Petőfi Népe, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-21 / 143. szám
T^l/bú^ Ck tlz> CbícCbbCvt' A Bajai Gyap j úszövetgy ár üzemi bizottságának elnökével beszélgetünk, s érdeklődünk az üzem kulturális élete iránt. Az elnök magabiztos fiatalember, kinek üzemi problémákon túl, a dolgozók közös és egyéni érdekeit figyelembe véve még futja ereje arra is, hogy az ellenforradalom óta bekövetkezett kulturális hiányosságokon javítson és ismét felvirágoztassa, érdekeltté tegye a gyár kultúráját. Működik a színjátszó csoport. Az elmúlt fél évben több alkalommal szórakoztatták az üzem dolgozóik" A nyolctagú tánccsoport is bőven kiveszi részét a kulturális élet irányításából, mert tagjai lelkes, odaadó fiatalok, akik a művészeti tevékenységet szorosan egybekötik a KISZ munkájával is. Az énekkar az elmúlt esztendőben 60 taggal szerepelt a nyilvánosság előtt, de az ellen- forradalmi események óta ez a létszám megcsappant, s ma már nagyon változó, 20-tól 40 főre tehető az énekkari tagok száma. Ahol jó politikai munka folyik, ott jó a kulturális élet is. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az üzemi pártszervezet és az ÜB vezetői erkölcsileg és anyagilag is támogatják a kultúrcso- portok munkáját, megbecsülik a fiatalokat és ez újabb lendületet ad bátor elképzeléseiknek. Ha belepillantunk az évi költségvetés fehér lapjaiba, megállapíthatjuk, hogy évi 10 ezer forint támogatással járult hozzá az üzemi bizottság a kul- turcsoportok kibővítéséhez és a kulturális eszközökkel való ellátáshoz. Az ú. n. nyári »uborkaszezon« alatt sem tétlenkednek a kultúr- gárda tagjai. Megnézték az ipari vásárt, rövidesen Pécsre terveznek kirándulást és szeretnének ellátogatni a Balaton hűs partjára is. Az őszi idényre már megrendelték azokat a színdarabokat, amelyeket bemutatnak az üzem dolgozói előtt. Ezek mai életünk problémáival foglalkozó színművek, s így nevelő hatásuk csak serkentőleg hat az üzemi munkások gondolkozásmódjának a megváltoztatásában. Színesebb, tartalmasabb műsorpolitikát akarnak meghonosítani üzemen belül. Maguk a dolgozók is ezt igénylik, mert már belefáradtak az örökös kabaré-, és limonádédarabok nevettető unalmába'. 1200 kötetből álló üzemi könyvtáruk van. Az ellenforradalom óta az, olvasók száma csökkent, s itt szeretnének segítséget kérni a járási könyvtár dolgozóitól olyképpen, hogy azok műsorpolitikai előadásokat tartanának az üzemi dolgozóknak, melyben leleplezik azokat a káros« és téves nézeteket, amelyek a revizionizmusból és álhazafi- ságból fakadtak; Az üzemi bizottság évi 3000 forintot biztosít könyvvásárlásra. A legújabban megjelenő könyveket megveszik és a dolgozók szívesen olvassák. Az üzem rendelkezik egy gyönyörű víziteleppel, ahol a dolgozók nyári szórakozása biztosítva van. Van rajta egy csinos kis épület, és a három- holdnyi területen röplabdapálya, kézilabdapálya, ping-pong tér és egy kis tekepálya várja a szórakozni vágyókat. Megalakították a vízitelep bizottságot. Ez a bizottság gondoskodik arról, hogy a telep rendezetten, parkosítva szolgálja a dolgozók kényelmét. Az üzemben minden harmadik dolgozó horgászik, csak az a baj, hogy nem sportból, hanem úgy tekintették ez a kellemes sportolási lehetőséget, mint kereseti forrást. A vízitelep bizottság megtiltotta az ilyen irányú horgászást. Ahol a vezetők szíve együtt dobban a kultúrát szomjazó dolgozók igényeivel, ott születhet és születik is kima- gasló kulturális eredmény^ fl BELSPED „ébresztő szolgálata“ is ébredni kell, mert a BEL'S PED így akarja. Hatalmas robbanással indítják meg előbb az egyik, majd később — a folyamatosság szem előtt tartásával — a másik traktort, hogy aki netalán nem ébredt volna fel az elsőre, a másikra már kénytelen legyen. S így megy ez az ébresztés körülbelül egy órán keresztül. Tévedés ne essék, mi elismerjük, hogy a BELSPED éppen azért a célért üzemelteti vontatóit, amiért az orvos, a vasutas, a pedagógus, a honvéd, a rendőr dolgozik, amelyért a gyermekeink tanulnak, de hadd jegyezzük meg, hogy a munkában és az iskolapadban csak pihent emberek tudnak derekasan helytállni. Nem utolsó sorban figyelembe vehetnék az anyák óhaját is, akik őrködnek pihenő gyermekeik álma felett, s szeretnék legalább az iskolai év után, hogy gyermekeik tovább maradhassanak ágyacskáikban. És sajnos, nemcsak a munkás hétköznapokon van így, ahogy leírtuk, de a vasárnapokon is. Az egész heti becsületes munka után jogosan járó pihenőnapot a mi háztömbünk lakóit nem illetik meg. A traktorokat Ugyanúgy megindítják — bár egy kis engedményt kaptunk a BELSPED- től, mert vasárnap csak 7 órakor, vagy valamivel 7 óra után — és törvényszerűen megtörténik az ébresztés. Talán még ez a íegsérelmesebb, mert ilyenkor nemcsak a'gyermekek, de a szülök is szeretnének valamivel tovább pihenni. Ez azonban nálunk csak kívánság, s az marad továbbra is, ha intézkedés nem történik. A szó szoros értelmében, így »zajlik« a reggeli élet a mi háztömbünkben. Kérésünk: helyezzék el a traktorokat a perifériára, vagy hozzanak olyan rendeletet, amely ezeket a korareggeli ébresztéseket megtiltja. Háromszáz ember nevében — 19 aláírás — A Bethlen krt 2—4., a Rákóczi út 42. és a Bocskay u. 23. szám alatti bérházak udvari lakásainak bérlői vagyunk. Udvarunk a BELSPED udvarával szomszédos, s panaszunk a vállalat birtokában lévő vontató traktorok kora reggeli üzemeltetése ellen SZÓI; Mi, — akik ezt a panaszos levelet aláírtuk — dolgozó emberek vagyunk. Van közöttünk vasutas, aki fáradságos éjszakai szolgálatot teljesít, honvéd, aki nem egy esetben ugyancsak éjszakai szolgálatos, rendőr, akinek számtalanszor meg kell szakítania a megérdemelt éjszakai pihenését, orvos, aki addig, amig a BELSPED dolgozói és traktorai pihennek, beteg embereket gyógyít. Nekik, akik rendkívüli munkákat is végeznék • * —, de minden dolgozónak is — igen sokat jelent a korareggeli órák nyugalma. S meg kell még említenünk gyermekeinket, akikből egészséges, munkabíró embereket akarunk nevelni, s azokat, akik betegük mellett virrasztanak, vagy éppen éjszaka a csecsemőjükkel bajoskodnak, s talán reggel felé hajtanák le a fejüket egy kis pihenésre. Pihenésről azonban szó !sem lehet. | A mi bérházunkban ugyanis 6 ^órakor, de esetenként korábban Üzembiztos és olcsóbb, mint a telefon MEGFEJTEK a „ÍNagy Katalintuj A frankfurti állatkert büsz-j kén jelenti, hogy a világon elsö-l ízben sikerült egy orrszarvút | megfejniük. Az állatkert »Nagy Katalin« nevű, igen jámbor orrszarvú höl-| gye öt hónapai ezelőtt egy Kon- rád nevű orrszarvú-fiút hozott aj világra, Konród egyébként az| első, Európában született orrszarvú-csemete. A kis Konrád olyan mohón| szívta az »anyatejet«, hogy fel-j sértette Katalin emlőjét, s így? kénytelenek voltak megfejni aj mamát; a tejet cuclis üvegben? adták Konrádnak. A Budapesti Rádiótechnikai Gyár ultrarövidhullámú adó-vevő rádió használatával kapcsolatos bemutatót tartott a Balatonon. A Kisfaludy hajóra felszerelt adó-vevő készülékkel irányították a szárazföldi gépkocsira és más hajókra felszerelt állomásokat. A gyakorlat igazolta, hogy az ultrarövidhullámú adó-vevő készülékkel való összeköttetés üzembiztos, nem reagál a légköri zavarokra és olcsóbb, mint a telefon. Hazánkban nagy jelentőségű a készülékek használata a közlekedésben, valamint a segélynyújtásban. LÁNC-HEGESZTŐKET és ESZTERGÁLYOSOKAT felvesz az É. M. Kecskeméti Épületlakatosipari V. Erzsébet-váro6 17. sz. 951 SÍK JOHN HUNT: Figyelembe vettem a nagy magasságban bekövetkező testi leromlás következményeit, valamint az unalom hatását a közhangulatig, s a feszültséget, amelyet egy magaslati táborban való hosszas várakozás idéz elő. De volt még egy szempont. Noha a csúcstámadás tervét még nem lehetett lerögzíteni, nyilvánvaló volt, hogy nem tehetünk kettőnél több, egymást követő kísérletet, s ha nem sikerülnek, akkor utánuk szünetet kell tartani, hogy megpihenhessünk és újra szervezkedjünk. Ezeket a tényezőket mind szem előtt tartva, a felszerelés és élelem különféle tételeinek gondjával megbízottak előtt kifejtettem a lő szempontokat a készletekre nézve, melyeket a Nyugati Teknő fejénél fel kell halmoznunk, hogy május végéig el legyünk látva. Ha ottlétünk hosszabbra nyúlna, akkor újabb készletekért kellene leküldenünk a serpákat. A teherre vonatkozó számítások kimutatták, hogy ha nem merülnek fel váratlan akadályok — rossz időjárás, előre nem látott változások az útvonal állapotában, vagy betegség a szállító osztag soraiban —, akkor a málha feljuttatása az Előnyomulás kiszemelt bázisára nemcsak befejeződhet május közepéig, hanem még pihenő szünetet is közbeiktathatunk. Április 22-ének estéjén, mialatt étkezősátrunkban vacsoránál ültünk együtt, körvonalazhattam a Felépítés tervét az expedíció tagjai előtt. — Mindenki ott volt, Mike Westmacott és Ed Hillary kivételével, akiktől aznap reggel a 3. táborban váltam el. A szállítás időszaka két részre oszlott. Az első időszakban főfeladatunk lesz a teher felszállítása az Alaptáborból a Jégesés tetején álló 3. táborba: a második szakaszban a tevékenység központja a Nyugati Teknőbe helyeződik át. A két időszak között némi szünetet tartunk, és a csapat legtöbb tagjának módot nyújtunk, hogy a gleccser alacsonyabb pontjain, a Tóparti táborban vagy Lobud- zsében kiélvezze a csekélyebb magasság és a környezetváltozás nyújtotta előnyöket. . A teher felszállításához serpáink teljes, harminckilenc főnyi létszámából huszonnyolcra lesz szükségünk. Ezeket négy csoportra osztjuk, 47 mindegyikben hét emberrel; három csoport az első időszak folyamán a * Jégesésen, egy pedig a Teknőben fog működni. Ez az időszak április hó 24-tői május 2-ig terjedne. Mindegyik csoporthoz a hegymászó csapat két- két tagját osztottuk be, akik majd felváltva kísérik csoportjaikat járataikon föl- és lefelé, szükség esetén kijavítják a n.vomdokvonalat és utat törnek a váratlanul felbukkanó újabb akadályokon keresztül. A magasság alsó szintjén szállító csoportok, a »lengőjáratok«, ahogyan elneveztük őket, Bourdiiion és Wylie, Ward és Westmacctt, Band és Tenzing felügyelete alá tartoztak. Geoge Lowe még mindig beteg volt, de később teljes erejével kivehette részét a munkából. Gondom volt rá, hogy amikor szembe kell nézni a Jégesés már ismer, veszélyeivel és a Teknőben előreláthatóan felbukkanó rejtett szakadékokkal, a serpákat ne tegyük ki olyan kockázatoknak amelyeket nem vállaltunk mi magunk is. A szünetet követő második időszak folyamán, május 3-a és 5-e között, a négy csoportból három a Teknőben működne, eleinte a 3. táboron túl, de később részben a 4. tábortól fölfelé a Lhoce faláig, miközben csupán egy csoport közlekedne fel- és lefelé a Jégesésen. Ezeknek az »ingajáratoknak-* lehetővé kell tenniük, hogy május í4-ig az egész hegymászó csapat felmehessen az Előnyomulás bázisára, vagyis a 4. számú táborba, és hogy az 5. számú táborban, a Lhoce falának lábánál, készletraktárat létesíthessünk, ahonnan a szükségleteket fel lehet majd a Déli Nyeregre szállítani. Csak egy fontos részletben tértünk el a még Angliában felvázolt alapelvektől, mert még hátramaradt a Felépítés második és befejező szakasza, a szállítmány feljuttatása a. Déli Nyeregre. De egyelőre még nem veit végleges tervünk, amelynek alapján megállapíthattuk volna a Déli Nyergen szükségelt készletek pontos mennyiségét; még nem láttuk a Lhoce falát, amely odavezet, s még kevésbé deríthettük fel, de tudtuk, hogy az ezen a terepszakaszon feljuttatható készlet mennyisége szükségképpen igen korlátozott lesz, mert a hegy megmászásában Itt fogunk találkozni a legnehezebb akadályokkal. Ilyen körülmények közt balgaság lett volna a még oly távoli problémán rágódni. Jobbnak tartottam a Lhoce falán fölfelé vezető egész útunkat olybá tekinteni, mintha a csúcstámadás időszakához tartozna. Miután mindezt elmondottam az expedíció tagjainak, Tenzing indítványára beszédet intéztem valamennyi ser- pacsoporthoz, amelyeket a szállítás különböző feladatainak elvégzésére szemeltünk ki. Mindnyájan vidáman és tettrekészen néztek a munka elé. Amikor idáig jutottunk, s ez a fontos és sürgető feladat állt előttünk, felkértem Charles Evanst, álljon készen arra, hogy átvegye a vezetést, ha engem betegség döntene ki a sorból vagy baléset érne; a csapat minden tagjához is kéréssel fordultam, fogadják el a változott helyzetet, ha sor kerülne rá. 48 (Folytatjuk)
