Bácskiskunmegyei Népújság, 1950. június (5. évfolyam, 46-68. szám)

1950-06-23 / 62. szám

Leplezzük le a klerikális reakció aknamunkáját termelőcsoportjainkban Termelőszövetkezeti csoport­jaink legégetőbb problémája a munkaszervezés kérdése. A munkaversenyt mindaddig nem lehet sikerre vinni, míg nem teremtünk szilárd mun­kaszervezetet a csoportjaink­ban. Több megyei termelőszö­vetkezetnél munkaerőhiány van, ez részben annak a kö­vetkezménye, hogy a munkát nem szervezték meg helyesen. A kulákság és a klerikális re­akció észrevette ezt a problé­mát és nem egy csoport ellen megindította a támadást. Fő­törekvése az, hogy meglazítsa a munkafegyelmet. Ezt az egyházi reakció részben a rémhírek ügyes elhelyezésé­vel igyekszik elérni. A kulá- kok a rémhírek terjesztése mellett a reakciós papok ta­nácsára, mint napszámosokat csalják magukhoz a termelő­szövetkezeti csoportok tagjait és ilyenkor nem fáznak attól sem, hogy a rendeletben elő­írt munkabérnél sok esetben magasabb bért fizessenek. Páhi községben Kiss Balázs plébános mostanában este is tart misét. Ezt eddig nem tar­totta szükségesnek. Host ar­ra hivatkozik, hogy nappal dolgoznak az emberek és nem érnek rá a templomba járni. A plébános nyilván arra gon­dol, hogyha nem volna esti mise, akkor a dolgozók, szük­ség esetén nemcsak 7-ig, ha nem 8 óráig is dolgozhatná­nak. Tázlár és Bocsa községben az egyházi reakció azt a rém hírt terjeszti, hogy „biztosan kitör a háború. A közeljövő­ben már jönnek az amerikai­ak. Azért senki ne lépjen be a termelőszövetkezeti csopor­tokba. A háború küszöbön van, azért sürgetik a kom­munisták az aratás-cséplést, mert szeretnék biztonságba helyezni a gabonát.’“ Dolgozó parasztságunk a népnevelők felvilágosító munkája során azonban már tudja, hogy min­den szorgos és rendes gazdá­nak a kötelessége, hogy egész évi munkájának gyümölcsét minél hamarabb biztonságban érezze. Ha ez így van minden egyes gazdánál, akkor ez fo­kozottabb mértékben áll egész népünk gazdaságára, mert ez minden dolgozónak az érdeke. Kiskőrösön az egyház kul- turházában még néhány nő­nappal azelőtt csak kultures- téket tartottak. A közelmúlt­ban itt bevezették az isten­tiszteletet. Az egyházi reak­ciónak az a célja, hogy az ifjúságot, amely kultu.-báz- ban szívesebben jelenik meg, mint a templomban, teljesen megfertőzze reakciós eszméi­vel. Amint hírlik, a gyereke­ket cukorkával és sütr-mény- nyel csalják be a papok a kultyrházban tartott misére. Tagdi községben még a kocsmákat is Igyekszik az egyházi reakció a saját célja érdekében felhasználni. Az egyik kocsma ablakában ki­tették a felírást, hogy ^va­sárnap istentisztelet’*. Bócsa községben az egyházi reakció azt a hírt terjesztette, hogy Akasztó községben a ta­nítónő arra tanította a gyer­mekeket, „hogy nincs Jézus, tehát nem ő hozza karácsony­kor a gyermekeknek az aján dékof, Az elmúlt héten Jézus liirtelen mecieletxt az ískolá ban és a tanítónő azonnal meghalt az ijedtségtől.’“ Ez­zel az ostoba rémhírrel az egyházi reakció azt célozza, hogy zavart keltsen a dolgo­zók sorában, hogy a munka lendülete megtorpanjon. A klerikális reakciónak si­került Kecelén a „Béke’1 ter­melőcsoport tagjait a temp- lombajárók közé beszervezni. A csoport egynéhány tagja rendszeresen jár misére. Ami­kor ezek miséről hazajönnek, azt hangoztatják, hogy nem érdemes dolgozni, mert úgyis hamarosan megváltozik a helyzet. Jönnek az angolok. Érdekes; Kecelre az angolo­kat, másutt pedig az ameri­kaiakat várják. A csoport egyes tagjai annyira a reak­ció befolyása alatt állnak, hogy vasárnap délelőtt a leg­sürgősebb ügyekben sem haj­landók értekezletet tartani. Azt mondják, misére kell menni. Ugyancsak a misére járó tagok híresztelik, hogy „cséplés után azonnal be kell szolgáltatni az összes gabo­nát és valószínűleg még a fejadagot sem hagyják meg.’“ Közben persze hallgatnak ar­ról, hogy a kormány rendele­tileg biztosította a fejadagot, amely ugyanannyi, mint ta­valy volt. A fenti esetek bizonyítják, hogy megyénkben a klerikális reakció egyrészt a termelőszö­vetkezeti csoportokban, más­részt a dolgozó parasztok kö­zött fejt ki aknamunkát. A klerikális reakció most azt célozza, hogy ellenséges tevé­kenységével megakadályozza gabonatermésünk betakarítá­sát a reakciós papok lépten- nyomon kifejezik, hogy né­pünk ellenségei és az ameri­kai atombombagyárosok cél­jait szolgálják. Ezek kire­kesztik magukat a békéért küzdő magyar dolgozók nagy és egységes közösségéből és szócsöveivé váltak mindazok­nak, akiknek egyetlen remény­sége a harmadik világháború, a nyugati imperialisták fegy­veres segítsége, az atombom­ba. Volt horthysta százados aknamunfiája a kiskunhalasi építkezésnél Annak ellenére, hogy a dol­gozók felfigyeltek már a kis­kunhalasi dohánygyári épít­kezéseknél egymástkövető hi­bákra és már nem hiszik azt, — bármennyire is akarja ve­lük elhitetni a reakció, — hogy ezek a hibák a véletlen müvei, a telep pártszervezete még csak ígéretet tett a hi­bák forrásának felszámolá­sára, egyebet nem. Nem ve­szik észre, hogy a reakció be­fészkelte magát. Hogy a múlt rezsim zászlós és százados urai nem véletlenül vannak ott. Nem véletlen, hogy a százados úr, ahelyett, hogy a darabbérezést és a munka­lapokat intézné, egész nap keresztbetett lábakkal, fen- sőbbséges ábrázattal ül bent az irodán és egész tevékeny­sége abban merül ki, hogy miközben egyik cigarettát a másik után szívja el, a rek­lamációkat megkockáztató munkásokat a lehető leggo­rombább szavakkal dobja ki az irodából. A halasi kirendeltség központi pártszervezete meg­indította a sztahánov-mozgal- mat. A dolgozók kérésére Budapestről hoztak le az építésekhez egy sztahánovis- tát. Mindjárt az első munka­napon csatlakoztak hárman a mozgalomhoz. Letovics elv- társ, a budapesti sztaháno- vista az első napon a szovjet építészektől tanult munka- módszerével két és fél köb­méter fal helyett 15 köbmé­tert húzott fel. Szívesen ma­gyarázza meg a sztaháno- vista jelölteknek, hogyan kell a falat gyorsan és jól emelni. így aztán Szőnyi Já­nos kőműves hat, Gál Ferenc kettő, Buzek István kilenc köbméter falat húzott fel 8 órai munkaidő alatt. Az első délután a munkaidő letelté­vel újabb négy kőműves je­lentkezett a sztahánovista kő­művesek közé. így azután a százados urat és kompániáját nagyon bosz- szantja. hogy csődöt mondott agitációs tudományuk. Min­dent megtettek, hogy megaka­dályozzák a sztahánovisták munkáját. Meg akarták utal­tatni őket a dolgozókkal. Ez nem sikerült, s most máskép próbálkoznak. Olyankor, ami­kor a legtöbb dolgozó ve­szi körül a sztahánovistá- kat, úgy tesznek, mintha őket is nagyon érdekelné és ők is a dolgozók közé furakodnak, bírálgatják, ócsárolják a sztahánovisták munkáját. így volt ez az első napon is. Vagy húsz dolgozó vette körül az új módszerrel dolgozó kőmű­veseket, mikor megjelent Leihtner anyagellátó. Megállt a kőművesek mellett és nagy kárörömmel szemlélte, hogy sikerült megnehezíteni a szta­hánovista kőműves munká­ját azzal, hogy gyönge, gya­korlatlan segédmunkást ad­tak melléje. Ilyen és ehhez hasonló módon igyekszenek meggá­tolni a munkát. Elnézik, sőt azzal, hogy a munkalapokat nem adják ki idejében — elő­segítik azt, hogy a Csapi­brigád és még egynéhány igen alacsony százalékot el­ért egyén naphosszat a ba­rackfák alatt heverjen, — utána pedig kulákbarátaikkal hetekig híresztelik, hogy mi­lyen rossz a darabbérezés. A helyi pártszervezetnek kellene ezeket a hibákat nem­csak észrevenni, de a legrö­videbb időn belül segíteni is rajta. Nem helyes, az, hogy minden munkának az elinté­zését a főépítkezés párttit­kárától, Sándor elvtárstól várják. A dohánygyári telep párttitkára maga sem tudta, hogy mi a feladata annak, aki felelős mindenért, ami az üzemben történik. De ugyan­így felelősséggel tartozik a nemrég választott üzemi Bi­zottság is. Az építkezés mun­káját gátló elemeket el kell távolítani az üzemből és olyanokkal kell helyettesíte­ni, akik valóban szívvel lé lekkel a nép érdekeit nézik a legfőbb érdeknek. A Szovjetunió déli részén már javában folyik az aratás A végeláthatatlan kothózmezőkön kiváló termés ígérkezik. A szov­jet kormány és a Párt gondoskodása folytán mind nagyobb mér­tékben látják el a kolhozokat, gép- és traktorállomásokat a leg­korszerűbb mezőgazdasági gépekkel. Ilyen például a inagáujáró kombájn (lásd képünkön), amely cgyidőben vágja és csépli a ga­bonaféléket. A szovjet példa nyomán ma már Magyarországon is megindult a magánján) kombájnok gyártása. Cséplés az ukrajnai „Október vívmánya“ kolhozban. A szovjet mezőgazdaságban egyre szélesebb alkalmazást nyer a villamosáram alkalmazása. Sok területen ma már villany-traktorok dolgoznak a kolhózmczőkün. A fenti képünkön látható, hogy a cséplés itt villa­mosáram segítségével történik. A kecskeméti „Dózsa“ fermelőcsopovt asszonyai csatlakoztak Szen’e Mihá.yns versenyfelhívásához Szénié Mihályné, a kalymárl termelőcsoport női munkacsapa­tának vezetője szocialista versenyre hívta a megye asszonyait a nö­vényápolás és a betakarítás munkálataira. A felhívás még az első napon lelkes visszhangra talált a kecskeméti „Dózsa“ csoportban. A csoport asszonyai egyöntetű elhatározással csatlakoztak a verseny­hez. — Szabad aratásunknak legszebbike az idei — írják a csoporl asszonyai. — Nemcsak azért, meri ilyen gazdag termést soha nem vágott a mi kaszánk, hanem mert beigazolódott Pártunk szava, amikor megmutatta nekünk a felemelkedés egyetlen helyes útját, a szövetkezést. Összeforrott közös munkánk bőséges jutalma az idei aratás. Ebből a munkából mi asszonyok példamutatóan ki akarjuk venni részünket, ezért vállaljuk, hogy a kalymárl asszonytárs fel­hívását csoportunk minden asszonytagja elfogadja és teljesíti. A kecskeméti ,,I)ózsa“ terinelőcsoportban nem is olyan régen egy szavuk sem volt az aszonyoknak. A Párt. Rákosi elviárs beszéde nyitotta meg előttük is az érvényesülés útját és az azóta eltelt idő alatt az asszonyok megmutatták, hogy jelenlétükre, munkájukra építeni lehet. Jó munkájuk sokban hozzájárult ahhoz, hogy a meg­erősödött csoport iiagyiilemü fejlődésnek Indult és az elsők közölt vált önálló lermelőszövelkezctlé. A csoport asszonyai most a versenyfelhíváshoz való csatlako­zással ismét bebizonyították, hogy a munka frontján éppoly lelke­sedéssel vállalják a szocializmus építésének feladatait, mint a I férfiak. A tataházi egyéni parasztok példát vesznek a termelőcsoportról Tataháza dolgozó parasztsá­ga serényen végzi a növény­ápolási munkákat. A „Petőfi’* termelőcsoport Brigádjai kö zül kiemelkedő jó munkát vég­zett a cukorrépakapálásnál Borsodi Pál brigádja 250 szá­zalékkal, Szebellédi Nándor brigádja 173 százalékkal. Bab­kapálásban a Szebellédi bri­gád 175, a Borsodi brigád 152 százalékos teljesítményt 4rt el. Egyéni versenyben Fodor István 300, Lehóczki Károly 298, Buda Antal 295, Borsodi József 210 és Oláh Margit 196 százalékot teljesített a cukorrépa tolókapálásában. A termelőcsoportok jó pél­dáján az egyéni dolgozó pa­rasztság is nekilendült. Ki­emelkedő munkát végzett Ke­resztes Mátyás, Voverka La­jos, Markó Márton é* Deák Faceac.

Next

/
Oldalképek
Tartalom