A Budapesti Műszaki Egyetem Évkönyve 1974-1975
Nyugállományba vonultak
A tanszék dolgozói segítőkész és pozitív emberi tulajdonságai miatt igen kedvelték. Nyugállományba vonulása után továbbra is tevékenyen vesz részt a tanszék tudományos munkájában. Dr. Jánki Kálmán 1908-ban született egy erdélyi kis bányásztelepen, Cerecelen. Bányászcsaládból származott. Matematika-fizika szakos középiskolai tanári diplomáját 1931-ben szerezte meg a Budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Először egy magániskolában, majd 1932—1950-ig a Kandó Kálmán Villamosipari Technikumban tanított. 1950— 1953-ig a Budapesti Műszaki Tanárképző Intézet intézeti tanára volt. 1953— 1954-ig tartozott a Budapesti Műszaki Egyetem kötelékébe. 1974 őszén ment nyugdíjba. Az ifjúság határtalan szeretete mellett állandóan képezte magát. Jegyzetei, könyvei, tudományos dolgozatai jelentek meg, nyelveket tanult. 1967—69-ben a Mexicói Állami Egyetemen tanított mint UNESCO alkalmazott, és így növelte a magyar matematika oktatás nemzetközi hírnevét. Tudományszere- tetére jellemző, hogy az utóbbi időben a számológépek programozását sajátította el, különösen a FORTRAN nyelv érdekelte. Ebből a tárgykörből fakultatív előadást is hirdetett. Nyelvtudását - különösen a spanyolt — felhasználva külön konzultációkat tartott az egyetemre járó latinamerikaí (kubai, bolíviai stb.) hallgatóknak. Minden tanszéki közös munkából részt' vállalt, nem volt olyan munka, akár konzultáció, akár írásbeli javítás, akár vizsgáztatás vagy valamilyen kimutatás készítése, amit nem vállalt volna nagy lelkesedéssel. Közösségi megmozdulásokból is kivette részét, kirándulásokat szervezett, klub-esten előadást tartott mexikói élményeiről. Sok éven át volt a tanszék szakszervezeti bizalmija és mint ilyen, fáradhatatlanul képviselte mind az egész tanszék ügyét, mind az egyes hozzáforduló dolgozók ügyes-bajos dolgait. Nem nyugodott addig, amíg a hozzáfordulók kéréseit — tőle telhetőén — el nem intézete. Munkatársait tisztelte, becsülte, és azok szeretetétől és jókívánságaitól övezve mept nyugdíjba. Dr. Jurek Aurél egyetemi tanár Sopronban született 1904-ben. Itt végezte elemi- és középiskoláit, érettségizett a Széchenyi Reálgimnáziumban, 1922-ben. Egyetemi tanulmányait az akkori Bánya- és Erdőmérnöki Főiskolán kezdte meg, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, ahol 1928-ban gépészmérnöki diplomát szerzett. A műszaki tudományok kandidátusa fokozatot 1952-ben nyerte el. Az egyetem elvégzése után Pestre került, ahol 1 évig egy kis autókarosszéria gyárban dolgozott, mint tervező- mérnök. Ezután a Weiss Manfred (ma Csepel Vas- és Fémművek) gyárban, dolgozott, mint tervezőmérnök, majd főmérnök. A nagy gyár sokoldalú tevékenysége eredményes munkája és kitűnő kollektívája — mint maga is sokszor említette — igen nagy hatást gyakorolt rá, itt szerezte meg azt a tudást, amelyet később az egyetemen hasznosított. Az 1949/50 években a Budapesti Műszaki Egyetem Gázgépek és Automobilok Tanszéken meghívott előadóként dolgozott, majd 1950. szeptember 14 -én az Oktatásügyi Miniszter egyetemi tanárrá nevezte ki és megbízta a Tanszék vezetésével is. Az újjászervezett tanszéken ez igen nagy munkát jelentett, meg kellett írni a jegyzeteket, mert először került sor az Egyetemen a motorok és gépjárművek teljes és korszerű tananyagának előadására. 1952-ben megvált a Csepel Vas- és Fémművektől, ahol szakértőként még 1967-ig dolgozott. Speciális képzettségénél fogva 1952-56 között előadásokat tartott a Hadmérnöki Karon, a Mérnöki Továbbképző Intézetben és a szakmérnökök számára is. Egyetemi működése alatt több vál61
