutatott csopor­toknak és egyéni versenyzők­nek. A jutalmakat és a díszok­leveleket a pedagógusnapon osztják ki a bajai járás minden községében. Sajnos a nagyba­racskai együttes közlekedési eszköz hiányában nem vehetett részt az érdekes és gazdag ta­pasztalatokat nyújtó versenyen, bár a hírek szerint műsoruk igen színvonalasnak ígérkezett. A bajai járás úttörő sereg­szemléje tehát szép eredménye­ket hozott. Most kerül sor azok­nak a csoportoknak és egyéni szerepelőknek a kiválasztására, akik az úttörők megyei kultu­rális fesztiválján ezt a járást képviselni fogják Kecskeméten. Cs. L. Tartósító iparunk hallatlan gyors növekedésével nem tartott lépést konzervipa­runk. Ezért igen sok gépet drága valu­táért ma is külföldről kell be­hoznunk. Ezekután érthető annak a hír­nek jelentősége, hogy nagy te- jesítményű konzervgépeket ké­szít a Kecskeméti Autó- és Gép­javító Ktsz. j Érdeklődésünkre Hajnal Mi­hály elvtárs, a szövetkezet el­nöke meghívott, tekintsük meg a jelenleg folyamatban levő meggyszártépő, gyümölcsosztá­lyozó, borsószelektáló, uborka­zem- és fültanúja voltam az alábbi esetnek, s mert van egy kis tanulsága *=a meg­írom. Néhány nappal ezelőtt a Dió­héj vendéglőben ebédeltem. Az ajtóval szemben foglaltam he­lyet, ahonnan jól beláttam az egész éttermet, amely valóban nem sokkal nagyobb, mint egy dióhéj. Az étteremben családi hangulat, kitűnő halászlé és egyéb Ínyenc falatok. A pincér­nél gyorsan túlestem a rende­lésen, s már a halászlé csípős íze foglalkoztatta kiéhezett fan­táziámat, amikor arra lettem figyelmes, hogy a vendéglő aj­tajában megjelent egy fiatal fiú, és még fiatalabb lánnyal az ol­dalán. A mellettem levő asztalhoz telepedtek le. Megnéztem őket, természetesen először a leányt. Nem lehetett több 17 évesnél, de a kísérője sem sokkal idő­sebb. Szép gyerekek, erősek, egészségesek. Ahogy jobban szemügyre vettem őket. még azt is megállapítottam — hallottam beszédjükben a sok ö betűt —, hogy Kecskemét környéki pa­rasztgyerekek. Eddig jutottam el gondola­taimban, amikor az asztalukhoz lépett a pincér. Ettől kezdve már a kialakult párbeszédet szóról-szóra ismertetem: A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG 40 éves évfordulójának megfe­lelő előkészítésére és dokumen­tumainak összegyűjtésére tör­feldolgozó és szállító berende­zések készítését. Kérésének szí­vesen tettünk eleget. Baksa Sándor, Norek Lajos, Nyúl István, Maros Béla, Kele Pál brigádvezetők és a velük dolgozók mindenhez értése még a legkomplikáltabbnak látszó gyártási nehézségeket is leküz­dötte. Brigádjaik nagyteljesít­ményű konzervgépeket jófor­mán nem is láttak, ilyet sosem gyártottak, mégis amikor elkészítésükre ke­rült a sor, nem vallottak szégyent. Igaz, hogy szavunkat ne fe­ledjük, egy kis gyakorlatuk azért már volt a szövetkezet tagjainak. Az elmúlt esztendő­ben ugyanis éppen gyártókapa­citásuk kitöltésé végett elvállal­ták több konzervgyár különböző gépeinek javítását. Mondanunk sem kell, minden gyár meg volt elégedve munkájukkal, egyéb­ként aligha kaptak volna 20 da­rab új és keresett konzervipari gép gyártására megbízást. Hajnal Mihály elvtárs, a szö­vetkezet elnöke például elmon­dotta, hogy az ötletes meggy- szártépőből csak azt az egy pél­dányt látták, melyet már hasz­nált állapotban Nyugat-Német- országból kapott a Paksi Kon­zervgyár. De a negyedórás szem­lélődés, üzemmenet közben való vizsgálódás elég volt ahhoz, hogy a drága külföldi gépet sok ötlettel, szebb kivitelbén, mini­mális színesfém (0,5 százalék) felhasználásával már a szövet­kezet tagjai gyártsák. Elismerő vélemények már ed­dig is érkeztek az általuk gyár­tott konzervipari gépekről. Amit pedig külön is sokra érté­kelnek a megrendeléseket adó konzervgyárak, az a következő: a ktsz a gyümölcsfeldolgozás idején leginkább igénybevett géprészekből tartalékalkatrészt is gyárt, melyeknek cseréje mi­nimális idő alatt elvégezhető. Bándoc-Giéza» Pincér: Ebédet parancsolnak? Fiú: Nem! Mi már ebédel* tünk, hozzon egy sört és egy féldeci rumot. Pincér: Azonnal hozom. Én (magamban): Ejha... Miután még várnom kellett a a halászlére, továbbra is szem­mel tartottam fiatal barátaimat. Talán egy fél perc telhetett el, amikor tálcával a kezében meg­jelent a felszolgáló, rajta egy pohár habzó sör és egy féldecis pohárban á rum. A pincér seré­nyen tevékenykedett. Fogta a pohár sört, letette a kislány elé, a rumot pedig a fiú elé. Hohó! Nem oda Buda! Téved­ni tetszett, pincér kartárs! Egy­két gyors mozdulat, s a sör már­is a fiú kezében volt. a lányé­ban pedig a rumos pohár. A pincér elnézően, én bána- tosan néztem a jelenetet. Most már utólag bánom, hogy nem ültem le melléjük és nem beszélgettem el velük az alko­holról, a rumról és egyebekről. Talán akkor legközelebb egy nagy málnát rendelne a fiú a kislánynak, esetleg szalmaszál­lal — és én is nyugodtabban nézhetnék az ifjú pár jövője elé. Ezt kellett volna tennem, mert így keserű szájízzel, a halászi° sem ízlett igazán... Mezei István ténelmi emlékbizottság alakult Kiskunfélegyházán.; * A FÖLDMŰ VESSZÖVETKE- ZETEKBEN dolgozó kommunis­ták aktívaértekezletet tartottak Kiskunfélegyházán, amelyen a Politikai Bizottságnak a föld­művesszövetkezetekre vonatko­zó határozatát és annak végre­hajtásával kapcsolatos tenni­valókat vitatták meg. Elhatá­rozták, hogy nagyobb figyelmei fordítanak a mezőgazdasági ter­melés növelésének elősegítésére és az alacsonyabb típusú terme­lési társulások létrehozására; * BÁTYÁN összevont pedagó­gus-értekezleten ismertették a megyei kommunista aktíva anyagát a községben dolgozc nevelőkkel. Az előadást követő vitában számos pedagógus szó­lalt fel.) * DUNAPATAJON az elmúlt napokban tartott kérdezz—fele- lek-estén több mint I40-en vet­tek részt és 61 kérdésre kaptak választ a járás vezetőitől. * SZAKMAR pártszervezetei­nek munkáját a kalocsai járási párt-végrehajtóbizottság vb-ülé- sen, a községben tárgyalta meg; Az értekezlet arra hívta fel a helyi kommunisták figyelmét, hogy a tömegszervezetek párt- irányítását az ott dolgozó kom­munisták útján valósítsák meg, Érdekességek a oiláq. minden lábáról □ Különös »népszámlálást<> tartottak a Magas-Tátrában. A hegyi szolgálat dolgozói szám- bavettek minden vadat. Kide­rült, hogy jelenleg a Magas- Tátrában körülbelül ezer szarvas, 25 medve, 15 hiúz, 80 vadkan, 70 zerge, 25 hegyisaa és csupán három farkas él. □ 132 éves remete. Nepálban egy Katmandu környéki bar­langban él a 132 éves Swani Si- vapuri nevű jogi. A lakosság mély tisztelettel adózik a legen­dáshírű joginak, aki állítólag gyalogosan bejárta egész Euró­pát és Ázsiát. 1880-ban ugyan­csak gyalogosan Moszkvába ér­kezett és állítólag II. Sándor cár fogadta, mert a szent em­ber vállalkozott arra. hogy) megtanítja őt a joga alapeK veire, • Á KISMAMA Somossy Júlia, a felsőszentiváni általá­nos iskola VIII. osztá­lyú tanulója. 14 éves s máris komoly tisztet tölt be. A tavasszal megalakult úttörő »Elő­re Termelőszövetkezet elnöke«. Kitűnő tanuló, s szabadidejében részt vesz a legkülönbözőbb iskolai munkákban. Rengeteg elfoglaltsága van ennek a kislány­nak. De nem az isko­lában, hanem otthon a családi életben, ön­kéntelenül is szánkra kívánkozik a kérdés, mikor tanul Julika? Ez a 14 éves kislány korán megismerkedett az élet küzdelmeivel. Négyen vannak test­vérek és az elmúlt években egy szép na­pon anya nélkül ma­radtak. Az édesanya otthagyta őket, elment másfelé, és ki tudja, vajon jobban érzi-e ott magát gyermekei nél­kül, mint idehaza a meleg családi tűzhely körül. Azóta Julika tölti be a mama hiva­tását. Hajnalban kél, ^urAaitH a reggelit,... megmosdatja kisebb testvéreit, s úgy ereszti őket útra, az iskolába. Délután megfőzi az ebédet, mosogat, majd elkészíti a vacsorát, megfürdeti a kicsinye­ket, álomba ringatja őket nótaszóval, s az­tán hozzáfog a tanu­láshoz. Ennek a ser­dülő kislánynak min­dennapra jut a gond apró filléreiből. Édes­apjuk Baján dolgozik, s így Julikára szakad a család nevelése. Szí­vesen is vállalja, mert szereti testvérkéit. So­hasem panaszkodott, kötelességének érzi a kicsinyek felnevelését. Az apa szereti a gye­rekeket, odaadja a pénzt Julikénak, hogy szerezze be a legfonto­sabbakat, és ami szép. nemes és becsülendő, az iskola is gondosko­dik a gyerekekről. Leg­utóbb is ruhát, cipőt kaptak ajándékba. Az együttérző szív azere­tete dobban a tanárok­ban és a legmesszebb­menőkig támogatják a kis családot. A toronyóra bizony sokszor elüti az éjféli 12-t, amikor a kislányt még mindig ott talál­juk a konyhaasztal mellett, készíti az is­kolai feladatot, tanulja a holnapi leckét. Estelente, amikor már álompillangók röpködnek szemében, sokszor gondol az édes­anyjára s gyermek­eszével nem tudja megérteni, miért kell nekik ily árva módon élni. Olyan jól esnék, ha valaki betakargat­ná őket éjjel, megciró­gatná selymes arcukat, csókot lehelne homlo­kukra, mert nincs na­gyobb dolog a világon az édesanyai szeretet­nél. Szeretné, ha va­sárnap délutánonként kézenfogva édesanyjá­val öten elindulnának a. faluba sétálni, s együttesen szívnák ma­gukba a májusi aká­cok illatát. S amikor ilyenekre gondol, a sze­me megtelik könnyel, halkan felzokog és sír­sír, de úgy, hogy ne hallja senki. Érzi az iskola segítő kezét. A tanári kar kol­lektiven elhatározta, hogy tovább taníttat­ják Julikát, mert egy ilyen értelmes, jó ta­nuló, becsületes kis­lány sokat érdemel az élettől, ősszel kezdi meg gimnáziumi ta­nulmányait. Bármeny­nyire is küzdelmes az élete, egy pillanatra sem feledkezik meg a tudásról. Ezt bizonyít­ja tanulmányi eredmé­nye is. Ötösök büsz­kélkednek a lecke­könyvben. Az igaz, hogy sokszor rákö­szönt a hajnal, de nem hagyja magát. Ember akar lenni a talpán. És elkövetkezik az ő életében is az az idő, amikor tekintetén a bánat könnyei helyett az öröm rózsái nyíl- nakj Rieliczky S. Nemrég még importáltuk, nemsokára exportra ajánljuk Készítette: a Kecskeméti Autó- és Gépjavító Ktsz

Next

/
Oldalképek
Tartalom