Petőfi Népe, 1958. április (3. évfolyam, 77-101. szám)

1958-04-11 / 85. szám

Ä szovjet párt- és kormányküldöttség látogatásai N. Sas. Hruscsov beszéde Bevezetőben a dicső csepeli gyár munkáskollektívájának, a magyar munkásosztály egyik élcsapatának a szovjet munkás- osztály, a kétszázmilliós szovjet nép testvéri üdvözletét tolmá­csolta. — A világ összes munkásai testvérek. Az osztályszolidari­tás szálai fűzik össze őket. A munkásoknak, a világproletáriá- tus hatalmas hadseregének nagy, történelmi hivatása, hogy az emberiséget elvezesse a kommu­nizmusba. A munkásosztály a néptömegek évszázados vágyai­nak kifejezője. Ez az osztály testesíti meg a felszabadító har­cokhoz szükséges energiát, ki­tartást. Csak ez az osztály ké­pes a nehézségek és a viharök legyőzésére — mondotta többek között. — A proletáriátus diktatúrája annyi, mint a munkásosztály ve­zető szerepe abban a harcban, amelynek célja a tőke hatalmá­nak megdöntése, a dolgozók ál­lamhatalmának kivívása és meg­szilárdítása, a kommunista tár­sadalom felépítése. — Lenin, a dolgozók nagy ve­zére és tanítója, sokszor magya­rázta, hogy a proletárdiktatúra: a proletariátus és a dolgozók többi rétege, elsősorban a pa­rasztság közötti osztályellen­állásának, a kapitalizmus vissza­állítására irányuló törekvéseinek teljes elfojtása, hogy véglegesen kialakíthassuk és megszilárdít­hassuk a szocialista társadalmi rendet. — Teljesen hazug az ellenség­nek az az állítása, hogy a prole­tárdiktatúra kizárólag erőszak. — A proletárdiktatúra lényege nem csupán az erőszak és fő­képp nem az erőszak. Leglénye­gesebb vonása a dolgozók vezető osztályának, a proletariátusnak a szervezettsége és fegyelmezett­sége. A proletárdiktatúra célja b szocializmus megvalósítása. Hruscsov elvtárs rámutatott: a magyar munkások nehéz időket éltek át, ám a szocialista orszá­gok dolgozói nem hagyták cser­ben őket. Elmondotta, hogy ami­kor a szovjet csapatok kivonul­tak Budapestről, véres szenve­déllyel tombolni kezdtek az el- lenforradalmárok. S mikor a szovjet kormánynak dönteni kellett, hogy ebben a helyzetben mi a teendő, internacionalista kötelezettségének megfelelően úgy döntött, hogy segítséget nyújt a testvéri magyar népnek. Hiszen senki nem bocsátotta vol­na meg a Szovjetuniónak, ha tét­lenül nézi, hogy Magyarországon a munkások vére folyik. — Nem, imperialista urak! — mondotta Hruscsov. — Keresztet vethetnek arra a pénzre, ame­lyet a véres magyar ellenforra­dalomba fektettek. Hiába re­ménykedtek, hogy ezzel a pénz­zel kiszakíthatják Magyaror­szágot a szocialista országok nagy családjából. Jó uraim, már megmondtuk és most is meg­mondjuk önöknek, hagyjanak fel a reménnyel, hogy visszaállít­hatják a kapitalizmust a szocia­lista országokban. Senki se ké­telkedjék, ha az imperialisták még egyszer újabb provokációt kísérelnek meg bármelyik szocia­lista ország ellen, akkor a Szov­jetunió azonnal, minden erejé­vel barátainak segítségére siet. Ezután a szocializmus erőinek növekedéséről és fejlődéséről be­szélt. Bár országaink az óhajtott cél — a kommunizmus — felé vezető út más és más szakaszait járják, egy úton megyünk és útunkat a marxizmus-leninizmus csillaga ragyogja be. A szocia­lista életforma egyik fontos, dön­tő előnye, hogy az egész társa­dalom átfogóan és szüntelenül gondoskodik a munka emberé­ről, a nép életének javulásáról. Elmondta, hogy a csepeli kom­binát jól ismert a Szovjetunió­ban. Azt kívánják a csepeli mun­kásoknak a szovjet dolgozók, hogy Csepel mindig a magyar dolgozók szocialista vívmányai­nak bástyája és a szocialista Ma­gyarország minden ellenségének réme legyen. , Hruscsov elvtárs ezután né­hány, a gyárlátogatás: alkalmá­ból szerzett benyomásairól be­szélt. — Az önök kollektívájában úgy érzem magam, mintha saját családomban, szovjet gyárban, szovjet munkások között lennék. Amikor ideérkeztem, úgy jöttem — mondotta —, hogy a szovjet munkásokat, parasztokat és ér­telmiségieket képviselem az önök hazájában. Most félek, szemrehányást tesznek majd ne­kem Moszkvában, mert úgy ér­zem, ha visszatérek, akkor ott a magyar munkásosztály, a magyar parasztság s a magyar értelmiség ügyét fogom képviselni. (Hosz- szantartó, nagy taps.) Ügy gon­dolom, azonban, ha ilyen minő­ségben térek vissza Moszkvába, nem lesz ellentét, hiszen népe­ink érdekéi azonosak. Együtt ha­ladunk önökkel a kommunizmus felé. (Nagy taps.) Meggyőződé­sem, hogy mind a Szovjetunió, m.nd a Magyar Népköztársaság dolgozói együtt, egy időszakban érkeznek el a kommunista tár­sadalom kapujához. Ezután arról beszélt, hogy el­képzelhetetlen, miszerint bár­melyik szocialista ország jobban fog élni a többinél, csupán azért, mert különböző történelmi kö­rülmények eredményeként ked­vezőbb helyzetben építi a kom­munizmust. — Ügy gondoljuk — mondotta —, hogy a szocialista társadalomban a gazdaságilag erősebb, fejlettebb ország segíti a gazdaságilag gyengébb, szo­cialista országot. Hruscsov elvtárs beszédét a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó parasztság, a MSZMP, a munkás-paraszt kormány, az összes szocialista ország meg­bonthatatlan egységének és a proletámemzetköziség éltetése után e szavakkal fejezte be: — Viszontlátásra elvtársak! Si­kereket kívánok önöknek mind a termelésben, mind személyes éle­tükben. Ugyanezt kívánom a Magyar Népköztársaság vala­mennyi dolgozójának is. (Hosz- szantartó, lelkes, ütemes taps, felkiáltások: éljen Hruscsov!) I A csepeli nagygyűlést köve­tően a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjai a kísére­tükben lévő magyar államfér­fiakkal, a Csepel Vas- és Fém­művek dolgozóival, ebéden vet­tek részt a csepeli sportcsarnok­ban. Hruscsov a magyar értelmiség képviseli! között N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának első titkára, a Szov­jetunió Minisztertanácsának el­nöke, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség vezetője, vala­mint a küldöttség tagjai közül A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és J. I. Gro­mov, a Szovjetunió magyaror­Hrusegpv etviázsal köszöntik a Magyar Tudományos Akadémián. szági nagykövete szerdán a Ma­gyar Tudományos Akadémia ün­nepi ülésén találkozott a ma­gyar értelmiség képviselőivel. A szovjet vendégekkel együtt ér­kezett Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt központi bizottságának első titkára, Kál­lai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. A szovjet párt- és kormány- küldöttség tagjai, s a kíséretük­ben levő magyar államférfiak először az Akadémia klubjába mentek, ahol Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadé­mia elnöke köszöntötte a szov­jet vendégeket és bemutatta ne­kik az ünnepi ülés elnökségének tagjait. Rövid barátságos beszélgetés után az Akadémia dísztermében megkezdődött az ünnepi ülés, amelyen a magyar értelmiség mintegy négyszáz kiváló képvi­selője vett részt: tudósok, írók, művészek, műszakiak, pedagó­gusok. Az ünnepi ülést Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke nyitotta meg. Rusznyák István szavai után Burghardt Erzsébet tanárnő, a pedagógusok üdvözletét tolmá­csolta. Ezután Nádasdy Kálmán, az Állami Operaház főrendezője szólalt fel. Felszólalásában fel­idézte Pudovkin emlékét, akire a magyar színház- és filmrende­zők a tisztelet és barátság érzé­kével gondolnak vissza. Elmon­dotta, hogy a múlt hónapokban olyan nagy követei jártak ná­lunk a szovjet művészetnek, mint Rihter, Obrazcov, s küszö­bön áll a leningrádi Operaház vendégjátéka is. Válaszul pefhg a magyar Operahézban bonto­gatja szárnyait az a terv, hogy szeptemberben Moszkvába re­püljünk három heti vendégjá­tékra. Ezután Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára emelkedett szólásra. Örö­mét fejezte ki, hogy a szovjet delegáció módot talált arra, hogy ilyen baráti összejövetelen találkozzék a magyar tudomány, irodalom és művészet képvise­lőivel. E találkozó nélkül — mondotta, — a szovjet párt- és kormánydelegáció magyarorszá­gi látogatása nem is lett volna teljes, hiszen a látogatás egyik fő célja a magyar dolgozó nép­pel való találkozás. Már pedig a mi véleményünk szerint a ma­gyar dolgozó nép fogalmába szervesen beletartoznak a ma­gyar tudósok, írók, alkotómű­vészek, a magyar értelmiségiek. Ezután Kállai Gyula kifejezte őszinte köszönetét Hruscsov elv­társnak és az egész szovjet de­legációnak azért az igen nagv segítségért, amelyet — a poli­tikai és gazdasági segítségen kí­vül — ideológiai, tudományos és kulturális téren is nyújtottak nekünk — az ellenforradalom előtt is, de az ellenforradalom' után is. (Taps.) A szovjet értelmiség példáján tanulhatja meg igazán a magyar értelmiség, hogy a népet szol­gálni — minden frázis nélkül mondhatjuk — a legnagyobb di­csőség. A nép szolgálata nem lealacsonyítja, hanem ellenkező­leg, felemeli a tudományt, a művészeteket. Szívből qrülünk azoknak a nagy eredményeknek, amelyeket a szovjet tudomány és kultúra az elmúlt esztendőben elért és amelyekkel ma már megelőzte a legfejlettebb kapitalista -oi- szágokat is. Beszéde Végén a megjelentek éljenzése éi tapsa közben ismé­telten köszöntötte a kedves ven­dégeket. A szovjet vendégek és a ma­gyar értelmiségiek találkozóján felszólalt N. Sz. Hruscsov elv­társ is. Meleghangú, szívélyes, közvetlen szavakkal emlékezett meg Pavlov, az ukrán PatQp ,és Alekszej Tolsztoj útjáról, akik a régi értelmiségiekkel együtt el­jutottak a szocializmushoz. Be­szédét nagy tapssal fogadták az akadémiai értelmiségi gyűlés résztvevői. Tízezrek köszöntötték a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjait Miskolcon Kozlov elvtárs beszél a Lenin Kohászati Művekben. Szerdán délelőtt lobogó- és virágdíszbe öltözött a miskolci pályaudvar. Tizenegy óra után futott be a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagjaival a kü­lönvonat: többezer főnyi tömeg éljenzése közben érkezett a vá­rosba F. R. Kozlov, a Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese, V. V. Grisin, a Szovjet Szak- szervezetek Központi Tanácsá­nak elnöke és P. J. Scleszt, Uk­rajna Kommunista Pártja Kijev területi bizottságának első tit­kára, dr. Münnich Ferenc, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács első elnökhe­lyettese és Kiss Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai. Prieszol József, az MSZMP Borsod megyei bizottságának első titkára, a Központi Bízott­— JL w 1.. f i'i/II/a nr>­szédet, melyre V. V. Qrisin vá­laszolt. A Lenin Kohászati Művek előtti téren csaknem 15 000 fő­nyi tömeg várta a delegáció tag­jait, akik Valkó Mártonnak, a gyár Kossuth-díjas igazgatójá­nak üdvözlő szavai után az új középsori hengerműbe, a nagy­gyűlés színhelyére mentek. A nagygyűlésen Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Mü­vek pártbizottságának üdvözlő1 szavai után dr. Münnich Ferenc mondott bestédet. Ezután F. R. Kozlov a nagy­gyűlés résztvevőinek lelkes tap­sa és éljenzése közepette tolmá­csolta a szovjet nép, a szovjet kohászok, valamint a küldött-1 ség és Hruscsov elvtárs üdvöz­letét. A nagygyűlés után a vendé­gek díszebétlen vettek részt a lillafüredi Palota Szállóban. Itt' Prieszol József mondott pohár- köszöntőt és átadta a borsodiak ajándékait. Vi A, P. Bojkova találkozása a magyar nőmozgalom vezetőivel A. P. Bojkova, a Szovjetunió Kommunista Pártja Leningrádi Városi Bizottságának másodtit­kára, a szovjet párt- és kor­mányküldöttség tagja, szerdán a Magyar Nők Országos Taná­csának helyiségében találkozott a magyar nőmozgalom vezetői­vel. A kedves vendéget Erdei Lászióné, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsának elnöke üdvözöl­te. A. P. Bojkova tolmácsolta Hruscsov elvtárs és a delegáció üdvözletét, a szovjet ggjs, kűlOi nősképpen a leningrádi és a moszkvai asszonyok baráti üd­vözletét, s beszélt’ a szovjet nők békeharcáról; Számosán köszöntötték Boj­kova elvtársnőt és üdvözletüket küldték a szovjet nőknek. A baráti találkozó végén a Nőtanács Végrehajtó' Bizottsága nyilatkozatot fogadott el, mely­ben az atom- és hidrogénfegy- verkisérletek beszüntetését kö­vetelik. .

Next

/
Oldalképek
Tartalom