Bácskiskunmegyei Népújság, 1954. június (9. évfolyam, 128-153. szám)
1954-06-20 / 145. szám
A LEGFŐBB: A TERMELÉKENYSÉG Helyieken üzemi szervezés és bérpolitika a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyárban A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalatnál átképzös tanfolyammal igyekeznek biztosítani a szakmunkás utánpótlást A Kecskeméti Épületlakatosipari Vállalat dolgozói az első negyedévben igen elmaradtak a terv teljesítés ben. A kongresszusi versenyben több példát mutató dolgozó emelte teljesítményét. De a vállalat derékhada nem teljesítette napi tervét, így májusban is mindössze 72.2 százalékos havi tervteljesítést értek el . A vállalat vezetősége tanulmányozva a kongresszusi beszámolókat és hozzászólásokat, arra a megállapításra jutott, hogy mind az alacsony termelékenységnek, mind a nem kielégítő tervteljesítésnek egyik oka a nagyarányú szakmunkáshiány. Most elhatározták, hogy 6 hónapos átképzés tanfolyammal segítenek ezen a bajon. A vállalatnál átképzös tanfolyam segítségével próbálják megoldani a szakmunkáshiányt. Különösen lakatosokat és esztergályosokat képeznek ki. Az átképzös tanfolyamon a részvevők szakmai és elméleti oktatásban részesülnek. Jelenleg 25 dolgozol képeznek át szakmunkássá. A vállalat vezetőségének célja, hogy a szakmunkás utánpótlással érik el azt, hogy terveiket teljesíthessék és a jövőben a termelékenység fokozásával az egyenletes termelést biztosíthassák. ELSŐ NAP A Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár első negyedéves tervét 86.2 százalékra teljesítette. Áprilisban 109.9 százalékos tervte-- jesítést értek el. A bérfelhasználás az első negyedévben 136.9, áprilisban pedig 138.7 százalék. Az üzem egy munkás naponkénti termelékenységi tervét az év első három hónapjában 72.9 százalékra, áprilisban pedig 86.3 százalékra teljesítette. Ezek a számok jelzik, hogy a Kecskeméti Kinizsi Konzervgyár az év első negyedében mennyivel maradt adósa népgazdaságunknak, hogyan gazdálkodott a béralappal, hogyan alakult a gyárban a termelékenység. A kecskeméti Kinizsi Konzervgyár nemcsak Kecskemét, hanem a megye egyik legnagyobb üzeme. Fontos mezőgazdasági nyersanyagokat dolgoz fel. De nemcsak a városi lakosság ellátására szolgálnak gyártmányai, hanem azok közül igen sok az exportra is jut. A mutatószámok azt jelzik, hogy a gyárban szilárdabb, jobb eredményekre van szükség. Sokat vár az ország, a megye mezőgazdasága a gyártól. Ezeket az igényeket a jelenlegi termelékenységgel nem tudja kielégíteni. Az üzemben is látják, hogy a termelékenységet sok minden gátolja. Különösen azok, akik behatóan tanulmányozták a párt- kongresszus beszámolóit és hozzászólásait. A dolgozók szeretnék tervüket teljesíteni. Nyomasztólag hat rájuk, hogy a második negyedév küszöbét hatalmas adójoggal lépték át. Szeretnék ezt az adósságot törleszteni, az elmaradást pótolni, a termelékenységet növelni. Hogyan lehetne ezt elérni? A gyár pártbizottságának és a -Bácskiskunmegyei Népújság« szerkesztőségének közös kezdeményezésére brigád alakult, hogy pár napon keresztül az üzemben megvizsgálja a munka termelékenységét. A megalaku’t brigád munkájában résztvesz a megyei pártbizottság részéről Farkas József és Perenyei Gyu- láné politikai munkatárs, az üzem részéről Kuszlor Ilona üzemi párttitkár, Erős Sándor főmérnök, Nagy István tervosztályvezető, Winkler Mihály főkönyvelő, továbbá külső szakemberek; Szabó Lajos, a Kecskeméti Gépgyár főmérnöke, Szabó Gyula tervstatisztikusa, Migléczi Béla főkönyvelője. Résztvesz a brigád munkájában a Népújság munkatársa is. A brigád munkájáról a Népújság folyamatosan számol be. Fontos az, hogy a többi üzemek kísérjék figyelemmel, milyen módszerrel tárta fel a brigád a hibákat, ezeket a módszereket alkalmazzák a maguk területén is. Vizsgálják meg saját területükön, hogy mi akadályozza a termelékenység növekedését. A termelékenység emelése kulcskérdése az országnak, az egész dolgozó népnek. Ettől függ életszínvonalunk alakulása, jobb életünk megteremtése. A brigád tagjai végigmentek minden üzemrészben. Ebben az évben az idény a spenótkonzerv- készítésével kezdődött. Az elmúlt években a borsó feldolgozásával. Másfél héttel ezelőtt futott be az első borsóküldemény. Ma az üzemben száz és száz ember a borsókonzerv készítésével van elfoglalva. A brigád tagjai a borsófejtő részlegnél elbeszélgettek a munkájukat végző dolgozókkal, akik csoportnormában dolgoznak. Feltűnt, hogy a hántológép körül sok borsószem ei- potyog. Sok kicsi sokra megy. Bizony sok konzervbe való borsó megy kárba. A gépnek szerkezeti hibája is van, de kis újítással, észszerűsí- téssel ezen a bajon segíteni lehetne. Az idén szállitószalag viszi a borsót az emeletre, ahonnét a hántolóba kerül. Ez az újitás megkönnyítette a dolgozók munkáját. Emelte a termelékenységet. De az már nem emelte a I termelékenységet, illetve azt akadályozza, hogy a hántológép kapacitása nincsen összhangba hozva, illetve rosszul van egybehangolva a gépnél dolgozó munkások teljesítőképességével. Ebből adódik az, hogy ládahiány miatt naponta többször kénytelenek leállni. A brigád jelenlétében is előfordult, hogy több, mint egy tucat ember állt 20 percig. A gyár igazgatója korlátozta a ládák számát. Ezzel azt akarja elérni, hogy a borsó a ládákban ne menjen tönkre. Ez helyes. De sem az igazgató, sem a műszakiak már arról nem gondoskodtak, hogy egybehangolják a gép és az emberek teljesítőképességét. Azzal, hogy a dolgozók nem győzik a gép kiszolgálását, a ládákban torlódás áll elő, ami végeredményben a leálláshoz vezet. A javítás alatt álló egyik fejtőgép karbantartói arról tettek említést, hogy azért halad lassan a javítás, mert nem ismerik a gépet. Ezért sok időbe telik, míg felfedik a hibákat. A brigád szerint helyes volna, ha a karbantartókat üzemrészekhez, esetleg gépekhez osztanák be. A szárítóból a szomszéd üzemrészbe látogatott el a brigád. Itt főzik a konzervekeí. A főzés mellett ebben a teremben történik a kiszerelés is. A brigád azt tapasztalta, hogy az anyagmozgatás a két üzemrész között nem a legészszerűbb. Gumikerekű targoncákon szállítják át a szárítóból a konzervüzembe a borsót. Ez sok embert vesz igénybe. Pe nagy fáradsággal is jár, A brigád szerint körbeforgó szállítóberendezéssel el lehetne érni, hogy az egyik üzemrészben egy munkás a ládát ráakasztaná a szállítószalagra, amely a nyersanyagot a következő üzemrészbe viszi. Egy munkás a másik üzemrészben leemelhetné a szállítóberendezésről a ládát. Ez az anyagmozgatás olcsóbb, gyorsabb, egyenletesebb és könnyebb. Elkerülné azt is, hogy a szárítóban torlódás következzék be. A brigád tagjai a munkásokkal való beszélgetés folyamán azt tapasztalták, hogy nem ismerik a normájukat. Ez a megállapítás arra enged következtetni, hogy a normák nincsenek kellőképpen ismertetve, hiszen akadt olyan munkás, aki már két hete dolgozik a gyárban és nem tudja, mit fog keresni, naponta mennyi munkát kell végeznie. A brigád ebben az üzemrészben megállapította azt is, hogy a gépek elhelyezése észszerűbb lehetne. Jelenleg az ugyanis a helyzet, hogy az egymáshoz kapcsolt munkafolyamát között sok a felesleges járkálás. Például a terem egyik végében áll a szignáló gép. Ennek munkáját el-» lenőrzi egy másik gép. De ez 20 méternyire van. Az ellenőrző gép munkása kénytelen naponta igen sokszor a másik géphez menni az ellenőrzésre kerülő konzervfedelékért. Ha mindkét gépet a zárógép közelében helyeznék el. akkor a sok munkafolyamat megrövidülne. Csökkenne a ráfordított munkaidő, de könnyebb volna maga a munka is. Egyszóval: ezzel is növekedne a termelékenység. A beszélgetés folyamán napvilágra került nemcsak az, hogy a dolgozókkal nem ismertették a normákat, hanem az is, hogy a munkások zöme időbérben dolgozik. A gyárban a dolgozóknak 58 százaléka van darabbérben, 12 százaléka időbérben dolgozik. Ezek a számok rávilágítanak a vezetés helytelen bérpolitikájára. A brigád azt javasolta az üzem vezetőjének, hogy a munkaügyi osztály foglalkozzon behatóan ezzel a problémával, adjon elemzést a műszakiaknak, hogy azok helyesen tudjanak vezetni. Egynéhány hiányosság már aa első napon a felszínre került, Ebből a gyár vezetősége máris levonhatja a tanulságokat. Ez máris segítség, amely a munka termelékenységének emeléséhez nyitja meg a kaput. A továbbiakban részletesebben térünk vissza egy-egy problémához. KOROUPQV1 gyerekek csak annyit tudtak hittanból, hogy a kegyelmes isten végtelen jóságában megteremtette a nádat, s mikor ezzel megvolt, megteremtette Horácsek atyát, a hitoktatót is. Ez a kettő ugyanis szorosan egymáshoz tartozott. Azután megtanította az isten arra is az embereket, hogyan kell a nádból nádpálcát készíteni. Horácsek atyát pedig megtanította ezeknek a nádpálcáknak szokatlan jártassággal való kezelésére. Rendszerint azzal kezdődött, hogy Horácsek káplán belépett az osztályba, szomorúan végignézett tanítványai megrendült arcán s így kezdte óráját: — Vanyic8ek, te mafla kölyök, úgy érzem, nem tudod visszafelé elsorolni a hét főbűnt. Horácsek hitoktató ugyanis valóságos rejtvényekké varázsolta kérdéseit: a gyerekeknek visszafelé kellett elmondani a tízparancsolatot, vagy ezt a kérdést kapták: — Ludvig, te csirkefogó, mondd meg gyorsan, melyik parancsolat az: alulról a harmadik, fölötte: ne lopj! Vallási matematika volt ez s rendszeresen veréssel végződött. így történt mindig, akár Vanyicsek, Ludvig, Buchar vagy más volt a soros, végül szomorúan mászott ki a pádból s csoszogva óvakodott a katedra elé. Megtört az isten végtelen jóságába vetett hitük, s meg voltak győződve, hogy a vallás alapfogalmai nem a katekizmusban vannak, hanem a nadrág azon részén, melyen ülni szoktak. Egyszerű volt az egész: az atya térdére hajolva, a többiek felé dugták hátsórészüket s aztán tűrték az atya gyakorlott kezében vidáman suhogó nádpálca csípős csapásait, JELENET napról-napra egyformán, minden változatosság nélkül játszódott le. Páter Horácsek kenetteljes mosollyal hajtotta egyiket a másik után térdére s áhitatosan figyelmeztette mindegyiket szent kötelességére: Köszönjétek meg az istennek, hogy JAROSLAV HASEK; HITTAN itt verlek benneteket! Egy napon azután a szomszédos Közi Dvorból azt a javaslatot hozta Veprek, hogy fokhagymával kell a nádpálcát bekenni. Állítólag nemcsak az ütés fáj úgy kevésbbé, hanem a nádpálca is megreped tőle. Végső kétségbeesésük hihetetlenül optimista gondolatai voltak ezek s olyan mélyen hittek a fokhagymában, hogy Kratochwill, amikor bekenték a nádpálcát, elsírta magát örömében. A ko- roupovi iskola kétségbeesett reménysége volt az s mi a teljesületlen reményekről szóló szomorú fejezetnek nevezhetjük. A páter, ha nem is egészen érthetően, de határozottan érezhetően magyarázta ezt meg nekik a nadrágukon. Aztán kerek előadásban magyarázta meg nekik, hogy az, amit a nádpálcával elkövettek, csalás volt, természetesen nevetséges csalás, mint ahogy erről meggyőződhettek. A büntetés teljesen igazságos, hiszen istent akarták becsapni. Élénk színekkel festette le, milyen káros következményekkel járhat az egész életükre, sőt túlvilági bűnhő- áésükre is. Hiszen ez az első fok az erkölcsi romláshoz és az elkárhozáshoz. Örök üdvösségébe merné lefogadni, hogy a fokhagymát is úgy lopták s éppen ezért újból elveri őket. Nem kétséges, hogy mindannyian az akasztófán fogják végezni, kivéve természetesen Venouseket, az igazgató fiát és Zde- neket. Ezeket sohasem verte meg: — Zdenek apja az iskolatanács tagja volt- GY TELTEK a napok s a ko- roupovi fiúk úgy érezték, sohasem változhat ez meg. De a sánta Melhuba új irányt adott az egész vallási kérdésnek. A halastó mellett tartott előadásban fejtette ki egyszer a papír jelentőségét. Előzőleg otthon kísérletet végzett: papírral tömte ki a nadrágját s azután eltörte a tejesbögrét. Apja a nadrágszíjjal verte el, de Melhuba csak feleolyan fájdalmat érzett, mint rendes körülmények között. Elkezdték tehát megbecsülni a papírt, mint a tibeti lámapapok, akik minden papirdarabkát összeszednek, hogy megóvják az enyészettől. Ebben az esetben ugyan a papírnak kellett őket megóv- nt. Miszterka, a szatócs fia, nagyban szállította a védőeszközt s a kegyes páter úgy látta, hogy az utóbbi időben kevésbbé jelentkeznek a fájdalom jelei ezeknek a csibészeknek az arcán. Elgondolkozott ezen s arra a megállapításra jutott, hogy a csibészek bőre nyilván nagyon megvastagodott már s így a hittanórák céljaira jobb nádpálcát kell beszereznie, hiszen a kegyelmes úristen végtelen előrelátásában erősebbre és vastagabbra is növeli a nádvesszőt. Másnap tehát sorban a dobogó elé állította a büntetésre várakozókat, jobbkezét reveredájába dugva, megnyilatkozott előttük imigyen: — Csirkefogó banda! Látom, nagyon megszoktálok már a vékony nádpálcát s így szégyentelen módon csökkenteni meritek az úristen által rátok mért büntetést... Aztán Miszterkához fordult: — Eredj haza, gazember, tiszteltetem a papát s kéretem, válasszon ki nekem egy jó vastag nádpálcát... Itt a pénz! Közben megfigyelte, hogy a bűnösök orcáján valami sötét árnyék suhant keresztül s ajkát kéjesen összeharapva, megállapította, hogy a verés ilyen elhalasztása újabb boldog, kellemes érzést kelt benne. ISZTERKA apja valóban tökéletes nádpálcát választott ki, amely vastagságával kiegyenlítette a papirréteg védőképességét. így tehát tökéletesítésre szorult a találmány s egy délután kimondta Melhuba a technikai fejlődés új fokát jelentő szót: r— Kartonpapirl Ettől kezdve nagy dobogással járt minden hittanóra s a páter egyre gyök* rabban sóhajtozott: — Uram isten, de vastag bőrük van) S parancsot adott Miszterkának, menjen, vegyen még vastagabb nádpálcát A legvastagabb volt ez, mely valaha Ko- roupovba érkezett. Csapásai alatt repedt és morzsolódott a karton is. — Most már semmi sem segít rajtunk — sóhajtozott Melhuba a halastónál. KŐVETKEZŐ hittanórán szomorú szemekkel, letörten meredt maga elé az egész osztály. Tudták, hogy minden küzdelem hiábavaló.., csak Veprek mosolygott csendesen. A félelemtől még bizonytalanabbul válaszoltak a kérdésekre, hogy mikor mutatkozott meg először az ur isteni jóságában az emberek előtt, S aztán... tizenöten álltak a katedra előtt, Vep- rekkel együtt. Tíz már megkapta a maga verését s bömbölésük betöltötte az osztályt, sőt az egész iskolát, ami kétségtelenül kellemes hatást gyakorolt a szentéletű, gyermekszerető páterra, amikor Veprekrg került a sor. Térdére hajtotta, a vastag nádpálca nagyot suhogott s bumm! Olyan zengés támadt, mintha valaki teljes erővel Ütött volna egy cintár.yérbq,, vagy bottal vágott volna egy nagy tam-tamra. Az atya eleresztette a mosolygó Vep- reket és felordított: — Le a nadrágot! Veprek arcáról eltűnt a mosoly, leengedte a nadrágot s egy bádogtáblát nyújtott át a páternek, melyet tegnap hozott el a templomból. »Adakozzunk az Ur temploma javá- r a!«
