Délpestmegyei Népújság, 1949. június (3. évfolyam, 23-26. szám)

1949-06-05 / 23. szám

1949. június 5.

DC'ipestniegyei Népújság

5

PlMihaversciiQben Készül az aratásra cscplésre Dclpcsluicgec üoiaozó parasztsága

Alig egy hónap választ már el csak 'bennünket a nagy munka megkezdésétől, a kenyérgabona betakarításától. A tnagvar nép soha nem készült még eny- nyire fel ennek a munkának elvégzésére, mint ez évben. Ez érthető is.

Négy évvel ezelőtt, a háború okozta ^-rombolások újjáépítésére hirdetett mun- kaversenyt az ipari munkásság. Ma a mindennapi kenyér biztosítására, a háborús jegyrendszer végleges megszüntetéséért mégy munkába a magyar parasztság.

Aki az idei rendkívül biztató terméskilátásokat csak az eddigi éveknél ki- -adósabb csapadéknak tulajdonítja, a: csak az érem egyik — kevésbé döntő — oldalát látja. Rendkívül, biztató terméski álások dolgozó parasztságunk kiváló munkáját dicsérik és azt a hatalmas segítséget, amelyet a falu dolgozói •a munkásosztály részéről gépek formájában kaptak. A mezőigazdasági igazgatóságoknak a kapások rekordterméséről szóló adatai mögött lehetetlen nem meglátni a_Jól végzett őszi mélyszántás

döntő hatását. Nem lehet lebecsülni a mezőgazdasági gépállomások jelentőségéi, melyek a dolgozó kisparasztok ezreinek teLték lehetővé az őszi mélyszántás időben való elvégzését.

De még ez sem minden: A remé- nyeklH kecsegtető terniésbeíakaritás előfeltételeinek megteremtésében ott van — és nem-te kis súllyal — a munká osztály lendülete, példája, mely a hároméves terv érdekében dolgózó parasztságunkat is magával ragadja. Eshetne az eső, hla a versenyben átló állami gazdaságok, termelőszövetkezete f ö Irim i ve s sz övét ke z e te le. falvak és .dűlök versenyző parasztjai nem végeztéi volna ei gondosan a szeleklorozást, nem adták volna meg a földnek a kellő műtrágyázást, nem irtanák kettőzött szorgalommal a gyomot és tartó* si.anák kapálással a leesett csapadék hálását. A mezőgazdasági igazgatóságok adatai hároméves tervünk mezőgazda- sági vonatkozásainak túlteljesítést öl beszélnek és — a fokozódó versenymozgalma', a mélyülő, öntudatosodó versenyszellemei dicsérik.

J

Négyszer kapálunk

Pilisen és' Sándorf alván egy-egy dűlő minden dolgozó parasztja összefogott. Szerelnénk, ha a község többi dűlőjének dolgozó parasztjai is versenyezve fokoznák a termelési — mondja a dűlő- gyűlésen hozott határozatuk, — mert 'ebben a versenyben kétszer is nyerünk. ’Először akkor, amikor nagyobb terelést takarítunk be és ezzel erősödünk, knásodszor meg, mikor a mi népi állatnunk jutalmaz és kihint el bennünket.

De hogy az ilyen versenyző gazdák nemcsak általánosságban beszélnek a több és jobb termésről', a megerősödésről. hanem tudják, hogy mit kell tenni •érte, arra legyen igazolás a bajiak és a bagotasanciak példája. Az egyik baji dolgozó paraszt igy büszkélkedett a nála járt népnevelőnknek: »A dűlőnkben lévő 30 hold kukoricát mi háromszori kapálás helyett négyszer

kapáljuk. A kapálást öt nappal előbb be is fejezzük, ntirtí a szomszéd dűlő. Ezért a dűlőben lévő négy Lókapán kívül még egy lókapát bérbeveszünk a szövetkéz ttől.

A bagólasanciak nemrégiben ezt jelentették: »A dűlőnkben lévő 46 kát. hold búzát 10 nap alatt learatjuk. Az aratást viaszérésben megkezdjük és egy nappal előbb befejezzük, mint a szomszédok. A betakarítást öl nap alatt bevégezzük, a dűlőn belül a jógátokat megszervezzük és egy nappal előbb végzünk, iránt a c szomszéd dűlő gazdái

A másik bagolasanci dűlő versenyző gazdáinak legutóbbi értekezletén hozták az a'ábbi határozatot: »A 46 kát. hold tarlót aratás után 12 nappal lebuk'at- juk. Erre a szövetkezeten keresztül előre leigényeljük a gépállomás traktorát.«

szédai.

Tovább megyünk. Elmondja, nogy paradicsomra vannak leszerződve és remélik, hogy jó termés tesz.

A szántóföldek között mindenfelé kis fiatal gyümölcsöst látni. Saját jó- szántukból ültették. Gsszegyüjtögelett pénzecskéjüket nem viszik a kocsmába, gyümölcsfát vesznék, csemetét nevelnek. így lesz édeakerl a sivatagnól.

(tt néhány jó példát ragadtunk ki, a felsorolást azonban sokáig folytathatnánk. Eünek ellenére mégis azt kell mondanunk, hogy az igazán eredményes, a vártnál nagyobb hozamot hozó

termelési verseny nem terjed túl a leg- öntudatosabbak rétegén.

Nem egyformán érdeke talán a dolgozó parasztságnak általában a nagyobb terméshozam, ag olcsóbb termelés? Hiány volt tatán a versenyfelhívásokban? Távolról sem erről van szó. Hogy a dolgozó parasztságunk egy emberként ált az egész népünk felemelkedéséi szolgáló terv mellett, azt a választások igazolták. A kihívásoktól pedig nem is olyan rég, még hangos volt a rádió és tarkálloítak tíz újságok. Másul! a baj. Elsősorban ott, hogy azok, akik ezeket a kihívásokat megfogalmazták. dülőfelelősök, népbizottsági tagok', gazdajegyzők és nem egy esetben a DÉ- EOSz versenytitkárai, nem az érdekelt gazdákkal folytatott előzetes megbeszélés alapján tették miéig a kihívást, vagy írták meg a csatlakozó levelet.

Tábla van, de verseny nincs

’• Lepsény község két végére táblát akasztottak ugyan, amely azt hirdeti: »A község minden gazdája versenyben áll« — de a verseny nem folyik. A verseny lényegének tudatosítása, az egy-egv gazdára hárult tennivaló ismertetése sok helyen elmaradt. így aztán sokhelyütt közigazgatási. vonalra csúszott a verseny irányítása, helyesebben a nemlétező versenye.

Nem kisebb mulasztás terheli azonban cjem egy helyen a dülőfelelősöket sem. Fegyverneken a dülőfelelőst már Mlü’őbiz osnak« hívják. Kisigmándon az újpusztai dűlőn, a dűlő felelős, egyenesed. »’dűlő parancsnoknak« szóllittatja magát. Ezek a dülőfdelősök, afféle régi rossz értelemben veit »kincstári« ínadat na k veszik megbízatásukat. Nem azzal foglalkoznak, hogy a dűlő gazdáit fetvi ágosiisák, együtt határozzák meg a szükséges tennivalókat a jobb és ol- ■ esőbb termelés érdekében és a kutak

elleni harcra, hanem éppen ellenkezőleg, valami .botosispán figuráivá válnak a pusztának, a falunak.

: Mi hát a feladat? Megteremteni az együttműködést a Népi Bizottság, a DÉFOSz, a Mezőgazdasági Igazgatóság és a gépállomások között. Kézbefogní és Jrányilani a dülőfelelősök munkája!, megtartani a dülőértekezleieket, bevezetni a közös megbeszélést, az együttes elhatározást és még a nyomát is eltüntetni a parancsolgatásnak. Az eredményes felvilágosító munkán, a jó szervezésen múlik minden. Népnevelőink, akiket a Tafuba visszavárnak, adják meg' ^ támogatásit a DÉFOSz szer* vezeteinek, a dűlő-biztosoknak. Legyenek a felvilágosító munkában segítségükre. Nem kétséges, hogy a termelési verseny még inkább kiterebélyesedik, szívesen vesz benne részt minden dolgozó paraszt és tovább növelhetjük terméseredményeinket.

Vita a terménybegyűjtési rendeletről

Nem akarnak alulmaradni a félegyházi gépállomás dolgozói

A DEFOSz-ban most készítik elő az ■aratási szerződéseket. Ez évben csak az lesz arató-részes, akinek valóban a szakmája. A cséplőgépeket is kijuvi- tották már mindenütt. Ez évben biztos nem fognak olyan gépek csépelni, melyek nem megfelelőek. Nem engedhetjük tneg azt az állásfoglalást, melyet ezelőtt tettek a tulajdonosok, gépészek: »rá érünk javítani az asztagok között is«.

A munkavers envbe n való munka alapja a több keresetnek is. mert igy a csépelte tők megismerik melyik gép melyik csoport végez jobb munkát és természetes, hogy azzal fognak csépet- íetni.

A félegyházi gépállomás dolgozói sem akarnak alul maradni ebben a nemes küzdelemben. A téglagyári telepen és a Pázmány utcai javító műhelyben serény kezek javítják ki a legkisebb hibákat is.

I — x^\z címűit évben a szövetkezet gépei nyerték meg az első dijat a megyében — mondja Bujtás elvtárs, a gépállomás vezetője. — Ez évben sem akarunk lemaradni. Miután a termés betakarítása fontos nemzetgazdasági kérdés, mi, a gépállomás dolgozói, be fogjuk bizonyítani, hogy olyan eredményt fogunk elérni, mely méltó a gépállomás hírnevéhez.

Varázsszer Mátkán

! Ha a kerékpárom nem sülyedt volna minduntalan a homokba, el sem hittem volna, hogy a matkói homoksivatagban járok. Az út két oldalán gyönyörű rozstáblák váltakoztak tengeri, répa, borsótáblákkal.

A puszlafelelős büszkén mutogatja. Megkérdezem, hogy milyen varázsszert használtak, hogy ezt a rossz homokot igy megtudták változtatni?

— Nem használtunk varázsszert — íelete, — esak tudjuk, hogy érdemes

dolgozni és igyekszünk minél többet és minél jobbat termelni!

— És hogyan érik el a (nagyobb (.eredményeket? — kérdenem.

— Versenyezünk — feleli a pusztafelelős — mindenki igyekszik a legnagyobb eredményt elérni, hiszen nagy kitüntetés a legjobb dűlőnek lenni. Dm nem zárkóznak e'l egymástól, segítik egymást amennyire csak lehet. Az egyik dűlőben például csak -egy ló van, de az az egy ló mindenkié. Valaki nem lúd bekapálni, beteg vagy nem ér rá, nem kell aggódnia, elvégzik a szómA földművelésügyi miniszter rendelettel szabályozta az 1949—50. gazdasági évre vonatkozó terménybegyüjtést. .4 rendelet szerint terménybeadásra csak az a gazdálkodó köteles, akinek szántóterülete .az 5 kataszteri holdat meghaladja.

A terménybeadási kötelezettség azokra vonatkozik, akik a mezőgazdasági művelés alatt álló földterületen ténylegesen gazdálkodnak. A beadási kötelezettség megállapítása lényegében úgy történik, mint tavaly. Ennek megfelelően a dolgozók kötelezettségei is változatlanok. Emelkedés ‘csupán a 25 holdon felüli birtokosoknál van.

»1 beadásra alkalmas termények a következők: búza, rozs, kétszeres, ‘árpa. zab, napraforgómag, kukorica, rizs, bab és lení-se. A gazdálkodónak joga van kényé: gabonaterméséből a háztartási és gazdasági szükségletének fedezésére szo’gáló mennyiséget visszatartani.

A termelőszövetkezeti •csoportok tagjai kedvezményben részesülnek.

ttólgozó parasztságunk nagy érdeklődéssel várta és megnyugvással vette tudomásul a rendeletét. A DÉFOSz-ba.n nagy vita volt már kedden a rendelet körül.

Pesir István félegyházi DÉFOSz titkár örömmel állapította meg, hogy a kormányzatunk ezzel a rendelettel ismét bebizonyította azt, hogy segítségére van a kis- és középparasztságnak és a terheket jogosan a nagyok vállaira helyezi.

Mi a véleménye Horváth István új gazdának -a megjelent rendeletről ?

! — Nekem 10 hold juttatott földem van Pákán — mondja. — A beszolgáltatás teljesítése minden becsületes embernek első kötelessége. Mi ezzel nem csak az ellátatlanok kenyerét biztosítjuk, hanem az ipari munkásság által hozott áldozatot is megháláljuk.

Szabó András 14 holdas gazdálkodó hozzá fűzi:

/ — Én magam is dolgozó paraszt- ember vagyok. Mindennap a családdal együtt végeztük a szükséges munkát. A megjelent rendelet igazságosan osztja el a beszolgáltatást.

Lebukott a tőkés — fellendül a gyár

A gazdasági rendőrség vizsgálatot tartól,! a Schiffer cipőgyárban és megálla- pi oda, hogy különböző visszaéléseket követelt el Székely Zoltán, a gyár vezetője és társtulajdonosa. A gyárnak csak tipuscipőt lett volna szabad ké- szi eni, erre utalta ki a bőid a Bőripari Központ. Székely Zoltán viszont a kiutalt jó minőségű bőrökből magánrendelésekre mérték után készíttetett cipőket, amit drágán adott el, viszont a fipustípőkhöz selejtes anyagot használt fel. Ezzel és egyéb manipulációival veszélyeztette a közellátást és szabotálta a hároméves tervet. Az ügyészség elrendelte előzetes letartóztatását.

A Schiffer-gyár munkásai nagy örömmel vették tudomásul, hogy megszabadultak a tőkéstől és remélik, hogy g gyárat államosítják és igy munkájuk eredményét nem a kizsákmányoló sajátítja ki, hanem a dolgozó nép élvezi a jövőben.

Egyik munkásnő igy ‘ nyilatkozott:

— A naptár 1949-et mutat, de erről a fontos tényről elfelejtkeznek a tőkés, kizsákmányoló urak és nem gondoljak ' arra, hogy a Magyar Dolgozók Pártja és a Szakszervezet éberen őrködik és nem felejtkezik cl arról, hogy a proletárdiktatúra nemcsak jogokat, de kötelességeket i,s rá a dolgozókra. A Schiffer cipőgyárban is azt gondolta Székely Zollán úr, hogy 1943-ban megállt az idő és még most is úgy dolgoztathat és úgy termeltethet, ahogy azt az ő zsebe, a fenek ellen zsebe megkívánja. De csuk addig lehette meg, amíg új üzemi bizottsága nem "lett a dolgozóknak és a választások lendületes munkája befejeződött.

A gyár egyik jó munkása a következőket mondta:

— Az összes bőripari dolgozók munkaversenyben, minden erejükkel azon igyekeznek, hogy a dolgozóknak mennél jobb, minél tartósabb, olcsóbb és több tipuscipőt adjanak. A múltat visz- szasiró tőkésnek természetesen ez nem lehetett az érdeke. Az, hogy szabotálta a tervet és nem azt gyártatott a kiutalt anyagból, nagy bűn, de ennél sokkal tpagyobb az, hogy a típus cipőbe kiutalt jó minőségű disznóbőrbélést nem használta fel, hanem helyette hulladék

hasítás bőröket dolgoztatott lie, a megtakarított jó disznóbőrbélést pedig gyermekszandál felsőbőrnek használta el. A bűnök hosszú sora következik még és ezekre a bűnökre a dolgozók érdekét védő bíróság megfelelő választ jog adni.

A bőripari igazgatóság szakértői megszemlélték a gyárai és úgy találták, hogy berendezése modern, tehát a jövőben több rendelést kaphat és teljesíthet. Békében a gyárban 300 munkás dolgozott, a felszabadulás óta azonban Székely Zoltán csak 60—80 munkást foglalkoztatott. Ezért nem államosították a Schiffer-gyárat, a miikor a száznál több munkást foglalkoztató üzemeket köztulajdonba vették.

A vizsgálat alatt a gyár egy napig sem szünetelt, az üzemi bizottság intézi az ügyeket, amig vállalatvezetőt nem neveznek ki. Bíznak a fellendülésben. A dolgozók lelkesedését a felszabadult- ság érzése kelti, rendkívül nagy igyekezettel végzik munkájukat. Most látják kézzelfogható valóságnak, amit Rákosi elvtárs mondott: »Az urak.országából, a dolgozók hazája lett«. ,