Bácskiskunmegyei Népújság, 1953. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1953-07-26 / 174. szám
A Népköztársaság Elnöki Tanácsának törvényerejű rendelete közkegyelem gyakorlásáról Népköztársaságunk állami és társadalmi rendjének szilárdsága eddig elért sikereink, népünknek az 1953. évi május hó 17. napján megtartott ország- gyűlési választásokon kifejezésre jutott egységes állásfoglalása répi demokratikus államren- lünk mellett, továbbá a törvényesség és a fegyelem fokozódó megszilárdulása lehetővé teszi, rogy a Népköztársaság Elnöki Tanácsa közkegyelmet gyakoroljon. Népköztársaságunk ezzel az elítélteknek lehetőséget ad arra, hogy az alkotmányban biztosított állampolgári jogaikkal teljes mértékben éljenek, a munkájukkal résztvegyenek hazánk építésében és erősítésében. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ezért törvényerejű rendeletet adott ki a közkegyelem gyakorlásáról. A rendelet értelmében kegyelemben részesülnek azok, akiket a bíróság jogerősen két évet meg nem haladó tartamú szabadság- vesztésre ítélt. Kegyelemben részesülnek azok, akiket a bíróság jogerősen bármilyen tartamú javítónevelő munkára ítélt. Szabadságvesztés büntetésük tartamára tekintet nélkül kegyelemben részesülnek a fiatalkorúak, a teherben lévő nők, azok az anyák, akiknek tíz évnél fiatalabb gyermekük van, az ötven évüket betöltött nők és a hatvan évüket betöltött férfiak. A kegyelem kiterjed az előző rendelkezések alá nem eső, meghatározott tartamú szabadságvesztés büntetésre ítéltekre is, a velük szemben kiszabott szabadságvesztés büntetést egyhar- madával kell csökkenteni. Kegyelemben részesülnek a még be nem fizetett összeg erejéig azok, akiket a bíróság főbüntetésként pénzbüntetésre ítélt. Ha a főbüntetés a jelen törvényerejű rendelet értelmében kegyelem alá esik, a kegyelem kiterjed a kiszabott, de végre nem hajtott mellékbüntetésekre — ide értve a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetés még be nem hajtott részéi — is. Ez a kegyelem az ötezei forintot meg nem haladó pénz- büntetés teljes összegére, az ezt meghaladó pénzbüntetésnél pedig ötezer forint elengedésére terjed ki. Kegyelemben részesülnek a mellékbüntetésként közügyektői eltiltásra ítéltek közül azok, akik szabadságvesztés büntetésüket már kitöltötték, vagy a jelen törvényerejű rendelet alapján mentesülnek a büntetés alól, feltéve, hogy a közügyektől eltiltás tartama az öt évet nem haladta meg. A kegyelem kiterjed azokra is, akikkel szemben a bíróság a kiszabott szabadságvesztés büntetés, illetőleg a fő- vagy mellékbüntetésként kiszabott pénz- büntetés végrehajtását feltételesen felfüggesztette. A kegyelem kiterjed a jelen törvényerejű rendelet hatálybalépéséig elkövetett és jogerős ítélettel el nem bírált azokra a bűncselekményekre is, amelyek a jelen törvényerejű rendelet értelmében közkegyelem alá esnek. A rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon folyamatban lévő ügyekben az eljárást meg kell 'szüntetni, ha a bűncselekményre a törvény két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetést (javító-nevelő munkát) vagy pénzbüntetést állapít meg, továbbá, ha a terhelt, amennyiben nő, az ötven életévet, ha férfi, a hatvanadik életévét betöltötte, valamint, ha a terhelt fiatalkorú, vagy teherben lévő nő, vagy olyan anya, akinek tíz évnél fiatalabb gyermeke van. Egyéb folyamatban lévő ügyekben a bíróság a jelen törvényerejű rendelet rendelkezéseit a tárgyalás során a következő módon köteles alkalmazni: ha a bíróság azt állapítja meg, hogy a vádlottal szemben két évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés büntetést, javító-nevelő munkát, vagy főbüntetésként pénzbüntetést kell kiszabni, a büntetést kiszabja, egyben pedig megállapítja, hogy az elítélt a jelen törvényerejű rendelet alapján kegyelem alá esik és mentesül a büntetés alól, egyébként a bíróság a büntetést kiszabja és egyidejűleg megállapítja, hogy a kiszabott büntetés a közkegyelem gyakorlásáról szóló törvényerejű rendelet értelmében egyharmadával csökken. A rendelet értelmében mentesülnek a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól és büntetlen előéletűnek kell tekinteni azokat, akik büntetésüket a jelen törvényerejű rendelet hatályba lépéséig kitöltötték, vagy e törvényerejű rendelettel közkegyelemben részesülnek, feltéve, hogy a kiszabott szabadság- vesztés büntetés az öt évet nem haladta meg. A jelen törvényerejű rendeletét a katonai büntető eljárás alá vont személyeknél is alkalmazni kell, azzal az eltéréssel, hogy a katonai személyek szabadság- vesztésüknek felére részesülnek kegyelemben, A közkegyelem nem terjed ki azokra, akiket a bíróság háborús vagy népellenes bűntett, a népi demokratikus államrend vagy népköztársaság megdöntésére irányuló bűntett, továbbá hűtlenség vagy tiltott határátlépés bűntette, valamint gyilkosság, szándékos emberölés, rablás, vagy erőszakos nemi közösülés büntette miatt ítélt el, továbbá azokra, akiket a bíróság társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény miatt öt évet meghaladó szabadságvesztés büntetésre, vagy öt éven belül a társadalmi, vagy az állampolgárok tulajdona ellen elkövetett bűncselekményéért többízben elítélt, Ha jelen törvényerejű rendelet rendelkezései alapján közkegyelemben részesülő személy a rendelet hatályba lépésétcT számított két éven belül újabb bűncselekményt követ el, r kegyelem hatályát veszti és az ilyen személlyel szemben a kegyelem útján elengedett büntetést végre kell hajtani, A kegyelem kiterjed a kihá- gási eljárás alá vont, illetőleg a kihágási bíróság (pénzügyi hatóság, vámhatóság) által elítélt személyekre is, a folyamatban lévő kihágási ügyekben az eljárást meg kell szüntetni, a kihágást bíróságok által elítélt személyek pedig mentesülnek a végre nem hajtott bünleté ; alól. A jelen törvényerejű rendelet végrehajtásáról a belügyminiszter, a honvédelmi miniszter, a pénzügyminiszter, az igazságügyminiszter, a bel- és külkereskedelmi miniszter és a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze gondoskodik. (MTI) A minisztertanács határozata az internálás intézményének megszüntetéséről és a kitiltások feloldásáról Az alko'máoyban foglalt alapelvek megvalósítása, valamint a törvényesség fokozot. tabb érvényesítése érdekében a miniszteri anács az alábbiakat határozza: 1. A rendőrségi őrizet alá he. íyezés (internálás) intézménye megszűnik és az erre vonatkozó jogszabá yok hatályukat vesztik, 2. A minisztertanács utasítja a belügyminisztert a rendőrhatósági őrizet alá helyezéseket (internálásokat) legkésőbb az 1953, évi október hó 31. napjáig oldja fel és az internálótáborokat szüntesse meg. 3. A minisztertanács utasítja a belügyminisztert, hogy ai jelen minisztertanácsi határozat kihirdetéséig elrendelt kitiltásokat (kitelepítéseket) ugyancsak október hó 31. nap. jáig oldja fel. 1. Ez a határozat nem érinti az egyes városokban (községekben) való letelepedés enge* délyhez kötéséről szóló jog. Szabáyok hatályát. Az egyes városokban (községekben) való letelepedés engedélyhez kötéséről szóló jogszabályok azokra is alkalmazandók, akikkel szem. ben a kitiltást a jelen határozat értelmében fel kell oldani. (MTI) Az albán kormány átszervezése Tirana. (TASZSZ) Az ;;Albán Távirati Iroda jelentést közöl az Albán Munkapárt Központi Bizottsága p énumának, az Albán Népköztársaság Minisztertanácsának és az albán nemzetgyűlés elnöki tanács'ának július 23-i együttes ülésén hozott ha- tároza-okról. Az államapparátus központi adminisztratív szerveinek egyszerűsítése, kevésbbé költségessé tétele, az operatív és közvetlen vezetési lehetőségek to-1 vábbi megjavítása cé jáből határozatot hoztak a minisztertanács elnökségének megszüntetéséről és számos minisztérium összevonásáról. Az államigazgatás munkáját tíz minisztériumi között osztották fel. Ezenkívül a minksztertanáca mellett állami tervbizottság ép állami e lenőrzö bizottság ala. kult. Az utóbbit az ellenőrzési minisztérium helyett hozták létre. (MTI) A Világifjásági lalálkosó előtt JOLIOT-CURIE ÜZENETE A VIT RÉSZVEVŐIHEZ Frederic Joliót-Curie, a Békevilágtanács elnöke üzenetet küldött a IV.»Világifjúsági Találkozó részvevőinek. Az üzenetben Joliot-Curie sok sikert kíván a IV. VIT-nek. ÚJABB KÜLDÖTTSÉGEK ÉRKEZTEK BUKARESTBE kanadai, ausztráliai, ujzélandi, chilei, északafrikai, argentínai, brazíliai, transzjordániai, liba-« nőni, szíriai, bolíviai és olasz küldöttek vannak. VIT-en való részvételét. Ez kü-» Ionosén megnyilvánul abban« hogy rendkívül hosszadalmasa« járnak el az útlevelek kiadása-* tiál, vagy pedig kereken vissza-« utasítják az útlevél kiadását, megtagadtak az útleveleket a PAKISZTÁNI VIT-Kt)LDflTTEKTflL NEMZETKÖZI SZEMLE A washingtoni értekezlet és ami az imperialista „egységfront“ mögött áll Július 14-én véget ért Washingtonban Bidault francia külügyminiszter, Lord Salisbury brit külügyminiszterhelyettes és Dulles amerikai külügyminiszter öt napig tartó tanácskozása. A »Pravda« július 23-i számának »Miről tanúskodik a washingtoni értekezlet?« című vezércikke megállapítja, hogy »a három miniszter értekezlete nem vitte előbbre a nemzetközi viszonyok egyetlen égető kérdését sem.« Ez a tanácskozás nem is szolgálhatta a béke ügyét, mivel a washingtoni értekezlet szervezői a hidegháború fokozására irányuló imperialista egységfront kialakítását tűzték ki célként a három külügyminiszter találkozója elé. A washingtoni értekezlet cred- avényeit kommentáló nyugati iajtóhangokból azonban máris világosan kitűnik: az imperialista tábort marcangoló mély ellentéteken hajótörést szenvedett tz amerikai háborús köröknek az a kísérlete, hogy ezen az ' te- kezleten szilárd, szovjetellenes •nyugati egységfrontot« hozzanak létre. Noha Salisbury és Bidault — Dulles nyomására — úgyszólván minden lényeges kérdésben beadta derekát, Nagy-Britannia továbbra is tartózkodó álláspontot foglal el as európai hadsci reggel szemben és a három nyugati hatalom egyáltalán nincs egységes véleményen a Kínával szemben követendő politika tekintetében. Távolról sem sikerült felszámolni azokat a mély ellentéteket, amelyek az indokínai kérdésben jelentkeznek a francia gyarmatosítók és az őket kiszorítani igyekvő amerikai imperialisták között. Mélyreható nézeteltérések voltak az Egyesült Államok és partnerei között a négyhatalmi tárgyalások megtartásának ügyében is. Már Churchill angol miniszterelnök ismert beszéde is teljesen világossá tette, hogy az Egyesült Államok és egyik legfontosabb európai partnere Anglia, között komoly nézeteltérések vannak a legfontosabb nemzetközi kérdésekben. Nem sokkal a beszéd elhangzása után röppentették fel Washingtonban, ahol ellenségesen fogadták Churchill - nak az előzetes feltételek nélküli négyhatalmi találkozóra vonatkozó javaslatát — a bermudai háromhatalmi értekezlet gondolatát. Ennek nyilvánvaló célja az volt, hogy megkíséreljék elsimítani a nyugati hatalmak között fennálló ellentéteket s »egységfrontot« kovácsoljanak ki a Szovjetunióval szemben. Noha a bermudai értekezletet az amerikai kormány kezdeményezte, Washingtonban mégis megköpynycbbüléssél fogadták az értekezletnek újabb, bizonytalan időre történő elhalasztásáról szóló hírt. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a magyarázata azokban a megnövekedett nézeteltérésekben rejlik, amik miatt az amerikai vezető körök nem látták biztosítottnak, hogy a kormányfők találkozása útján sikerül nekik valamiféle »egységet« kierőszakolni. Ezért javasolták a kormányfők értekezlete helyett a három külügyminiszter összehívását és a nyugati partnerek közti vitás kérdések tisztázása szempontjából sokkal korlátozottabb célokat tűztek a tanácskozások elé. Ilyen mesterkedések után angol részről nyílt bizalmatlanság előzte meg a washingtoni értekezlettel kapcsolatos amerikai terveket. A »Sunday Times« c. angol konzervatív lap rámutatott, hogy »Ez nem az egyenlő felek értekezlete lesz cs hogy az otthon ülő házigazda következetesen faggatni fogja a hozzá érkező két ügyfelét.« A félhivatalos és konzervatív angol és francia politikai köröknek c jogos bizalmatlanságát az értekezlet lefolyása teljes mértékben igazolta. Dullcs ugyanis minden rendelkezésére álló eszközt felhasznált — az ígérgetéstől kezdve a zsarolásig — hogy Angliát és Franciaországot tevékeny részvételre bírja a denn« kratikus tábor ellen irányuló amerikai provokációs kalandokba, » Különösen erős nyomást fejlett ki Dulles angol és francia kollégáira annak érdekébe u, hogy ejtsék el a négyhatalmi találkozó összehívására vonatkozó követelésüket. Noha ebben a kérdésben — mint a »Reuter« washingtoni jelentése megállapította, — »Nyilvánvaló nézeteltérések állnak fenn« az Egyesült Államok és partnemi között, Dullesnek bizonyos mértékig itt is sikerült elérni célját. Amint a »Pravda« vezércikke mondja: »Anglia és Franciaország képviselői az Egyesült Államok nyomásának hatásara visszaléptek a négy kormányfő közös tárgyalásának gondolatától s ez egy lépés visszafelé ahhoz a javaslathoz képest, amelyet azelőtt Churchill terjesztett elő és amelyet támogatott Anglia és Franciaország közvéleménye.« Emellett a »Pravda« vezércikke megállapítja, hogy »Ez a közlemény kísérletet tesz a négyhatalmi értekezlet feladatainak zsugorítására, az értekezletet csupán néhány, Németországra és Ausztriára vonatkozó kérdésre korlátozza.« Ez szintén visszalépést jelent Churchill javaslatához képest. Az értekezletről kiadott záró közlemény minden megállapítása azt bizonyítja, hogy annak szerzői figyelmen kívül hagyták a békére vágyó emberiség legégetőbb követelését a nemzetközi feszültség enyhítésének problémáját. Ebben a torz felfogásban született meg az a javaslat Is, amely a négy hatalom külügyminisztereinek találkozóját irányozza elő. Az erre vonatkozó javaslat távolról sem az egységes békeszerető Németország mielőbbi megteremtéséi tartja szem előtt, hanem éppen ellenkezőleg, egyenesen arra irányul, hogy a nyugat németor- szági választások időpontja előtt segítse kihúzni Adenauer szekerét a kátyúból, amibe kalandor háborús politikája miatt jutott, Kudarcra van kárhoztatva azonban a washingtoni záróközlemény megszövegezőinek az a terve, hogy ilymődon csúfot űr.« zenek a népek i'szinte békevá- gyából. Angliában és Francia-* országban hatalmas felháborodás fogadta a három külügyini- niszter »siralmas döntését«, amely — mint a londoni »Daily Mirror« írja — kancsal, egyoldalúan beállított találkozót helyez kilátásba és »amelynek feltételeit előre megszabták a» egymással összecimboráló nyugati hatalmak.« »... A washingtoni konferencia — állapítja meg ezek után joggal az »Evening Standard« c, konzervatív angol lap — semmivel sem erősílette a világ reményét a tartós békét illetően. Remélni kell, hogy a közlemény nem az utolsó szó: hogy az a nyugati politika tévedését jelzi, « nem pedig annak sírfelirata.« Egészen bizonyos, hogy a béke kérdésében az utolsó szót a népek mondják ki, s a népek mind hatalmasabban megnyilvánuló békeakarata szétzúzhatja a háborús politika továbbfolytatását célzó imperialista »egységfrontokat«. Ezt a tényt még az újabb provokációs kalandok tervét szövögető amerikai imperialista köröknek is tudomásul kell venniük előbb vagy. utóbb. (MTI) Terracini kommunista szenátor tiltakozott az olasz külügyminisztériumban az ellen, hogy az illetékes kormányhatóságok szabotálják az ifjúságnak a IV. AZ OLASZ HATÓSÁGOK SZABOTÁLNI AKARJAK AZ OLASZ FIATALOK RÉSZVÉTELÉT A VIT-EN Szerdán újabb küldöttségek érkeztek Bukarestbe a világifjúsági kongresszusra és a VIT- re. Az érkezők között amerikai, A »Pakistan Times« közli, I hogy a pakisztáni kormány meg- | tagadta a VIT-re utazó küldőt* tektől az útleveleket, (MTI)
