Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1953-07-19 / 168. szám

Cséplés után idős CJfszászi Józsefáknál Ott, ahol I a kunadacsi mü- úitnak hirtelen végeszakad és kétoldalt keskeny dűlővé hasadva belefut az alsó. adaesi lankás homokdombok kö­zé — az egyik magaslaton van egy iskola, amögött egy takaros kis paraszttanya: idős Ujszászi Józsefé. Nevét a tanács begyűj­tési nyilvántartójából olvassuk: e csépelte árpáját, beadását tel jesítefe, mindenből szép ter­mése várható, vagyis amolyan sokat szájonforgó ember a falu. ban, már persze ott, ahol a jó gazdákat szokás emlegetni. Vékonyka ősz ember az idős Ujszászi, szíves, meiegbeszédü, amilyennek a nagyapókat, meg a gyermekmesék kedves Miku­lását szokták leírni. Csak hát a valóságban nem olyan régi­módi figura, mint a Mikulás; eszes, sokat tapasztalt, főddel birkózó, újságolvasó dolgozó paraszt. A termés után kérdezőskö­dünk, meg arról, hogy mi a szándéka a szépen maradó fe­lesleggel? Ujszászi bácsi s'zok. va lehet már az ilyenfajta ér­deklődésekhez, meg látja is, hogy idegenek vagyunk, mert szépen az elején kezdi és úgy folytatja sorára: — Tíz hold földem van,- ebből hét a szántó. Az igazság sze­rint a 3 hold gyeptörés is az lenne, de az idén elvette a víz. Volt egy és negyed hold árpa. vetésem, ugyanannyi rozs és egy hold búza.. 12 mázsa 40 kiló árpa 'termett, A rozs meg­adja a tizenötöt legkevesebb, mert nekem szokott tizennyol­cat is fizetni. Ugyanis a gabona alá háromszor szántok és két­évenként megtrágyázom. Búzim is termett az egy holdon 12 mázsa. a beadásom sze­rint tartozom 111 kiló árpával, 97 kiló búzá. val és 657 kiló rozzsal. Azaz hogy mostmár kevesebbel, mert mivel I-es mintájú termelöcso- pontbéli tag vagyok, jár a 10 száza ék engedmény. Vegyük sorra mind. Árpából a cséplörész kifizetése után durván számítva maradt kilenc mázsám. Van egy anyadisznóm és két südöm, ezeket az árpá­ból felhizlalom. Az egyik a be­adásba megy szeptember vé. gén, a másikát levágom. Azt Is meg kell mondani, hogy az árpa nagyrészét elcseréltem a szomszédokkal, mert igen első­rangú volt, mindenki vetőma­got kért belőle, Rozsból a vető­mármost mag kivétele után marad nagy­jából 9—10 mázsa. Ebből piac. ra aligha jut, mert hároman va­gyunk az unokával. Annál inkább számítok árulni a búzá­ból, 9 mázsa marad meg tisz­tán. Ennek az árából akarom forgatni magam, mert mi ta­gadás, tavaly nem maradt a pa­rasztnak tartaléka, kifogyott minden. Nem volt egész évben elég baromfi — most kel ugyan két tyúkalja — úgyhogy a búza árából akarom kiegyenlí­teni a tojás-, baromfitartozást, másrészt búzát szeretnék be­adni a napraforgó helyett is, mert azt mindenestől elvitte a víz. Persze el is felejtettem, másból is számítok bevételre. Igen-igen jó szénám termett, az első kaszálással levágtam 50— 55 mázsát, s ebből ckak 4 má. zsa volt a beadásom, amit már rég teljesítettem. A sarjú meg még jobb lesz, mint az anya­széna, mert az idő is kedvez rá, meg már június elején lekaszál­tam, volt ideje hajtani.^ vetés mit Ígér? — Van egy és negyed hold kukoricám is, 15 mázsát várok ró a, ebből a beadás 260 kiló. Nem sok bizony a 15 mázsa, de az a baj, hogy vadszíkes, sa- létromos a földem. Hogy mivel lehetne rajta segíteni? A mű­trágyával. Bizony megörül, tem, amikor olvastam az újság­ban, hogy eztán mi is kapunk. Alig várom, hogy legyűrhessem vele a sziket. A kukoricából nem adok el, hanem megsza­porítom a jószágállományt. A !ó, a két üsző és a tehén mel­lett sok baromfit akarok az idén nevelni, kacsát, libát tömni, megtartani az aproma- lacokat, ami aztán majd jövöre hoz. Mert ennek az idei észtén, dönek igen Sok tavalyit kel ám pótolni... Az időjárás megtette a magáét, most meg igen beie- segitett a kormány programm- ja, hogy kiheverjük és hamar elfelejtsük a múlt esztendőt...- Hát a többi így került szóba az új kor­mány cé kitű­zése, amiről Ujszászi József sem tud egyebet mondani, csak hogy minden szavát helyesli, támogatja a gyors megvalósí. táSt. De elmesélt egy esetet, ami vele történt s amit már csak azért is érdemes tovább­adni, hogy tanuljon belőle egy- egy forrófejű tanácsvezetö. Ujszászi bácsi májusban múlt egy éve elnökhelyettese voit a kunadacsi tanácsnak. Akkori­ban jött túlságosan divatba a marhaselejtezé-j — mindenáron, ő igen helytelenítette, hogy mindig azoknál került selej're a szarvasmarha, ahol csak egyetlenegy volt és ahol 4—5 aprógyermek sírt a tej után. Ujszászi József tudta, hogy ez nem rendelet, ez túlkapás, szó­vá is tette a járáson többször. Mi volt érte a köszönet, hogy a sokcsaládos kisemberek pana­szait védte? — Heller volt já­rási tanácselnök; ,,kirúgott“’ rá, megalkuvónak nevezte s ki is tette funkciójából. Azóta persze Heller Ferencet is utolérte ez a sors — persze nem a dolgozók érdekében végzett jó munkája miatt, így vonja le mindebből a tanulságot: — A koimányzattől, a leg­felsőbb szervektől megjönnek a helyes intézkedések. Azt aztán sokszor módosítják a megyénél, aztán csavarnak rajta egyet a járásnál is s mire a faluba ke. rüi, olykor olykor zűrzavar, túl­kapás, félremagyarázás, helyte­len intézkedés születik belőle, hogy csoda. Azért kell nekünk, dolgozóknak újságot olvasni, ér­teni magunknak is a rendeie:e. két, hogy rögtön lecsaphassunk, ha valami hibát látunk készülő­ben, hogy ellenőrizhessük a ta­nács munkáját. Mert a tanács jószándékúan is követhet el hi­bát — a Jónak is négy lába van, mégis megbotlik — de ellensé­ges rosszakarat is belejátszhat. De a dolgozó embernek azért van a két szeme, hogy azt ki. nyitva járjon... Megyénk hírei LAKITELEK vöröskeresztes- aktívái tevékenyen közremű­ködtek a pótvédőoltásoknál és ezzel jelentős segítséget nyújtot­tak az egészségügyi hatóságok, nak. * JÁNOSHALMÁN az Uj Alkotmány szállította be első­nek a gabonát az állami gyűjtő- raktárba. Feldíszített kocsin 157 mázsa árpát hoztak be zeneszó­val. TISZAUJFALUN az utóbbi napokban meggyorsult a be­adás. Több dolgozó paraszt tel­jesítette hazafias kötelességét. Ilyen Hajdú Gáspárné és Deák Lajos is, akik eleget tettek félévi beadási kötelezettségük­nek. Ujszászi bácsi Kovács István nem felejti a múltat, amikor a jelennek örül.., DÉLEN, a Ferenc-^ csatorna partján, néhány kilómé loue Jugoszláviától hú-, zódik meg apró há­zaival és girbe-gör- be utcáival Dávod, A község még ma­gán viseli az évszá­zados jobbágysor­ban sínylődő alföldi falvak képét. Nád­tetős, apró ablakú házak, görbe utcák, bennük a sok szen­vedéstől megviselt arcú, gondoktól rán­cos homlokú, meg­görnyedt derekú öregek az emlékei az uradalmi cseléd - sornak. A csatornán túl terült el a püs­pöki birtok a maga tízezer holdjával. A felszabadulás után az uradalmi istállók és közös cselédlaká­sok tégláiból újjá­épült a főmajor. Itt dolgoznak a volt cselédek a földosz­táskor kapott 6—8 holdakon, vagy a termelőcsoportban. EZEKBEN a na­pokban a község és az újjáépült major házai kihaltak, a szorgos kezű lakók már kora hajnalban kihúzódnak a határ­ba. Suhannak a ka­szák, pattognak az aratógépek, fel-fei- búg a kombájn. A dolgos hétköznapok zaját új hang egé­szíti ki: megindult a bő termés cséplése is.. « Kovács István új- gazda, volt uradal­mi cseléd udvarán elsőnek búg fel a cséplőgép. Itt van a puszta apraja-nagy- ja, a község vezetői; várják az első ered­ményt. A gazda jó termést vár, mint mindenki a község­ben. — Nem lesz többé panasz ebben az országban —• mondja Kovács Ist­ván. Ezt igazolja az eredmény is: a 800 ölnyi érpaterületról 12.5 mázsa árpa folyt le a zsákokba, míg a másfél hold búza 27 mázsát adott. Eszerint 24 mázsás árpa és 18 mázsás búzatermés volt holdjára számíts va Kovács István földjén — pedig nem is a legjobb a ha­tárban — mondják a cséplőmunkások. KOVÁCS István maga rakta fel sza­lagokkal, zászlókkal feldíszített kocsijára az első zsákokat, hogy elsőnek tegye az ország asztalára az új kenyérnekva- lót, a beadási köte­lezettségére előírt 3 mázsa árpát és 7 mázsa búzát. Ma­radt bőven árpám, búzám — mutatja "boldogan — eladás­ra is jut a piacra. Megkérdezzük: mit érez most, ami- kor mindennel rend­ben van, amikor teljesítette beadását és tele van a padlá­sa? Azt mondja Ko­vács István: — Bol­dog vagyok. Egész életemben a más cseléde voltam a felszabadulásig, ál­lati cselédsorban él­tem — most a ma­gam gazdája va­gyok. Ezt soha nem felejtem el és nem is tudom igazán meghálálni. Kovács István ne­ve ismét odakerül a dicsőségtáblára (mert ott van rend­szeresen) szépen hajlított betűkkel, De nem állt meg a munkában. Mert még fel sem virradt az aratás után a nap, máris feluga- iclt barázdák hir­dették, hogy Ko­vács István másod- vetésre készül. SOK-SOK ilyen Kovács István él a faluban, akik még elevenen emlékez­nek a volt cseléd­sorsra, akik azt akarják, amit az egész magyar dől-, gozó nép: hogy ne legyen itt többé út és cseléd, gazdag es szegény, ispán és kommenciós, kivá­lasztott és lealázott.., Gréczy Lajos. i mutatnak példát Kiskunfélegyházán ? Kiskunfélegyházán is szorgal­mas munkával gyorsítják a gazdag termés betakarítását. A mezőgazdasági munkákat pél­damutatóan özv. Szőke Károly- né Belső Galambos 67. szám alatti 6 holdas dolgozó paraszt­asszony végzi. Nemcsak befe­jezte az aratást, hanem egy hol­don másodnövényt is vetett. — Szőlőjét saját maga permetez­te, kapásnövényeit pedig 100 százalékig megművelte. A na­pokban még ráért arra is, hogy rendezze félévi adóját és be­adását. Tarjányi Béla Tanya 1932, szám alatti lakos is példát mu­tat a környék dolgozó paraszt­jainak. Aratásának befejezése után rögtön elvégezte a másod­vetést és befejezte a növény- ápolást. ö is eleget tett adófi­zetési és beadási kötelezettsé­gének. Cseri Sándor Tanya 1866. szám alatti dolgozó paraszt elveteti már másfél holdon másodnö­vényt. Kiss Balázs Tanya 371, szám alatt lakó 13 holdat bérlő kisparaszt már másodnövényéi elsőízben megkapálta, Báránybőrbe bújt farkasok H ÁLLOTTAD Nagy Imre beszédéti Ez járt Izsákon szájról-szájra. Több mint BöU kulák elmélyedt a beszéd „tanulmányo­zásába". Kerestek hátsó kaput, ahol besur­ranhatnának. — Eltörlik a kuláklistát! — örvendeztek a basaparasztok. f — Ezentúl egy család a falu — hangoz­tatták -a kulákok. — Nagy kópé Kiss Gábor, ez az „elmélet“ majdcsak megzavarja a koponyákat. Így beszéltek egymás között a kulákok Izsákon. 4 KÖVETKEZŐ napon az Izsáki kulákok Ax többsége járta a határt. Már rég nem látott az tzsáki határ annyi tenyeres­talpas, lilaeres, gutaütésre érett ábrázalú embert. Mind a szántók, a szőtök, a rétek termését vizsgálta. Fájt a szivük, hogy izek most másnak hoznak gyümölcsöt. Már nem reszelhetnék tormát a dolgozók orra alá, nem nézhetik ki cselédjük fazekából a szá­raz babot... Sokan ptajbdset fogtak és kis cédulákra különböző fenyegetéseket írtak. A papír- szeleteket a szőlőkarókra tüzlék. özv: Csípő Lászlóné még ennél is tovább ment. Megmu­tatta foga fehérjét. Először összeteremtette, majd megfenyegette harmadosát, Tóth László dolgozó parasztot. — Megfordult o világ — sziszegte a vén­asszony. — Felelni fogtok mindazért, amit eddig tettetek. A vénasszony arra gondolt, hogy milyen egyszerű volt 19-ben. A Uéjjasék, Francia Kiss Miskáék, a Bárdiék, Bacskóék, Pappék és a Ficsurék elintézték az olyan Tóth László- féle embereket. Tán arra gondolt gedeom tanyáján, hogy itt a „fordulat“, megint lehel golyót engedni a dolgozókba, mint 19-ben Beck Sándorba. Vagy pedig kocsi után lehet kötni a „bűnö­söket“’, mint Schmid szabót De nemcsak az öregasszony szivében gyul­ladt ki ez a fény. Gyallai Gábor és Kőszeg- falvi József, volt bornagykereskedő és szőlő­tulajdonos egész nap loholt a községben, hogy kocsmának megfelelő helyiséget talál­jon. Tervezgettek, vágyálmokat szőttek a kulá­kok. Azt hitték, hogy üres tarisznyát megint a dolgozók nyakába akaszthatják. Akik eddig hallgattak, még azok is nagy hévvel ,,ma­gyarázták” Nagy Imre országgyűlési beseé dél. Persze csürték-csavarták, értelméből ki­forgatták. Kibújtak a báránybőrből a farkasok.,. * M AR TENNI KÉNE VALAMIT — han­goztatták itt is, ott is. — Hol eresz- szűk. fel a kísérleti léggömböt — tanakodtak, a ravaszabbak. — Hol támadjunk, hogy visszakapjuk birtokainkat. Csősz Sándor és társai már MfundáUák. Egy nap délelőttjén Csősz Sándor, Kiss Gábor, Cséplő Gábor és még két kulák be­állított az állami gazdaság központi épületé­be. Az igazgatót keresték. — Agyisten — bökte ki az egyik kulák kalapja szélét megpöccintve. A többiek utánatódultak Körmendi Géza igazgató irodájába. A kulákok belevetették magukat a süppedő karosszékekbe. Volt köz­tük olyan kövér is, mint egy trombitás an­gyal. Lihegve törölte a homlokáról az iz­zadtságot. Az igazgató és a kulákok farkasszemet. néztek. Villoglak a szemek. Olyan erőpróbá­nak tűnt ez a jelenet. Az igazgató nem tud­ta, mire törnek alattomban, hiszen az egyik hosszú, kacskaringos beszédbe kezdett. A kulák óvatosan rakta egymás után a szava­kat. Vigyázott, hogy idő élőt ki ne rakja a kártyákat. Végülis kipakolt. Visszakérik a gazdaság területébe tagjsitott földjüket. Csend követte a bejelentést. Kis idő múl­va a kulák zsebében kotorászott. Előszedte beadási könyvecskéjét és igyekezett mgma- gyurázni, hogy nekik a betagosított terület után is kell beadni. Ha nem kapják vissza földjüket, akkor nem tudnak eleget tenni törvényes kötelezettségűknek, ők pedig igen „tisztelik“ a törvényt! Körmendi Gézának eszébe jutott a kulákok „törvénytisztelete". Rengeteg tojással, tej­jel és adóval tartoznak. Ahol csak rést ta­lállak, kibújtak a terhek alól... — Én nem értek a kulákok beadásához. Menjünk a tanácsházára, ott majd kibogoz zuk ezt az ügyet. — A ta 11 ács házára! Nem maradt más hátra, el kell menni a tanácshoz, mert az igazgató nem esett a ve­rembe, amit oly gonddal ástak a kulákok. fi TANÁCSHÁZA ELŐTT mintha kissé megtorpant volna a deputáció. De az állami gazdaság igazgatója nem engedett időt a gondolkodásra. Egymásután tessékelto be a kalákáikat Illés tanácselnök szobájába. A ku­lákok alig ócsudtak fel. Körmendi Géza máris előadta kívánságukat. — Visszakérik a tagositott földjeiket, mert különben nem teljesíthetik beadásaikat. Sé­relmesig, hogy a tagositott földek után is kivetették a beadást, ügy vanI ,— Úgy — hangzik az egyöntetű válasz. A kulákok reménykednek, hogy sikerül az elnököt jégre vinni. — Csősz Sándor, hány holdon gazdál­kodik I Mint az ostorcsapás, úgy érte a kulákot a kérdés. Érezte, hogy most nagyon kell vi­gyáznia, mert különben nyaka a hurukba ka rül. — Kitérni holdacskán — adta meg tétován a választ. — És maga, Kiss Gábort Gábor kulák is egy röffel alacsonyabb lett. — Harminckilenc holdacskán , — Cséplő Gábort — Harminc holdacskán. Az elnök valamit feljegyzet, majd foly­tatta. — Itt van beadási könyvecskéjükig Mit csináljanak. Most tudódik ki a porhin­tés, az álarcoskodás. Letagadni pedig nem le­het, hiszen az állami gazdaság irodájában éppen a könyvecskékkel érveltek. Az öt kuláknak kezdett melege lenni. A hideg, majd a meleg futott végig a hátukon. Az elnök sürgetésére egymás után kerültek elő a könyvecskék. A tanácselnök asztalára rakta a könyvecs­kéket. Majd a begyűjtési osztályról beké­rette a kulákok kartonját. — Hány hold szerepel kartonjánt — fordul Kiss Gáborhoz a tanácselnök. — Harminckilenc. — És a könyvecskéjébent — Ugyanannyi. Hasonló volt a helyzet a többi kutak­nál is. A tanácselnök ezzel az egyszerű eljárással véget vetett a kulákok köntörfalazásának. Ai öt kulák úgy hagyta el az irodát, mint i megvert kutyák... Megint megmutatták fc guk fehérjét ezek a báránybörbe Öltözőt farkasok.*.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom