Bácskiskunmegyei Népújság, 1955. május (10. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-07 / 106. szám

A BAJAI TÜRR ISTVÁN MÚZEUMBAN Az idegen, aki Baja utcáit, tereit, parkjait járja, lépten- nyomon a történelmi múlt ha­ladó hagyományaiba ütközik. A Türr István Múzeum termei gazdag gyűjteményét őrzik en­nek a múltnak. Levelek, iratok, könyvek dokumentációs anyaga, a múzeum hat termében az ál­landó Duna-kiállílás mellett a város fejlődése, iparának ki­alakulása, a halászok, vízimol­nárok életének, munkásságuk emlékei ezer és ezer érdeklődőt vonzanak. A múzeum 1950-től hirdeti ne­vében is az olasz szabadságnarc hős tábornokát, a nagy csatorna- építőt és mezőgazdászt. Egy kü­lön terem őrzi a Türr István­ról szóló emlékeket. Vastagh György kiváló alkotása örökítet­te meg Garibaldi volt hadsegé­dét, aki mint ezredes résztvett a magyar légió szervezésében. — Kossuth Lajos kérésére a ma­Türr István. értő tekintettel szemlélgetik a lakatosipar díszes kulcsfaragá­sát, a kart, mely hetek, hónapok munkáját őrzi. Emléke ma már csupán annak az igyekézetnek, mely megalapozta a magyar ipa­ros és később a gyárimunkás jóhírnevét, beesületét. A Türr István Múzeum ma már hozzátartozik a város éle­téhez. Az állandó kiállítások mellett hatalmas Roosewelt-téri kiállítási termében helyi és fő­városi képzőművészek kiállítá­sait rendezik. A képzőművészet régi hagyománya a városnak. A múzeum őrzi a múlt század egyik legnagyobb arcképfestőjé­nek, a bajai földesúr Grassalko- vics herceg udvari festőjének, Bodenauer Jakabnak Mária Te­réziát ábrázoló festményét. Je- kobej Károly tájképei, Beck Vil­mos, Bence Ferenc, Prigli An­tal, Józsa Károly mind ebben a városban alkották művészi fest­ményeiket. gyár légió saját nemzetiszínű zászlaja alatt küzdött az olasz szabadság kivívásában. Sokan állják körül naponta azt az üvegszekrényt, mely Türr István tábornoki öltözékét, kard­jait, tábornoki jelvényeit, sap­káit és díszcsákóját őrzi. Türr István nemcsak, mint a harcok hőse, a szabadságért fo­lyó küzdelem lánglelkű harcosa, szerzett magának világhírnevet, hanem mint csatornaépítő és mezőgazdJász is. Az ő nevéhez fűződik a görögországi Korin tu­si-csatorna elkészítése is. A csa­tornát még Néró kezdte a maga idejében ásatni, de a munira félbemaradt. 1881-ben Türr Ist­ván a magyar Gerster Béla mér­nökkel együttesen kezdett a csa­torna kiépítéséhez és tizenkét- évi fáradhatatlan munka után a csatorna elkészült. Hazatérve ő kezdeményezte a mai Ferenc-csatorna megépíté­sét. Mint mezőgazdász, már ak­kor felismerte a vízbő területek jelentőségét a mezőgazdaság­ban. A Ferenc-csatorna bevezető torkolatánál a Kamanás-Duna partján ott áll emblémájával a város híres Türr István kilátója, örök emléket állítva munkájá­nak. A város alatt hömpölygő Duna nemcsak a város ipari és keres­kedelmi fejlődését segítette, de hírnévhez juttatta halászatát is. Az állandó Duna-kiállítás egyik terme a régi halászok életéről, halászati eszközeiről szóló em­lékeket őrzi. Bizony az egykori halászok, ha nem találtak fogás­ra, nem voltak restek csónakjai­kon, kis lélekveszlőiken a vá­rostól messze délre húzni egy kis halfogásért. Ma is használ­ják még az egykori »pókot«, a mai kukocsot a nádasokban való iialászatnál. Ez a kisebbfajta do­bóháló nem zárja el a víz mé­lyébe való lelátást, így ázván oda irányítható a háló, ahol sű­rűn ficánkol a hal. Ma mái’ alig ismerig a »slepphálót«. Sóderes vízmederben volt csak hasznai­ható. A »borona« is halászszer­szám volt. Kvadrátra kötött háló. Az- egyik oldalát össze­varrták, a másikra rámát he­lyeztek. A rámán két tégla adta a merüléshez a segítséget. A »butykálót« harcsafogásra hasz­nálták. Gerébes József egykori halász feljegyzése mondja: »A víz butykolása csalogatja a har­csát. Bizton azt véli ilyenkor, zsákmány közeledik.« A kései utódokat megtanítja a jó, éa eredményes harcsafogásra is. »A butykolás akkor jó, ha a felhős Duna szürke foltjai tarkítják a vízszínt és a tisztulás a szür­késből átcsap a verőfénybe, ak­kor kap csak igazán a harcsa. A butykolót is távozó szürke foltnak nézi.« Az egyik teremben díszes fémveretek csillogása köti ,e a figyelmet. A város gazdag ipa­rának, a céhek emlékei. Az egy­kori feljegyzések szerint 1699- ben 535 gazdát tartottak nyilván a városban és 199 iparost. Az első céh 1769-ben alakult. 1840- ben már 1173 volt az iparosok száma. Hosszú évtizedekig mesz- sze környéken híressé tették ne­vüket. Később lassan sorvadni kezdtek. A kilencszázas évek­ben már megszűnt a posztónyí­ró, a gombkötő, az óiakészítö, rézöntő és reszelővágó ipar. Díszes faragású, keményfából készült céhládákban tartották az iratokat. Cizellált mester­munka volt a céhjelvény. A vá­ros iparosait messze környékről felkeresték, gyalog, lóháton, ko­csin, de legtöbben a Dunán csó­nakokon. Sok fiatal gyönyörködik a ré­gi mesterek munkáiban, Szak­Teles Ede, a város szülötte, a múzeumnak ajándékozta híres szobor- és éremgyűjteményet. Nagy István, a világhírű erdélyi festő utolsó éveit Bajén töltötte. Itt alkotott újabb és újabb re­mekműveket. özvegye számos művészi értékű- festménnyel gaz­dagította a múzeumot. A város szülötte volt id. Éber Sándor, az országoshírű freskó-festő. A mai festőnemzedék ifj. Éber Sándor, a fiatalon elhunyt Ágoston Vencel, Miskolczy Ká­roly, Gőldner Tibor, Bácskai Mikii Ferenc, Kun István, Wein- trager Adolf és mind között a magyar festőművészet egyik ki­magasló, világhírnevű festőmű­vésze, a Kossuth-díjas Rudnav Gyula, akinek nevéről nevezték el a városban alakult művész­telepet. Állandó képtára felbecsülhe­tetlen művészi értéket őriz. — Egy-egy kiállítását ezrek láto­gatják. A múzeum termei harmonikus egységben mutatják be a város elmúlt életének hagyományai mellett a fejlődés, a mai élet ezernyi szépségét. A falvak íia- taljai-öregjei sokszor kelnek út­ra, hogy falai között gyönyör­ködhessenek. A haladó hagyo­mányok serkentő ereje mind több munkás- és parasztfiatait irányít a Deák Ferenc utcai festőiskolába. A Türr István Múzeum a kö­zeljövőben tovább gazdagodik gyűjteményében, a régészeti le­leteket bemutató állandó kiál­lítási termével. A kilencvenes években megindult kutatások csupán a felszínen talált régé­szeti anyagok összegyűjtésére szorítkozott. A hivatalos lelet­mentés tulajdonképpen 1952-ben indult meg. Az első lelet-mentés Katymáron kezdődött, ahol a magyar középkor maradványai­ra bukkantak. Madarason pedig szarmatakori halomsír, avarte­mető és a magyar középkor em­lékei kerüitek napfényre. Kele- bián bronzkorszakbeli hamvasz- tó-urnára bukkantak egy sír­mező feltárásával, Sükösdön a szarmatakor, Bácsalmáson szarmatakor, magyar középkor, Baján, Bátmonostor-on és Mária- könnyén ugyancsak évezredes emlékekre bukkant a lelet­mentés. A felszabadulás óta hatalmas fejlődésnek indult a múzeum. Kulturális felemelkedésünk moz­gató erejévé vált. A múzeum kapuja is feltárult a dolgozók előtt. A Türr István Múzeum a maga fontos szerepével, a rea­lista művészet ápolásával és bemutatásával nagy és jelentős szerepet tölt be. Sok segítő kéz támogatja, hogy termei a múlt minél ele­venebb képét tárják a látoga­tók elé, a város képzőművészei pedig alko tásaikkal, azok bemu­tatásával gazdagítják, (iQétji ka licitj — új cici Megérkezünk egy fákkal és gyümölcsössel körülvett, kastély­nak is mondható, gyönyörű szép épület elé. Köröskörül a petőfi- szállási Kossuth Termelőszövet­kezet dúsan termő földje terül el. Este van, a földeken még se­rényen folyik a munka, verseny­ben dolgoznak a brigádok, a munkacsapatok. A kastély körül is serény, dolgos kezek tesznek- vesznek, meszelik, csinosítják az épületet. Nem is olyan régen, még tizenegynéhány évvel ez­előtt ebben a kastélyban nagy úr lakott. A környék kiskináiya, Endre Zsigmond, nagyságos úr, szolgabíró, országgyűlési képvi­selő, felsőházi tag, a rettegett hírű Endre László nyilas minisz­ter apja. Gyakran robogott végig a ha­bos fogat az úton és bizony ki­járt a parasztnak a pofon, ha elfelejtett köszönni a nagyságos úrnak. Folyt a pezsgő, a dáridó, mind a tizenegy szobában, hi­szen telt a jó keresetből, a dol­gozó nép verejtékéből. És most... És most belopjuk magunkat a házba. Tágas, nagy terem. Frissen és ízlésesen fest­ve. Jelenleg kultúrteremnek használják. A színpadon próba folyik, fiatal, csillogó szemű, de­rűs arcú DISZ-tagok járják a népi táncot. Urbán Zsuzsa, Mé­nesi Magda, Csenki Sári, Szabó Éva és a többiek. Ezek a fiata­lok az új élet hajtásai. Nekik épül már a világ, övék már ez a kastély, a községé és a tsz dolgozóié. Most is műsorra ké­szülnek, a napi munka után. Diákok, parasztok és felnőttek egyaránt buzgólkodinak a kultúr­műsor összeállításán. Kiss Bá­lint pedagógus, a kultúrotthon vezetője, Ménesi Tiborné neve­lővel irányítják a munkát. De itt van a tsz-elnök is: Gubcsi János. H. Szabó Ilonka, DISZ­titkár és a tanácselnök is. Jól­esik nézni, ahogy féltő gonddal adnak tanácsot, segítik a kultúr­otthon munkáját. Nem régqta folyik itt a rend­szeres kulturális élet, bár a kul- túrotthont 1952 óta használják, de hivatalos működési engedé­lye csak 1954 augusztus óta van. Egyszóval azóta lett hivatalosan a kultúrotthon gazdája a ta­nács. Kiss Bálint népművelési ügy­vezetőnek s a kultúrotthon ve­zetőjének adjuk át a szót. — Nehéz feladatunk van, hiszen a népművelé^ileg idetartozó terü­let több, mint 11.000 holdon fek­szik. Mégis úgy érzem, mun­kámnak van talaja, vannak ak k segítenek, Igaz, hogy hiányosak a berendezéseink, de székeket a tsz ígért, egyéb anyagokat a községi tanácstól kapunk, a ki­sebb építkezéseket pedig társa­dalmi munkában végezzük eu Különösen jó példával jár elő a szövetkezet elnökének fele­sége, Gubcsiné elvtársnő, Szánó Mihálynéval a legtöbbet segít a kultúrház csinosításában. Ha meszelésről van szó, ők az első vállalkozók. Elmondja még az­után Kiss elvtárs azt is, hogy rövidesen szakköri életet indí­tanak a kultúrotthonban és he­tenként egy-egy film-, vagy mű­soros előadást akarnak szervez­ni. Egyszóval otthonná, igazi kultúrotthonná kívánják tenni. Elbúcsúzunk és már messze járunk, amikor még utánunk lopakodik a fiatalok éneke: »Hídló végén, padló végén ka­rikás táncot járunk...« — Bol­dog mosoly tölti el szívünket, szeretettel’ gondolunk rájuk, hi­szen új élet költözött egy nagy úr ódon kastélyába és ez az élet a mai emberek boldog élete. Csaba Gyula. —m A Kiskőrösi Képzőművész-kör kiállítása A Kiskőrösi Képzőművész-kör kétnapos kiállítást rendezett a kiskőrösi művészek alkotásai­ból. Nagy tetszést és elismerést arattak Madarász Gyula művei. Legjobban sikerült festményei közé tartozik Petőfi és az Öcsi című kép. Károly Sándor tájké­pei érdemelnek dicséretet, Dom­bóvári Márton Fiúarckép című ceruzarajza, s a Fiam és Utca­részlet című festményei minden látogatóból komoly elismerést váltottak ki. Gellért Károly ki­váló tehetségét bizonyítják mű­vészi fafaragásai. Meg kell em­lítenünk Breczkó Sándor és Ma­darász Gyula gipszből készült domborműveit. A fiatal tehetse­gek közül Kudron Tibor, Szabó Kelemen és Vén Ferenc ceruza­vázlatai tűntek ki. Â Népújság kiváló terjesztői Ladánybene, a kecskeméti já­rás egyik legkisebb községe. A község a lajosmizse—kerekegy­házi országút két oldalán né­hány sor házból áll, a község­hez azonban nagy kiterjedésű tanyavilóg tartozik. Nehéz körülmények között folyik tehát egy ilyen községben a hírlapok terjesztése. Ladány­bene azonban mégis a legjob­bak között szerepel. Egy évvel ezelőtt még csak 10 olvasója volt a Bácskiskunmegyei Népúj­ságnak, ma már 30. Ebben a községben rövid idő alatt meg­háromszorozódott a Népújság olvasóinak száma, ami elsősor­ban a postahivatal jó munkáját dicséri. A postahivatalnak mindössze két kézbesítője van. Elgondol­hatjuk, milyen nagy feladatot jelent számukra a nagy terület rendszeres bejárása, a hírlapok és postai küldemények kihordá­sa. Deák Ferenc és Hostya Imre a hivatal lelkes, fiatal kézbesí­tői fáradságot nem ismerve jár­ják a területet és örömmel lát­ják, hogy a lakosság mennyire meg van elégedve munkájukkal. Beszélgetésünk során elmon­dották a postahivatal dolgozói, hogy sok segítséget kapnak a község vezetőitől, akik a párt­sajtó előfizetése terén jó példá­val járnak elől. Kostya elvtárs elmondta, hogy az utóbbi időben sokkal köny­nyebben tudja terjeszteni a Népújságot, mert az sok érde­kes, közérdekű cikket tartal­maz. A dolgozó parasztokat ma már nemcsak az érdekli, mi tör­ténik a községben, hanem az is, ami a község határán túl a me­gyében és az országban törté­nik. Jó lenne, ha a kerekegyház! postások megnéznék és utána követnék a ladánybeneiek mun­kamódszerét, mert ptt megelég­szenek azzal, hogy csak a »be­te tkézbesítő« foglalkozik újság- terjesztéssel, a többiek — »nem érnek rá...« így történik meg azután az, hogy a soldi a 1 kisebb Ladánybenén lényegesen több Népújságot terjesztenek, mint Kerekegyházán. Kerekegyháza nagyobb köz­ség, jobbak a terjesztési felté­telei, mint Ladánybenének. A különbség azonban az a két köz­ség között, hogy egyikben már felismerték, hogy a saj tóterjesz­tés politikai munka, míg a má­sikban még nem. Kerekegyhá­zán egyelőre még megelégsze­nek azzal, hogy a tervet telje­sítik, míg Ladánybenén a terv túlteljesítésén fáradoznak. A nem egyenlő feltételek kö­zött lévő két község közötti kü­lönbségnek ez az oka. A kis La- dánybehe így hagyta el a nagy szomszédot. Mezei István, Türr István tábornoki öltözéke, kardjai, tábornoki övei, sapkái,

Next

/
Oldalképek
Tartalom